Ózdi Vasas, 1967 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-07 / 1. szám

s „Nagyüzem66 a tanácson Az év utolsó taggyűlésére került sor december 29-én, csütörtökön 9 órakor. Ezút­tal Ózd város Tanácsa Vég­rehajtó Bizottságának 1963— 1966 évi munkájáról számol­tak be. Jelentés készült az egészségügyi csoport, vala­mint az egészségügyi állandó bizottság munkájáról. A 4. napirendi pont ez esetben a városi tanács végrehajtó bi­zottságának 1967 évre szóló munkaterve volt, majd a ta­nácstagok indítványai és ja­vaslatai hangzottak el. Jirkovszki Imre, a végre­hajtó bizottság elnöke vita­indító beszámolója, valamint az elért eredmények felso­rolása nagy hatással volt a tanácstagokra. Végül is a tanácstagok közmegelégedé­seként együttesen mondták ki, hogy a vb az eltelt idő­szak­ alatt jó munkát vég­zett, jól irányított. A tanács­tagok kiemelték a tanács vezetésének színvonalát, és további támogatásukról biz­tosították a vb vezetőit. Az egészségügyi beszámo­lóhoz is sokan szóltak hozzá. Többen foglalkoztak az is­kolák egészségügyi problé­máival is. Döntés született, amely az elkövetkezendő időkben meghatározza, hogy vasárnaponként is tartanak kötelező gyermek szakren­delést. Súlyos problémaként vetődik fel, hogy az utóbbi 11 év alatt 16 főorvosa volt a városnak. A tanácsülés foglalkozott a problémával és annak mielőbbi megoldá­sát sürgette. Az interpellációk során több tanácstagunk a távfű­tés problémáival foglalko­zott. Végül Szrogh Károly, a tanács vb-elnökének helyet­tese dicsérte a tanácstagokat, akik 4 év alatt segítették a város előtt álló feladatok megoldását. Tanács vb az év utolsó napján A város fejlesztési, kor­szerűsítési munkálatainak le­bonyolításáról tárgyalt de­cember 31-én a tanács vég­rehajtó bizottsága. Az Or­szágos Tervhivatal központi keretéből megvalósításra ke­rül az 1967. évben: a már megkezdett 280 darab lakás, a 32 lakásos II. számú to­ronyház a Béke-telepen. A Vajda János utcai 16 lakásos bérház és a földszinten el­helyezésre kerülő üzletek. 1967. II. felében megkezdő­dik a Béke-telepen újabb 233 darab lakás, amelyet azonban csak 1968-ban ad­nak át. Ebben az évben ké­szülnek el a Vöröshadsereg utcai társasház és üzlet­komplexum tervei. A város­­központ 1. számú tömbbelső­ség tervezése is ebben az esztendőben valósul meg. Továbbfejlesztik a Béke­telepen a gáz és távfűtési hálózatot, de még ez év II. felében az I. kerület bekö­tését is megkezdik. 1967." III. negyedévében kezdik a béketelepi kultúrház kiviteli munkáit is. A Vöröshadse­reg úton, a 48-as úton jár­daépítés lesz az idén. Meg­kezdik a Kertváros útépíté­sét is. Történnek kisebb út­javítások, kátyúzások is, és elkezdik a gyújtói csomópont építését is. Út- és járdaépí­tésekre 2 millió 250 ezer fo­rintot irányoztak elő. . Az egészségügyi címkeret munkálatai során a kórház elektromos hálózatának­ fel­újítása, a kórház-rendelőin­tézet összekötő folyosójának építése,­ valamint a kórház pincéjének víztelenítését bo­nyolítják le 1967-ben. A mű­velődésügyi címkeretben az Úttörő úti óvodát újítják fel és megkezdik a táblai iskola építését. A Megyei Beruházási Iroda részéről a felsorolt munkák kivitelére a tervek előkészí­tése, a kivitelezés előfeltéte­leinek biztosítása megtörtént. A végrehajtó bizottság egyet­értett a város 1967. évi terv felkészültségével. Már 1967 második negyedénél tartanak Az anyaggazdálkodáson Ezen az osztályon, ahol a termeléshez szükséges alap­anyagok és a beruházás ob­jektumainak, berendezési tárgyaknak megrendelésén és kezelésén kívül az összes re­zsianyagok rendelésével, nyil­vántartásával és általában kezelésével foglalkoznak, már az 1967. év második negye­dénél tartanak. Érhető ez, hiszen az elvi negyedév szükségleteit már régen meg kellett rendelni, a szállítási szerződéseket meg kellett kötni, hogy a szükséges anyagok a megfe­lelő időpontban a termelő üzem­ek és általában az ele­venen lüktető munka rendel­kezésére álljanak. Sok lenne felsorolni azt, hogy hányféle anyaggal fog­lalkozik ez az osztály, mely * . Pekár István vezetésével, 20* dolgozóval látja el feladatait.