Orvosi Hetilap, 1972. április (113. évfolyam, 14-18. szám)
1972-04-23 / 17. szám - IN MEMORIAM - Makai Endre
1972. január 31-én, 89. életévében meghalt Makai Endre dr. Bár a fiatal nemzedék már nevét sem igen ismeri, olyan markáns személyiség távozott vele az élők sorából, akinek helye a múltban jelentős szerepet játszott a magyar orvostudományban. Temesváron született értelmiségi családból: édesanyja a maga idejében ismert író volt, nagybátyja, Makai Emil, a múlt század végén ismert költő és drámaíró. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, 1906-ban avatták doktorrá. Már orvostanhallgató korában díjas gyakornok a II. sz. Kórbonctani Intézetben, majd 2 évig volt első tanársegéd és ebben a minőségben Portik Ottó profeszszor helyettese. A kórbonctanon eltöltött 5 esztendő után műtőnövendék az I. sz. (Dollinger) Sebészeti Klinikán, ahol 2 év múlva elnyerte a műtői oklevelet. 1910-ben Herczel professzor osztályára került a Rókus Kórházban, ahol az I. világháborúig mint alorvos működött. Ezen idő alatt a Magyar Vöröskereszt megbízásából 1912-ben egy sebészcsoportot vezetett a balkán háborúban, Kraljevóban és Belgrádban 11 kórházat szervezett és vezetett. Az I. világháborúban mint katonaorvos vett részt, főleg tábori kórházakban működött, utoljára a Budapesti Auguszta Barakk-kórház 800 ágyas II. sebészeti osztályának volt vezetője. 1917 végén a Budapesti Állami Gyermekmenhely sebészfőorvosává nevezték ki és itt működött 1944-ig, amikor politikai okoknál fogva nyugdíjazták. 1905-ben jelent meg első munkája az Orvosi Hetilapban, 1906-ban tartotta első előadását a Budapesti Orvosegyesületben. Ezen évektől kezdve kényszerült visszavonulásáig tudományos szereplése a magyar orvosi életnek, elsősorban a sebészetnek elválaszthatatlan része volt. Irodalmi működését több mint 100 dolgozat és több monográfia foglalja össze. Mint egyik életrajzában írja, tudományos eredményeit 45 éves szakírói működése során sohasem kellett visszavonnia, dolgozatait soha nem Orvosi Hetilap 1972. 113. évfolyam, 17. szám utasították el. Súlyosan bírált tudományos felfogása egyes kérdésekről az évtizedek folyamán általánosan elfogadottá vált, így a hasűr drénezés nélküli teljes zárása acut peritonitis megfelelő eseteiben. Ezt 1912-ben közölte, és mértékadó helyen példátlan hevességgel támadták. Hasonló volt a helyzet a sérült ideg vezetésének varrat után oldalpályák útján való helyreállításánál, amit 1917-ben közölt. Sokat vitatták külföldön is az általa bevezetett autopyotherapiát. 1923-ban elsőnek ajánlotta fagyási sérülések esetén a sympathectomiát. Elsőnek írta le a lypogranulomatosis subcutanaeát, melyet külföldön nevével jelölnek meg. 1913-ban Goldzieher Miksával együtt a Lubarsch—Ostertag. Erg. Allg. Path.-ban monográfiaszerűen foglalják össze a regeneratio, transplantatio és parabiosis akkori állását. Mint haladó szociális felelősséget érző orvos, lelkesen tett eleget annak a megbízatásnak, amit a Tanácsköztársaság idején kapott. Nem meglepő, hogy a Tanácsköztársaság megdöntése után a Budapesti Orvoskari Tanártestület a „kommün alatti magatartása miatt” nem tartotta kívánatosnak, hogy az egyetemi magántanárok között szerepeljen, az Orvosegyesület és a Sebésztársaság tagjai sorából kizárta. Ugyanez a sors érte Péterfy Jenőt és Goldzieher Miksát is, akik külföldön szereztek hírnevet a magyar orvostudománynak. Makai Endre itthon maradt, de tudományos működését túlnyomórészt külföldön kellett kifejtenie, ahol erre megtisztelő formák között helyet is kapott. Tagja lett a Német Sebésztársaságnak, melynek kongresszusain rendszeresen részt vett. A felszabadulás után végre megkapta azt a megbecsülést, ami tudományos munkája és a legnyomorúságosabbak, a társadalom akkori elesettjeinek kórházában végzett önfeláldozó orvosi működése alapján megilleti. 1948-ban rk. egyetemi tanárrá és az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezik ki, a Sebész Szakcsoport elnökévé választják meg. 1948- ban főorvosi minőségben a Fehér Kereszt Gyermekkórház sebészeti osztályának lett a vezetője, a kórház átszervezése után a II. sz. Gyermekklinika sebészeti osztályának lesz vezetője, egyetemi docensi minőségben. 1961-ben, 77 éves korában vonul nyugalomba, és utána már csak ritkán szerepel az orvosi közéletben. Ha a fiatalabb generációk lassan megfeledkeznek róla, neve a magyar orvostörténelem egy viharos korszakával összeforrt. Sok tudományos és adminisztratív kezdeményezése épp oly felejthetetlenné teszik, mint kérlelhetetlen kritikája, amely annyira intranzingens volt, hogy néha túlment a realitások határain. Aki ismerte, menthetetlenül hatása alá került, kulturáltsága, szakmai jártassága és mindig eredeti elképzelései nagy vonzerővel bírtak. Egyénisége és munkássága helyet biztosít számára a magyar orvostörténelemben. Fischer Antal dr.