Ózdi Vasas, 1959 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-03 / 1. szám

­m. január 1. ♦ ♦ :♦ έΠSzilveszteri gondolatok I­lyenkor — év végén és az új esztendő küszöbén — gyakoriak­­ a számvetések. Az egyes ember épp úgy, mint a nagy közösség, visszapillant az ó esztendőre; összegezi munkájának, életének ér­telmét — a sikereket és a kudarcokat egyaránt. Aztán az értelem rokkáján újabb álmokat, terveket sző, merészebbeket a szilveszter­kor búcsúzó 6 esztendőben megvalósultaknál. Természetesnek tart­juk, hogy igényeink mindig magasabb fokon újulnak meg. Aki teg­nap még gyalogolt, az ma kerékpáron szeretne járni , és holnap motorkerékpárt vásárolni. Zefíring helyett selymet akarunk vásá­rolni és pokróc helyett szőnyeget. Tegnap még megfelelt a hálózati rádió, vagy a telepes, de holnap világvevőre vágyunk, lemezját­szásra,­­ és televízióra. Nézd meg jobban a hétköznapokon munkába igyekvőket és va­sárnap az utcán sétáló embereket! Másabbak ma, mint tegnap vol­tak. Csinosabbak, műveltebbek, jobban öltözöttek. Az emberek ar­cán több és jobbízű mosolyt látunk — meg gondredőket is még a homlokokon —, amelyekről azonban tudjuk, hogy holnapra kes­kenyebb lesz a gondbarázda és szélesebb a mosoly. Milyen jó érzés, hogy nálunk egyre kevesebb ember él perspektívátlanul, álmok és tervek nélkül. Mily sivár is az olyan ember élete, aki nem tud vá­gyakat, álmokat szőni, aki sohase tervezget­i, hogy később örül­hessen álmai valóraválásának. Annak is rossz lehet, aki nem tud örülni mások boldogságának, akinek irigység és önzés feszíti a mel­lét, — vagy haja alatt sunyi, alattomos gondolat lapul —, hogy má­sok boldogságára törjön, mint az orvgyilkos. Ki szereti a mindig egyes szám első személyben gondolkodó embert? — Elfordulnak tőle az emberek, — az egész társadalom. Oh, de silány is a csak magának élő,­­ az »­utánam az özönvíz« elvén tengődő ember élete, és mily nagyszerű érzés ad értelmet azok életének, akik miközben kalapácsot forgatnak, hengert kormányoznak, vagy kenyeret da­gasztanak, tudják és érzik, hogy önmagukon kívül mások boldog­ságáért, a mindig magasabb fokon megújuló álmok, vágyak való­­raváltásáért teszik. A jó az, hogy nálunk a közvélemény már meg­veti az átöröklött káros erkölcsi maradványokat, amelyek milliók életét keserítették meg alig másfél évtizeddel ezelőtt. És jó érzés, hogy az elmúlt esztendő is ápolta az új erkölcsi felfogásokat és nye­segette a születő új vadhajtásait. Nem ámítjuk magunkat, van még tennivaló. Mert hétfejű sár­­kány­koloncot cipelünk, miközben építjük az újat, verekszünk milliók igazságáért,­­ a munkásigazságért. Nem olyan régen még milliókat fertőztek meg a »kaparj kurta, neked is jut« nézetekkel, s az egykori bukszalelkű emberek tucatjai nyüzsögnek még körülöt­tünk. Tenyésztik a korrupciót, a bürokráciát, dézsmálják a társa­dalmi tulajdont és ahol tudnak — ártanak, sőt visszafelé húznak. »Terepszínű« lelkük miatt nehéz a harc­ ezek ellen. De most, az új esztendő küszöbén, amikor terveket szövünk­­, róluk se feledkez­zünk meg! Milliók boldogságát nem cserélhetjük fel néhány kalmár­lelkű individualista egyén boldogságával. CSÉPÁNYI LAJOS J­eg­yzetek em­be­rekve ! Jelentkeztek a tettesek b­árki előtt vallom, ” a legnehezebb a világon: szatírát írni. A nehézség nem is az írásban rejlik, hanem az utána következő purparlékban, viták­ban és mosakodások­ban. Az elmúlt héten uram bocsa’, elkövet­tem, a nagy bűnt, szatí­rát írtam egy nemléte­ző, egy képzelt válla­latról, s annak a válla­latnak képzelt hibáiról. Nem én mondom —, hanem az olvasók —, nagy visszhangot és nagy port vert fel a néhány sorocska írás. Telefonom szinte szün­telenül csörgött, egye­sek azt tudakolták, hogy vajon melyik vál­lalatról szól. Az olva­sók nagy többsége vi­szont konkrétan meg­határozta a képzelt cselekmény színhelyét. A telefonhívők kö­zött — írd és mondd — három vállalati igazgató is akadt.