Ózdi Vasas, 1956 (8. évfolyam, 1-42. szám)

1956-01-07 / 1. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRT­YA, DISZ, SZAKSZERVEZET ÉS VÁLLALATVEZETŐSÉG HETILAPJA VIR 4v"o vám — 1. sz­­m. 1056 Január 7­­RA 30 F­OLER Újjáválasztjuk a pártvezetőséget ■— Ma később megyek haza, ne aggódj, az üzemben kell maradnom, mert rengeteg a munkám, a pártve­zetőség újjá­választásának napjai kö­vetkeznek — mondotta Duzsik László feleségének a napokban és késő dél­utánig végezte instruktori teendőit a finomhengerműben. Százan és szá­zan dolgoznak ma a pártalapszerve­­zetek vezetőség újjáválasztásának si­keréért üzemünkben a KV határo­zatának megjelenése óta. Az előké­szítő munka jórészt befejeződött. Fellobogózott gyárkapuk fogadják a munkába igyekvő dolgozókat, hir­detve, hogy megkezdődött a párt­­alapszervezetek újjáválasztása. Öt üzem kommunistái jöttek össze teg­nap a feldíszített pártházakban, hogy a demokratikus centralizmus alapján elsőként válasszák újjá az alapszerv vezetőségét. Nagy jelentősége van ennek. Olyan időben választják újjá az alapszer­vezetek vezetőit, amikor a nemzet­közi helyzetben a tartós béke érde­kében a Szovjetunió vezetésével el­ért békesikereket újabb sikerekkel kell erősítenünk. Ennek a munkának zászlóvivői a pártalapszervezetek, melyekbe friss, lüktetőbb vérkerin­gést igyekszünk vinni a vezetőségek újjáválasztásával. Szükség van erre, ugyanúgy, mint szervezetünknek a tiszta oxigénre, vagy cselekvésünk­höz az értelemre. Olyan alapszerve­zeti vezetőkre van szükség, akik eként töltik be nehéz, de szép hiva­tásukat, akik az egész üzem gond­jait magukénak érzik, teljes tudá­sukkal, felelősséggel, megkülönböz­tetés nélkül, pártsz­erűen dolgoznak azok megoldásáért. Ezzel egy időben megkezdtük má­sodik ötéves tervünket, mely pár­tunk III. kongresszusi és a múlt év márciusi, novemberi határozatainak irányelveire épül.. A jobboldali, a népjólét növelését helytelen irányba terelő nézeteket szétzúzva, a nehéz­iparra támaszkodva akarjuk fejlesz­teni mezőgazdaságunkat a szocialista gazdálkodás útján, hogy a gazdasá­gosság és a termelékenység javítá­sával arányosan növekedjen népünk jóléte, erősödjön a szocialista haza, a béke fontos bástyája. Ezt tartotta szem előtt párttagsá­gunk, amikor hónapokkal ezelőtt hozzákezdett az újjáválasztás előké­szítéséhez. Elbeszélgettek dolgozóink­kal, felidézték a régi harcok emlékeit, amikor pártunk az illegalitásban is utat mutatva harcolt a magyar pro­­letariátus felszabadításáért, szabad­ságunkért. Itt, Ózdon is a Kommu­nista Párt volt az, amely megmutat­va a háborús pusztításból kivezető utat, harcolt az ózdi dolgozók ége­tően és a jövő szempontjából fontos feladataik megvalósításáért. Nincsen Ózdon sem egyetlen eredményünk, amit pártunk vezetése, irányítása nélkül értünk volna el. Ezért fűzik eltéphetetlen baráti kapcsolatok dol­gozóink nagy többségét (kivéve az osztályellenséget és kiszolgálóikat) a még ingadozókat is napról-napra jobban pártunkhoz és helyi vezető­inkhez. Tizenegy esztendeje múlt ja­nuár elsején, hogy Ózdon zászlót bontott e marxista párt és a mun­kásság élére állt, vezette, irányította szocialista jelenünkért, jövőnkért folyó harcot. Munkások, értelmisé­giek, nők és fiatalok ezrei ismerték fel igazi vezetőjüket benne és száz­számra nevelődtek ki a pártalapszer­­vezetek vezetői. Ki ne ismerné pél­dául Burcsik Jánost az acélműben, aki pártmunkáján keresztül fiatalon megszerette a pártot és most alap­szervezeti titkár az acélműben. Száz­számra lehetne sorolni azoknak a neveit, akiket