Ötlet, 1984. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-05 / 1. szám
öHet84 ( Hírlap ) 4 MEGVÁLTOZOTT PARAGRAFUSOK Új év - új jogszabályok 5 KONTÉNERÁRUHÁZ A GOLIBAN? „Az első évben körülbelül százmillió forintos nyereség várható” ( Címlap-sztori ) 8 ESZESNEK ÁLL A VILÁG „A kiszolgálás fejében tiszességes munkát kapok” 9 ÁLL VAGY BUKIK „Én is mondhatom: köszönöm az eddigi bizalmat, de most leköszönök” 10 JELÖLTEK ÉS ÖNJELÖLTEK „A bíráló bizottság több szakemberből áll, s szavazással dönt” 11 VEZETŐ-TESZT „Az új vezető viszont tiszta lappal indul” ( ) 14 VASUTASELLÁTÓ „Egy nyílt árusítást folytató kereskedelmi egységnek nincs joga különbséget tenni vevő és vevő között” 15 SOK A FÉSZEK, KEVÉS A TOJÁS ( Cégtábla ) 18 A KISVÁLLALKOZÁSOK ADÓBEVALLÁSI KÖTELEZETTSÉGÉRŐL „Az adóbevallást késedelmesen benyújtókkal szemben az ellenőrzés a korábbinál szigorúbb szankciókat alkalmaz majd” VÁLLALKOZÓI HITELEK „A megkülönböztetés a kamat szempontjából lényeges” 19 EGY A KEVESEK KÖZÜL „Tudomásul kell venni, hogy ez egy külön szakma, amit az érdekelteknek meg kell tanulniuk” Számítástechnika© 20 MIBŐL LESZ AZ AMERIKAI MOGYORÓ? „Az alkatrészeket gyártó kívülállók részesedése 70 százalék körül van” 23 SORVEZETŐ ( Miegymás ) 28 DEVALVÁLÓDIK AZ ÉLSPORT? 29 ÁRAMKORLÁTOZÁS ÉS ESTI MÉRKŐZÉS ( ÖTLET 84 • Január 5. ) A Kedves Olvasónk! Amikor Anatole France hírül vette, hogy egy valóságos indián törzsfőnököt hurcoltak az egyik francia kikötőbe, azonnal felkerekedett, mert személyesen akart feltenni neki néhány kérdést. Elsőként azt kérdezte: mondja, milyen privilégiuma van a törzsfőnöknek? A válasz így hangzott: ő megy elöl a csatában. Mint a beszélgetésből kiderült, a dicsőségnek komoly ára volt: amikor a törzs bajba keveredett, a törzsfőnöknek kellett intézkednie, még a harcosok élelmezésének megszervezése is az ő feladata volt. Cserébe viszont ő vezethette harcba törzsét. Manapság persze más kiváltságokat élveznek a vezetők, és egészen más jellegű feladatokat látnak el, helyzetük és megítélésük azonban ma sem könnyű. Ha rendszeresen nézi a tévéhíradót, bizonyára a kedves Olvasónak is feltűnt már, hogy a hazánkba látogató külföldi miniszterek, bankárok vagy más magas beosztású vezetők között több fiatalember akad, akik feltehetően fontos kérdésekben döntenek, miután fontos emberekkel tárgyaltak. Ők bizonyára természetesnek veszik, hogy vezető beosztásban vannak, komoly kérdésekről tárgyalnak, milliós üzletekről írnak alá szerződéseket, s döntéseiknek következménye van, tehát felelősséget vállalnak érte. Nálunk mintha még nem lenne egészen magától értetődő az, hogy valaki fiatal is, meg vezető is, bár a vállalatvezetők, téeszelnökök között egyre több fiatal arcot látni, s a vezetői posztokra kiírt pályázatok szaporodásával feltehetően egyre nagyobb az esély arra, hogy a vezetők megfiatalodjanak, feltéve, ha a pályázó nem csak fiatal, hanem rátermett és képzett is. Ugyanakkor ezt a folyamatot lassítja - s most ne csak a magas beosztású vezetőkre gondoljunk -, hogy sok rátermett és képzett fiatal egyáltalán nem töri magát a vezető posztokért. A kérdést nem lehet annyival elintézni, hogy ezekben a beosztásokban a fizetés nem áll egyenes arányban a végzett munkával, a járulékos felelősséggel és a gyomorfekéllyel. Ahelyett, hogy az Olvasót mélyreható elemzéssel vagy tetszetős elmélettel untatnám, inkább egy megesett történet közreadásával szeretném felkelteni érdeklődését e témakör iránt, amellyel e heti címlapsztorink foglalkozik. Nos, egyik jeles gazdasági intézetünk egyik lelkes csapata csupa fiatal emberből állt, akik mind a nyolcan felkészülten, eredményesen, nagy lendülettel végezték a számukra érdekes munkát. Történt egy napon, hogy az osztályvezető e lelkes csapat egyik munkatársát magához szólította és felajánlotta neki a csoportvezetői állást. Emberünk azonban megköszönte a megtiszteltetést, de nem fogadta el az ajánlatot, mert - mint tisztességtudóan kifejtette az osztályvezetőnek - semmi szükségét nem látta, hogy egy csoportnak, amely eddig ragyogóan dolgozott csoportvezető nélkül is, feltétlenül legyen vezetője. De, mert a státust be kellett tölteni, az osztályvezető kívülről szervezett valakit. Sorra mentek el az egyre kevésbé lelkes fiatalok, s végül magára maradt a csoport nélküli vezető. S amennyire nem volt szüksége ennek a csapatnak vezetőre, annyira kell másutt az irányító, jól szervező, határozott,, főnök”. Az sem baj, ha fiatal, csak legyen jól felvértezett. OHef84 Budapest, 1984. január 3. .