­) Az egyik többek között az­zal fenyegetődzött, hogy sajtópert indít az újság ellen, mert az ő vállalatát ilyen nagy szégyen még nem érte. Summa­ summárum, mind a három igazgató bevallotta, hogy a sza­tíra róla, helyesebben az irányítása alatt álló vállalatról szól. Igazán különös és furcsa. Az újságíró mit tegyen mást, gondol egy nagyot, ír egy sza­tírát, azt sem sejti, hogy ilyen hibák elő is fordulnak, de a cikket önmaga és a közönség szórakoztatására meg­írja. S íme a példa, utána jelentkeznek a »tettesek« az igazgatók. Érdekes dolog, hogy amikor egyik vagy másik vállalatról bíráló cikket írunk, ahol ne­vén van nevezve a gye­rek, akarom mondani, a vállalat, akkor az igazgatók mélyen hall­gatnak. De amikor egy általános szatíráról van szó, egymásnak adják a kilincset, csak azért, hogy reklamálhassa­nak, mert ugyebár, aki­nek nem inge, nem ve­szi magára. ]V­­agukra vették? ITA Ügy kell nekik. S hogy feleslegesen ne izgassam kedélyeiket, elárulom: a jövőben is fogok szatírát írni, már csak azért is, hogy az újságírók és az igazga­tók közötti kapcsolat egyre mélyebb legyen. (pásztory) Három nappal korábban teljesítették az éves árutermelési és szállítási tervüket az GKII dolgozói Ajándékot adni az új év alkalmá­ból nagyon szép dolog. Hát még ha egy nagy kollektíva ajándékoz, az m­ég csak hasznos. A mi üzemünk dolgozói is aján­dékoztak a napokban, december 28-án teljesítették évi teljes terme­lési és szállítási tervüket. Azóta ter­ven felül termelnek, több kohász­terméket tesznek népünk asztalára, mint a terv előírt. Hasznos és szép ajándék ez, egész népünknek adjuk igaz szívvel, hogy nemzeti jövedelmünkből még több jusson a dolgozók közvetlen és köz­vetett juttatására. Lehetséges az, hogy az ózdi henge­­­eltárutermékek ehhez hozzájárul­nak? Ha figyelembe vesszük azt, hogy népgazdaságunk hengereltáru­szükségletének Ózdon még most is kb. 45 százalékát termeljük, akkor választ is kapunk rá. Igen, az ózdi acél hazánk minden szocialista épít­kezésére eljut, de eljut a közlekedés, a mezőgazdaság és a háztartásokba is. Nagy felelősséget ró ez minden ózdi dolgozóra. E felelősséget érez­ték üzemünk dolgozói, amikor a má­sodik félév elején szerzett lemaradás után komolyan hozzáláttunk a terv teljesítéséhez. December 18-án aztán teljesítettük teljes termelési érték­tervünket, öt nap múlva, december 28-án pedig árutermelési és szállítási tervünket. Az öt nap alatt 2,755 000 Ft értékű árutöbbletet termeltünk, íme egy kis statisztika a december 28-i állapotokról. Azóta ezek az eredmények továbbr­a voltak, különösen ami a szállítá­sokat illeti. ÓZDI VASAS Hatezer forintos ajándék A gyár igazgatósága az üzemi bi­zottsággal ez év karácsonyán is, ugyanúgy, mint az előző években, meglátogatta az üzemi balesetek következtében elhunytak hozzátar­tozóit. Ebből az alkalomból 6 000 fo­rintot osztott ki közöttük, hogy ez­zel is pótolja az elvesztett család­főt, kenyér kér esőt. BOSKÓ SÁNDOR Újesztendei köszöntő­ ­iBoldog, békés új esztendő Mindannyiunk vágya, S hazánk minden dolgozója