Orvosképzés, 1918 (8. évfolyam, 4-10. szám)

1918 / 4-6. szám

A FERTŐZŐ BAJOK LEKÜZDÉSÉRŐL ÉS AZ AZOKTÓL VALÓ MEGÓVÁSRÓL.* JENDRASSIK ERNŐ dr. egyetemi tanár. A fertőző bajoktól való megóvást és ezen bajoknak leküzdé­sét már oly sokszor és annyi jeles szakember tárgyalta, hogy csak a kérdések nehéz volta lehet arra mentség, ha ezekről a különben is nagy fontosságú problémákról újra és újra beszé­lünk. A fertőző bajok leküzdése céljából hozott törvények rész­ben tudományos alapra, részben gyakorlati tapasztalatokra van­nak alapítva, s általában a mai tudományos szintnek felelnek meg, mindazonáltal azoknak a nagy intézkedéseknek, a­melyekkel a fertőző bajok ellen küzdeni akarunk, igazi értéke nem mindig egészen világos. Azt hiszem, határozottabban kellene megfigyel­nünk, hogy nem minden védekező eljárásunknak van igazán ki­mutatható értéke; nem egy szakember, a­ki ezekkel az eljárásokkal gyakorlatban foglalkozik, jobban bízik módszerében mint a­mennyit az valójában megér. Olyan szembeötlő eredményeket, mint a­mi­lyeneket a himlő és a háborús fertőző bajok ellen mostanában elértünk, más bajok ellen, főkép a békeidőben alig tudunk ki­vívni. Ennek oka részben a legtöbb fertőző bajnak igen nehezen leküzdhető erején, részben pedig a rendeleteknek és törvények­nek elégtelen megértésén és hibás kivitelén múlik. E két ténye­zőről óhajtom álláspontomat röviden előadni. Az valóban feltűnő, hogy a háborús fertőző bajok ezúttal az emberiség nagy szerencséjére nem kerültek annyi áldozatba, mint az más háborúk idején történt. Ezen kedvező eredményhez bizo­nyára nagyban hozzájárultak a védőoltások és a katonai fegye­lemmel keresztülvitt egyéb eljárások, de talán egyéb kedvező faktorok is közreműködtek, mert a mint ismeretes, a kolera és a pestis Európában már évtizedek óta nem tudtak úgy lábra kapni mint azelőtt, pedig az emberek egymás közt való érintkezése sok­kal sűrűbb, a forgalom kiterjedtebb és könnyebb lett éppen ebben . Előadás a Bajtársi Szövetségek orvosi szakosztályainak 1918. évi jan. 25-én Ber­linben tartott ülésén. Orvosképzés VIII. évf. 4—6. fü­z. 10

Next