Orvosi Hetilap, 1968. szeptember (109. évfolyam, 35-39. szám)
1968-09-01 / 35. szám - Bársony Jenő: A terhesség és diabetes, illetőleg praediabetes szövődésének korai kórismézésére irányuló vizsgálatok
1906 ORVOSI HETILAP stb.). Számos szerző szerint a diabeteses anyáktól származó újszülöttek torzképződése sokkal gyakoribb, mint a nem diabeteses anyáktól származó gyermekeké. A statisztikai adatok ebben a vonatkozásban nagyon eltérő százalékos értékeket említenek, aminek magyarázata az, hogy egyes szerzők csak az egészen durva anomáliákat, míg mások a legkisebb eltérést is regisztrálják. A magzati prae- és perinatális morbiditás és mortalitás számának csökkentésére irányuló törekvésünk kötelezővé teszi az előbbiekben felsorolt problémákkal kapcsolatos — lehetőség szerinti — praeventiv tevékenységet. Nagyon természetes, hogy a praeventiv tevékenység a kórisme korai megállapítására irányuló vizsgálatokban jut fontos szerephez. Ez pedig annyit jelent, hogy a diabetest megelőző állapotra, tehát a praediabetesre vonatkozó vizsgálatok nyújtsanak támpontot a terhesség és diabetes szövődésének minél korábbi felismerésére és hogy a szövődmény idejekorán történő szülészeti és belgyógyászati vonatkozású kezelés útján törekedjünk a kedvezőtlen magzati elváltozások számának csökkentésére. Fokozódott ennek a korai kórismérésnek jelentősége az utóbbi időben, amikor — tapasztalásunk szerint — signifikánsan nagyobb a diabeteses terhesség esetén a magzat kiviselésének lehetősége. Egyöntetű az a megállapítás, hogy a diabeteses terhességgel kapcsolatban világrajött újszülöttek általában túlméretezettek. Számos esetben tapasztalható, abnormálisan nagy sőt óriásmagzat születése, aminek pathogenezisét régebbi szerzők a hypoglykaemia által okozott túltápláltsággal magyarázták. Újabban azonban általános az a vélemény, hogy mind a magzat túlméretezettsége, mind a toxaemia, hydramnion, továbbá a terhességnek 6—8. hónapban történő, aránylag gyakori megszakadása, a magzati elhalás és a magzati anomáliák is, annak az endokrin correlatiós zavarnak következményei, amely magát a diabetest okozza. Az emberi diabetes pathomechanismusa nem teljesen tisztázott: Katsch szavaival „regulatiós betegség”. Ennek a regulatiónak legismertebb endokrin tényezői: 1. insulintermelés a pankreas béta-sejtjeiben (kóros insulinok); 2. ennek felszabadulása, kiáramlása a természetes inger, a hyperglykaemia hatására; 3. endokrin contrainsuláris tényezők: a) növekedési hormon (hypophysis), (Worm, Botella-Llusia), b) ACTH-adrenocorticalis hormonok, c) nem pontosan ismert a glukagon (pankreas A-sejtek) fiziológiás és pathologiás szerepe, d) adrenomedulláris hormonok, e) kisebb fokban a pajzsmirigy hormonjai. Ezeken kívül a klinikai diabetesben szerep jut keringő, ill. szöveti, insulinhatást csökkentő ellenanyagoknak és antitesteknek. Terhesség alatt az előbb felsoroltakon kívül a következő endokrin tényezők változásainak lehet szerepe a diabetoid anyagcsere-eltolódásban. Smith és Smith kimutatta, hogy a toxaemiával társult diabeteses terhesség esetében a serum és vizelet oestrogen szint alacsony. Azonkívül, hogy Garenza és mtsai a magzati túlnövekedést a hypophysis növekedési hormonja túltermelésének tulajdonítják, kiemelkedő szerepe lehet a placentáris működés megjelenésétől kezdve, a placentáris növekedési hormonnak (Editorial, Diabetes N. Y.). Góth idézi Jackson tapasztalását, amely szerint: „A szénhydrátanyagcsere zavara dextrose terheléses vércukorgörbével gyakran csak terhesség alatt mutatható ki. Ilyenkor a görbe diabetoid és a szülés után sokszor már 24 óra múlva normálissá válik”. Kétségtelen azonban, hogy minden tekintetben megfelelő elmélet nem áll rendelkezésünkre a diabeteses terhesség esetén felmerülő szövődmények magyarázatára. Mindazok az adatok azonban, amelyek a terhesség és diabetes szövődése esetén jellegzetes belső elválasztásos változásokat mutatnak, magyarázzák azt a ma már általános álláspontot, amely szerint a terhesség különlegesen alkalmas a praediabeteses állapot tanulmányozására. Irodalmi közleményekben ui. számos olyan eset szerepel, amelyben a nők diabetesét esztendőkkel előzték meg bizonyos, a terhesség alatti, illetőleg perinatális tünetek, amelyek praediabeteses tüneteknek tekinthetők. Ezek: a nagy magzat többszöri előfordulása, a spontán vetélés, illetőleg koraszülés, a toxaemia és congenitális anomáliák. Praediabeteses tünetnek kell tulajdonítanunk a terhesség előtt már fennálló nagyfokú elhízottságot, a terhesség alatt bekövetkező súlygyarapodást, amely sem a szülés után, sem később nem mutat csökkenést. Góth 1963-ban megjelent közleményében ismerteti a praediabetes fogalmának az 1961. évi genfi diabeteskongresszuson történt meghatározását. Eszerint: „Praediabeteseseknek tekinthetők azok a nők, akik terhesség alatt, vagy közvetlenül szülés után elhíznak, túl bő a tejelválasztásuk, magzatuk a terhesség alatt elhal, vagy olyan betegséggel születik, mely cukorbeteg anyák újszülötteire jellemző ésakiknek életben maradó újszülöttjei a 4000 g-os testsúlyt meghaladják”. A praediabeteses állapot felismerése mind szülészeti, mind belgyógyászati vonatkozásban rendkívül fontos. Belgyógyászati vonatkozásban hivatott az újabb kutatások eredményeként esetleg felismerhető újabb tünetek alapján a pathomechanizmus kérdésében adatot szolgáltatni, másrészt a praediabeteses tünetek felismerése esetén a megfelelő kezelést minél előbb kell bevezetni. Szülészeti vonatkozásban pedig mind irodalmi, mind saját tapasztalásom alapján indokolt az a megállapítás, hogy diabeteses terhesség esetén a magzat életviszonyaira vonatkozó eredményeket jelentősen befolyásolja az a körülmény, hogy milyen hosszú idő óta történik a diabeteses terhes, ill. szülő nő kezelése. Eszerint a magzati halálozás rendkívüli különbséget mutat azon esetek között, amelyekben a nők cukorbaja a terhesség előtt, vagy a terhesség kezdetén már rendezett állapotban volt és azok között, amelyekben a diabeteses terheseket rövid idővel a szülés előtt kezdték kezelni. Így, a hosszabb idő óta kezeltek csoportjában aránylag kedvezőbb, 10% körüli magzati mortalitási számot közölnek, míg a rövid ideje kezeltek esetében a magzati halál