Ezt forrón kívánja. Béke, béke, áldott béke, Terülj a világra, Fehér galamb, békegalamb, Szállj minden égtájra! C Boldog jövőt építő kar Lendüljön munkára. Támogasson testvérnépek Örök barátsága. Munkás, paraszt, értelmiség, Álljunk csatasorba, Békét védje erős karunk, Nem kell atombomba! etikettünk az elmúlt évben, Gyár, épület ruha! — Emelkedő színvonalunk Nyíltan bizonyítja. Jó szomszédság — nemes verseny! Bár megértenétek, Ti, kik dollárhegyetekről Gőgösen lenéztek, cím a munkásosztály erős És biztos a vára, Benne bízva ígérhetem Az újév napjára, Már jövőre, még több házba A postás beléphet, Hogy kívánjon, miként most is: Szép, boldog ÚJ ÉVET! Ózd, 1958. december 28. ................................................................. Cserepes és vágott virágok állandó raktára, koszorúk, virágkosarak. Kö­­zületeknek kedvezmény. Pellesnénél, Kef. templomnál. Telefon: 103. , P=ρ== t Az Ózdi Vasas labdarúgó csapatának szereplése az őszi fordulóban Az elmúlt héten foglalkoztunk csa­patunk szereplésével és mérlegeltük az egyes mérkőzéseken tanúsított szélsőséges eredményeket. Most a já­tékosok egyéni teljesítményeit és sze­repléseit kíséreljük meg néhány sor­ban vázolni. A kaput Tengely sérülése miatt ♦ ősszel Murányi, majd az újonnan iga­zolt Szántó védte. Az előbbi ötször játszott a csapatban és talán a foko­zott igénybevétel, vagy tartalék hiá­♦ nya miatt, formája eléggé ingadozó­­ volt. Szántó tízszer állt az DVTK ka­♦ pujában, s a kezdeti idegenkedés után fokozott mértékben jött fel, úgy, hogy egy-két hibától eltekintve (pl. a Kecskeméti Dózsa elleni gól), beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. A sajtó háromszor értékelte a jók között. Hátvédeink közül a legegyenlete­sebb teljesítményt Hajner nyújtotta, 15 mérkőzésen játszott és 8 mérkőzé­sen szerepelt a jók között. Gyorsasá­gával és jó helyezkedésével, a 14 mérkőzésen játszó Róth is nagy hasz­nára volt a csapatnak és elsősorban a védelemnek. Hat alkalommal ka­pott jó minősítést. Gyárfás jól kez­dett, formája azonban egy időre visz­­szaesett úgy, hogy pihentetni kellett. Kilenc mérkőzésen játszott, s amikor ismét visszakerült a csapatba, újra a régi kemény, megbízható védőjáté­kost láthattuk benne. A jók között kétszer szerepelt. Kovács a sérülésé­ig tizenegyszer képviselte a Vasas színeit és örökmozgó csupa szív já­tékával a legjobb védőjátékosok kö­zé küzdötte fel magát. Kétszer olvas­hattuk a jók között. Borbás I mint védekező fedezet ti­zenegyszer játszott a csapatban és nyugodt, higgadt, körültekintő játé­ka hatszor emelte a jók közé. Deren­­kó 10 mérkőzésen játszott, s mint tá­madó fedezet nem egyszer a csatár­sornak is nagy hasznára volt. A saj­tó kétszer értékelte jónak, egyszer a mezőny legjobbja volt. Az őszi fordulóban az átlagos leg­jobb csatárteljesítményt Kismarton érte el. Nemcsak a labdakezelése és összjátéka, de lövőkészsége is jelen­tősen javult, így 15 mérkőzésen 6 gólt lőtt. Hétszer volt jó, egyszer pe­dig a mezőny legjobbja, mely al­kalommal be is került a hét 11-ébe. Utána Borbás II következik, aki egészségi állapota miatt ugyancsak 9 mérkőzésen játszhatott, gyorsaságá­val, robbanékonyságával így is 3 gólt lőtt, négyszer szerepelt a jók között és 3 ízben volt a mezőny legjobbja. Siska 15 mérkőzésen játszott, telje­sítménye szélsőségesnek mondható, mivel volt olyan mérkőzés, amikor kiemelkedett a csatársorból, de volt oly­an formában is, amikor egész gyengén szerepelt. Igaz, hogy a leg­több