Orvosi Hetilap, 1968. október (109. évfolyam, 40-43. szám)
1968-10-06 / 40. szám - Budvári Róbert: Szociális medicina - vagy Klinikai Igazságügyi Orvostan
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS I Sz 7-ben Szerkesztő bizottság: ALPÖLDY ZOLTÁN DR. • DARABOS PAL DR. • FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE DR. LÉNÁRT GYÖRGY DR • SÓS JÓZSEF DR . SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. • FORRAI JENŐ DR. 109. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1968. OKTÓBER 6. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Igazságügyi Orvostani Intézet (igazgató: Budvári Róbert dr.) Szociális Medicinai vagy Klinikai Igazságügyi Orvostan Budvári Róbert dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 20. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A múlt esztendő hazai tudományos tanácskozásainak jelentős eseménye volt a Nemzetközi Igazságügyi Orvostani és Szociális Orvostani Akadémia (Académie Internationale de Médecine Légale et Médecine Sociale) Budapesten tartott VII. kongreszszusa. Ez tette időszerűvé — magyarországi viszonylatban — az igazságügyi orvostan és a szociális orvostan egymáshoz való viszonyának tisztázását. A társadalombiztosítási törekvések a XX. század első évtizedében hozták létre a „szociális medicina” fogalmát, amelyet kezdetben még a „szocialhygiene”-vel együtt emlegettek. Teleky (1) azonban már 1914-ben leszűkíti a szociális medicina fogalmát arra a tevékenységre, amelyet az orvos a társadalombiztosítás, illetve a szociális gondozás terén végez. A szociális medicinán azóta is többnyire a társadalombiztosítással kapcsolatban álló tevékenységet, többek közt a társadalombiztosításban végzett orvosszakértői működést értik. Miután a szociális medicina számos témakörével , így az ipari toxikológiával, a baleseti traumatológiával, a sérülések minősítésével, stb. mindig is az igazságügyi orvostan foglalkozott és e tudományág képviselőinek gyakorlati tevékenysége az orvosszakértői véleményadás, külföldön a szociális medicina jórészt az igazságügyi orvostanba épült be. Ennek folytán a húszas évektől kezdve egyre több igazságügyi orvostani társaság, intézet, folyóirat elnevezésébe került bele a „szociális orvostan” is. (Deutsche Gesellschaft für die gesamte gerichtliche und soziale Medizin; Istituto di Medicina Legale e delle Assicurazioni; Annales de Médecine Légale et de Médecine Sociale.) Hazánkban nem vert gyökeret a szociális medicina az igazságügyi orvostanban. Bár Csépay (2) szerint „az orvosszakértői működés nem merül ki a büntető igazságszolgáltatás alátámasztásában, talán még kiemelkedőbb jelentősége van a társadalombiztosításban, ... az egész társadalombiztosítás az orvosszakértői tudományon épül fel” — Magyarországon a társadalombiztosítási orvosszakértő és a biztosítási ügyekben a bíróságok előtt, tehát a fellebbviteli fórumokon eljáró törvényszéki orvos (igazságügyi orvosszakértő) mindenkor két különböző szemléletet képviselt. A két világháború közötti időszakban társadalmi-politikai okai is voltak annak, hogy a társadalombiztosítás orvosszakértői kérdései nem tartoztak az igazságügyi orvostan tankönyvi vagy egyetemi tananyagába. Az igazságügyi orvostan még 1945 után is megőrizte elsősorban morphológiai-kriminalisztikai jellegét és a szociális medicina körébe tartozó kérdésekkel a rohamosan fejlődő új tudományágak, főleg a munkaegészségügy és az egészségügyi szervezés, részben a közegészségtan foglalkoztak. A szociális medicina hatásának nyomait és ennek művelésére irányuló törekvéseket úgyszólván csak a Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézet működésében lehetett fellelni, ahol a bányavidék adottságai miatt egyrészt a szilikózissal (tehát munkaegészségügyi), másrészt a rehabilitációval kapcsolatos gyakorlati és tudományos tevékenység folyt (Beöthy, Dános, Farkas, Kerekes, 3, 4, 5, 6). Az igazságügyi orvosszakértők élő egyénvizsgálati tevékenységéről kevesen tudnak, ezért a tudományágra jellemző tevékenységnek legtöbben a boncolást és az orvoskriminalisztikát tekintik, holott ez az igazságügyi orvosszakértői működésnek csak egyik területe. E szűk körből az igazságügyi orvostan már régebben kilépett, hiszen az elmeállapot, a sérülések, nemi állapotok élén történő vizsgálata a „klasszikus” törvényszéki orvostan anyagának is szerves részét képezték. Az elmúlt két évtizedben azonban az effajta vizsgálatok száma anynyira megnövekedett, hogy ma nem egy igazságügyi orvostani intézmény tevékenységének teszi ki több