Orvosi Hetilap, 1973. június (114. évfolyam, 22-25. szám)

1973-06-03 / 22. szám - Juhász Jenő: A környezeti és foglalkozási rák kérdésének mai állása, eredmények és kilátások

Orvostovábbképző Intézet, Kórbonctani és Kórszövettani Tanszék (tanszékvezető: Juhász Jenő dr.) A környezeti és foglalkozási rák kérdésének mai állása, eredmények és kilátások Juhász Jenő dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 25. évforduló­jára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. A civilizáció haladása az élet minden területén je­lentős változással jár; a sok pozitív eredmény mel­lett e haladásnak sajnálatos negatív vonása az, hogy az embert körülvevő természetes környezet egyre inkább olyan mesterséges környezetté válik, amelyben az egyén és a társadalom egészségére ká­ros hatások fokozottan jelentkeznek. A civilizációs ártalmak jelentőségének felmérése, az okok és kö­vetkezmények vizsgálata, az elhárítás lehetőségei­nek tanulmányozása a közegészségügy egyik leg­fontosabb területévé vált. A civilizációs ártalmak tekintetében város és falu között ugyanúgy elmo­sódóban van a különbség, mint társadalmi, kultu­rális és egyéb vonatkozásokban. Az ártalmak psy­­chés és sematikus téren egyaránt jelentkeznek; sok­szor közöttük éles határ nem is vonható. Az orvos­­tudomány szemszögéből tekintve, olyan összkép alakult ki, hogy a nagy embertömegeket pusztító járványok sikeres elhárítása után, a környezet em­berre káros élőlényeinek leküzdése után most a legfőbb környezeti veszélyt maga az ember által al­kotott, mesterséges kémiai miliő veszélyezteti. Eb­ben a miliőben az élő egyed, legyen az ember, ál­lat, vagy növény, fokozottan olyan kémiai anyagok hatását szenvedi el, amelyekkel szemben természe­tes védekező mechanizmusa nincsen és legtöbbször nincs is megfelelő idő a természetes vagy mester­séges védekező mechanizmus kialakítására. A kü­lönböző betegségek új panorámája alakul ki abban a környezetben, amelyet Hueper (10) találóan „man-made environment”-nek nevez és amely a legfőbb gondot jelenti a civilizált állam közegész­ségügyi szakemberei számára. A civilizációs ártalmak igen sokrétűek és az ál­taluk létrehozott kóros állapotoknak néhány közös jellemvonása van. E kóros állapotok gyakran nem egy, hanem többféle károsító tényező hatására jön­nek létre, a panaszok sokáig nem jelentős szubkli­­nikai tünetekben nyilvánulnak meg, ezért a klasz­­szikus medicina kórképei közé csak akkor sorolha­tók be, amikor már manifeszt és sokszor irrepará­­bilis szervi megbetegedés alakult ki. A kórkép lassú Orvosi Hetilap 1973. 114. évfolyam, 22. szám kifejlődése miatt, az ok-okozati összefüggés nem­egyszer igen nehezen deríthető ki, rendszerint csak körülírt, szűk területen jelentkező tömeges megbe­tegedés esetében. Az összefüggések kiderítésében az experimentális kutatások mellett nagy szerepe van az epidemiológiai vizsgálatoknak, amelyek adatokat szolgáltatnak — többek között — a ve­szélyeztetettség fokára vonatkozóan is. A környe­zeti ártalmak leküzdése csak modern, a praeventív medicina szellemében ténykedő közegészségügyi komplex munkával lehetséges. Nem kétséges, hogy a jövő orvostudománya számára az egyik legna­gyobb feladatot a környezeti ártalmak elleni véde­kezés fogja képezni. Sajnálatos tényként kell tudo­másul vennünk, hogy a társadalom egészségét egy­re fokozódó mértékben az a mesterséges környezet fenyegeti, amelyet a modern civilizáció haladása során maga az ember alakított ki. A civilizációs ártalmakkal foglalkozó szakiro­dalom ma már áttekinthetetlen. Az összefoglaló munkák is csak nagyon általános képet nyújtanak a környezeti és foglalkozási ártalmak okairól, gya­koriságáról és jelentőségéről. Hazai vonatkozásban Sós—Gáti—Csalay—Dési (22) 1969-ben megjelent monográfiája volt az első, amely a civilizációs be­tegségek kórtanával kapcsolatos alapvető ismere­teinkről áttekintést adott. E tanulmány célja az, hogy a sokféle környe­zeti ártalom közül a carcinogén ágensek kérdését tárgyalja, és összefoglalja azokat az ismereteket, amelyeket eddig a tumorkeltő kémiai vegyületekről szereztünk. A külön tárgyalást indokolja az, hogy a daganatos betegségek okozta halálozással ma már csak a kardiovascularis betegségek konkurrálnak, de míg utóbbiak befolyásolásában a gyógyszeres és újabban a sebészi therápia egyre több lehetőséggel rendelkezik, addig a rosszindulatú daganatok the­­rápiájában az eredmények jóval szerényebbek. Részletes adatok ismertetésére az összefoglalás keretében aligha lehet vállalkozni, hiszen a mai adatok szerint közel ezer kémiai carcinogén vegyü­­let ismeretes. Még a legfontosabb vegyületcsopor­­toknak tabelláris feltüntetésére sem nyílik itt lehe­tőség. Ezek a kérdéssel foglalkozó szakmunkákban megtalálhatók. Hasznosabbnak látszik olyan össze­foglalás, amely a jelen ismereteket summázza az experimentális, klinikai, epidemiológiai tapasztala­tokról, a prevenció problémáiról és jövendő kilátá­sainkról. Minden hasonló tanulmány már a bevezetőben igyekszik hangsúlyozni az ismertetett témakör fon­tosságát, közegészségügyi és társadalmi jelentősé­gét. A környezeti és foglalkozási rák esetében az indokolás nem jelent problémát. Ma már általáno­sa­n elfogadott és sokszorosan indokolt tudományos tény az, hogy a rosszindulatú daganat polyaetioló­­giás megbetegedés és keletkezésében exogén és en­dogén tumorkeltő ágensek működéséről van szó. A környezeti és foglalkozási rák exogen tumorkeltő behatások következménye. A daganatok praeven­­ciója szempontjából döntő fontosságú az a megál­lapítás, hogy az emberi daganatok többsége külső rákkeltő tényezők eredménye. Habár a pontos becs­lés igen nehéz, a daganatstatisztikával és epidemia-% 1* 1275

Next