Ózdi Vasas, 1970 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1970-01-03 / 1. szám
.ru Az Ózdi Kohászati Üzemek MSZMtP bizottságának hetilapja XIII. évfolyam, 1. szám Ara Sil Ulte, 1970. január 3. Új év köszöntése Köszöntőt nem szokás illetlen, ünneprontó szavakkal mondani. Akkor sem, ha nem a vezetőnket, csupán egy elvont fogalmat köszöntünk. Még meg talál haragudni, s nem olyan lesz, amilyennek szeretnénk: szerencsés, boldog, békés és gazdag. Mert az idő mégiscsak nagy úr. Elsuhan felettünk ismét egy esztendő. Nagy dolgok általában nem történtek, több volt most is a hétköznap, mint az ünnep. (Azért ne felejtsük el, ünnepeink szépen, kedvesen, emlékezetesen teltek el!) Nem fogytunk ki a tennivalókból, serénykedtünk a köz javára. Olykor annyit, hogy személyes ügyeinket is elhanyagoltuk — feleség és gyermek iránta —, vagy éppen mások emberi gondjainak az orvoslására nem jutott elég időnk. Ebben az évben — ígérjük — jobban fogunk gazdálkodni, szívünkre is hallgatunk, nemcsak az eszünkre. A számadás idején — jó hagyomány nálunk — évről évre megállapíthatjuk, hogy teljesítettük feladatainkat, elértük céljainkat. Sőt! Többet termeltünk, jobban gazdálkodtunk, mint gondoltuk, terveztük egy évvel ezelőtt. Ma már nyugodtan merjük ezt állítani. Tonnák, forintok bizonyítják, a tervezettnél jóval nagyobb nyereség. Pedig az elmúlt év során egyszer-kétszer majdhogynem kétségbeestünk, de legalábbis aggályoskodtunk. Most már tudjuk, hogy jobb is lehetett volna, ha... De utólag könynyű okosnak lenni. Valamivel azért nemcsak öregebbek, bölcsebbek is lettünk, így a jó szerencse is hamarabb mellénk pártol. Koccintottunk az új esztendőre, ne időzzünk tovább a múltnál. Ez is megkívánja a magáét, ha jól sáfárkodunk vele, fizetni is fog munkánkért. A cél most is világos: többet és jobbat termelni, ennek feltételeit biztosítani. Gondjaink — országosak és helyiek — gazdasági természetűek, márpedig ha így van, elsősorban jobb, hatékonyabb gazdálkodással oldhatjuk meg azokat. Az út, amelyet végig kell járnunk 70-ben, már most indulásánál is sejtet néhány döccenőt. De bizako,dunk. rajtunk nem fog múlni. A távlati cél, a jövő évek nagyarányú fejlesztési programjának megvalósítása egyértelmű, világos, szinte egyszerűnek tűnik. De ebben az évben már el is akarjuk kezdeni ! Sokba fog kerülni, mégis úgy lenne jó megcsinálni, hogy a „boríték” ne érezze meg, hogy jövőre is, meg azután is legyen bérfejlesztés, nyereségrészesedés és még sok minden egyéb. Fizetés, órabér, ár, piac (ózdi) — de sokat is emlegetjük mostanában. Érzékenyebbek lettünk ezekre a fogalmakra. Igen, az igények nőnek, ez természetes jelenség. Az viszont már „nevelés”, közhasznúbb szóval „szemlélet” dolga, honnan közelítünk feléjük. Mostanában megerősödött nálunk a fogyasztói szemlélet, pedig a közelítés útja a termelés. Ha meggyorsítjuk ennek ütemét, növeljük a gazdasági hatékonyságot, mindjárt jobb lesz a piaci kínálat is, és az ár sem mozog annyita felfelé! Mert az árak nem a kereskedelem, hanem a termelés szférájában alakulnak ki — általában, hiszen ez a törvényszerű — ténylegesen még nem mindig és nem mindenütt. Jól tudjuk valamennyien, karékoskodnunk is kell anyaggal, energiával, a legolcsóbb „géppel” — elnézést dolgozó társak —, emberrel. De nem olyasformán, hogy