Ózdi Vasas, 1962 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-06 / 1. szám

■ ______ _ __ » Világ projelArfqm. egyenletek­j £ 7 7 3 B AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK MSZMP BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA V. évfolyam 1. szám, ÁRA 50 FILLÉR 1962. január 6. Ú­jult erővel Az elmúlt év ha hozott is di­cséretre méltó eredményeket mégsem sikerült úgy, ahogyan szerettük volna. Az év végére egyszerre futottak össze a ba­jok. Volt olyan időszak, amikor az acélmű mellett már-már a hengerművek tervteljesítésére is bizalmatlanul tekintettünk. Az 1961 -es év elmúlt. Remél­jük elvitte magával a múlt esz­tendő gondját-baját és elvitte azokat az okokat is amelyek azt előidézték, de legfőkép­pen, hogy elvitte a hibafor­rásokat is. A szilveszteri pohárcsengés­nél kimondva, vagy kimondat­­ferfiul, arra gondoltunk, hogy az abban a percben kezdődő új évben másként akarunk él­ni, másként dolgozni, többet,­­jobbat akarunk nyújtani sze­retteinknek, családunknak, s a hazánknak. Hiszen ez a kettő oly szorosan összetartozik. Ar­ra gondoltunk az új esztendő érkezésének ünnepi pillanatá­ban, hogy az 1961-es esztendő után az 1962. is a béke éve le­gyen, a gyarapodás, a felvirág­zás éve. És amikor az ünnep után visszatérünk a hétközna­pokba, amikor az ünnepélyes fogadalmakat tettekre kell vál­tani, legyünk olyan következe­tesek, olyan eltökéltek, mint a fogadalom tételénél. Vegyük számba már most az év elején, kinek mit kell tennie ahhoz, hogy az idén jobban si­kerüljön minden, mint az el­múlt esztendőben. Nézzünk szét a műhely, vagy gyárrész­leg területén is, de először mi magunkban keressük meg azt, amit ki kell javítani. Először saját magunkban számoljuk fel azt a szemléletet, hogy­­miért éppen én...” Azután pedig segítsünk másoknak is kijavítani a hibákat, pótolni az elmúlt évről esetleg itt maradt mulasztásokat. Ha mindenki becsülettel helytáll a maga he­lyén, ha mindenki először saját maga pótolja a mulasztását, egészen biztos nagyot tudunk előre lépni ebben az esztendő­ben. Az 1962 év első napjaiban vagyunk. Képletesen szólva egy nagy, nyitott könyv fék­ezik előttünk. Csak rajtunk múlik, hogy mi kerül ebbe a könyvbe. Azzal a bizakodással tekintünk az év elé, hogy gyá­runk sok megpróbáltatást, sok nehéz időt látott kollektívája ebben az évben is úrrá lesz a nehézségeken és egy év múlva felemelt fővel mondhatjuk: mi megtettük a kötelességünket, a magunk területén előbbre vit­tük a szocializmus szent ügyét. így kezdődött 1962 Még nagyon frissek az emlékek 1962. első óráiról, így nem nehéz vissza­idézni. Ho­gyan is volt? Az óra mutatója elérte a tizenkettest. Találkozott a nagy- és kis mutató. A tele­vízió képernyőjén megjelent a népköztársaság címere, és fel­hangzott a Himnusz. A rádió hullámhosszán is, a szórakozó­helyeken is a Himnusz hang­jai üdvözölték az 1962-es évet. Azután pedig durrantak a pezsgős palackok, csattant a csók és egymást átölelve kí­vántunk boldog új esztendőt. Ugye így volt? De csak azok­nak, akik otthon, vagy a szó­rakozóhelyeken köszöntötték az 1962-őt. Volt azonban másfajta szil­veszter is. Azoké, akik éjjel dolgoztak, azoké, akik talán észre sem vették a munka hevében, hogy már nem 1961- et írunk. A vállalat fődiszpécserét, Sebők Balázs elvtársat kértük meg, tájékoztasson bennünket és rajtunk keresztül lapunk olvasóit az új év első napjá­nak eseményeiről. Hatalmas könyvet tett elénk válaszképpen. Ebben minden jelentősebb esemény szerepel. Azt böngészgettük választ keresve arra a kérdésre, hogy mi volt, vagy mik voltak az első jelentősebb események. Az első esemény Az új esztendő első esemé-­ nyét 2 óra 15 perckor jegyez­ték be. A kohóról jelentették, hogy a kohó járata egyenle­tes, a műszakon előrelátható­lag 300 tonna vasat adnak az acélműnek; öt perc múlva azt jelentették, hogy az acél­mű a nagyfazék leesett, emiatt a vágányon nem lehet közle­kedni.