Orvosi Hetilap, 2005. január (146. évfolyam, 1-5. szám)
2005-01-23 / 4. szám - Dezső István: Dr. Krisár Zoltán (1914-1990): Egy erdélyi sebész emlékezete
A tápanyagból csak egyes komponensek hiányozhattak. A csontok ásványi anyag tartalma lényegesen magasabb volt a középkorban, mint manapság, a vitaminellátottságban sem tapasztalható hiány, ugyanis mindössze egyetlen felnőtt skeletonján állapítottunk meg gyógyult rachitist, C-vitaminhiányt jelző Moeller-Barlow-kórt pedig egyáltalán nem láttunk. A poroticus hyperostosis számos, fokozott vérképzéssel járó kórképben előfordul. A veleszületett haemolyticus anaemiák lehetőségét a hazai anyagban kizárhatjuk (6, 7), az sem valószínű, hogy cyanosissal járó szívfejlődési rendellenesség, idült mérgezés ilyen nagy számban jelentkezett volna. Két kórkép, a vashiányos vérszegénység és a malária jöhet számításba. A váltóláz ellen szól a poroticus hyperostosis igen korai (csecsemő-kisdedkori) megjelenése, arányának csökkenése az életkorral, továbbá hogy maláriában főként az arckoponya csontjain, lapockán, szegycsonton lép fel, területe meghaladja a 6-8 négyzetcentimétert. A bátmonostori lakosokon viszont a szemüregben és a koponyaboltozaton helyezkedett el a viszonylag kis területű (2-5 cm 2 kiterjedésű) csonteltérés. Úgy véljük, hogy a 14-15. századi lakosság nem kielégítő táplálkozása (11) és a következményes vashiány okozta a gyakori és súlyos vérszegénységet. IRODALOM: 1. Allo, J„ Armelagos, G. J„ Mensforth, R. The role of diet, disease and physiology in the origin of porotic hyperostosis. Human Biol., 1977, 49, 471-483. - 2. Angel, J. /.: Porotic hyperostosis, anemia, malarias and marshes in prehistoric Eastern Mediterranium. Science., 1966, 153, 760-763. - 3. Amay-de-la-Rosa, M., Gonzalez-Reimers, E„ Castilla-Garcia, A. és mtsai: Radiopaque transverse lines (Harris lines) in the prehispanic population of El Hierro (Canary Islands). Anthrop. Anz., 1994, 52, 53-57. - 4. BugyiB.: A Harris-Wells-féle harántvonalak előfordulása és megoszlása mai lakosságon. Anthrop. Közi., 1972, 16, 141-142. - 5. Hamperl, ff., Weiss, R: Über die spongiöse Hyperostose an Schädeln aus Alt-Peru. Virchows Arch. A. 1955, 327, 629-642. - 6. Józsa, L, Pap, L: Morphology and differential diagnosis of porotic hyperostosis on historical anthropological material. Anthrop. Hung., 1990,21, 69-80. - 7. Józsa L„ Pap /.. Vashiányos anaemia a honfoglalás és az Árpádok korában. Orv. Hetil., 1991, 132, 1544-1545. - 8. Marcsik, A.: Egy csontelváltozás feltételezett aetiologiája. Anthrop. Közi., 1975, 19,47-53. - 9. Marcsik A., Kása F.: Újabb adatok egy vitatott paleopathologiai lelet aetiologiájához szövettani vizsgálat alapján. Anthrop. Közi., 1976, 20, 127-131. - 10. Stuart-Macadam, P: Porotic hyperostosis: A new perspective. Am. J. Phys. Anthrop., 1992, 87, 39-47. - 11. Tóth, /. Men and nutrition in the Carpathian postglacial millennia. Annls. Hist-nat. Mus. Natl. Hung., 1987, 79, 281-292. Farkas Gyula dr., Paja László dr., Józsa László dr. Dr. Krisár Zoltán (1914-1990). Egy erdélyi sebész emlékezete Dr. Krisár Zoltán 1914. december 21-én született ötödik gyermekként, a hét közül, a Nagyvárad mellett fekvő Kabaláspatakán, Bihar megyében. A Réz-hegység nyúlványai alatt fekvő szülőfalujában már születése idején is csak románok laktak. Szülei földműveléssel foglalkoztak, ősi, magyar, bihari családból származott, amit neve is bizonyít. A család már 1620-ban „Havalai" előnévvel nemességet kapott, amit aztán élete folyamán, érthető okokból nem használt, de nem is emlegetett. A kabaláspataki református egyház anyakönyvébe Krisár Zoltán Miklós néven jegyezték be, de a második keresztnevét csak legközelebbi barátai ismerték, akik Mikulás-napon fel is köszöntötték. Középiskoláit Nagyváradon az Emanuel Gojdu Líceumban végezte (1926-1933). Az orvosi fakultást románul kezdte 1934-ben, Kolozsváron a Regele Ferdinand Tudományegyetemen, és magyarul fejezte be 1940-ben a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen, így aztán a két nyelvet is anyanyelvi szinten ismerte, de jól tudott németül és franciául is. Szakképesítést a budapesti II. sz. Sebészeti Klinikán dr. Bakay Lajos irányítása mellett, továbbá a dési kórházban dr. Bakay György, valamint a nagyváradi sebészeti osztályon dr. Csete Emil mellett szerzett, 1945-től sebész szakorvos. A háború alatt (1944-1945) részt vett az ukrajnai harcokban, ahol jobb keze megsebesült. Roncsoltszilánkos sérülését a debreceni klinikán Hüttl Hümér professzor többszörös plasztikai műtéttel sikeresen megoperálta. Budapest ostrománál, mint sebész dolgozott a Szent István Kórházban, ahol nagy tapasztalatot szerzett a háborús sebészetben. 1945. március 1-jén hazatért Nagyváradra, ahol aztán megszakítás nélkül dolgozott élete végéig. Először mégis a fül-orr-gégészettel próbálkozik, de miután ebből szakképesítést szerzett, a sebészethez pártol végérvényesen. Péter I. Zoltán: „Mesélő képeslapok Nagyvárad 1885-1915". c. gyönyörű mestermunkájából a következőket szeretném idézni arról az első nagyváradi kórházról, ahol Krisár Zoltán az új megyei kórház megépítéséig dolgozott. „ A Fő utcára - vagy ahogy a századelőn nevezték, a Sugárútra - kiérve a Bihar Megyei Közkórház díszes épületével találjuk szemben magunkat. A közepén levő főbejárat jobb oldalán fekete márványtáblára ez volt bevésve: «Saluti et Solutio aegrorum« Provincia Bihar MCCCCVI - azaz a betegek egészségére és vigasztalására, Bihar megye, 1806. (Később a táblát az előcsarnok falára helyezték át. A kórház százéves fennállása alkalmából újabb táblát helyeztek el a régi mellett: „ 1806-1906. A szenvedők e hajléka az utódoknak buzdításul emeltette ezen emléktáblát Bihar vármegye közönsége. 1906. november 21." A százötvenéves évfordulón, 1956-ban egy harmadik tábla is került a falra, ez már román és magyar nyelven emlékeztet a kórház alapítására. 2005 .146. évfolyam, 4. szám, 177-179. ORVOSI HETILAP 177