Ózdi Vasas, 1969 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-10 / 41. szám

A feladatokat itt és nekünk kell megoldanunk Munkánkat bonyolult nemzetközi helyzetben végezzük Az új gazdasági mechanizmus most van kibontakozóban A városi-üzemi pártbizott­ság október 2-án kibővített pártbizottsági ülésen vitatta meg az MSZMP IX. kong­resszusa és az 1966. évi párt­értekezletek határozatai vég­rehajtásának helyzetéről szó­ló jelentést. Múlt heti szá­munkban rövidítve ismer­tettük az írásos jelentést, most a vitáról, az ülésen elhangzott felszólalásokról adunk összefoglalást. A vitában összesen 18-at­ mondták el véleményüket az elmúlt közel három év alatt végzett munkáról, annak eredményeiről, problémái­ról. Csépányi Sándor, az ÓKÜ vezérigazgatója, a me­gyei párt­ végrehajtó bizott­ságának tagja felszólalásának első részében elemezte azt a bonyolult nemzetközi helyze­tet, amelynek keretei között végeztük békés építőmun­kánkat. — Napjainkban — mondot­ta —, amikor a haditechniká­ban hatalmas energiák hal­mozódnak fel, amelyek már az egész emberi kultúrát fe­nyegetik, csakis békés úton lehet megoldani a világ prob­lémáit. A békés egymás mellett élést, a termelőmunka során lehet lemérni, hogy melyik rendszer ad többet a dol­gozóknak. Mi hisszük és tudjuk, hogy a szocialista társadalmi rendszer az. Ma már az egész világon bizonyítást nyert a marxizmus—leninizmus iga­za, egyre többen ismerik ezt fel. Az erőviszonyok, első­sorban a Szovjetunió óriási fejlődése nyomán, a mi ja­vunkra változtak meg. Ugyane­kkor reálisan szem­be kell nézni a való tények­kel. Az imperializmus a ma­ga rafinált és kifinomult eszközeivel nem szűnik egy percre éket verni a népek közé. Nem sikerült eddig a fegyverkezési versenyt sem megállítani. A továbbiakban a felszó­laló a kommunista és mun­káspártok egységének prob­lémáit elemezte, majd a szo­cializmus jelen építésének néhány kérdését taglalta. Ha­zánkban — hasonlóan a többi európai szocialista államok­hoz — az új gazdasági mechanizmus keretei között jelentős átértékelést kellett és kell végrehajtani. Minden­kinek, minden közösségnek látnia kell ebben a helyét, a szerepét. Folyamatról van szó, tudomásul kell venni, hogy a következő években ez a mozgás folytatódni fog, hi­szen még csak most van ki­fejlődésben. A mi alapvető feladatunk ebben üzemünk továbbf fil­lesztése, modernizálása,, mert csak így tudjuk a vál­lalat nyereségét megsokszo­rozni. A felszólaló két csúcsveze­tőségi titkár (Lévai Imre nagyolvasztó, Olajosi Imre acélmű, Tóth Verena finom­­hengermű, Gereczi Oszkár munkaügyi és szociális igaz­gatóság. Burcsik István köz­ponti karbantartás, Simon Géza energiaszolgáltatás. Mixtai Árpádné ruhagyári elsősorban gyárrészleteik munkájáról adtak többnyire átfogó képet. Foglalkoztak azokkal az újszerű feladatok­kal, amelyek nemcsak a gaz­dasági munkában, hanem a dolgozók eszmei, mnetikai ne­velésében, az agitációs mun­kában és egyéb terül°tokon is új módszerek kialakítását igényelték. Mustos János főosztályve­zető a határozatokról, az­ üzemekben folyó személyzeti tevékenységről mondta el vé­leményét Nagyon fontos te­vékenység a határozatok meghozatala, végrehajtása és ellenőrzése — hangsúlyoz!a. Beszélt a személyzeti tevé­kenység kiszélesítésének idő­szerű kérdéseiről. Balikó Mihály gyárrészlegvezető né­hány részproblémával kap­csolatosan fejtette ki véle­ményét. Válóczi Elek a SZOT és a vasasszakszervezet új irányelvét ismertette. Molnár Lajos a vállalat