Orvosi Hetilap, 1973. június (114. évfolyam, 22-25. szám)
1973-06-03 / 22. szám - Juhász Jenő: A környezeti és foglalkozási rák kérdésének mai állása, eredmények és kilátások
Orvostovábbképző Intézet, Kórbonctani és Kórszövettani Tanszék (tanszékvezető: Juhász Jenő dr.) A környezeti és foglalkozási rák kérdésének mai állása, eredmények és kilátások Juhász Jenő dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 25. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. A civilizáció haladása az élet minden területén jelentős változással jár; a sok pozitív eredmény mellett e haladásnak sajnálatos negatív vonása az, hogy az embert körülvevő természetes környezet egyre inkább olyan mesterséges környezetté válik, amelyben az egyén és a társadalom egészségére káros hatások fokozottan jelentkeznek. A civilizációs ártalmak jelentőségének felmérése, az okok és következmények vizsgálata, az elhárítás lehetőségeinek tanulmányozása a közegészségügy egyik legfontosabb területévé vált. A civilizációs ártalmak tekintetében város és falu között ugyanúgy elmosódóban van a különbség, mint társadalmi, kulturális és egyéb vonatkozásokban. Az ártalmak psychés és sematikus téren egyaránt jelentkeznek; sokszor közöttük éles határ nem is vonható. Az orvostudomány szemszögéből tekintve, olyan összkép alakult ki, hogy a nagy embertömegeket pusztító járványok sikeres elhárítása után, a környezet emberre káros élőlényeinek leküzdése után most a legfőbb környezeti veszélyt maga az ember által alkotott, mesterséges kémiai miliő veszélyezteti. Ebben a miliőben az élő egyed, legyen az ember, állat, vagy növény, fokozottan olyan kémiai anyagok hatását szenvedi el, amelyekkel szemben természetes védekező mechanizmusa nincsen és legtöbbször nincs is megfelelő idő a természetes vagy mesterséges védekező mechanizmus kialakítására. A különböző betegségek új panorámája alakul ki abban a környezetben, amelyet Hueper (10) találóan „man-made environment”-nek nevez és amely a legfőbb gondot jelenti a civilizált állam közegészségügyi szakemberei számára. A civilizációs ártalmak igen sokrétűek és az általuk létrehozott kóros állapotoknak néhány közös jellemvonása van. E kóros állapotok gyakran nem egy, hanem többféle károsító tényező hatására jönnek létre, a panaszok sokáig nem jelentős szubklinikai tünetekben nyilvánulnak meg, ezért a klaszszikus medicina kórképei közé csak akkor sorolhatók be, amikor már manifeszt és sokszor irreparábilis szervi megbetegedés alakult ki. A kórkép lassú Orvosi Hetilap 1973. 114. évfolyam, 22. szám kifejlődése miatt, az ok-okozati összefüggés nemegyszer igen nehezen deríthető ki, rendszerint csak körülírt, szűk területen jelentkező tömeges megbetegedés esetében. Az összefüggések kiderítésében az experimentális kutatások mellett nagy szerepe van az epidemiológiai vizsgálatoknak, amelyek adatokat szolgáltatnak — többek között — a veszélyeztetettség fokára vonatkozóan is. A környezeti ártalmak leküzdése csak modern, a praeventív medicina szellemében ténykedő közegészségügyi komplex munkával lehetséges. Nem kétséges, hogy a jövő orvostudománya számára az egyik legnagyobb feladatot a környezeti ártalmak elleni védekezés fogja képezni. Sajnálatos tényként kell tudomásul vennünk, hogy a társadalom egészségét egyre fokozódó mértékben az a mesterséges környezet fenyegeti, amelyet a modern civilizáció haladása során maga az ember alakított ki. A civilizációs ártalmakkal foglalkozó szakirodalom ma már áttekinthetetlen. Az összefoglaló munkák is csak nagyon általános képet nyújtanak a környezeti és foglalkozási ártalmak okairól, gyakoriságáról és jelentőségéről. Hazai vonatkozásban Sós—Gáti—Csalay—Dési (22) 1969-ben megjelent monográfiája volt az első, amely a civilizációs betegségek kórtanával kapcsolatos alapvető ismereteinkről áttekintést adott. E tanulmány célja az, hogy a sokféle környezeti ártalom közül a carcinogén ágensek kérdését tárgyalja, és összefoglalja azokat az ismereteket, amelyeket eddig a tumorkeltő kémiai vegyületekről szereztünk. A külön tárgyalást indokolja az, hogy a daganatos betegségek okozta halálozással ma már csak a kardiovascularis betegségek konkurrálnak, de míg utóbbiak befolyásolásában a gyógyszeres és újabban a sebészi therápia egyre több lehetőséggel rendelkezik, addig a rosszindulatú daganatok therápiájában az eredmények jóval szerényebbek. Részletes adatok ismertetésére az összefoglalás keretében aligha lehet vállalkozni, hiszen a mai adatok szerint közel ezer kémiai carcinogén vegyület ismeretes. Még a legfontosabb vegyületcsoportoknak tabelláris feltüntetésére sem nyílik itt lehetőség. Ezek a kérdéssel foglalkozó szakmunkákban megtalálhatók. Hasznosabbnak látszik olyan összefoglalás, amely a jelen ismereteket summázza az experimentális, klinikai, epidemiológiai tapasztalatokról, a prevenció problémáiról és jövendő kilátásainkról. Minden hasonló tanulmány már a bevezetőben igyekszik hangsúlyozni az ismertetett témakör fontosságát, közegészségügyi és társadalmi jelentőségét. A környezeti és foglalkozási rák esetében az indokolás nem jelent problémát. Ma már általánosan elfogadott és sokszorosan indokolt tudományos tény az, hogy a rosszindulatú daganat polyaetiológiás megbetegedés és keletkezésében exogén és endogén tumorkeltő ágensek működéséről van szó. A környezeti és foglalkozási rák exogen tumorkeltő behatások következménye. A daganatok praevenciója szempontjából döntő fontosságú az a megállapítás, hogy az emberi daganatok többsége külső rákkeltő tényezők eredménye. Habár a pontos becslés igen nehéz, a daganatstatisztikával és epidemia-% 1* 1275