* Tíz nő dolgozik az osztá­lyon, melynek tagjai három brigádba, a „Kossuth”, a ,,Kékacél” és „Egyetértés” brigádba tömörülten folytat­ják tevékenységüket. Az osztály nyilvántartó* részlege tíz dolgozóval tartja* számon a készleteket, ami íj: nagyon fontos, mert a to­* vábbi rendeléseket a meg-­ levő készletek pontos fi­gye-* lembevételével kell feladni,* hogy fölöslegesen ne hever-* jenek el értékes anyagok és* a takarékosság elve a leg-* messzebbmenően érvényesül-* jön. * A gazdaságosság ott kez-* dödik, hogy a szükséges* anyagokat valóban a­­szűk-* séglet szerint” szerezzék be.f’* ami bizonyos mértékig már­ szorítja is a felhasználókat* a takarékosságra. Ha nem* áll rendelkezésre valami túl­* zott mértékben, ha ki var* „dekázva”, akkor arra job­* ban vigyáznak.­­ Most éppen a naptárak, határidő naplók kiosztása fo-* lyik. Szigorúan az alaposan* megfontolt igénylések alap­ító­ján. Vigyáz erre Nagy Gyu-r ' la, a „nyomtatványok atyja”.* aki sok egyéb anyag kezelé-* se mellett a nyomtatványok,* írószerek szakértő kezelője.* Nevezetes arról, hogy „fogú-* hoz veri a — naptárt”. Kém f­osztogatja „nyakló nélkül”,* mint ahogy a nyomtatvá-* nyok, papírok, könyvek* igénylésénél is latra teszi a* felbecsülhető szükségletet,­ %hogy pazarlás ne legyen. Érdekes adat, hogy a vasat* és acélt gyártó vállalat egy* év alatt 20 tonnánál több könyvet, füzetet, nyomtat­ványt és papírféleséget hasz­­­nál el. Indokolt, ha kezelője takarékosan bánik ezzel a rezsianyaggal. További jó munkát kívá­nunk az anyagellátás dolgo­zóinak, hogy a szükséges anyagokat mindenkor ponto­san tudják biztosítani. A most kiosztott határidő nap­lókkal kapcsolatban pedig azt kívánjuk, hogy azok ro­vataiba minél kevesebb ér­tekezlet, tanácskozás, de an­nál több konkrét feladat és azok sikeres végrehajtása kerüljön. (­mai) ÓZDI VASAS Költözik az ÉMÁSZ Az új esztendő az ÉMÁSZ Ózdi Üzemvezetősége részé­re is nagy változást hozott. Mint üzemvezetőség január 2-től megszűnt, illetve egye­sült a kazincbarcikai üzem­mel, s Ózdon csak csökkentett létszámú kirendeltség ma­radt. Horváth József, az egység volt vezetője elmondta, hogy a fogyasztók az átszervezés­nek kárát nem vallják, mert egy 20 főnyi üzemfenntartási részleg gondoskodik a javí­tásokról, szerelésekről, az áramdíjak beszedése tovább­ra is a jól bevált módszerek szerint történik. Remélhetőleg, ez az átszer­vezés nemcsak gazdaságos­ságban váltja be a hozzá fű­zött reményeket, de az óz­diak megelégedésére, a fo­gyasztók érdekeinek fokozott figyelembevételét hozza majd. T­g­y A CSEHSZLOVÁKIA Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága meghívására Orbán Lászlónak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága tagjának, a KB osz­tályvezetőjének vezetésével csütörtökön pártmunkáskül­döttség utazott Prágába a CSKP ideológiai munkájának tanulmányozására. B­arátok között • Lengyelországi útijegyletek IV. Wieliczkai sóbánya Lengyelország tavaly ün­nepelte fennállásának ezre­dik évfordulóját. Az ország­ba érkező ezt igen hamar felfedezte, hiszen mindenfelé azt hirdették a dekorációk. Méteres