­ Gyors intézkedés, és fél háromkor már nincs aka­dály, mehet tovább minden a rendes üzem Sajnos az év első kellemetlensége sem soká váratott magára Kilenc óra 10 perckor a nagy­­olvasztó sürgeti a nyersvas ki­öntését. Nem lehet, mert üzemzavar van a VI. kemen­cénél. A következő bejegyzés már választ ad arra, hogy mi­ért nem lehet kiönteni a vasát. Kilenc órakor a VI. ke­mence csapolónyílása fölött kilyukadt a hátsófal. Elfolyás 75 tonna. Újév ide, újév oda, a gyár felelős vezetői közül néhányan azonnal a helyszín­re siettek, és megkezdték a vizsgálatot. Az acélmű tavaly 7923 tonnáva­l adós maradt. Ez az év is „jól” kezdődik. . . A másik kellemetlenség 13 órakor jelentkezett A gyári főcsatorna a durva­­hengerműi gépüzem előtt be­szakadt. A rekonstrukció kor­mány­biztosa, Fejér László elvtárs azonnal megérkezett, és Kriston Endre főépítésve­zetővel egyetértésben lezárat­ták a vágányszakaszt. Hogy a sorozatos rosszhír között jó is szerepeljen, ne­gyed hétkor jelentette a nagy olvasztóműt a termelés 330 tonna. Ezután találjuk az év első balesetét. Az egyik durvahen­germűi dolgozó fején megsé­rült, így indult tehát az 1962-es év. Legyünk őszinték: jobban is mehetett volna. Lehet, hogy most érvényesül majd az az elv, hogy minden jó ha a vége jó...? Minden­esetre biztosabb dolog az, ha az év elejétől a végéig egyenletesen, jól dolgo­zunk. Fenyves Egyesült az ózdi és a putnoki járás Az Elnöki Tanács rendelete értelmében az újévtől egye­sült az ózdi és putnoki járás. A két járási tanács tagjai 1961 december 29-én tartották az alakuló ülést. Itt dr. Tóth Ist­ván, a Borsod megyei tanács vb. elnöke elmondotta, hogy e két járás azonos mezőgazda­sági adottságokkal rendelke­zik, mindkettőnek a hegyvid­­éki gazdálkodás problémái­val kell megküzdenie. A me­­zőgazdaság szocialista átszer­vezése után még nagyobb te­rületi egység kialakítása erre több lehetőséget ad. Az egye­sített járás központja, Ózd, mint ipari és művelődési köz­pont jobban szolgálja a hegy­vidéki falvak lakosságának művelődését is. Az egyesítés­sel a volt putnoki járásból ki­lenc község közigazgatásilag az edelényi járáshoz került. Az alakuló ülésen megvá­lasztották az egyesített tanács tagjait. A tanács tagjai pedig a végrehajtó bi­zottságot, mely­nek elnökéül Rusznyák And­rás elvtársat választották. * /? 7­3­8 A Tűzállóanyaggyárban Tallán József és Farkas Kálmán őrlés-keverési művezetők irányításával dolgozik Kovács F. Miklós brigádja. A brigád a tervét állandóan 100 szá­zalék fölött teljesíti. Ezenkívül az elmúlt évben az egy tonna készárura eső alapanyagfelhasználást 1200 kg-ről 1160 kg-ra csökkentette. Ennek a teljesítménynek értékét növeli, hogy az üzemrészben illetve a brigádnál közel 600 napja nem volt baleset. Képünkön­ Kovács F. Miklós és a brigád tagjai láthatók. Két jó hír a közlekedési üzemből A közlekedési üzemeknél je­lentős újítást vezettek be a daru­javító műhelynél Jobbágy Rezső, Berecz József és Ivák László újítók. A „Skoda” bag­­gex-daruk lánctalpas átépítésé­nél előkalkuláció alapján 47 604 forint megtakarítást ér­tek el Hasonló szép eredményt ér­tek el az iparvasúti gépmű­helynél Kerti János és G. Kiss István újítók, a törött salakost fordító orsók újbóli felhaszná­lásának alkalmazásával. Az ed­dig felhasznált 2 db orsónál 18 659 forint megtakarítás mu­tatkozott. Havonta 3000 kilométer az országúton Bizonyára látta már a Ked­ves Olvasó azt a zöld- és vaj­színű Moszkvicsot, amely BA 24-66 rendszámot visel. Sem­mivel sem különbözik a többi Moszkvicstól, és éppen ezért, ha látta is, talán nem jegyezte meg, pedig ezt a kocsit érde­mes megjegyezni. Nem azért, mert összecsapja