mérkőzésen ketten-hárman vi­gyáztak rá, így nem tudott kibonta­kozni. Akaratereje és küzdőszelleme azonban soha nem maradt el, így nem érdemelte meg azt a túlzott bí­rálatot, melyben sokan részesítették. Két gólt lőtt és ötször szerepelt a jók között. Ferdinand 13 alkalommal húzta magára a mezt és kezdeti ingadozás után újra jól beleilleszkedett a csa­patba. Kétszer szerepelt a jók között. Rubint 8 mérkőzésen játszott, s ki­robbanó temperamentuma nem egy­szer keserítette meg az ellenfél vé­delmének az életét. Az ősz folyamán egy gólt lőtt. Kár, hogy újra lesérült. Pál II. mindössze hat mérkőzésen játszott, egy gólt lőtt, egyszer szere­pelt a jók között, egyszer a mezőny legjobbja volt, s ezzel a hét legjobb 11-ének a tagja lett. Játéka ingadozó volt, de ha eléri formáját, nemcsak jó, de kiemelkedő tagja is lehet az DVTK-nak. Zalai 9 mérkőzésen játszott és a sajtó kétszer tüntette fel a jók kö­zött. Mint új tagja az együttesnek, ő is meglehetősen elfogultan kezdett, később azonban fokozatosan feljött, s a csatársor egyik oszlopos tagjává lett. Szkladán eltiltása miatt mindösz­­sze négy mérkőzésen játszott, ezek­ből is két alkalommal küzdötte fel magát a jók közé. Frenkó csupán egy mérkőzésen került a csapatba, játéka ekkor is megbízható és ke­csegtető volt. Általában megállapíthatjuk, hogy a korábbiakhoz képest kevesebb já­­tékosgárdával játszottuk le az őszi fordulót, mert játékosaink formája az átlagot megütötte, sokan érthetet­lenül állanak a gyenge őszi ered­mény előtt. A következő számunk­ban nyilatkoztatjuk majd az illeté­kes vezetőket és sportolókat, hogy miben látják az őszi forduló gyenge teljesítményét. ÚSZÁS 27-én, szombaton rendezték meg az országos Béke-kupa vándordíjas úszóversenyét Ózdon. Bár a rendezés és a verseny lebonyolítása jól sike­rült, voltak a versenynek nem egé­szen sportszerű körülményei is. Ilyen például, hogy Miskolcról mindössze három versenyző jelent meg, a kupa védője, az FTC pedig annak ellenére, hogy 40 főt jelentettek be, egyálta­lán el sem jött, sőt a kupát is csak a verseny után küldötték el. A ver­senyt egyébként a 40 fős gárdával résztvett egriek nyerték, míg az ózdi csapat a második helyen végzett. Ivánszki Árpád Boldog új esztendőt kívánok minden kedves megrendelőmnek, ismerősömnek és barátomnak STUBNER ISTVÁN órásmester Mindazoknak, akik szeretett Édesapánk RÉVAI JÓZSEF elhunyta alkalmából mély fáj­dalmunkat részvétükkel enyhítet­ték, ezúton mond köszönetet a gyászoló Révai-család OZUI VASAS A Magyar Szocialista Munkáspárt O. &. C. nagyüzemi bizottságának lapja Szerkeszti­ a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő Pásztory Alajos Felelős Kiadó­ az MSzMP OKÜ nagy­üzemi bizottsága A lapot árusításban az ózdi postahivatal _______________terjeszti_____________________ Készült a Borsodmegyei nyomdában Miskolcon. Mb. vezető: Szűcs Andor A hároméves terv második esztendeje feladatai­nak végrehajtásához kívánunk a vállalat minden dolgozójának, minden kedves vendégünknek erőt, egészséget. Kívánjuk, hogy egy esztendő múlva éppúgy, mint most elmondhassuk: Boldog, békés és esztendős Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat ózdi kirendeltsége. 3 SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KIVÁN MINDEN KEDVES FOGYASZTÓJÁNAK ÉS DOLGOZÓJÁNAK !/г Ózdi roe­n déij­­­á tó ipa­ri­­Vállalat Boldog új esztendőt BŐSÉGET, BÉKÉT KÍVÁNUNK A VÁLLALAT MINDEN DOLGOZÓJÁNAK, MINDEN VÁSÁRLÓNKNAK Ózdi Kiskereskedelmi Vállalat

Next