Orvosi Hetilap, 1981. október (122. évfolyam, 40-43. szám)
1981-10-04 / 40. szám - Renner Antal - Manninger Jenő - Sántha Andrea: A mikroszkópos sebészet lehetőségei a traumatológiában
Országos Traumatológiai Intézet, Budapest (főigazgató: Manninger Jenő dr. A mikroszkópos sebészet lehetőségei a traumatológiában Renner Antal dr., Manninger Jenő dr. és Sántha Andrea dr. Az orvoslás történetének utóbbi évtizedeit az egyetemes sebészet differenciálódása és önálló manuális szakmák megszületése jellemezte. E folyamat eredményeként — egyben sajátságos modellt képviselve — önálló fejlődésnek indult hazánkban a baleseti sebészet, melynek születését, fejlődését a megszaporodott és egyre súlyosabb balesetek szükségszerűen megkövetelték. A balesetek csakra kézsérülés! Ez igen magas arány és jelentőségét csak növeli az a körülmény, hogy a kézsérültek legtöbbje a fiatal, munkaképes korosztályból kerül ki. Az ötvenes évek végén, a fiatal Országos Traumatológiai Intézetben Szántó György felismerte a korszerű kézsebészetnek az egyénre és a társadalomra, valamint a népgazdaságra ható jelentőségét s intézetében létrehozta az első, hazánkban ma is az egyetlen szervezett kézsebészi osztályt. Ez az új szakterület, értékelve a korábbi évtizedek sikertelenségének a tapasztalatait, új kezelési elvek alapján, az atraumatikus szövetkímélő műtéti technika alkalmazásával jelentős fejlődést ért el. A korszerű kézsebészetről és a szövetkímélő műtéti technikáról beszélve nem feledkezhetünk meg az angol Bunnell-vel, aki iskolát teremtve bizonyította, hogy a finom szöveti szerkezetek sebészetében az egyre finomabb technikáé a jövő. E műtéti irányzat hazai elterjesztésében Hedri, Érczy, Ladányi, Kós, Zoltán, Peer, Forgon maradandó érdemeket szerzett. Az Országos Traumatológiai Intézet kézsebészeti munkaközösségének érdemeként felnőtt egy új balesetsebész generáció, amely elsajátította a korszerű kézsebészeti ismereteket s e szakterület egyre avatottabb hazai bázisát képezi. Korunk természettudományának egyik fontos jellemzője, hogy egyre kisebb dimenziók felé halad, mint például a magfizika, amely az atomtól annak alkotórészei felé, a szubatom részecskékhez, vagy a fiziológia, amely a biofizika felé halad, végül az anatómia, ahol az elektronmikroszkóp nyitott alapvetően új utakat a finomszerkezeti kutatásokhoz. A sebészet új therápiás dimenzióit a mikrosebészeti technika alkalmazásának köszönheti. Az atraumatikus műtéti technika elterjedése tehát meghatározta a fejlődés további útját. Az egyre parányibb szöveti szerkezetekkel foglalkozó manuális szakmák is törvényszerűen eljutottak az Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 40. szám emberi szem feloldóképességét megsokszorozó nagyító rendszerek, majd az operációs mikroszkóp használatához. Ismereteink szerint a fülészek és a szemészek úttörői voltak ennek a gyümölcsöző területnek s nekik köszönhetők a kifinomított műszerek és varróanyagok. A hatvanas évek elején az érsebészet kapott nagy lendületet, különösen a transzplantációs műtétek terén. A szövet- és szervátültetés biológiai és immunológiai problémáinak a kutatása megkövetelte a genetikailag meghatározott kis állatokon végzett kísérleteket. A vese, szív vagy máj átültetése kis állatokon, amilyen a patkány, hörcsög, sőt egér, meglehetősen kis erek, artáriák és vénák sebészi anasztomozisát is igényelte, speciális felszerelés és varróanyagok, valamint mikroszkóp igényével. Sun Lee elsőként körvonalazta a mai napig is használt mikrosebészeti technikát kis állatokon. E kísérletek után csak egy lépés választotta el a képzett sebészeket, hogy az elsajátított tudást és tapasztalatokat átvigyék a klinikai gyakorlatba. Azok a sebészek voltak élenjárók e területen, akiknek először sikerült replantálni a baleset során levágott, vagy leszakadt testrészeket. Napjainkban tehát a mikroszkópos sebészet olyan mérföldkövet jelent szakmánk fejlődésében, amely szélesre tárta a manuális orvoslás horizontját. Megvalósíthatóvá vált az 1 mm-nél kisebb átmérőjű erek s a legkisebb perifériás idegek faszcikuláris varrata. Elérhető közelségbe került különböző korok orvosainak vágyálma: a levágott ujjak, végtagok replantatációja. A replantáción kívül azonban más, eddig ugyancsak elérhetetlen lehetőségeket is kínál a mikroszkópos technika: szövetek, szöveti egységek szabad átültetését, amelyeknek túlélését és eredményes működését új helyükön mikroszkópos éranasztomózis biztosítja. Például: lábujjak szabad átültetése kézre, lábujjízületek transzplantációja sérült ujjízületek helyére, borhiányok pótlása teljes vastag bőrlebennyel kézre vagy más testrészre. E módszerrel akár skalpolt koponya bőre is pótolható, de a végtagok különböző eredetű bőrhiányainak együlésben való pótlására is alkalmas. A kísérleti időszakot is beszámítva, alig több, mint két évtized telt el napjainkig, amikor tanúi lehetünk a mikroszkópos sebészeti tevékenység egyre szélesebb körű elterjedésének s immár a klinikai eredményekben is tükröződő értékének. A teljességre törekvés igénye nélkül megemlékezünk azokról a sebészekről, akik úttörő szerepet vállaltak ebben a munkában, s akiknek az első közleményei számunkra is lelkesítő tanulságként szolgáltak. Az első replantációs törekvések a századfordulóig nyúlnak vissza. Höpfner 1903-ban levágott kutyavégtagot replantált (18). A 2,5 mm-es és annál kisebb átmérőjű erek eredményes varrata — kísérleti és klinikai — azonban csak az ötvenes évek második felében vált lehetségessé, amikor a szükséges technikai feltételeket orvosok és más szakemberek sora létrehozta. Chen 1966-ban amputált kezet eredményesen replantált (10). Az 1—2 mm-nél kisebb átmérőjű erek varrata mikrosebészeti módszerekkel, kísérleti állaton 2455 1*