Ötlet, 1982 (1. évfolyam, 1-27. szám)
1982-07-01 / 1. szám
DANKÓ ÁDÁM Szankcióvita Libanon • Falklanduló Az Egyesült Államok tovább köszörüli a szovjetellenes embargó fegyverét. Legutóbb azzal lepte meg és háborította fel nyugat-európai szövetségeseit, hogy amerikai licenc alapján készült termékek szállítását is megtiltotta a tervezett Szibéria-Nyugat-Európa földgázvezetékhez. Az érintett kormányok és vállalatok hevesen reagáltak, ilyen gorombán őszinte szóváltás régön folyt az atlanti partnerek között. Túl azon, hogy Nyugat-Európának szüksége van a szovjet földgázra, s hogy a szovjet megrendelések több milliárdos üzletet jelentenek vállalataiknak, most Washington szavahihetetlensége is felbőszítette őket. A hét vezető tőkésország versailles-i csúcstalálkozóján, ha nem is hivatalos, de hallgatólagos megállapodás született, hogy az Egyesült Államok a szovjetellenes szankciók terén beéri azzal, amit eddig kapott, s nem rak újabb terheket Nyugat-Európára. A közös piaci országok jelezték, hogy nem fogadják el a szankciók kiterjesztését, amiről különben a nyugat-európai kormányok megkérdezése nélkül döntöttek Washingtonban. Lényegében arról van szó - érvelnek a közös piaci államokban - hogy Washington amerikai területen kívül érvényesíti felségjogát, ami ellentétes a nemzetközi jog elveivel, s elfogadhatatlan. A Közös Piac mint intézmény, akár bíróság elé is hajlandó vinni az ügyet, és panaszt óhajt tenni a Nemzetközi Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT központjánál a kereskedelem megzavarásával vádolva az USA-t. Valószínű, hogy mérhetetlen jogi perpatvar keveredik a dologból, a nyugat-európai cégek, amelyektől megvonták a licenc használatát, csaknem biztosan be fogják perelni a licencet eladó amerikai vállalatokat. Washington"célja a földgázvezeték megépítésének késleltetése, és drágábbá tétele, ama okoskodás alapján, hogy minél többet költ a Szovjetunió valami másra, annál kevesebbet adhat ki fegyverekre. A szakkcióvita, amelynek még a végét sem látni, párosulva az USA és a Közös Piac egyéb kereskedelempolitikai nézeteltérésével, súlyosan megterheli a szövetségi viszonyt. Jövőbeli kihatásait tekintve ugyancsak nagy horderejű az "ötödik közel-keleti háború". Izrael inváziója Libanon ellen, amelynek célja a palesztin mozgalom lefej és Szíria visszaszorítása. A Közel-Keletről lévén szó, azonnal olajra és pénzre gondolni. Nos, az olajpiacon egyelőre nem mutatkozik jele a válság kiéleződésének, az árak továbbra is nyomottak. De a szakértők változatlanul azt tartják, hogy a legcsekélyebb fennakadás a szállításokban - amire különben az iraki-iráni háború önmagában is esélyt ad, pánikvásárlásokat robbanthat ki és felverheti az olaj árát. A dollár erősödött, minthogy az Egyesült Államok érzi meg legkevésbé a tőkésországok közül az olajszállításokban mutatkozó esetleges zavart, így a potenciálisan veszélyeztetett országok valutáiból, mint amilyen a márka, a francia frank és a líra, tömegesen menekül a tőke a biztos dollárba. Nyugaton attól tartanak, hogy Izrael akciója meg fogja rontani az arab világ és a nyugati államok viszonyát, ami nemcsak az olajszállításokat veszélyeztetheti, hanem azt is jelenti, hogy nehezebb lesz megnyerni az arab olajtőkét a nyugati befektetések számára. Valóságos a veszély, hogy az izraeli invázió felerősíti azokat az erőket, amelyek az iszlám elvekhez való visszatérés révén óhajtanák orvosolni a bajokat. A Falkland-szigetekért vívott brit-argentin háború véget ért, de az ellentétek megmaradtak. Az ügybe belebukott Galtieri államfő, utódját, Reynaldo Bignone nyugalmazott tábornokot csak hosszas huzavona után sikerült kijelölni az Argentin államéletben döntő szerepet játszó fegyveres erők vezetőinek. Több befolyásos katona vezető nem katonát, hanem polgári politikust akart az ország élére állítani. A hadseregen belüli ellentétek komoly formát ölthetnek, s elvezethetnek az egész argentin politikai berendezkedés megváltozásához. A nyugati országok fő gondja most az, hogy mihamarabb kibékítsék Nagy-Britanniát Argentínával, s elfelejtessék az incidenst. A Közös Piac sietve feloldotta a kényszerű szolidaritásból elrendelt kereskedelmi embargót, s igyekszik nagylelkűségre bírni a győztest.