Ózdi Vasas, 1969 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
2 crm VASAS Legnagyobb elismerés a bizalom Minden embernek megvan a problémája a munkahelyén és a magánéletben egyaránt. Ha ezeket sikerül megoldania, úgy érzi, elégedett. Vannak emberek, akik az egyéni gondjaikon túl a másokén is szívesen segítenek. Ha segítségük eredményes, a rászorultakkal együtt örülnek. Az utóbbiakhoz tartozik Marczis András, a durvahengerműi hőkezelőcsoport vezetője is. Fiatalon — 1931-ben — került a gyárba, mint kifutó. Később a finom-, majd a durvahengerműben sikerült elhelyezkednie. Abban az időben a gondok sorában a központi helyet a megélhetés foglalta el. A felszabadulás után az elsők között lépett be a szakszervezetbe, amelynek azóta is aktív tagja. A 11 tagú szocialista brigád irányítása mellett végzi — közel hat éve — a gyárrészlegnél a szakszervezeti titkárhelyettes és a lakáselosztó bizottság vezetői teendőket. Nem könnyű a feladat, az üzem közel 2000 dolgozója közül naponta sokan keresik fel tanácsért vagy ügyes-bajos dolgaik elintézéséhez a szakszervezet segítségét kérve. Gyakori eset, hogy egy-egy lakásprobléma kivizsgálása, megoldása után csak az esti órákban tér haza családjához. De — mint elmondotta — szívesen csinálja, szereti a közösségi munkát. * Türelmes az emberekhez, meghallgatja a bírálatot még akkor is, ha az jogtalan. Hosszú évek tapasztalata, hogy ha nem hallgatják meg az embert, akkor a sérelem, majd a panasz következik. Erre pedig semmi szükség. Azért választották meg társadalmi funkciójába, hogy kellőképpen képviselje a dol°ozók érdekeit. Természetesen akadnak oyyanok is, akik csak a jogokat ismerik, a kötelesség számukra másodrendű kérdés. Ilyen esetekben van a legnagyobb szükség a felvilágosító munkára, ami rendszerint eredménnyel jár. Módszere a különlő juttatásoknál az érdem szerinti besorolás, és ami talán a legfontosabb: nem szokott felelőtlenül ígérgetni. Csak arra vállalkozik, amit el is tud végezni. Ezért is szeretik, tisztelik, mert nemcsak megnyeri a bizalmat, igyekszik azt meg is tartani. Nagyra értékeli a szocialista brigádmozgalmat. Nem kis része van abban, hogy a durvahengermű dolgozói ezen a téren szép eredményeket értek el. Vannak kezdeményező brigádok, csak példának említette Orbán József csoportvezető — és egyben szakszervezeti bizalmi — kollektíváját. A nagyjavítás alkalmával a többiekkel együtt derekasan helytálltak. Ő is részese volt annak a munkának, amikor megszervezték a brigádok közötti versenyt és a két üzem — a gépműhely és a durvahengermű — politikai és gazdasági vezetői közötti munkamegosztást. Mint ismeretes, ebből a kooperációból remek eredmény született. A nyugalomba vonulásáig mindössze négy év van hátra, helyét fiatalabb foglalja majd el. Ha követi elődje példáját, bizonyára szeretni, tisztelni fogják őt is. Jó munkájáért a legnagyobb elismerés és jutalom lesz — akárcsak Marczis elvtársnak — a dolgozók bizalma. Ladák János Nem meddő munka A városi tanács igazgatási osztályán mindig nagy a sürgés-forgás. A felek egymásnak adják a kilincset. Rábeszélő, pattogó szavak, majd aprólékos, magyarázó beszéd minden helyiségben. A tanácsapparátus egyik legforgalmasabb osztálya. Ottjártunkkor az iránt érdeklődtünk, hogy jelenleg milyen feladatok állnak az osztály előtt, milyen