ezres számok, vörös és fehér drapériák. Igen kor­látozott számban külön pénz­érme is került forgalomba. De hogy milyen kevés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a minden kívánságot teljesíteni tudó vendéglátóim sem tudtak­­mutatóba sem szerezni belő­le. Pedig csak egy szóba ke­rült és bármit teljesítettek, így jutottam el Krakkóba, ebbe az ősi királyi városba is, amely sok évszázadon át megőrizte sértetlenségét. Ami különösen érdekes, még­ a második világháború sem okozott az épületeiben emlí­tésre méltó kárt. Ennek pe­dig az a magyarázata, hogy a protektorátus székhelye Krakkó volt. A régi királyi várban, a Wawelben ütött tanyát a hírhedt helytartó, Frank. Onnét adta ki rende­leteit, ott randalíroztak a ná­cik. A felszabadító csapatok oly hirtelen ütöttek rajta a városon, hogy a fasisztáknak csak a bőrük mentésére volt idejük, a város tönkrezúzá­­sát, a sajátos módszerük el­játszását itt már nem tud­ták keresztülvinni. Pedig ké­szültek is rá. A város megőrizte sajáto­san középkori levegőjét, őrzi, ápolja a régi hagyományo­kat, a történelmi múltat, amelyben igen előkelő he­lyen emlegetik a magyarok­kal közös időszakokat. Érdekes dolog, hogy mi­lyen gyakran lehet Lengyel­­országban magyar vonatko­zású témával találkozni. Csak egy példát említek. Van, Krakkótól nem mesz­­sze, egy világszerte­ ismert sóbánya Wieliczkán. Ezer esztendővel ezelőtt kezdték itt el az igen gazdag lelő­hely művelését. Itt, a bányában őriznek egy berendezést, egy évszá­zadokkal ezelőtt idekerült magyar szabadalmat. Azelőtt ugyanis emberi erővel mű­ködtették a­­ szállítóberende­zéseket, azóta áttértek a ló­val történő mozgatásra, ter­mészetesen lent a bányában Az idegenvezetőnk úgy em­legette ezt a berendezést, mint a bánya művelésének egyik forradalmi újdonságát, és hozzátette: ezt a magya­roknak köszönhetjük. Ugyanakkor egy magyar vonatkozású legenda is él a bányával kapcsolatban. A megértése kicsit nehezen ment, mivel legenda, tehát a történelmi hűségnek a vilá­gon semmi alapja nincs és természetraj­zi szempontból is egy teljesen abszurd mese, sőt, ha hozzávesszük, hogy az idegenvezető lengyelül mesélte a kollégámnak és tőle egy újabb idegen nyelv közbeiktatásával hallottam, nem is lehet csodálkozni raj­ta. De nagyon kedves, hogy megőrizték, sőt dombormű formájában ott, a bányában meg is örökítették. A lénye­ge a következő: a mi IV. Béla királyunk lánya föld­höz vágott egy gyűrűt. Az beleesett egy gödörbe. A ki­rálylány egy lengyel herceg felesége lett és egy wieldicz­­kai kiruccanás alkalmával a föld méhébő­l felhozták neki azt a bizonyos gyűrűt — az ottani bányászok ősei. Külön tanulmányok soro­zatot érdemelnének a bányá­ban látottak. Szobrok, dom­borművek, óriási méretű ter­mek, és minden, minden só­ból. Gyönyörű. És aki végig­járja az utat — márpedig nyáridőben naponta több ez­ren járják végig, — az út utolsó állomásáról, a 135 mé­ter mélyen működő postahi­vatalból küldhet egy üdvöz­lő lapot —­­ különleges bé­lyegzővel. Nyáron egyébként hangversenyeket, télen te­nisz- és kosárlabda-csatákat is rendeznek itt És most ugorjunk egy na­gyot, mind térben, mind pe­dig időben. Térben több száz kilométert: Wieliczkából Wroclawba, időben pedig az ezeréves sóbányából az elekt­ronikus számítógépeket gyár­tó üzembe, az Az Elnöki Tanács határozata A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az alkot­mány rendelkezéseinek megfelelően 1967. már­cius 19-re kitűzte az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását. Az Elnöki Tanács meghatározta az országgyű­lési választókerületek