szocialista bri­gádjainak élő versenykész­ségéről beszélt, amelynek legutóbbi szemlé­letes példája a „Televíziót minden iskolának” mozga­lomhoz való önkéntes csatla­kozás, de nemkülönben a ki­bontakozó jubileumi verseny­mozgalom. Szocialista bri­gádjaink egyre inkább aktív részesei a társadalmi, gazda­sági életnek, jóllehet még van tennivaló az előrehala­dás érdekében (pl. munka­­fegyelem terén, amely kér­déssel más felszólaló is fog­lalkozott). Mihalic Iáiszló, a KISZ- bizottság titkára elsősorban a fiatalok előtt álló felada­tokról beszélt. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszak­ban a pártszervek és a KISZ- szervek kapcsolata, ennek is köszönhető, hogy a közelmúlt személyi változásai nem éreztették negatív hatásukat a KISZ-alapszervezeteknél és a csúcs­vezetőségeknél. A je­len időszak fontos feladata a vezetés színvonalának emelé­se, a­ beiskolázás céltudato­sabbá tétele, a politikai okta­tás javítása , az életkori sajátosságok figyelembevé­tele mellett. Kérte, hogy a KISZ-vezetőségek az üzemi négyszögben, a maguk terü­letén szerezzenek jobban érvényt a fiatalok jogos problémák­­nak a megoldásában, ebben támogassák őket a pártszervezetek vezetői is. Sárközi Ferenc, a népmű­velési intézmények igazgató­ja a kulturális munka prob­lémáiról, bizonyos ellent­mondásairól tájékoztatta a részvevőket. Dr. Erdős Zsig­­mond, az egészségügyi párt­­alapszervezet titkára többek között szintén az új gazda­sági mechanizmus néhány el­lentmondását érzékeltette. Is­mertette az egészségügy te-J rületén megvalósított és ter- X vezett beruházásokat, a ká- ♦ derellátás (orvos, ápolónő)­­ gondjait, néhány körzeti ren­delő súlyos helyzetét. Roz­s­­onyi Jánosné, a Béke telepig pedagógus pártszervezet tit- ♦ kára a nevelők tevékenységé­nek, oktató-nevelő munkája­♦ Jirkovszki Imre a városi tanács sokirányú tevékeny­ségéről, városfejlesztési cél­kitűzéseiről, a munkaerő-gaz­dálkodás kérdéseiről adott tá­­­­jékoztatást. Fenyves István, a pb. osztályvezetője az agitá­­ciós- és propagandamunka jelenlegi helyzetéről, felada-t­­airól szólott, majd válaszolt néhány felvetésre. ♦ Vajda István, a pártbizott­ság titkára foglalta össze a vitát, majd Pethes András, a pártbizottság első titkára zárta be a kibővített pártbi­zottsági ülést. Zárszavában hangsúlyozta, hogy mindazo­kat a gondokat, feladatokat amelyeket a jelentés is tar­talmaz, és amelyekkel ezt még a felszólalók hasznosan kiegészítették, zömmel itt és­ nekünk kell megoldanunk.­­ A p­árt vezető szerepének e további erősítésével, az elvi politika útján, a fáradhatatlanul dolgozói önfeláldozó emberek megbe-­­csülése útján meg is tudjuk­ valósítani céljainkat. Elsősor-­­ban rajtunk múlik — mon­dotta Pethos elvtárs —, hogy­ a körülbelül egy év múlva­ összeülő X. kongresszus előtti újabb szép eredményekről sikerekről adhassunk s/á-5 mot. D. S. ÓZDI VASAS A VII. Magyar Békekong­resszus vasárnap befejezte tanácskozásait. Lupták Istvánt, városunk küldöttét kértük meg, tájé­koztassa röviden lapunk ol­vasóit a kétnapos ülésezésről.