jelentősebb munkákkal foglalkoznak. Dr. Lupták Zoltán, az osztály vezetője hosszan sorolja feladataikat. Mi három témát választottunk ki a sokszínű napi munkából. Heteddel készül A hivatal munkaköréhez tartozik a tanácsrendeletek előkészítése is, amelyet a városi tanács testülete fogad el. Alcímnek talán azt is adhatnánk, hogy fülemület ügyekkel is foglalkoznak az igazgatási osztályon. Persze, ez némi irónia, hiszen az utóbbi időben mind több ilye egészséges rendelet látott napvilágot, a lakosság megelégedésére. Napjainkban ismét egy újabb tanácsrendelet elkészítésén dolgoznak. ..a szomszédjogok gyakorlása” címmel. Elmondják, hogy az utóbbi időben eléggé sok birtokháborítási témával kellett foglalkoznia törvényhatóságainknak. Ez az új tanácsrendelet lesz majd — elkészülte és elfogadása után — a birtokvédelmi eljárások alapja. Miről is van szó? Füst és csapadékvíz elvezetési viták megelőzése, átlátás a szomszéd birtokára és az ezzel együtt járó gyakori összetűzések megakadályozása, a telekhatáron levő gyümölcsfák áthajló ágainak, termésének tulajdonjoga, kerítés építése, a birtokhatárokon támfal stb. Látszólag valóban „fülemüle” ügyek ezek, de ha jól meggondoljuk, sok pereskedésnek elejét veszik ezzel a — ma még fogalmazás alatt álló — rendelettel, bevezetése után. Csökkenti a bíróságok túlzott igénybevételét, az aktacsomók növekedését. Ezzel egyidejűleg közelebb hozhatja a „békés együttélés” megvalósítását is. Kicsi vagyok én.. A gyámhatóságon furcsa statisztikával fogadnak. Az év eltelt időszakában mind több kérelmet nyújtanak be kiskorúak házasságkötésének engedélyezéséhez. — Soha ennyi ilyen jellegű kérelmet bizottságunk még nem tárgyalt, mint ebben az évben — mutatja a statisztikát dr. Keszthelyi Gusztáv főelőadó. Azután kiderül, hogy 26 esetben kérték kiskorúak házasságkötési engedélyezését, amelyből négyet elutasítottak. Egy-két érdekesebb, a szokványostól eltérő esetet kérdezek tőle. — Ipari tanuló még a fiú, kiskorú a leány is. Kérték a házasságkötés engedélyezését. Alapos irpdok szólt mellettük. A szülők vállalták, hogy anyagiakkal is segítik a házasságot. A bizottság hozzájárult. A másik eset furcsább volt. A fiú volt kiskorú, a lány 20 éves. A vőlegény is keresőképes volt, így a bizottság amellett szavazott, hogy javasolja engedélyezni a házasságkötést. — Volt még érdekesebb esetünk is. A szülők közötti ellentét megakadályozta a fiatalok egybekelését. Az apa, aki egyébként az ország másik részén él, megkeresésünkre közölte, hogy nem járul hozzá leánya házasságkötéséhez. Nyilván tudta, hogy csakis a két szülő beleegyezése mellett engedélyezhetjük még akkor is, ha terhesség áll fenn. Ez tipikus példája a bosszúállásnak, hiszen hosszú évek során nem törökiődött családjával, kiskorú gyermekével. A gyámhatóság álláspontja érthető. Sokallják a fiatalkorúak házassági igényeit. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a tapasztalatok is mutatják, hogy az ilyen korai házasságok bomlanak fel leggyakrabban. Vajon szaporodtunk? Ezelőtt 10 évvel volt népszámlálás Ózdon. Akkor mérték fel pontosan, hogy városunk lakossága mennyit gyarapodott. 