számát, területét, székhe­lyét, ennek megfelelően 349 országgyűlési képvi­selő választására kerül sor. Meghatározta az El­nöki Tanács a fő­városi, a megyei és városi taná­csi választókerületek számát is. Veszélyes szórakozás Ne engedjük gyermekeinket az utcán ródlizni! Január 3-án reggel mun­kába sietett K. Gyula. Az ív­­hídhoz vivő lépcsőkhöz veze­tő kertvárosi szerpentin kö­zepe táján teljes hosszában hanyattvágódott. Táskája mé­terekre elrepült a kezéből. Nyögve tápászkodott fel, mert bizony alaposan meg­ütötte a zuhanás. Esésének oka —noha vi­­gyázatosan ment — a gya­logjáró síkossága. A közelben lakó kertvárosi gyerekek ugyanis való­­san ródu­znak naponta ezen a meglehető­sen meredek útszakaszon, jégsimává téve a gyalogjá­rót. Veszélyes szórakozás ez, ön- és közveszélyes. Amel­lett, hogy a kisimított gya­logjárón súlyos, töréses bal­esetek történhetnek, s nem beszélve arról, hogy a mun­kába si­et­ők esetleges balese­te üzemi balesetnek számít, a ródlizó gyerekek magukat is nagy veszélynek teszik ki. Sebes siklásukban, amikor a gyalogost kerülni akarják, könnyen bezuhanhatnak a mélybe, az akácbokrok közé, fáknak rohanhatnak, vagy a vasúti vágányra zuhanva Seenyedtn­ek­­súlyos sérülést. Nem tűrhető ennek a ve­szélyes szórakozásnak a foly­­tatása. A gyalogjárón ródlizni nem szabad. Az érdekelt szü­lők nézzenek gyermekeik után, ne engedjék ott ródliz­ni őket, ahol tiltott. Van a közelben megfelelő dombol­dal, ahol veszélytelen a ród­­lizás. Ne várják meg a bal­esetek bekövetkezését, sem a hatósági intézkedés követ­kezményeit. Ezt az állapotot szüntessék meg sürgősen a kertvárosi lakosok. Propagandisták figyelmébe ajánljuk — ELKÉSZÜLT a választó­­jogi törvény és végrehajtási utasításait tartalmazó kézi­könyv. A kis formátumú könyvet mintegy hétezres példányszámban jelentette meg a Közgazdasági és Jogi Kiadó. Választási zsebköny­vet jelentet meg — 80 000-es példányban — a Kossuth Kiadó és ezt a kiadványt el­sősorban az aktív politikai munkásoknak, propagandis­táknak, a választási gyűlések előadóinak szánják. 1961. január 7. Az 1967. január 1-én meg­jelent lapok bő részletesség­gel tájékoztatták a lakossá­got a választások rendjéről, a szavazókerületek megálla­pításáról, a jelölő gyűlések megtartásának időpontjáról. Mint ismeretes, az eltelt 20 év alatt már több választást értünk meg. Valamennyit törvényeink betartásával bo­nyolították le. Ez a most kö­vetkező országgyűlési képvi­selő és tanácstagi választás mégis újszerű, korunknak még megfelelőbb, demokrati­kusabb lesz. Nem kívánjuk részleteiben ismertetni a ren­delkezést, hiszen városunk lakói is minden bizonnyal tájékozódtak már a rendelet­ről annak megjelenése óta. Mi inkább felkerestünk egy régi tanácstagot, a tanács egészségügyi állandó bizott­ságának elnökét. Dr. Csernus Lajos mondja el véleményét az új tanácsválasztási rendeletről. — Csak tömören, leszűkít­ve fogalmazom meg. Szaba­dabb,­ demokratikusabb lesz ez a választás! Helyeslem, hogy egy helyett akár több jelölt is szerepelhet. A valóban tömör megfo­galmazást azonban később kiegészíti: — Helyeslem, hogy a jelö­lést, a lebonyolítást ismét a Hazafias Népfront végzi, te­hát párttagot, pártonkívült egyaránt megválaszthatnak, ha arra érdemesnek tartják, ha a törvényeink előírásának megfelelnek. A körzetek is­merik közvetlen környezetü­ket, közvetlen lakótársaikat. Figyelemmel követhették munkásságukat is, amelyet a közért vállalt, végzett. És ezt döntő fontosságúnak tartom. Természetesen, az új tanács­­testületbe így azok kerülnek majd, akik már eddig is be­bizonyították, alkalmasak a választók bizalmára és egyet­értenek a párt politikájával. — Sok választást éltem már át, de ilyen jól átgon­dolt előkészületekkel soha­sem találkoztam. Úgy érzem, az a nagyszerű előkészítés biztosíték lesz a jó és gyors lebonyolításra és találkozik a választók egyetértésével.