Ózdi Vasas, 1963 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1963-01-05 / 1. szám
V4 tág proletárjai, egyesítésiek ! Az Ózdi Kohászérti Üzemek MSZMP bizottságának hetilapja VI. évfolyam 1. számra: 50 fillér. 1063. január . így kezdődött 1963 A kereskedelemben — Az általános telítettség •tünetei mutatkoznak vevőink körében — mondja Kiss Ferenc áruforgalmi osztályvezető. — Ez természetes is, hiszen az ünnepekre mindenki igyekezett bőséges készletet tárolni, így csak a legszükségesebb napi fogyasztáshoz vásárolnak. Az ünnepi forgalmat egyébként jól bírtuk és talán csak a tojás és az olcsó bor volt kevesebb a keresletnél. A pillanatnyi, viszonylag lecsendesült forgalomban igyekszünk ismét a régi raktárkészletre felfejlődni, hogy mire a disznóölések utolsó hullámai is elülnek és ismét felélénkül a forgalom, ne legyen fennakadás. A postánál — január elsején úgy látszik aludtak az emberek, mert a szokásos telefonbeszélgetéseknek csak igen kis hányadát beszélték — válaszol ezirányú érdeklődésünkre Derényi Dezső elvtárs, az 1. sz. postahivatal vezetője. Másodikon aztán minden visszazökkent a rendes kerékvágásba, ami nálunk 400 körüli interurbán és három, három és félezer helyi beszélgetést jelent. A távírdánál is körülbelül így fest a helyzet, jóllehet ott ünnep előtt óriásira megnőtt a forgalom, és most már beállt a pangás időszaka és egy-két nap múlva várjuk a teljes „megélénkülést.” • A kenyérgyárban — Kishíján 850 mázsa kenyeret sütöttünk az új esztendő fogadásának zavartalan biztosításához — mondja Loboczki János igazgató elvtárs. —• Ezen felül még 38 ezer darab süteményt is készítettünk. Az ünnep utáni első napon aztán visszatértünk a rendes napi adagok sütésére, ami azt jelenti, hogy 280—300 métermázsa kenyeret készítünk. Az új KRESZ első napjai — Minden jelentősebb zökkenő nélkül át tudtunk térni az új szabályok szerinti közlekedésre — tájékoztatott bennünket Rajcsányi Antal százados elvtárs. — A hivatásos gépkocsivezetők ismerik az új előírásokat, és az első tapasztalatok szerint viszont be is tartják azokat. A magánkocsik tulajdonosai viszont nem nagyon közlekednek ezeken a csúszós utakon, méginkább ■ tartózkodnak a motorosok. Azt azonban örömmel tapasztaltuk, hogy a csúszós utak ellenére sem volt közlekedési baleset. Ez viszont a gépkocsivezetők éberségének, és lelkiismeretességének köszönhető. Az IBUSZ-nál . Az új esztendő nálunk tulajdonképpen már régebben megkezdődött, ugyanis az 1963-as utazásokra már a múlt évben többen is jelentkeztek — közölte Bogos Mihályné, az ózdi fiók vezetője. Az idén az első jegyet Budapestre váltották hálókocsira, de nem ez volt az első, 1963- ra kiadott jegyünk. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy 1962-ben a bel- és külföldi utazások száma mintegy 20—25 százalékkal növekedett 1961-hez viszonyítva. Mind többen és többen utaztak külföldre, ennek az egyik oka talán az, hogy a népi demokráciákba utazók több költőpénzt válthatnak be, mint korábban. Tavaly már sokan utaztak a nyugati országokba is, abban az irányban legmesszebb Londonba jutottak el az ózdiak, az IBUSZ-on keresztül. Számos külföldi útra máris lehet jelentkezni, illetve 300, vagy 600 forint befizetésével helyet biztosítani. Ebben az évben lesz Ózd— Krakkó autóbusz utazás is, de sokan mehetnek például Bécsbe is. A belföldi utaknál „hagyományos” útvonalakon felül tervezünk egy beregfürdői különvonatot is. Az év első napjai nem hoztak uborkaszezont. Csatlakozunk a durvahengermű blokksor dolgozóinak felhívásához "Az öntőcsarnok dolgozói között már régi hagyománya van a párosversenynek. Ennek következtében a kongresszusi versenyben is igen sok szép eredményt értünk el. Mi az öntőcsarnok III-as műszakjának dolgozói olvastuk az Ózdi Vasas december 15-i számában a durvás blokksor III-as műszakjának versenykihívását. A versenyhez mi is csatlakozni kívánunk és vállaljuk, hogy a műszakunkon leöntött meleg öntécset a lehetőség szerint késedelem nélkül átadjuk a hengerműnek, továbbá a kívánt mennyiségű hideg ön tecset is mindenkor időben szállítjuk. Csatlakozásunkat azért tartjuk fontosnak, mivel a durvahengermű III-as műszak Saliga István főművezető vezetésével a múlt év folyamán