1970. január 1-ével ismét számbavételre készül az ország. Az idő még távoli, de az igazgatási osztály már több előkészületet tett a nagy munkára. Amint elmondják, felmérték az utcanév, a házszám hiányosságokat. Megállapították, hogy egy-egy lakóterületen hány személy él, ennek megfelelően szervezik az összeírást. A 300-as létszám kb. az amely az összeírások alkalmával egy körzetnek tekinthető — mondja dr. Lupták Zoltán. — Az összeíró lapokat ilyen arányban küldjük szét a város területén egyegy összeírónkkal. Tekintettel a munka fontosságára, arra, hogy az összeírás valós, érthető és igaz eredménnyel záruljon, reméljük a lakosság is mindent elkövet, a pontosságra törekszik. V. 7. ! / Válasz négy dühös fiatalembernek „Szellemes szórakozás volt“ BEVÁLT GYAKORLAT, hogy a névtelen levél helye a papírkosárban van. Annak a levélnek is ott lenne a legjobb helye, amit a minap kapott szerkesztőségünk. Hogy mégsem azt tesszük, annak talán az a cinizmus az oka, amely a levelet szülte. Őszintén szólva az a kérdés is megfordult fejünkben, hogy egy írómániás szüleménye, és esetleg pszichológiai kezelést ajánlunk a szerzőnek. Nem árt mégsem így — nyilvánosan — foglalkozni a levéllel. MIT IS ÍRNAK: Vasárnap délután nem volt program a művelődési házban, ezért a presszóban ittak valamit és elhatározták, hogy „vademberek” lesznek. A gondolatot tett követte, kimentek egy domboldalra és kitéptek — ahogy írják — 50 000 fiatal facsemetét. Ezután néhány kérdőre vonó szó különféle szerveknek címezve, és egy személyes sértésnek is beillő mondat. Erősen finomítva ez a levelük lényege. Kedvünk lenne itt abbahagyni a cikket és olvasóinkra bízni a következtetést. Ám hozzá kell tenni, hogy a kockás papírra írt, és ugyanilyen papírból kialakított borítékban néhány facsemetét is mellékeltek illusztrációként. A levél gördülékeny stílusa és a kiforrott írás azt mutatja, hogy nem primitív ember a szerzője. A közönségességet, mondhatni feltűnési viszketegségét és kultúremberre nem éppen jellemző vonásait a tartalom világosan elárulja. A demagógia tipikus példája ez a levél. NÉZZÜK CSAK a tényeket: ha komolyan és kulturált ember módjára akartak szórakozni, mást is lehetett volna csinálni a nyári — egyébként ilyen szempontból „uborkaszezonnak” számító — délutánon, estén. A Kossuth filmszínházban egy színes olasz—francia film volt műsoron, este ugyanaz a stadionban, az Ady filmszínházban egy olasz—francia— NSZK film futott. A szomszéd épületben a tv műsora, klubjai, társasjátékai kínáltak szórakozási lehetőséget." Aki a szórakozó helyeket kedveli, annak valamennyi ilyen jellegű üzlet rendelkezésére állt. Nagyon sokan keresték fel az Arlói-tó környékét. Tévedés ne essék, ezzel nem azt mondjuk, hogy ez dúskálásig elég, de hogy a valóban szórakozni akaró emberek — különösen, ha négyen is vannak együtt — van szórakozási lehetősége, ez biztos, és semmiképpen sem csak az marad, hogy a város környékének szépítésén fáradozók munkáját vandál módon tönkretegyék. AZ EGYÉBKÉNT NEM IGAZ, hogy 50 000 facsemetét kihúztak. De ha csak azt a párat húzták is ki, amit „mintának” küldtek, már akkor is kiállították magukról azt a bizonyítványt, ami a jó ízlésű emberek megbotránkoztatását joggal váltja ki. Annak, aki a műveltségnek ezen a fokán tart, aligha van kultúrigénye, aligha szereti a szépet, a jót. Cselekedeteik alapján a magunk részéről nem nagyon sajnáljuk, hogy nem mentek szórakozóhelyre, hisz aki itt tart, hogy a mások egészsége védelmében nagy költséggel és