Orvosképzés, 1918 (8. évfolyam, 4-10. szám)
1918 / 4-6. szám
A FERTŐZŐ BAJOK LEKÜZDÉSÉRŐL ÉS AZ AZOKTÓL VALÓ MEGÓVÁSRÓL.* JENDRASSIK ERNŐ dr. egyetemi tanár. A fertőző bajoktól való megóvást és ezen bajoknak leküzdését már oly sokszor és annyi jeles szakember tárgyalta, hogy csak a kérdések nehéz volta lehet arra mentség, ha ezekről a különben is nagy fontosságú problémákról újra és újra beszélünk. A fertőző bajok leküzdése céljából hozott törvények részben tudományos alapra, részben gyakorlati tapasztalatokra vannak alapítva, s általában a mai tudományos szintnek felelnek meg, mindazonáltal azoknak a nagy intézkedéseknek, amelyekkel a fertőző bajok ellen küzdeni akarunk, igazi értéke nem mindig egészen világos. Azt hiszem, határozottabban kellene megfigyelnünk, hogy nem minden védekező eljárásunknak van igazán kimutatható értéke; nem egy szakember, aki ezekkel az eljárásokkal gyakorlatban foglalkozik, jobban bízik módszerében mint amennyit az valójában megér. Olyan szembeötlő eredményeket, mint amilyeneket a himlő és a háborús fertőző bajok ellen mostanában elértünk, más bajok ellen, főkép a békeidőben alig tudunk kivívni. Ennek oka részben a legtöbb fertőző bajnak igen nehezen leküzdhető erején, részben pedig a rendeleteknek és törvényeknek elégtelen megértésén és hibás kivitelén múlik. E két tényezőről óhajtom álláspontomat röviden előadni. Az valóban feltűnő, hogy a háborús fertőző bajok ezúttal az emberiség nagy szerencséjére nem kerültek annyi áldozatba, mint az más háborúk idején történt. Ezen kedvező eredményhez bizonyára nagyban hozzájárultak a védőoltások és a katonai fegyelemmel keresztülvitt egyéb eljárások, de talán egyéb kedvező faktorok is közreműködtek, mert a mint ismeretes, a kolera és a pestis Európában már évtizedek óta nem tudtak úgy lábra kapni mint azelőtt, pedig az emberek egymás közt való érintkezése sokkal sűrűbb, a forgalom kiterjedtebb és könnyebb lett éppen ebben . Előadás a Bajtársi Szövetségek orvosi szakosztályainak 1918. évi jan. 25-én Berlinben tartott ülésén. Orvosképzés VIII. évf. 4—6. füz. 10