kimagasló eredményeket ért el, amihez úgy gondoljuk, hogy az öntőcsarnok III-as műszak dolgozói is hozzájárultak. Balyó Gyula párttitkár, Antalköz Béla KISZ-titkár, D. Nagy Bertalan szakszervezeti bizalmi, Körner Pál művezető, Nyalka Miklós brigádvezető, Lindák Mihály forgalomirányító, Kornér István technikus. röú£ a nyugdíjat korúit Nagyokat fújtatva, mérgesen sziszegve vág neki a 4-es számú mozdony az emelkedőnek. Lenyújtja két fogaskerekét, azok összeakaszkodnak a fogasléccel, és alig gyorsabban, mint egy szaporán kilépő ember, méterről-méterre erőlködi magát mind feljebb és feljebb, maga előtt tolva egy folyékony salakkal teli üstöt. Azaz nem voltam elég pontos, mert nem egy gép viszi a hegyre az üstöt, hanem kettő, ugyanis az új nagyméretű üstök salakkal tele 80 tonna körül vannak és a nem egészen egy kilométeres szakasz, közel 80 méteres szintkülönbségével nem képesek a mi jó öreg masináink megbirkózni. A jó és az öreg jelzők ez esetben nagyon helyénvalók, hiszen azok, akik már a 4-es, az 5-ös, vagy 6-os géppel egyszerre kezdték a szolgálatot, már régen nyugdíjban vannak, míg ezek a svájci masinák még mindig birkóznak a hegygyel, pedig az első utakat alig valamivel a századforduló után tették meg. S hogy jó erőben vannak még mindig, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a régi pályát elnyűtték és a közelmúltban egy újat kellett építeni. Persze igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy ezt a „kondíciót” elsősorban a mozdonyok igen derék kezelőinek, és nem utolsó sorban a közlekedési műhely lelkes, sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadályokon is úrrá lévő lakatosainak „köszönhetik.” Hogy gondozottak a masinák, azt az is igazolja, hogy havonta egy-egy brigád több mint 1400 utat is képes vele megtenni, így például Balogh János mozdonyvezető és Ipacs Zoltán fűtő egy hónapban 1442 alkalommal ment fel a gépével a hegyre, de Kutacs László és Kulcsár Géza is több mint 1400 hegymenetet csinált. Az utóbbi időben — pontosan, amióta az új üstök vannak forgalomban, nem valami gazdaságos a fogaspályán szállítani. Az oka az, hogy az új üstök hasznos terhe aránytalanul kicsi, hiszen korábban a 19 tonna rakományhoz 36 tonna kocsi- és üstsúlyt kellett szállítani, míg a jelenlegi 80 tonna összsúlyból mindössze 23 tonna a hasznos teher, vagyis a salak. Ne tessék tehát csodálkozni, ha úgy rémlik majd, hogy az ország legnagyobb fogaspályájára felnyomakodó mozdony sziszegése, afféle szitkozódás. Mert lehet, hogy tényleg az ... (Fenyves) ■ ***** ч Az országban elsőnek rádióizotópokat építenek a körkeverő kemencébe A kohászati üzemek műszaki dolgozói igen komoly erőfeszítéseket tesznek a gyártmányok minőségének s önköltségének csökkentése érdekében. Ezt a célt szolgálják többek között a 800 tonnás körkeverő kemencébe beépítendő rádióizotópok is. Katona László elvtárs, a mentallográfia osztály vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondotta el: — Külföldön már sok helyen alkalmazzák a kemence belső falak védelmének érdekében a rádióizotópos jelző rendszert. Hazánkban eddig csak kohóknál és martinkemencéknél végeztek ilyen irányú kísérleteket. A mi üzemünk lesz az első, ahol körkeverőknél alkalmazzuk. Nő az előnye az izotópok alkalmazásának ? — A körkeverőkben mintegy 25 izotóp kerül beépítésre. Ezek állandó jelzést adnak a kemence belső falának kopásáról, illetve elhasználódásának mértékéről, így lehetővé válik, hogy a kemencejavítást mindig a legideálisabb időben végezzük el, amikor még a külső téglafalak jó állapotban vannak, így az átépítésnél csak öt legbelső falazatot kell pótolni. Ez egyrészt sokkal olcsóbbá teszi az átépítést, másrészt időnyereséget is jelent Költségmegtakarításban mit jelent ez ? — A rádióizotópok beszerzési, illetve beszerelési költsége mintegy 100 000 forint. De mivel az izotópok időben jelzik a téglafalak elhasználódását, így nekünk csak a legbelső falazatot kell átépíteni. Az átépítés tehát 600 000 forinttal kevesebbe kerül, a megtakarítás félmillió forint. Nem sugárzásveszélyes . Nem. Ha valamennyi izotóp egyszerre kerülne a nyersvasba, akkor is a sugárzás, olyan kismérvű, amit műszerrel még kimutatni sem lehet. Nyugodtan