fáradsággal létrehozott értékeket tönkretegye, arról nem tételezünk fel sok jót. Ha erre képesek voltak, akkor aligha hihető, hogy az általános emberi normákat másban is be tudják tartani. Például azt, hogy kultúrember módján viselkedjenek egy moziban vagy bármelyik más szórakozóhelyen. Szégyelni való szórakozási mód fiatal facsemeték tönkretétele. Ha egy gyermek dürhében ilyet csinál, aligha ússza meg simán. Higgyék el, önökre is ráférne, hogy egy hűvös cellában gondolkozzanak. Ürügynek is gyenge érvet hoztak fel, tettüket semmi sem menti. Jellem kérdése ez, amit csináltak, még akkor is, ha levelükben azt írják: „Sajnáljuk, hogy így alakult a helyzet...” FÖLÖSLEGES DOLOG lenne önöktől számon kérni a jó érzést, az emberi méltóságot, vagy bármit, ami emberréteszi az embert, de hisszük, hogy talán nem is sokára saját maguk előtt is szégyellni fogják ezt a vasárnap délutánt. Már most sem tartjuk valószínűnek, hogy bárki előtt is dicsekednének vele. Nincs önökben annyi gerincesség, megbánás, vagy ha úgy vesszük, vagányság, hogy nyíltan felfedjék kilétüket. Azt pedig még, csak feltételezni sem lehet, hogyha’ észrevételük, vagy javaslatuk van egy gazdagabb programhoz, azt közöljék is az illetékesekkel. Nem is várja ezt senki önöktől, ha a fantáziájuk csak az ártatlan ’ csemeték tönkretételéig jut el, és azt szórakozásnak nevezik. NEM ILLIK ÖNÖKRE a saját maguk választotta „vadember” név, hisz azok is megbecsülik környezetüket. Valami más jelző kell és biztos, hogy a város közvéleményétől meg is kapják. — s — n A brazil nép — ki tudja mi okból — új fővárost épített. Lakatlan területen, valahol az ország közepe táján. A lengyelek kényszerültek egy új főváros építésére. A kegyetlen háború legszomorúbb eseménye talán éppen Varsó volt. A földig rombolták a fasiszták. Huszonöt év távlatából szemléltem. Közel 2 millióan lakják. Új, korszerű épületek, felhőkarcolók — szolidabb vi- 156!). szeptember 12. Vincze Zoltánt két hét szonyok között. Az bizonyos, hogy nem ritkaság a 30—40 emeletes épület. A szelíden kanyargó Visztula partjára 100 000-es stadiont is építettek azóta. Útjai biztonságosak, szélesek, de kell is. Száguldanak a magángépkocsik, a taxik. Ez utóbbin 6—7 kilométert lefutottunk, s 7—8 zlotyt fizettünk. Vészesen sikong a kanyarokban a pneumatik. Sietős minden taxis útja, hiszen a taxiállomásokon sorban állnak az emberek. Türelemből a lengyeleknél nincs hiány. Sorban állnak görögdinnyéért, taxiért, de 30 méteres, ötös sort állnak, hogy feljussanak a kultúra palotájának tetejére. A 30 emelet magasból csodálatos az új Varsó. Egy nép építette város, amíg fel nem épült, minden város várt a maga súlyos építkezési problémáival. De olyan is, amit csakis egy nemzet tud egyetemes erővel 20 év alatt felépíteni. Még vannak Varsóban is „foghíjas telkek”. Még találni háború vésett sebekkel házakat. De ezek elvesznek a mai Varsó életében. Igazi világváros létesült az eltelt 20 év alatt. Varsó szebb, mint volt — jelenti ki kísérőm büszkén. Egy nép büszkesége ez, s ezt meg kell érteni. Egy nép tégláról téglára rakta a palotákat, hogy ma már elkápráztassa a világot szorgalmával, törekvésével. Felvetődött bennem ott-tartózkodásom ideje alatt: igénytelen-e ez a nemzet? Találtam ilyen vonást is. Az étkezés náluk negyedrendű dolog. Megelőzi a kultúra, a