Orvosi Hetilap, 1987. november (128. évfolyam, 45-48. szám)
1987-11-15 / 46. szám - HORUS - Mercz László: Abbázia a magyar orvostörténelemben
Abbázia a magyar orvostörténelemben Opatija, az egykori Abbázia nem rendelkezik a múltba mélyen visszanyúló történelemmel. Alig több, mint egy évszázada, Veprinác (olaszosan Apriano) nevű ősi hegyi település halászfalujaként indult fejlődésnek, a múlt század végén azonban már ismert tengeri gyógyhellyé vált (1,2, 3,1). Gyógyüdülővé fejlesztésében magyar orvosok is szép számmal vettek részt, magyar nevekkel ma is találkozni lehet. Abbáziának a hazai orvostörténelemben szomorú mozzanata, hogy itt fejezte be életét Markusovszky Lajos. Opatija elsősorban természeti, földrajzi, éghajlati adottságainak köszönheti felvirágzását. Az Adria keskeny partszegélyét nyugatról övező meredek karszthegyek, főleg az 1395 méter magas Ucka (Monte Maggiore) feltartóztatják a metsző, hideg szélviharokat a téli bóra ereje itt gyengébb, mint Rijekában (Fiume) vagy a Kvarner-öböl közeli szigetein. A tenger víztömegének kiegyenlítő hatása nyáron mérsékli, télen emeli a hőmérsékletet. Kivételektől eltekintve — mint az elmúlt tél volt — a babérfák, pálmák, agávék, minden különösebb védelem nélkül telelnek át. A villák falát befutó rózsa karácsony táján virágzik, januárban virít az ibolya, februárban pedig kinyitja virágát a kamélia. Az évi csapadékmennyiség elég magas, a légnyomás ingadozása viszont csekély. A tenger sótartalma — mint Fodor Géza is megállapította — megközelíti a 4%-ot és a sós párákkal teli levegő a 27 °C-ig emelkedő vízhőmérséklettel együtt kedvezőbb a tengeri fürdőzés számára, mint az északibb fekvésű üdülőhelyeken (1, 3, 6). A nagyszerű adottságok kiaknázására tulajdonképpen csak akkor kerülhetett sor, amikor megépültek a Bécset és Budapestet Trieszttel, illetve Fiuméval öszszekötő vasútvonalak. A Budapest—Fiume vonal utolsó, a Dinári Alpok karsztgerincét bravúrosan áttörő szakaszát 1873-ban adták át a forgalomnak. Három évtizeddel korábban Abbázia még 250 lakosú halászfalucska volt, Vasanska néven. Az Abbázia név a helyi apátságra utal. A szép környezetet megismerve építtette itt fel az első villát Iginio Scarpa fiumei patrícius, azt feleségéről Angiolinának nevezte el és pálmaligettel övezte (3, 13). Rózsay Józseftől, a kiváló orvos-higiénikustól és a hazai gerontológia úttörőjétől tudjuk mindezt és még sok egyebet. Ő volt ugyanis az első orvosok egyike, talán a legelső, aki a gyógyászat szempontjából hívta fel a széles nyilvánosság figyelmét Abbáziára. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1869-ben Fiumében tartott vándorgyűlésén lelkes beszámolóban ismertette a vidék buja természeti pompáját, a klíma és a fürdőzés csodálatos „izgató és zsongító” hatását, látnoki szavakkal ecsetelve a szerény település felvirágzását (13). Érvelése nem volt reklámízű. Tudományos dokumentumként felhasználta beszédéhez a neves orvos-botanikus Feichtinger Sándor adatait, aki nagy alapossággal dolgozta fel a környék gazdag flóráját. Az ülésen elhangzott beszámoló élénk visszhangot keltett és lendületet adott a fürdőhely kifejlődésének. A vasútmegnyitás (a Károlyváros—Fiume közti vonalról van szó) évében jelent meg Fodor József híres műve Anglia közegészségügyi viszonyairól, amelyben tengerparti szanatóriumok létesítését ajánlotta a beteg gyermekek gyógyítására és erre a célra Magyarország és Ausztria számára Abbáziát tartotta a legalkalmasabb helynek (5). A magyar orvosok ezt követően kezdtek nagyobb számban üdülőorvosi gyakorlatot folytatni Abbáziában. Közülük jónéhány szanatóriumot alapított: Szegő Kálmán gyermekek (14), Mahler Gyula — az orvosi referálás hazai úttörője — idegbetegek, Stein Sándor mozgásszervi bántalmakban szenvedők számára (18). Fodor József fia Fodor Géza aki a vér - és anyagcserebántalmak kór- és gyógytanából habilitált, a millénium évében költözött Abbáziába, ahol a fürdőzés tudományos kérdéseivel és gyermekek gyógykezelésével foglalkozott, összefoglaló tanulmánya, amelyet az Orvosi Hetilapba írt nagy visszhangot keltett (6). 1915-től haláláig, 1926-ig, a Horvát Államvasutak igazgató főorvosa volt. Zágrábban hunyt el. Már folytak a nagy abbáziai szállóépítkezések, amikor a nyolcvanas évek derekán Julius Glax professzor a neves balneológus (később vejével Franz Tripolddal őrködött az utolsó napjait élő Markusovszky betegágya mellett) lett az üdülőhely főorvosa. Neki köszönhető, hogy Virchow és Billroth is oda látogatott (2, 3, 4). Virchow, tőle szokatlan elragadtatással méltatta a gyógyhely nagyszerűségét. M. J.Oertel müncheni gégész, aki légzésterápiával foglalkozott — a terrainkúra bevezetése az ő műve — ugyancsak szívesen tartózkodott a hegyi és tengerparti sétautakban gazdag üdülőhelyen (1, 2, 3). Az orvosokat érdekelték a gyógylehetőségek, különösen légzőszervi, keringési, és mázszervi bántalmak esetében. Markusovszky, aki igen szeretett utazni már régen kívánkozott Abbáziába, lehetséges, hogy Fodorral vagy Rózsayval beszélt erről. Az indíttatás Kétly professzortól származott, aki enyhülést remélt a súlyosbodó betegségével küzdő Markusovszky számára. Korányi Frigyes, de még inkább az ő észleletei nyomán Hőgyes, emlékbeszédében részletesen számot ad Markusovszky betegségéről (11, 9). Régóta álmatlanságban szenvedett és a nyolcvanas évektől csúzszerű tarkótáji fájdalmai voltak. 1887-ben betegen mondta el híres beszédét, az orvosegyesület félévszázados jubileumán. Fájdalmai ellen gyakran folyamodott már . Feichtinger Sándor (1817—1907) esztergomi főorvos, kórházigazgató, az ország több tájegységének (pl. Dunakanyar, Börzsöny stb.) növényföldrajzát feldolgozta. Gyűjteményét Szeged városának ajándékozta.