­­ A kongresszus délelőt­tönként tanácskozott, a dél­utáni órákban pedig öt téma­bizottság tartott munkaérte­kezleteket, ahol a további feladatokat dolgozták ki. Másnap a végzett munkáról beszámoltak a kongresszus előtt. A témabizottságok „A magyar békemozgalom hely­zete, módszere és feladatai”, „Az európai biztonság és fel­adataink”, „Szolidaritásunk Vietnammal”, „A békés egy­más mellett élés politikája és a jelenlegi nemzetközi helyzet”, „Szolidaritásunk az imperialista agresszió ellen küzdő arab népekkel” című kérdésekkel foglalkoztak. Én a vietnami szolidaritásról ta­nácskozó csoport tagja vol­tam. — A békekongresszus rég­óta várt eseménye volt, hogy kiadták a működési szabály­zatát. Sor került az Országos Béketanács új vezetőségének és tagjainak megválasztására is. Nagy öröm volt­ számom­ra, hogy engem is beválasz­tottak az OB tagjai közé. Az új béketanács tagjai részére 5-én a parlament kupolater­mében fogadást adott Kállai Gyula, az országgyűlés elnö­ke, a Politikai Bizottság tag­ja, a Hazafias Népfront el­nöke, továbbá dr. Réczei László, az OB elnökhelyet­tese és Sebestyén Nándorné OB-titkár. Nagy élmény volt számomra, hogy Németh Im­re, Borsod megyei ország­gyűlési képviselő külön be­mutatott Kállai elv­társnak azzal a megjegyzéssel, hogy a megyében egyik legjobban működő békebizottság Ózdon dolgozik, s én is abban­ te­vékenykedem.­­ A kongresszus hasznos, jó tapasztalatokkal segíti majd jövőbeni munkánkat. A sok érdekes, gondolatéb­resztő hozzászólás közül kü­lön is kiemelném a külföldi küldötteket. Tájékoztatást adtak hazájuk békemozgal­máról, sokat bővült a nem­zetközi helyzetről eddig szer­zett ismeretanyagunk. — Úgy tud­juk. Lupták elv­társ is hozzászólt a kongresz­­szuson. — Igen. A különféle béke­akciók tömegmozgósító ere­jének növekedéséről beszél­tem. A többi felszólalásokból viszont azt állapítottam meg, hogy városunkban az eddig alkalmazott és bevált mód­szer jó. Gondolok itt az elő­­■adások. ismeretterjesztések rendszerére és a munkacso­portok helyes kialakítására. Változtatás a közeljövőben nem szükséges Ózdon. — A VII. Magyar Béke­kongresszuson szerzett tapasztalataimról, az ott hal­lottakról még e hónap folya­mán részletesen beszámolok a népfront-elnökség és a te­rületi bizottságok előtt. — bm — A békekongresszus után A tanács vb-ről jelent juh volt a szabálysértések száma Az új szabálysértési kódex az elmúlt év október 1-én lépett hatályba. Gyakorlati alkalmazásának egyéves ta­pasztalatairól számolt be a vb tagjai előtt Bilicz Imréné igazgatási csoportvezető. Az új jogszabály szerint szabálysértésnek nyilvánul a korábban bűntettként ke­zelt 500 forintig terjedő tu­lajdon elleni cselekmény, va­lamint több olyan társada­lomra veszélyes magatartás, amely azelőtt csak erkölcsi elítéléssel találkozott (jóslás, állatkínzás, tiltott adomány­­gyűjtés), így az ilyen cselek­mények elkövetőivel szem­ben jogi felelősségre vonás­nak van helye. Ezek a válto­zások természetesen az ügyek számbeli emelkedé­séhez is hozzájárultak. Jól szemlélteti ezt a növekedést, hogy ez év első felében 22 százalékkal több bírságoló határozatot kellett hozni, mint 1967. egész évében. Az új kódex a kártérítés megítélése mellett a behajtás terhét is a szabálysértési ha­tóságra ruházta. Ezáltal igen megnövekedett a munkate­her, s így egyetlen előadó képtelen volt a 30 napos be­fejezést minden esetben be­tartani. A vb-n az a véle­mény alakult ki, hogy a mi­előbbi ügyintézés nagyobb erkölcsi hatással lenne az el­követőre, ezért célszerű se­gítséget biztosítani a munká­hoz. Az iskolai mulasztások száma kiemelkedő arányban nőtt az új rendelet bevezetése óta. Vita alakult ki arról, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Igaz, hogy a bírságolás felső határát 3000-ről 1000 fo­rintra mérsékelte a szabály­sértési kódex, viszont a ko­rábbi években is csak elvétve fordult elő 1000 forinton fe­lüli, vagy akárcsak azt