a párt nevelt új típusú vezetőkké, politikai, gazdasági és kulturális életünk vezetőivé. A so­rainkból kikerült vezetők kisebb­­nagyobb hibáktól eltekintve, jól áll­ták meg helyüket, jól hasznosították a közösség javára a beléjük helye­zett bizalmat. Ha hibát követtek el, vagy megtévedtek, leléptek a szocia­lizmus építésének útjáról, abban a párttagságnak is része volt. Nem fi­gyelmeztették idejében, eltűrték, hogy hibát kövessenek el. Ezekről beszélgetnek párttagok, népnevelők, pártcsoportbizalmiak már hetek óta. Azt akarják, hogy alapszervezeteink még jobban betölt­sék feladatukat a szocializmus építé­sében. Ezért az újjáválasztás során újból megbízzák azokat, akik a ve­zetésre a munkásosztály szempont­jából alk­almasnak bizonyultak és újakkal cserélik fel azokat, akik az elkövetett­­hibákat többszöri ,­figyel­meztetés ellenére sem javították ki. Az újjáválasztás nagy esemény pár­tunk életében. Ezért rendbehozzák, kicsinosítják a pártházakat, a párt­házak környékét, hogy méltó kör­nyezetben tárgyaljanak, döntsenek az alapszervezetek jövőbeni vezeté­séről — amilyen az alapszervezet vezetősége, olyan üzemünk élete is — tartják a dolgozók. Ezt erősítette meg Csobod Árpád pártonkívüli dol­gozó is, aki a legutóbbi népnevelő értekezleten ezt mondotta: „Mint pártonkívüli, nagyon örülök annak, hogy az újjáválasztás során figye­lembe veszik a pártonkívüliek véle­ményét is. Ha jól dolgozik az alap­szervezet vezetősége, az jót hoz a pártonkívülieknek is. Ezeknek a figyelembevételével kell dönteni most párttagságunknak, amikor a beszámolók felett megnyit­ják a vitát és mérlegre teszik, kiket válasszanak az új vezetőségekbe. Ne feledjék: olyan elvtársakra van szük­ség, akik a szocializmus alapjait le­rakó második ötéves tervünk célki­tűzéseiért tűzön-vízen keresztül har­colnak, védik pártunkat, politikáját mindenféle ellenséges ideológia ellen állandóan erősítik pártunk és a dol­gozók között 11 év óta egyre erősödő kapcsolatot, békeharcunk biztos alap­jait. Tegnap ünneplő ru­hában sietett az alap­szervezet vezetőség új­jáválasztásának tag­gyűlésére. A lelkes­hangú ünnepi taggyű­lésen Mihali elvtársat az alapszervezet kom­munistái újból a veze­tőségbe választották. Egy éve a villamos­üzem pártalapszervezet titkára és még jobban akar dolgozni. Az acélmű lakatot karbantartó DISZ alapszervezetének gaz­daságfelelőse. Alap­szervezetében minden DISZ-tag progresszí­­ven fizeti a tagsági dí­jat, s már 3 éve végez kiváló DISZ-munkát. A napokban nagy öröm érte. Vállalati lakást kapott és most még jobb DISZ-munkát akar végezni. A kohó hét pártalap­­szervezetének oktatás­felelőse, a rakodóüzem pártalapszervezetének pedig aktivistája. 1945. óta végez pártmunkát és most, a vezetőség újjáválasztásának elő­készületeiben is aktí­van segít. Egyébként a rakodóüzem főműveze­tője és munkájában is példát mutat. MIHALI PÁL NAGYVATI JÁNOS KOVÁCS PÁL Dekádra! dekádra; hónapról-hónapra teljesítsük a tervet Megkezdtük második ötéves tervünk első évét. Egy hetet dolgoztunk belőle. Látszólag ugyanolyanok ezek a munkanapok, mint a töb­biek, de mégis ezek a napok bek­erülnek a tör­ténelemkönyvekbe is. Hiszen a napokban kezdtük meg a pártvezetőségek újjáválasztásét, a szocia­lizmus építésének útját. Dolgozóink már eddig is számos munkafelajánlást tettek, hogy a politikai munka megjavításával, a termelés frontján is újabb sikerekkel köszöntsék­ az újjáválasztott pártvezetőségeket. Az első napok tapasztalatai azonban azt mutatják, nem követtünk el min­dent második ötéves tervünk sikeres