sárral a já­rókelőket, nem is azért, mert gyorsan rohan a forgalmi kor­látozás ala­tt álló útszakaszon, de még csak nem is azért, mert nem tartja be a közleke­dés udvariassági szabályait. Erről nem is lehetne felismer­ni. Sőt! Talán éppen azért is nem jegyezte meg a kocsit. Emberi tulajdonság, hogy a jót, a példamutatót hajlamo­sak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Ezt a mulasztást igyek­szünk most pólóini, amikor be­mutatjuk önnek kedves ol­vasó a . A 24-06 forgalmi rend­számot viselő zöld- és vaj szitár Moszkvics vezetőjét, Orosz János elvtársait, az OKÜ egyik legjobb gépkocsivezető­jét. Fiatalember, alig ,жп túl a harmadik X-en és már tíz éves a gépkocsivezetői igazolványa. — Hogyan lett gépkocsive­zető? — Katona voltam — em­lékszik vissza — és ott kaptam meg a kiképzést. Megszerettem ezt a szakmát és a leszerelés után sem lettem hűtlen hozzá. Már gépkocsivezető voltam, amikor Ózdra jöttem. Szülőfa­lumban, ahol a szüleim jelen­leg tsz. parasztok, abban az időben még nem tudtam volna a szakmámban elhelyezkedni. Amióta Ózdon van, már jó­­néhány gépkocsit vezetett. Dömperen kezdte, de a válla­lat azóta már régen elfelejtett kocsijain is teljesített szolgá­­latToL,­­így emlegeti azokat is, mint volt baretant. Járt ”a Mercedessel, „a” Tátrával, „a­ Hudsonnal és most már ez a Moszkvics is száztízezer km felett jár. Elérte azt az igazán ritka teljesítményt, hogy száz­­tízezer km-t futott fődarab csere nélkül. Jó munkájának elismerése­képpen az őszön megk­apta a kiváló dolgozó jelvényt. Aki csak egy kicsit is ismeri a gépkocsivezetők sorsát — márpedig aligha van olyan, akinek erről ne lenne fogalma —, azt tudja, hogy távolról sem olyan egyszerű dolog az. Csak azt tudja a gépkocsive­zető, hogy reggel, miikor megy el otthonról, de hogy mikor kerül haza, az nagyon sok mindentől függ. Akármilyen óvatos is a gépkocsivezető, elő­fordul, hogy a kocsi nem azt akarja, amit a vezetője, Orosz Jánost is megtréfálta már úgy, hogy a Mátra kellős közepén eltört a tengely, vagy a levegő­­szűrő, elzárta a beáramló le­vegő útját, de sorolhatnám tovább is. Közben pedig várta otthon a feleséget a tízéves Pistike, a hétéves Évike és a hatéves Ti­bike. Eleinte szokatlan volt Orosz Jánosaiénak, de aztán megszokta... Most már ha nem is nyugodtan, de nyugod­­tabban várja haza a férjét munkából, hiszen ő is tudja, hogy a férje nem fogyaszt sze­szes italt és nagyon óvatos, elővigyázatos ember. Ezt iga­zolja, hogy tíz év alatt soha nem volt baja sem a közleke­dési rendőrökkel, sem pedig az utasokkal. FENYVES Országos jelentőségű újítás — Halló, újítási iroda? — Igen. Itt Bátori Albert előadó beszél. — Azután érdeklődünk, hogy az új esztendőben adott-e már valaki be újítási javaslatot? — Adott. Mégpedig J­éri Imre fizikai dolgosé, a műsze­részüzemből. Javaslata egy­szerű, mégis nagy érdeklődés­re tarthat számot országos vi­szonylatban is.. — Miért? — Lényege: egy fogásrét, amivel a különböző műszerek szerelésénél beépített huzalok szerelését lehet megkönnyíteni és gyorsítani. Igen ötletes. Éppen ezért úgy terveztük, hogy az újítást több oldalról lefényképezzük és elküldjük az ország különböző üzemeibe, ahol szintén hasznos szolgála­tot tehet. Egyébként Réti elv­társ KISZ-tag és ezzel is be­bizonyította, hogy a fiatalok vonzódnak az új iránt, a tech­nika és a műszaki fejlesztés hasznos segítői lehetnek. Teljesítették a tervüket A finomhengermű kikészítő dolgozói — hasonlóan a no­vemberi szép eredményekhez — decemberben is példamuta­tóan dolgoztak. Jó munkával sikerült a kikészítő teljes le­maradását 2000 torma alá szo­rítani. Nagy gondot okozott még az év utolsó napjaiban is a finomsori export laposacé­lok maradéktalan kikészítése. Laposacélból csaknem 800 tonna várt kikészítésre és