Orvosi Hetilap, 1979. január (120. évfolyam, 1-4. szám)
1979-01-14 / 2. szám - Eckhardt Sándor: A daganatos betegségek gyógyításának helyzete és perspektívái
stimuláns hatású molekula származékai, mint pl. a Levamisol analóg vegyületei, és találhatók új vegyületek is. Az utóbbi csoportban a Bestatin (44), illetve a szintetikus glykolipidek (45) keltettek figyelmet. Számos mikrobiális termék és vírus onkolysatum is vizsgálatra került. Ezen anyagok esetében továbbra is megoldatlan feladat a kémiai hatóanyag izolálása, illetve a készítmény standardizálása. Ez a probléma fennáll a jelenleg használt BCG vaccinák vonatkozásában is. Még ma is folyik a vita arról, hogy a Pasteur, Glaxo vagy The vaccina hatékonysága mennyiben azonos, illetve különböző, s mi okozza az eredmények szórását. Talán a legfontosabb felismerés, hogy az immunterápia sikere függ attól, hogy hány daganatsejtet kell „semlegesítenie”. Alig hihető, hogy előrehaladt állapotban levő daganatos betegen immunterápiával segíteni lehet. Másrészt a korai stádiumban levő daganatos betegen — etikai okoknál fogva — a biztos sikerű daganatgyógyító módszereket kell alkalmazni. Maradt tehát az immunterápia egyetlen racionális alkalmazási területe: a sebészi, sugaras és gyógyszeres kezelést követő immunterápia, amelynek célja: a „maradék” daganatsejtek elpusztítása. Ez a terápiás stratégia nem jár veszéllyel s elkerülhetjük az „encehanment phenomenont”, a daganatos folyamat immunterápia okozta rohamos rosszabbodását. A terápia sikerét lemérő módszerek A klinikai kutatás egyik legjelentősebb feladata olyan vizsgálati módszerek kidolgozása, amelyek segítségével mennyiségi szempontból is meghatározható a daganatsejtek számának csökkenése. Ennek érdekében minél több biológiai, biofizikai és immunológiai sejt jellemzőt: „marker”-t kell meghatározni, amely — feltételezésünk szerint, de a valóságban is — pontosan tükrözi az „élő” daganatsejtek számát. A „marker” szintjének csökkenése a terápia sikerét jelzi. Hosszan tartó normális „marker”-szint feltétele a „teljes remisszió” fogalmának. A megfelelő „daganatjelző” rendszerek előnye abban áll, hogy birtokukban meghatározhatjuk a terápia folytatásának vagy abbahagyásának szükségességét. A „daganatjelző” laboratóriumi paramétereket célszerűen öt csoportba osztjuk: a) ún. onkofoetalis antigének, b) hormon termelő daganatok anyagcseretermékei, c) nem hormon termelő daganatok anyagcseretermékei, d) enzymek, e) egyéb lebomlási termékek. Az onkofoetalis antigének szervspecifikusak, de nem teljesen daganatspecifikusak. Közülük az alfa-foetoprotein (AFP) az primaer májrákban az esetek kb. 90%-ában diagnosztikus kórjelző (46). A carcinoembrionalis antigén (CEA) béldaganatok esetén kb. 70—80%-ban, here-, tüdő- és emlődaganatokban kb. 40—60%-ban ad pozitivitást. Szűrésre tehát „marker” sem alkalmas, de pozitív esetekben a terápia sikerének megítélésében meghatározásuk nélkülözhetetlen (47). Valószínű, hogy a technika finomításával a pozitivitás fokozható, de ezzel egyidejűleg a szerv- és daganatspecificitás is csökken. A 6. táblázat összefoglalja a leginkább tanulmányozott onkofoetalis antigéneket: 6. Táblázat: Onkofoetalis antigének AFP Más CEA Vastagbél, here, emlő Sulfoglukoproteinek Gyomor Placenta, Alk. Phosph. Prostata, petefészek Meg nem nevezett Tüdő, uroepithelium, Melanoma, Sarcomák A táblázatból megállapítható, hogy az antigének többsége kísérletes vizsgálat alatt áll. Legfontosabb feladatunk: az antigének specificitásának növelése és a módszerek standardizálása. Hormontermelő daganatok anyagcseretermékeinek mennyiségi változásai jól követik a daganat növekedését vagy csökkenését. A 7. táblázatban összefoglaltuk azon leggyakrabban használt diagnosztikus reakciókat, melyek ma már rutinvizsgálati módszerek: 7. Táblázat: Hormontermelő endokrin szervi daganatok HCG Trophoblast tumor Katecholamin Neuroblastoma Hidroxyindolecetsav Carcinoid Insulin Insuloma Sajnos a felsorolt daganatok ritkán fordulnak elő. Ezért érthető, hogy a kutatók figyelme a nem endokrin daganatok anyagcseretermékeinek „marker”-ként történő felhasználhatósága felé fordult. A 8. táblázatban ezeket soroljuk fel: 8. Táblázat. Hormontermelő non-endokrin szervi daganatok Természetesen a felsorolt termékek nem daganatfajlagosak, hanem az egyénre jellemző biológiai hatóanyagok. Előfordulásuk gyakoriságai- ACTH Tüdő PTH Tüdő Gastrin Gyomor Calcitonin Tüdő, emlő Glucagon Pancreas Erythroprotein Vese Prostaglandin Vese