mondhatom, hogy teljesen ártalmatlan. — Kik végzik a beépítést? — Az izotópok beépítését a csepeli izotóp laboratórium végzi. A méréseket viszont már a metallográfia mérnökei fogják megejteni. E heti számunk tartalmából. Harminckettőben történt (2. oldal) Beszélgetés az új kormányrendeletrel ? (4. oldal) Hideggel, széllel, faggyal küzdő emberek (3. oldal) Mit kap városunk 1963-ban (3. oldal) A targoncás, (4. oldal) Ami a szilveszteri számból kimaradt (5. oldal) Vidám Szilveszter Régi szokás már, hogy az ó évet vidám ének, tánc, sűrű pohárcsengés, zene hangjai mellett búcsúztatjuk. Így volt ez 1962 Szilveszterén is. Tizenegy óra után indultunk a Ja 29—01 taxi vezetőjével, Iványi Sándorral — nézzünk be egy pár helyre, hogyan szórakoznak, mulatnak a városban. Kezdjük Béke-telepen. Itt még nincs étterem, vendéglő, legtöbben odahaza szilvesztereznek. Úgyszólván minden ablak világos volt, s nem egy helyről kihallatszott a vidám nótaszó. Igaz, ezidőtájban még a televízió, rádió volt hangosabb. Első állomás a Gyöngyszem Cukrászda. A zsúfoltság az már nem is kifejezés arra, amennyien voltak. — Nem baj, fő az, hogy jól érezzék magukat a vendégek — mondotta Tordai Pál a zenekar vezetője, a néhány perces szünet alatt. Hangulat is volt, mert fél 12-ig 50 üveg pezsgőt és 150 üveg bort szolgáltak fel a pincérek. A zenekar újból rákezd, mi pedig indulunk tovább. A Hungária Étteremben már az éjfélre készültek. A pincér már készenlétben állt a villanykapcsoló mellett, hogy a néhány pillanatnyi sötétség után, amikor az óra éjfélt üt, villanygyújtással jelezze az új esztendőt. Sajnos tovább kell mennünk. Az ajtótól nem messzire a járdán a szolgálatban levő rendőrökkel találkozunk. De ekkor már fölharsant az első — Boldog újesztendőt kívánunk. — Köszönjük, viszont kívánjuk — integetnek a rendőrök is. A Kékacél Étteremnek — csak a presszójába le het bejutni. Durrognak a pezsgős üvegek. Szaporán csendülnek a poharak. A pezsgő, a habzóborok száma már 100 felé közeledik. Nem hiányoznak a jó ínycsiklandó ételek sem. Egyelőre elég az éttermekből, vendéglőkből, nézzünk el azokhoz is, akik Szilveszter éjszakáján szolgálatban vannak. A Városi Kórház szülészeti osztályán dr. Ingii László fogad bennünket. — Délután 15 óra 20 perckor volt egy szülés, ez évben még nem. Úgy néz ki, hogy január 1-én nem is igen lesz újszülöttünk. Elbúcsúzunk — hiába, úgy látszik, az ózdi gólyák is Szilvesztert tartanak. Néhány percre beugrunk még a mentőállomásra is. — Volt-e kihívás éjfél óta? — Nem volt. Estefelé hoztunk be egy beteget Tólápáról. Annak is a mandulája fájt. Kicsit dühös is voltam érte — mondja a szolgálatot teljesítő mentős — ezért megzavarni a mentősök pihenőjét, kicsit sok. A Gülbaba Étteremben éppen sorsolás van, amikor betérünk. Kisorsolták az újévi malacot is, de, hogy ki nyerte azt már nem sikerült megtudni. Annyian körülfogták, mert mindenki meg akarta húzni az újévi malac farkát. Ha már arra vitt az utunk, belátogattunk a rendőrőrsre is. Az ügyeletes tiszt elvtárs tréfásan jelenti: — 1963-ban semmi különös esemény nem történt, pedig már az évből eltelt majd kétóra hossza. A Szilveszter estét sokan töltötték a Rákóczi Étteremben. Az étterem szakácsai ezúttal ugyancsak kitettek magukért, mert a szilveszteri tálból épp akkor szolgálták fel a nyolcvanadikat, a disznótoros készítményből is több, mint félszázat. A virsliből pedig már közel a második száz párnál tartottak. Két óra felé már népesebb volt az utca is. Jókedvű, vidám éneklők hangja mindenfelől, sokan már hazafelé igyekeztek. Mi azért csak betértünk a Velence Étterembe. — Egy pár vendégünk már elment — fogad az üzlet vezetője — de asztalunk még nem üresedett. Kétszázötven főre terveztük, de voltak itt 300-an is. — És mivel várták a vendégeket? — ötfajta borunk volt, ételkészítmények. Legkapósabb volt a Velence-tál és a házi disznótoros. Lassan világosodni kezd és mi még nem szilvesztereztünk. — Nem baj — szól a gépkocsivezető — nekem már csak egy félóra van. Letelik a műszak, talán még jut nekem is valami a hangulatból. Szilveszteri körsétánk ezzel végetért. Ha egy kicsit később is, de azért mi sem hagytuk magunk fölött szárazon elmúlni a 62-es évet. O. R.