­­ A jelölő gyűlések elő­adóinak azonban vigyázni kell arra, hogy amikor az elkövetkezendő évek megva­lósítására vonatkozó terve­inkről beszélnek, csakis a re­­ali' i . -' . határán belül ma- L-iak. Terveink alaposan megfontoltan kerültek enge-, délyezésre, kivitelezésre, ш nincs helye a felelőtlen ignjav­­etéseknek, amelyekkel egyre az újonnan megvál­asztott ta­nácstestület tagjait hozhat­ják kényelmetlen helyzetbe. Sokáig beszélgettünk még Csernus Lajossal, aki körze­tének valamennyi hiányossá­gát, körzete valamennyi la­kójának problémáját, pana­szát ismeri. Látszik, hogy együtt él választóival. Vincze Zoltán Elvroba Ez már nem is annyira a jelen, mint inkább a jövő üzeme. Üzem? Nem! Egy fi­nommechanikai laboratóri­um. Alig valamivel több, mint három és fél ezer al­kalmazottat foglalkoztat. Az üzemben dolgozók között el­tekintve az igen csekély szá­mú segédmunkástól, a dolgo­zók képzettsége legalább technikus. Érdemes egy gondolatot szentelni a megalakulásának körülményeire. Néhány évvel ezelőtt fia­tal mérnökök és technikusok azzal álltak elő, hogy ők szí­vesen vállalnák finommecha­nikai termékek gyártását. Például televízió, rádió stb. alkatrészt készítenének. Ér­zik, hogy többre képesek, mint amilyen munkakörben foglalkoztatják őket. A helyi vezetőknek tetszett az ötlet, és előterjesztették a felsőbb szervekhez. A bürokrácia út­vesztőjében — merthogy az nemcsak magyar specialitás — hosszú idő után valaki ki­mondta a nemet. Ez azután visszagyűrűzött Wroclawba, de már későn. A türelmetlen fiatalok sürgetésére a helyi vezetők rendelkezésre bocsá­tottak egy területet, néhány raktá­répülettel. Ebben kezdett el dolgozni az a néhány tucat fiatal, akik ma már a világszerte ismert üzem tör­zsgárdáját képezik. Az első, időben valóban csak televízió-alkatrészeket gyár­tottak,­­ de később megkonst­ruálták az első elektronikus számítógépet is. Aztán jött a második, a harmadik, az egyre jobb, egyre megbízha­tóbb típus, a külsőre is csi­nosabb darabok sora. Az egyik még a futószalagon volt, a technikusok még for­­rasztgatták a hajszálvékony drótokat, illesztgették a csat­lakozásokat, amikor a fej­lesztési részleg már az újat tervezte. Jószerével egy kezünkön megszámolhatjuk, hogy hány éves az üzem, de két kezün­­kön is alig fér el azoknak a csak magyar szakemberek­nek, mérnököknek és mate­matikusoknak a száma, akik abban az időpontban ott ta­nulták az üzem által létesí­tett iskolában a berendezés működését. Mert m­a már ott tartanak, hogy termékeik jelentős ré­szét exportálják. Többek kö­zött hozzánk is. Sajnos­, már nem láthat­tuk, mert a látogatásunk előtti napokban indult útra az a gép, amelyik Miskolcra, az egyetemre került. Azóta már valószínű üzem­be is lépett ez a nagyon okos masina. Az üzem vezérigazgatója néhány percre fogadott ben­nünket és pár szóval beszélt az üzem jövőjéről is. A pro­dukcióról, a dolgozó szociá­lis és kulturális jövőjéről is. Az üzemnek alapító tagja a vezérigazgató. Alig van túl a harmincon, de amit tervez­nek, az újabb harminc év múlva is korszerű lesz... Sajnos, az idő az üzemben is, de az egész lengyelorszá­gi látogatáson is szinte ket­tőzött gyorsasággal repült. Sok dolgot nem lehetett — az idő rövidsége miatt — megnézni, tanulmányozni. Már csak azért is vissza kel menni, mielőbb ... Vége. Fejes F. István

Next