Ötlet, 1984. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-05 / 1. szám

öHet84 ( Hír­lap ) 4 MEGVÁLTOZOTT PARAGRAFUSOK Új év - új jogszabályok 5 KONTÉNERÁRUHÁZ A GOLIBAN? „Az első évben körülbelül százmillió forintos nyereség várható” ( Címlap-sztori ) 8 ESZESNEK ÁLL A VILÁG „A kiszolgálás fejében tiszességes munkát kapok” 9 ÁLL VAGY BUKIK „Én is mondhatom: köszönöm az eddigi bizalmat, de most leköszönök” 10 JELÖLTEK ÉS ÖNJELÖLTEK „A bíráló bizottság több szakemberből áll, s szavazással dönt” 11 VEZETŐ-TESZT „Az új vezető viszont tiszta lappal indul” ( ) 14 VAS­UTASELLÁTÓ „Egy nyílt árusítást folytató kereskedelmi egységnek nincs joga különbséget tenni vevő és vevő között” 15 SOK A FÉSZEK, KEVÉS A TOJÁS ( Cégtábla ) 18 A KISVÁLLALKOZÁSOK ADÓ­­BEVALLÁSI KÖTELEZETTSÉGÉRŐL „Az adóbevallást késedelmesen benyúj­tókkal szemben az ellenőrzés a korábbi­nál szigorúbb szankciókat alkalmaz­­ majd” VÁLLALKOZÓI HITELEK „A megkülönböztetés a kamat szem­pontjából lényeges” 19 EGY A KEVESEK KÖZÜL „Tudomásul kell venni, hogy ez egy külön szakma, amit az érdekelteknek meg kell tanulniuk”­­ Számítástechnika© 20 MIBŐL LESZ AZ AMERIKAI MOGYORÓ? „Az alkatrészeket gyártó kívülállók részesedése 70 százalék körül van” 23 SORVEZETŐ ( Miegymás ) 28 DEVALVÁLÓDIK AZ ÉLSPORT? 29 ÁRAMKORLÁTOZÁS ÉS ESTI MÉRKŐZÉS ( ÖTLET 84 • Január 5. ) A Kedves Olvasónk! Amikor Anatole France hírül vette, hogy egy valóságos indián törzsfőnököt hurcol­tak az egyik francia kikötőbe, azonnal felkerekedett, mert személyesen akart feltenni neki néhány kérdést. Elsőként azt kérdezte: mondja, milyen privilégiuma van a törzsfőnöknek? A válasz így hangzott: ő megy elöl a csatában. Mint a be­szélgetésből kiderült, a dicsőségnek komoly ára volt: amikor a törzs bajba kevere­dett, a törzsfőnöknek kellett intézkednie, még a harcosok élelmezésének megszer­vezése is az ő feladata volt. Cserébe viszont ő vezethette harcba törzsét. Manapság persze más kiváltságokat élveznek a vezetők, és egészen más jellegű feladatokat látnak el, helyzetük és megítélésük azonban ma sem könnyű. Ha rendszeresen nézi a tévéhíradót, bizonyára a kedves Olvasónak is feltűnt már, hogy a hazánkba látogató külföldi miniszterek, bankárok vagy más magas beosztású vezetők között több fiatalember akad, akik feltehetően fontos kérdések­ben döntenek, miután fontos emberekkel tárgyaltak. Ők bizonyára természetesnek veszik, hogy vezető beosztásban vannak, komoly kérdésekről tárgyalnak, milliós üzletekről írnak alá szerződéseket, s döntéseiknek következménye van, tehát felelősséget vállalnak érte. Nálunk mintha még nem lenne egészen magától értetődő az, hogy valaki fiatal is, meg vezető is, bár a vállalatvezetők, téeszelnökök között egyre több fiatal arcot látni, s a vezetői posztokra kiírt pályázatok szaporodásával feltehetően egyre nagyobb az esély arra, hogy a vezetők megfiata­lodjanak, feltéve, ha a pályázó nem csak fiatal, hanem rátermett és képzett is. Ugyanakkor ezt a folyamatot lassítja - s most ne csak a magas beosztású vezetőkre gondol­junk -, hogy sok rátermett és képzett fiatal egyáltalán nem töri magát a vezető posztokért. A kérdést nem lehet annyival elintézni, hogy ezekben a beosztásokban a fizetés nem áll egyenes arányban a végzett munkával, a járulékos felelősséggel és a gyomorfekéllyel. Ahelyett, hogy az Olvasót mélyreható elemzéssel vagy tetszetős elmélettel untatnám, inkább egy megesett történet közreadásával szeretném felkelteni érdek­lődését e témakör iránt, amellyel e heti címlapsztorink foglalkozik. Nos, egyik jeles gazdasági intézetünk egyik lelkes csapata csupa fiatal emberből állt, akik mind a nyolcan felkészülten, eredményesen, nagy lendülettel végezték a számukra érdekes munkát. Történt egy napon, hogy az osztályvezető e lelkes csapat egyik munkatársát magához szólította és felajánlotta neki a csoportvezetői állást. Emberünk azonban megköszönte a megtiszteltetést, de nem fogadta el az aján­latot, mert - mint tisztességtudóan kifejtette az osztályvezetőnek - semmi szük­ségét nem látta, hogy egy csoportnak, amely eddig ragyogóan dolgozott csoport­­vezető nélkül is, feltétlenül legyen vezetője. De, mert a státust be kellett tölteni, az osztályvezető kívülről szervezett valakit. Sorra mentek el az egyre kevésbé lelkes fiatalok, s végül magára maradt a csoport nélküli vezető. S amennyire nem volt szüksége ennek a csapatnak vezetőre, annyira kell másutt az irányító, jól szervező, határozott,, főnök”. Az sem baj, ha fiatal, csak legyen jól felvértezett. OHef84 Budapest, 1984. január 3.­ ­ .

Next