ruházkodás is. Igényes is, ezt árulják el a művészi érzékkel épített paloták márványtömbjei, oszlopos, árkádos megoldásai. Hová is tegyem a varsóiakat? Szeretik városukat, népüket, a művészetet, a kultúrát. Nem akarnak lemaradni más világvárosok mögött, akiket a nagy háború történelmi tüze kevésbé sújtott, vagy egyáltalán nem. Rengeteg a gyerek Varsóban és egész Lengyelországban. Életképes ez a nép, gondol jövőjére. Szeretettel gondozzák a kicsinyeket. Láttam a város közepén is kicsinyke, fás, bokros területet. Játszótér volt. Boldog apróságok tipegtek a jövő elébe. Nem csalódtam Érdemes szót ejteni az egyéni elbeszélgetésekről is. Poleniczében a tolmácsom azt kérdezte, nincs-e különös óhajom, kivel szeretnék elbeszélgetni. Polenicze fürdő- és üdülőváros, mellesleg kultúrközpont is. Mégis azt kértem: olyan emberrel szeretnék találkozni, aki az építkezésekről tud nyilatkozni. Fél óra nem telt el, s máris ott volt a város, illetve a körzet főépítésvezetője, egy fiatal lengyel mérnök. — Hallottam, hogy ön magyar, s a mi építkezéseinkről érdeklődik. Futottam, hogy elbeszélgethessünk — mondta a bemutatkozás után. Azután elbeszélte, hogy náluk egy-egy telep megépítését gondos tervezés előzi meg. Előbb a tereprendezés, majd ezt követően a teljes közművesítés — beleértve a számításba jöhető telefonkábeleket is — és aztán az effektív építkezés. Van-e reklamáció a kivitelező vállalat munkája után? — kérdeztem. Van, jelentette ki, de megszűnt a felelősség „átpasszolása”. Volt ilyen is, de mi a garanciális időt ennek érdekében 3 évre meghosszabbítottuk. Kifejezetten a kivitelezőt terheli a felelősség. Nincs huzavona. Jogában áll a kivitelezőnek a munka megkezdése előtt a terveket, a beruházási összeget áttanulmányozni, de a munka elkészülte után reklamációt tőle senki sem fogad el. Három évig ő „állja a sarat”, garanciálisan. Sietett a főmérnök. Elnézést kért, estére viszont meghívott barátok között a klubba. Ott több időt biztosíthat beszélgetésünkre, mert most munkából szaladt hozzám. A klub nagyon szolid hely. Este 11-kor van záróra, rendkívül jó zenekar játszik. Nem hangosak, nem beat-zenét játszanak, illetve vegyesen, öregebbek, fiatalok egyformán megtalálják a nekik valót. Új francia számot kedvelnek, mondta a mérnök, s kért, hogy azt a jelenlevő feleségével táncoljam, ők nagyon szeretik — mondta —, a kedvencük. Azután felhangzott a „katyusa” ismert melódiája. Oroszosan táncolta mindenki, rendkívüli tempóban. Üresek maradtak az asztalok, mindenki a parkettra törekedett. Csak azt nem értettem, hogy ezt a kimondottan orosz táncot miért hozták Párizsból. (Egyébként később Wroclawban és Varsóban is találkoztam vele. Nagyon népszerű.) Két hétig voltam barátok között. Ezt nemcsak akkor tapasztaltam, amikor a vendéglátó Slowo Polskie szerkesztőségében tartózkodtam, vagy a gondos házigazda vendégszeretetet élveztem. Az egész lengyel nép testvéri érzelmeivel találkoztam mindenütt, azzal a sok-sok gondoskodással, amellyel színesebbé kívánták tenni tapasztalatcsere-látogatásomat. A lengyel emberek szeretetét élveztem. S ők felkínálták, hogy nézzem meg az életkörülményeiket, viszonyaikat, szocializmust építő hazájukat. Nem csalódtam. Igaz barátok a szó legszorosabb értelmében, s ha lehet ezt a kifejezést használni: „a magyarok mindenek előtt”.