meg­közelítő összeg kiszabása. Feltétlen hatásosabb eljárás­nak bizonyul az, ha ilyen esetekben tárgyalással hoz­zák meg a bírságoló határo­zatot. Itt említjük meg a fiatal­­korú elkövetők aggasztó ten­denciáját is. Számszerűen nem sok ugyan, de a korábbi évekhez képest növekvő ten­denciát mutat. A fiatalkorú­ak által elkövetett és bírsá­golt szabálysértések zömét tulajdon elleni lopás adja. Helyszíni bírságolást szorgalmazni ! Ahol arra törvényes lehe­tőség van, legjobb azonnal a helyszínen megbírságolni a szabálysértőket. Ennek van a legnagyobb erkölcsi hatá­sa. A vb tagjai sürgető hoz­zászólásaikkal hívták fel a figyelmet, hogy alkalmazzák bátrabban a helyszíni bírsá­golást randalírozás, közbot­rányokozás, társadalmi tulaj­don rongálása, köztisztasági, parkvédelmi szabálysértések esetében is — ne csak a köz­lekedésben! Az azonnali megtorlás, az esetleges „néző­­közönség” sokkal nagyobb visszatartó erőt jelent az el­követőnek, a jövőben hasonló cselekmények meggondolásá­ban. Többen felvetették, hogy megelőzés céljából azon ügy­kategóriákban, ahol jelentős számszerű növekedés tapasz­talható, a kiszabott bírságok összegét emelni kell. Feltű­nően enyhe bírságolást kap­tak eddig a vásárlók megká­rosítói. Nincs magyarázat a kereskedelmi, ipari, honvé­delmi és csendháborítási sza­bálysértések szaporodására. Hatásosabb eszközökhöz kell nyúlni. A propaganda - és nevelési eszközöket jobban ki kell használni. Szigorúbban bír­ságolni, az ügyintézést meg­gyorsítani ; ezekben határoz­ta meg a vb a szabálysértési hatóság jövőbeni feladatát ezáltal remélik, az elkövetke­zendő időszakban az ügyek számának csökkenését. — bm — 1961­. október­re. Újabb baleset A szerelvény elütött egy targoncát Üzemünk fekete statisztikája szomorú dologra­­hívja fel a fi­gyelmet. Az utóbbi három évben az OKV-ben öt halálos baleset volt, s mindegyiket vasúti kocsik mozgatása okozta. A szerencsét­lenül jártak közül ketten a köz­lekedési üzemek, hárman pedig más gyárrészlegek dolgozói vol­tak. A statisztika is igazolja, hogy egyik legveszélyesebb üzem a közlekedési gyárrészleg. A hét elején — 6-án — délelőtt újabb balesetet okozott a vasút. A durvahengerműi (úgynevezett harmadik kanyar) vasúti átjáró­nál több mint tíz percig várako­zott targoncájával Varga Árpád durvahengerműi dolgozó, mert az útját keresztező vágányon hosz­­szú, bugával rakott kocsisor ren­dezését végezték. Amikor a sze­relvényt annyira elhúzták, hogy az átjáró szabad lett, Nagy László fékező szólt a targoncavezetőnek : menjen át nyugodtan, tolatásig van idő, még a váltót is át kell állítani. A felszólításra a targon­ca elindult, de a mozdony is, amikor a vágányra ért. A szerel­vény elütötte a targoncát, s több mint 1t métert tolta maga előtt, miután­ az felborult. A félig zárt vezetőfülkéből Varga Árpád nem tudott kiugrani. A tizenkilenc éves targoncavezetőt kórházba szállították, sérülése szerencsére nem súlyos. A mozdony vezetője, Róma Sándor, aki a kanyar miatt nem láthatta a targoncát, azt állítja, hogy jelzésre indult el. A fékező viszont — elmondása szerint — nem adott jelzést. Ahol a baleset pillanatában állt, nem is láthatta a mozdonyt. A baleset okának megállapításában megkezdődött, illetve folytatódik a vizsgálat. gyermek unoka dédunoka ____|)ГЛ OVPTa fii* toltam, de élénken emlékszem még ílplU JfyCl '"’s a szavakra iS) ahogy mondta... Egy öreg juhász „mesélt” sok kis suhanó szájtáti hallgatóságának. Olyanokat mondott, hogy az emberek két