egy ember munkáját ketten végzik el — valahogyan. Nem lenne korrekt dolog. Kímélnünk is szabad azért egymást. Emlékezzünk csak vissza: az elmúlt évben is próbára tettük nem egyszer munkatársaink idegeit. Pedig az Ózdi Kohászati Üzemek 13 718 dolgozójának, nemkülönben a város 41 ezer lakosának — folytathatnánk a 10 millióval — azonos az érdeke. Csak néha nehezen értünk szót egymással, akkor is vitatkozunk, amikor cselekedni kellene. Ebben az évben már ez is bizonyára másképpen lesz. A többet és jobbat akarás szándékával indulunk neki az új esztendőnek. Egyelőre még a feszültség és a bizakodás váltakozik, együtt van bennünk, de célkitűzéseinket számbavéve érezzük, hogy képesek leszünk azok megvalósítására. Egyre egységesebben sorakozunk fel, gyorsuló ritmusban a nekünk való, testünkre szabott feladatok elvégzéséhez. Az átrendeződés időszakát éljük, azt az időszakot, amikor a helyes elvek útmutatást adnak, de a gyakorlat olykor még bizonytalan. Ebben az évben is adódnak minden bizonnyal nemvárt, előre nem kalkulált jelenségek, problémák, de jól tudjuk, tőlünk függ, hogy meddig tart ez az időszak, mikorra forrja ki magát az idő. Tudatos jövőépítésünkben ez az új év határkő is lehet. Ennek reményében köszöntjük 1970-et, erőt, egészséget kívánva minden becsületes dolgozónak. dobi Sanyo? ! 1969 Utolsó műszaki-gazdasági konferenciáját december 31-én délután Csépányi Sándor vezérigazgató elvtárs tartotta. Ez a találkozás, eltérően a többit , pohárköszöntővel kezdődött és igényes értékeléssel fejszílott be. A vezérigazgató elvtárs a vállalat műszaki-gazdarígi vezetőivel egyetemben búcsúztatta az elmúlt esztendőt. Pohárköszöntőjében elmondta, hogy az év elején sok problémával induló gyárunk — év közben sok váratlan gonddal küzdött — az 1970-es esztendőre mégis nagyon szép, sikerekben gazdag új esztendőt köszönthet. A vállalat dolgozóinak munkája 1969-ben nem volt problémamentes, ennek ellenére éves tervüket mennyiségileg, minőségileg nagyszerűen hajtották végre. A nyugati piacon vállalatunk áruféleségei keretettek, s mindez azt bizonyítja, hogy dolgozóink legjobb tudásuk szerint végezték munkájukat. Az értékelés végén Csépányi Sándor vezérigazgató elvtárs a konferencia résztvevőin keresztül köszöntötte vállalatunk valamennyi dolgozóját és kívánt az 1970-es évhez sikerekben gazdag új esztendőt. Tolmácsolta ezt+kal Csépányi elvtárs dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, valamint dr. Kocsis József miniszterhelyettes elvtársak üdvözletét is. Az év utolsó műszaki-gazdasági konferenciáján a városi-üzemi pártbizottság, a vállalati szakszervezeti bizottság titkárai járultak hozzá a vezérigazgató elvtárs által elmondott jókívánságokhoz. Tél a Blikkben Fotó: Mizerák István A ruhagyár jelene és jövője gozók, a hozzáfűzött remé Az év utolsó előtti napján a városi tanács végrehajtó bizottsága a ruhagyárat számoltatta be az elmúlt két év munkájáról. A jelentés kielégítően foglalkozott a ruhagyár kétéves fejlődésével, termelési eredményeivel, a létszám- és bérgazdálkodás alakulásával, az utánpótlás gondjával , a szakmunkásképzés helyzetével. A vb megnyugvással értesült az egyre szépülő eredményekről. A kezdeti nehézségeken már túljutott üzem stabilizálódott, tervteljesítése 100 százalékon felüli. Az óriás