Orvosi Hetilap, 1978. március (119. évfolyam, 10-13. szám)

1978-03-05 / 10. szám - Király Kálmán: A syphilis jelenlegi helyzete

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Bőr és Nemikórtani Klinika (igazgató: Király Kálmán dr.) A syphilis jelenlegi helyzete Király Kálmán dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 30. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány 1955 körül a világhelyzetet syphilis (sg.) tekinteté­ben két ellentétes epidemiológiai tény jellemezte. A gazdaságilag fejlett országokban a penicillin ke­zelés eredményeként a morbiditás soha nem látott alacsony szintet ért el. Ugyanakkor a gyarmati sorból felszabadult fejlődő országokban a nem ve­­nereás endemiás treponematosisok tömeges előfor­dulásuk, továbbá késői következményeik okozta mozgásszervi roncsolások és munkaképtelenség miatt a figyelem előterébe kerültek. Az Egészség­­ügyi Világszervezet és az ENSZ Gyermekalap 1952 —1966 között a világ több pontján tömegkezelési kampányt indított. Ennek során mintegy 50 millió beteget kezeltek és az endémiás treponematosiso­­kat gyakorlatilag felszámolták (17). A sy.-es mor­biditás következetes csökkenése, az endémiás tre­ponematosisok elleni küzdelem sikerei és a peni­cillin változatlan hatásossága alapján a szakembe­rek joggal remélték, hogy a sv.-t a klasszikus epi­demiológiai módszerekkel, a betegek és kontaktu­sok, illetve veszélyeztetettek felkutatásával és ke­zelésével világszinten fel lehet számolni. Azóta azonban kiderült, hogy ez csak orvosi eszközökkel éppen úgy lehetetlen, mint a malária kiirtása. A sg., mint általában a nemi betegségek, nemcsak fertőző betegség, hanem egyúttal szociális jelenség is, és szoros összefüggésben van a társa­dalom értékrendszerével, az ezzel változó emberi, elsősorban szexuális magatartással. Így pl. a ho­moszexuális egyének szerepére a sv. terjesztésé­ben hazánkban (20, 40) és külföldön (10, 44) töb­ben rámutattak. A társadalmi tényezők a betegség terjedése szempontjából fontosabbak is, mint az ellene alkalmazott orvosi rendszabályok. A jelen­legi közlemény csak a sy. probléma organikus, or­vosi részét tárgyalja: képet ad a sy. epidemiológiai helyzetéről, a késői szövődményes sy. bizonyításá­nak lehetőségeiről, a lipoid (cardiolipin) próbák értékeléséről és bemutatja a sy. kutatás további perspektíváit. 1. A korai sy. morbiditás alakulása A betegséget a fertőző, ún. korai tünetes be­tegek terjesztik. Ezek aránya a lakossághoz a sy.-es morbiditás. A második világháborút követő szomorú és terhes örökség volt Magyarországon az igen sok új fertőzés. A hagyományos kezelés és gondozás alkalmazásával a friss tünetes sy.-t az ötvenes évek közepére sikerült visszaszorítani és a hatvanas évek közepéig friss eset hazánkban csak szórványosan fordult elő (1. ábra). 1963 óta azon­ban egyre több esetet látunk; az utolsó évtizedben évente 400—600 esetet észlelünk. Ez a szám már közegészségügyileg jelentős: 1973-ban a friss tü­netes sy. a fontosabb nyilvántartott fertőző beteg­ségek között a 8. helyet foglalta el (2. ábra), és az összes sy.-es betegek 40—60%-át tette ki. Hasonló tendencia érvényesült több kapitalista országban is: az ötvenes években a sy.-es morbiditás soha nem látott alacsony szintre esett, majd az évtized végén emelkedni kezdett (3. ábra). A korai sy. a hatásos kezelés, jól kidolgozott diagnosztika és prevenció ellenére a világon mindenütt probléma. Ezt bizonyítja, hogy a fertőző betegségek sorában világrészenként 5—12. helyen áll (35). A sg.-es morbiditás növekedése a penicillin kezelés válto­zatlan hatásossága ellenére sok fejtörést okozott. A sok lehetőség közül csak néhány igazoltat soro­lunk fel. Az egyik az orvosi gyógyszerelés módja. Az ötvenes években, míg a penicillin volt az egyet­len antibiotikum, a lázas betegeket pontos diagnóz 1­ ábra. Magyarország bőr­ nemibeteggondozó intézetei által 1951 óta évente kezelésbe vett friss tünetes syphilises betegek számának alakulása A szövegben gyakrabban használt rövidítések: BAP: a szerológiai próbák biológiai okból származó, aspecifikus pozitivitása; sy.: syphilis; TPHA: T. pal­lidum haemagglutinatiós próba; TPI: T. pallidum im­mobilizáció; Wa: Wassermann. Orvosi Hetilap 1978. 119. évfolyam, 10. szám 1*

Next