beindítá­sáért. Eredményeink ugyan vannak, de sürgősen pótolnunk kell az elmaradást, hogy dekádról-de­­kádra, hónapról-hónapra, egészében teljesítsük a tervet. Olcsóbb hengereltárut adnak a fin­a­m­ hengerésze­k Az új évben a fajlagos anyagfel­használás és a selejt csökkentését tűzték maguk elé a fínomhengeré­­szek. Az első napokban selejt nélkül dolgoztak. Kisistók József gyorsson brigádja három nap alatt 17 torma előnyre tett szert, Bartha Pál bri­gádja pedig 138 százalékos tervtel­jesítés mellett, teljesen selejtmente­­sen, dolgozik. A három nap alatt így megtakarított selejt értékéből már egy pár munkásbakancsot le­hetne előállítani. A vezetőségválasztó műszak nagy sikere A gépműhely pártalapszervezete tegnap újjáválasztotta a vezetősé­get. A vezetőségválasztást a karbantartó műhely kommunistái „vezető­ségválasztó“ műszakkal tették még ünnepélyesebbé. Csütörtökön, janu 5-én, nagyszerű termelési eredményekkel mutatták meg, hogy a pár vezetőség újjáválasztása alapszervezetük nagy ünnepe. Müller István a­vács 187, Szabó László gyalus 111, Prokk Béla 165 százalékos csúf­eredménnyel köszöntötte a vezetőségválasztást. ­ МоШогак növelték a termelékenységet A blokksori brigádok, hogy min­den hónapban egynapos előrehala­dást érjenek el és tovább növeljék a termelékenységet, már az újév el­ső napjaiban óránként 1 blokkal többet hengereltek. Molnár Sz. La­jos brigádja 2 blokkal adott többet óránként az első nap. Demeter Ist­ván brigádja pedig minden nap 180 sokkon felül hengerelt. Az első lap 15 torma, a második nap 3,5 tonna, a harmadik nap pedig 176 tonna jó minőségű hengereltáruval adott többet, ezzel másfél százalék­kal növelte a termelékenységet. A kohászok jól kezdtek A nagyolvasztóertű dolgozói már az­ els­ő napon azzal indultak harcba, hogy egy nap se maradjon el a terv mögött, minden nap és minden de­kádban eleget tegyenek kötelezett­ségüknek. A fiatal mérnökök segí­tettek ebben a kohászoknak, s már az új év első napjaiban alkal­mazták a szovjet módszereket. Az I-es sz. kohónál Györkös László fia­tal mérnök vezetésével, a fordított adagolási módszerrel már az első na­pokban 101,3 százalékos tervteljesí­­tés mellett a lecsapolt nyersvas 87,5 százaléka kiváló minőségű volt. A III-as sz. nagykohó is tervet teljesí­tett minden nap. A IV-es kohónál pedig Horváth János fiatal mérnök vezetésével már öt tonna előnyt sze­reztek a havi terv teljesítésében. Az acélmű az 1956-os tervév első négy napjában 591 tonna acéllal maradt el a terv mögött. Amikor megnézzük ennek az okát, a szálait oda vezetnek, hogy a nagyolvasztó­mű munkájából kell kiindulni. Ugyanis az acélmű a napi szükséges nyersvasmennyiséget nem kapta meg, a kohó négy nap alatt 570 ton­na nyersvassal kevesebbet küldött. Ezt a nyersvasi hiányt az acélműnek hulladékkal kellett volna pótolnia, de jelenleg a hulladékellátásban is zavarok vannak a napi szükség­let mellett — mondotta Rónai elv­társ. Miért nem küldött elegendő nyersvasat a kohó? A na­gyolvasztóműben nem mutat­kozott volna a nyersvaslemaradás, ha a kohó vezetői előre láttak vol­na még a II-es sz. kohó átépítésé­nél. Ugyanis a II-es sz. kohónak az átépítése közel egy hónapig tartott és január 2-án kezdték meg a szál­lítást. Ahhoz, hogy teljesen termel­ni tudjon a II-es­ kohó, legalább öt nap felfutási idő kell a begyújtás után. A kohó vezetői jóelőre tudták, hogy január 1-től a minisztérium tervet írt elő a Il-es sz. kohónak és a felfutási időt mégsem hozták be a kohó átépítésére. A martinacél­mű tervében január 1-től már benne