si­került is 6 tonna hiányával 31-én este 10 óráig ezt a nagy mennyiségeit teljesíteni. Külö­nösen kitűnik ennél a mun­kánál a II. műszak vaskötő­­ részlegénél dolgozó Lezák Jó­­­zsef brigádja. Több mint КЮ tonnával készített ki több ex­port laposacélt, mint a másik két műszak. A december havi tervét a kikészítő 1587 tonná­val, a negyedik negyedévi tervet pedig 2520 tonnával tel­jesítette túl. Közel nyolcszáz nap baleset néhol A mészégető kemence dolgo­zói az 1961. évi tervüket — 7,5 százalékos izzítási veszteség mellett —113,4 százalékra tel­jesítették. A mészégető­ kemen­ce dolgozói 778 nap óta bal­esetmentesen dolgoznak. A tételes hátralék csökkentéséért A finomhengermű sorozatok teljesítése havi szinten decem­ber 31-i álapot szerint: kö­zépsor 94,2, finomsor 102,4, gyorssor 98,3, drótsor 107,6 ab­roncssor 100,5 százalék. Mind­két hengerműnél, az exportkö­­telezettségek maradéktalan teljesítése és a tételes szállí­tási lemaradások csökkentése érdekében tettek komoly erő­feszítéseket. Az előzetes értékelések alap­ján a bruttó tételes lemaradás szállítási szinten: durvahen­germű 2786 tonna, finomhen­­germű 2715 tonna, vállalati szinten 5501 tonna, ami igen komoly eredménynek mond­ható a gyártás körülménye­ink mellett. 100 ezer forint megtakarítás­ ú tűzállóanyaggyárban az elmúlt héten Mester Géza, Ki­­szely Gyula és Ivócs László műszaki dolgozók jelentős újí­tása nyert bevezetést. A nyersvastégla gyártásnál ed­dig 25 százalékban használt lengyel G. K. anyagot kiküszö­bölték és helyette belföldi, jóval olcsóbb, banki anyagot használnak fel. Ezzel az eljá­rással évente kb. 127 000 for lek értékű import anyagot takarí­tanak meg. Csak a durvalemezsor maradt le A durvahengermű soroza­tok teljesítése havi szinten 1961. december hó 31-i állapot szerint: blokksor 111, bugasor 100,8, tartósor 106,1, triólemez­­sor 116,4, duólemezsor 80,5, triósor 105,4 százalék. A bor­dáslemez hengerlés nem járt kielégítő eredménnyel, amit az üzemzavarok mellett a gyengébb hengertartósság in­dokolt. Élenjárnak a blokksor I-I. műszak dolgozói A blokksor II. műszak dol­gozói továbbra is az élen ma­radtak a 206,2 blokk átlagos teljesítésükkel, amit az elmúlt héten értek el. Csomós Zoltán főművezető, Boszjár János irá­nyító forrósztár és Tóth Árpád előhengerész irányításával a havi tervüket is 102,8 száza­lékra teljesítették, a 196 blokki műszak tervvel szemben 201,9 blokk/műszakot értek el. A fenti eredmények elérésé­ben nagy része volt a mélyke­mence, daru- és a blokk-kor­mányosok jó kollektív munká­jának. „Körömmel — foggal“ A daru markolója beleharap az ércbe, de úgyszólván sem­mit sem tud felemelni belőle, mert az érc össze van fagyva. Megint próbálja, de megint si­kertelenül. Sok bosszúságot okoz az ilyesmi a darusoknak, arról nem is szólva, hogy sok értékes percet fölöslegesen vett igénybe. Ilyenkor, a téli fagyok idején pedig gyakori az ilyesmi. Pedig nem is sok fáradtsággal lehet segíteni ezen a bajon. Igaz, nem ez az egyedüli módja a befagyott ér­ces kocsik kiürítésének, de ez­zel is rövidíteni lehet az ilyen­kor amúgy is hosszúra nyúló kocsikirakodási időt. Mi lenne ez a mód? Az, hogy a daruk markolójára vissza kell szerelni a fogakat, vagy ahogy másnéven emlege­tik, a körmöket. Miért szedték le­­ egyáltalán? Azért, hogy a kocsikat kíméljék, ugyanis nyáron, főleg a koksz kiraká­sánál sok kocsitörésnek az volt az oka, hogy a köröm ki­ütötte a fenékdeszkát Akkor tehát célszerű volt az eltávolí­tásuk. Most azonban az az ésszerű, ha rajta van a mar­kolón. A darujavító műhelytől nyert értesülés szerint már meg is kezdték visszaszerelni a körmöket azokra a darukra, ahol ez szükséges. Lényegesen kevesebb lesz tehát a darusok bosszújává, és ha nem is döntő módon, de meggyorsul a kocsik kirakása is.

Next