Orvosi Hetilap, 1967. november (108. évfolyam, 45-48. szám)

1967-11-05 / 45. szám - A Nagy Október 50. évfordulójára

ORVOSI HETILAP egy állomása: elsőbbség az atomenergia békés fel­­használásában, az első mesterséges bolygó felbocsá­tása, az első ember űrutazása, a Hold eddig látha­tatlan felének lefényképezése s most legutóbb a Venus-4 példátlan bravúrja. Ez utóbbi vállalkozás szinte összegezése a szovjet tudomány által meg­nyitott űrkorszak valamennyi rakétatechnikai és kozmikus távközlési, távirányítási eredményének. Az űrkutatásban elért szovjet sikerek egyben azo­kon az eredményeken alapulnak, amelyeket szovjet kutatók különféle tudományterületeken, de elsősor­ban a matematikában, fizikában, vegytanban, elekt­ronikában és az irányítástechnikában mutattak fel. Elég itt M. A. Lavrentyev, N. N. Szemjonov, L. D. Landau, P. A. Cserenkov, I. E. Tamm és P. L. Ka­­pica vagy a laserkutatásban kitűnt N. G. Bászov nevét kiemelni, s az új szovjet tudományos köz­pontok mint Novoszibirszk és Dubna nevét meg­említeni, amelyek a tudományos kutatómunka szín­vonaláról, a szovjet tudósképzés nagyszerűségéről tanúskodnak. Akademgorodokot, a Novoszibirszk közelében épített hipermodern kutatóvárost De Gaulle francia elnök is nagy elismeréssel szemlélte meg szovjetunióbeli útja során s az új települést, ahol 50 kiváló tudós él és alkot, egy nyugati újság­író „az agyvelők legnagyobb méretű népvándorlá­sának” nevezte a történelemben. Valóban, a szovjet tudósképzés arányai kolosszálisak. 700 000 tudomá­nyos dolgozó tevékenykedik az országban s három­szor annyi mérnököt képeznek ki, mint az Egyesült Államokban. S nem luxus ez, hiszen a Szovjetunió­ban a vezető politikai és adminisztratív állásokat olyan emberekkel töltik be, akik tudományos vagy műszaki képzésben részesültek. A szovjethatalom első rendeletei, amelyeket még Lenin írt alá, azokat a gazdasági és politikai feltételeket voltak hivatva megteremteni, amelyek elősegítik a népegészségügy jobb alakulását, az erő­ket a legfontosabb teendőkre, a járványok, tömeg­betegségek leküzdésére összpontosítják, hogy az­után megalapozzák a társadalombiztosítási, az egészségügyi és orvosi ellátás mindenki számára elérhető rendszerét. Az egészségvédelem állami fel­adattá és ingyenessé vált, az egész lakosságra kiter­jedt és elszakíthatatlan összeforrottságban fejlődött a szocialista orvostudománnyal. A szocialista egész­ségügy elvi és gyakorlati alapjainak tisztázásával több kiváló orvos, köztük elsősorban Z. P. Szalo­v­­jev és N. A. Szemaskó örökítette meg nevét. Az egészségügyi kormányzat előbb népbiztosság, majd minisztérium formájában egyesített minden egész­ségügyi intézményt és megvalósította az ellátásban a gyógyító, megelőző, gondozói munka szoros egy­ségét. A szocialista egészségügy az embert nem elszi­getelten, hanem komplex mivoltában szemléli. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alkotmányában lerögzíti, hogy „az egészség a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jólét állapota, nem csupán a betegség, vagy a munkaképtelenség hiánya”. A szovjet egész­ségvédelem már a legkorábbi időkben erre töreke­dett az egészségügyi ellátás megszervezésében, teen­dőiben, az emberről való gondoskodás elveinek és normáinak érvényesítésében. Ez ma már a legma­gasabb színvonalú orvosi ellátásban és a betegekről való sokoldalú gondoskodásban nyilvánul meg. A szűrővizsgálatok, a védőoltások rendszere, a köz­egészség- és járványügyi hálózat széles körű kiépí­tése, az orvos-higiénikusi munka magas nívója, a kiterjedt üzemorvosi gondozás a megelőzés legha­tékonyabb formáiul szolgálnak. Az állam nemcsak a gyanútlan betegek felkutatásának és klinikai gyógykezelésének felelősségét vállalja magára, ha­nem annak gondját is, hogy a gyógyult beteget re­habilitálják, vagyis oly módon biztosítsanak szá­mára megfelelő munkát, hogy betegsége miatt anyagi hátrány ne érje és ismét a társadalom hasz­nos tagjának érezze magát. Jelentős vívmányokkal dicsekedhet a szovjet orvostudomány is, hiszen a forradalmi intézkedések már az első időkben bőkezű támogatást biztosítot­tak az elméleti és gyakorlati tudományos munka fedezésére. A tudományos kutatás fellendülése a Pavlov számára létesített intézetben, Bikov kutatá­sai, a transzfúziós munka elméleti és szervezeti alapjainak megteremtése, a vér konzerválásának szovjet módszere már a kezdetén világszerte nagy tekintélyt szerzett a szovjet orvostudománynak. A későbbiek során még nagyobb lendülettel folyta­tódott és a medicina különböző területeire terjedt ki a haladás. A teljesség igénye nélkül csak néhány nevet emelnénk ki: Sz. I. Szpaszokukockij, A. A. Bogomolec, N. I. Latisev, J. N. Pavlovszkij, A. A. Szmorogyincev, M. P. Csumakov, V. P. Filatov, G. L. Lang, Sz. Sz. Jugyin, N. N. Burgyenko, A. A. Vis­­nyevszkij és В. V. Petrovszkij nevét a világ orvos­­tudománya jól ismeri. В. V. Petrovszkij professzor — a Szovjetunió egészségügyi minisztere — a fel­­szabadulást követően néhány évig egyik sebészeti klinikánk élén működött és sokoldalú segítséget nyújtott orvosi ellátásunk, szocialista egészség­ügyünk gyors fejlesztéséhez. Az egészségügy állami jellegéből, funkcióinak egységéből következik, hogy mód nyílik az orvosi ellátás tervszerű fejlesztésére. E fejlődés ütemében a Szovjetunió minden országot megelőzött. Bár az utóbbi évtized adatai is kiemelkedőek, a nagy év­forduló alkalmából és annak érzékeltetésére, hogy milyen mélyről indult el az egészségügy, érdemes összevetni a mai helyzetet a fél évszázad előttivel. 1913-ban mintegy 28 000 orvos működött a cári Oroszországban, ma több mint félmillió. Orvosellá­tottság terén a Szovjetunió a világon az első helyen áll, mert 10 ezer lakosra mintegy 25 orvos jut. ösz­­szesen 4 millió egészségügyi dolgozó őrködik a szov­jet állampolgárok egészségén. A kórházi ágyak szá­ma ugyanezen idő alatt 200 ezerről 2,3 millió fölé emelkedett. Kiemelkedően jó az arány a nemzeti­ségi köztársaságokban és a határterületeken is, amelyeknek elmaradottsága a cári korszakban rendkívüli nagy volt. A szovjet hatalom évei alatt a születéskor várható élettartam több mint kétsze­resére nőtt és eléri a 70 évet. A csecsemőhalandó­ság mintegy tizedére, az általános mortalitás is­ kö­zel 10­ ére csökkent. Gyakorlatilag felszámolták a poliomyelitist, ami a szovjet egészségügyi szerve­

Next