keréken fognak szaladgálni, a kocsi ló nélkül gurul majd, sőt az emberek re­pülni fognak, mint a madár... Mi nagyon mulatságosnak ta­láltuk ezt akkor, hangosan kinevettük a juhászt. Az meg rám nézett, kezével is felém mutatott, és — talán mert én voltam a legkisebb — azt mondta: „Meglássátok, ez a gyerek még megéri ezt a sok csudát!” Az idős bácsit kissé kifárasztotta a beszéd, halkan köhé­­csel, egy kicsit pihen. Hófehér haján meg-megcsillan az őszi napfény, ahogy lassan ingatja fejét. — Bizony, megértem még a holdutazást is. Nagy a tudo­mány, nagy. A tv-t már nehezen látom, de a rádióban hallot­tam róla ... Aztán a lányomék magyarázták meg jobban. Láttam róla képeket is az újságokban, de én már csak a ké­pes lapokat olvasom — abban nagyobb betűk vannak. Meg a képeket nézegetem, öreg vagyok — mondja csendben, re­megő, mély sóhajjal. Amikor városunk 20. születésnapját ünnepli, Paizs János bácsi 100. életévébe lén. Ez év szilveszterében tölti be a 99-et, s január elsején kezdi a századikat. Ő városunk legidősebb polgára. 1870. december 31-én született Szuhafőn. 6 éves korában árván maradt. Mostoha­bátyja vette magához és nevelte Putnokon. Szűcs mester lett. 1905-ben került Ózdra , a gyárba. A durvában dolgozott, a szerelőben volt előmunkás. Innen ment nyugdíjba 1935-ben. A kő alatt építettem egy kétszobás lakást. Nagy volt a csa­lád, s hogy anyagi gondjainkon könnyítsék,­otthon folytattam a mesterségemet is. Kilenc gyermekem volt. Rendesen tanít­tattam és kiházasítottam valamennyit — mondja János bácsi érthető megelégedettséggel. Most a legkisebb lányánál lakik, a Béke-telepen. Barabás Péterné is 60 éves már, de őszülő haján kívül alig árulkodik arca vagy mozgása a koráról. 100. születésnap — Anyuka 54-ben halt meg, azóta egyedül élt apuka. Két éve hoztuk ide magunkhoz, mert bizony már szüksége van a segítségre, gondozásra. Tavaly még sokat sétálgattunk itt a telepen. Nagyon szerette a stadiont... Már nem bír. Sok ez a két emelet lépcső. Ha földszinten laknánk, talán... János bácsinak felcsillan a szeme, majd lassan kihuny a tűz. Tudja ő jól, hogy nem bír már lemenni az utcára. Pedig de szereti ő ezt a várost. .. Még csak imitt-amott voltak házak, amikor én ide­jöttem. S azóta kinőtt a mocsárból, a szántóföldekből ez a gyönyörű város, ez a szép, modern telep — mondja, s látni rajta, hogy szeretne lesétálni az útra, a stadionba nézelődni, élvezni a csodálatos őszi délelőtt éltető verőfényét. A napba néz vágyakozva, s könnybe lábad fakó szeme. Hunyorog. Rágyújtok, kínálom. — Nem, én, kedves. Nem emlékszem mikor szívtam utol­jára. Jó étvággyal eszem, reggel egy-egy pohár bort meg­iszom — de az a cigaretta nem jó semmitől. A lánya elmondja, hogy mindig rendes, józan életű volt. A családjának élt és dolgozott. Most is egészséges, semmi nagy betegség nem vette le a lábáról még eddig ... Most megteszi ezt a kor. Nem beteg, csak gyenge. Nagyon gyenge már. 1*11104 hóper fehér bajuszát simogatja reszkető kezével. " A kilenc közül már öt gyermekét elte­mette. — De vigasztal a kilenc unoka és a kilenc dédunoka — oly­kor meglátogatnak. Nagyon jó helyem van a lányoméknál. Jó itt. Minden kényelmem, enni­, innivalóm megvan. Kedve­sek, jók hozzám. Az unokám — lá­nyom fia — jár fel mindig megborotválni. Én már nem tudom — lassan ereszti ölébe ráncos kezét. Búcsúzunk. Paizs János bácsi, Ózd legöregebb embere erőt­lenül fogja meg kezem. Óvatosan, nehezen feláll, az ajtóig szeretne kikísérni. — bm —

Next