szerepelt a Il-es sz. kohó nyersvas­­termelése is, így tehát a nagyolvasz­­tóműre hárul a felelősség. Ebből is látni, hogy üzemünk fu­tószalagszerűen dolgozik, s minden üzemnek fontos, hogy a másik üzem­nek biztosítsa az alapanyagot, mert csakis így tudja gyárunk sikerre vinni az 1956. évi tervet és kollek­tív munkával jobb eredményt elérni. Miért nem tel­esítette az acélmű az új év első négy napján a tervet? asztalá­nok az 1956. tel tévéért Nyulász János­­üzemve­zetője kivette fiókjából az 1956. évi tervet, begombolta a kabátját, ki­nyitotta előttem az ajtót és kilép­tünk a műhelybe. A mintaasztalosok felé vettük az irányt, de a karban­tartóknál Tausek Aladár elvtárs megállított bennünket. — Csak azt akarom mondani, hogy a pártvezetőség újjáválasztásának ünnepi taggyűlése kellemes meleg­ben folyhat le, mert a pártház fűté­sét már elkészítettük. — Nagyon helyes, Tausek bácsi — válaszolt Nyulász elvtárs és rámo­­solygott a műhely legjobb szakmun­kására. Beléptünk a mintaasztalos mű­helybe, ahol a gyalu sűrűn pergette a deszka faháncsát és a sima desz­kalapok fölé értelmes arcú munká­sok hajoltak. Az enyv- és a festék­­szag összevegyült a politúr szagá­val, s lábunk alatt puha szilacsok zi­zegtek. Az asztalosok már megszok­ták ezt az orvosságszagot, az én orreimpám azonban mozogni kez­dett. а "А I közepén hatalmas A műhely­deszkaépítmény, te­tején Кипа János elvtárs szorgos­kodott. Odaléptünk hozzá boldog újévet s köszöntünk egymásnál^ ■máris megindult a beszélgetés közöt­tünk. —• Nagy terveink vannak az új év­ben, július elejéig a fínomhenger­­mű folytatólagos sorozat alapkeret és a blokkeltoló szekrény famintá­jának elkészítése mellett, el akarjuk készíteni az elmúlt évi munkák hi­ányzó részeit is. Ugyanis sürgős üzemzavarok miatt 3000 órányira va­ló munkával maradtunk el s mi nem akarunk tartozni a múlt évre sem — tolta fel szemüvegét Кипа elv­társ a homlokára. — János, mondd meg azt is, hogy az új évben mi is részt vállalunk a Központi Vezetőség határozatának megvalósításából, a béke további megszilárdításából — szólt közbe Páli Pál elvtárs, aki egy hónappal ezelőtt kapta meg az Országos Bé­ketanácstól a kiváló békeharcos ok­levelet. — Igen, majd elfelejtettem — vágta rá Кипа elvtárs, — a gazda­ságosabb termelésért mi, asztalosok 100 köbméter import faanyagot ta­karítunk meg ez évben, ezzel járu­lunk ahhoz, hogy olcsóbb legyen gyárunk acélja. — Mit jelent ez népgazdaságunk­nak? Erre már Nyulász elvtárs vála­szolt: . . . 50 darab kombi-Ebből bizony núlt szobabútort lehetne előállítani azoknak a meny­­asszonyoknak, akik ebben az évben mennek férjhez. — Hogyan fogják ezt megtakarí­tani a faipar dolgozói? — A hulladékanyagok feldolgozá­­sával, a régi faminták kijavításával — válaszolt Nyulász elvtárs. De nemcsak ezzel harcolunk az 1056-os tervév sikeréért, hanem több hasznos munkát is fogunk vé­gezni — kapcsolódott a beszélgetés­be Orbán László elvtárs, a karban­tartó asztalosok művezetője. — Az új évben gondosan ápoljuk termelőeszközeinket is. Mihelyt ki­tavaszodik, a kinti darupályákat át­festjük, hogy megvédjük az időjárás viszontagságaitól. Az ácsműhely dolgozói pedig a nagy tavaszi mun­kára készülnek: a kohósi hűtőtorony javítását és a fínomhengerműi csar­nok tetőzet kicserélését akarják el­végezni az első félévben — fejezte be a beszélgetést Orbán elvtárs. Megindult ,s úgy hasította ketté a hatalmas fa­rönköt. Ezen a napon is 140 százalé­kos teljesítménnyel tettek hitet az asztalosműhely dolgozói, hogy az új évet sikerre viszik. (Talján)

Next