ütemű fejlődés, létszámbővítés után (1961-ben 140 fővel kezdte meg munkáját, ma 1254 — 94 százalékban női — munkaerőt foglalkoztat) megállapodott, megérett a lehetősége az előkészítő intézkedések után a 44 órás munkahét bevezetésének. A csökkentett munkaidőnek örültek a délnyeket beváltotta, nem okozott visszaesést a termelésben. A Debreceni Ruhagyár ózdi gyáregysége egy időre megoldotta városunkban a női munkaerő foglalkoztatását. A jövőt az ifjúságra alapozza, nagy gondot fordít a szakmunkásképzésre. A beszámolót egészséges vita követte, amelyben igen értékes javaslatok hangzottak el. Dr. Benyó Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy múlhatatlanul szükséges most már egy megalapozott, átfogó, hosszú távú fejlesztési terv elkészítése a ruhagyár biztonságos jövője érdekében, amely a beruházásokon túl magába kell hogy foglalja a géppark felújítását, korszerűsítését, a technológia, profilírozás helyességének megvizsgálását, továbbfejlesztését. A hosszú távú fejlesztési terv koncepcióit egyeztesse a ruhagyár a debreceni központtal, s 1971-ben a vb is foglalkozzon vele. A Debreceni Ruhagyár képviselője ismertette a 4. ötéves tervben a könnyűipar várható nagyarányú fejlesztését, elmondta, hogy a gyár vezetősége modern gépesítési, félautomatizálási folyamatot indít el már 1970-ben. A vidéki telepek közül az ózdi a legnagyobb volumenű gyáregység, elsősorban itt kezdődik el a minden bizonnyal eredményességet fokozó modern gépesítés. Jelezte, hogy a közeljövőben az üzem bővítésére is sor kerülhet, s a központ nem zárkózik el az ózdi telep részére bizonyos mérvű önállóság biztosításától. Végezetül elmondotta, hogy az ózdi ruhagyár feladatának eleget tett, a minőségi munka egyre javul, a szocialista brigádmozgalom örvendetesen fellendült. A Debreceni Ruhagyár vezetősége nevében további sikereket és boldog új évet kívánt az ózdi gyáregység valamennyi dolgozójának. December 3- án kellemes hírekkel leptek meg az acélmű vezetői. Amint elmondták, a kemencecsarnok szocialista brigádjai az év utolsó hetében is kiválóan teljesítették a rájuk háruló feladatokat. A legyártott 173 adagot 93,1 százalék programszerűséggel készítették el. Az elmúlt hetekben több adagot gyártottak nem megfelelő minőségre, így elmondhatjuk, hogy acélgyártóink az év utolsó napjaiban kitettek magukért. A legjobb eredményeket az I., III. és V. számú kemencék szocialista brigádjai érték el. Az 1970 évi feladatokat az acélmű szocialista kollektívái megvitatták, vállalásaikat valamennyien megtették. A préstelep szocialista brigádjai december 22-én a vállalt 1,47 kanálátlagot kivétel nélkül teljesítették. Különösen jó eredményt a IV-es műszakon Utassi Péter szocialista brigádja érte el. A kohók tájékán Nem mind a négy, elsősorban a III. számú kohó érdekelt bennünket: hogyan, milyen körülmények között kezdte meg a termelést az átépítés után. Múlt heti számunkban már megírtuk, hogy december 27-re tűzték ki az indulást, azóta — újabb érdeklődésünk idején — már több száz tonna nyersvasat adott. — A 22-i műszaki átadásátvétel után még volt bőven tennivaló — tájékoztat Csépe Ferenc elvtárs, gyárrészlegvezető-helyettes. — A műszerek és a léghevítő automatika nem voltak készen, késve kaptuk a léghevítőhöz a rácstéglát... Az ünnepek alatt mindent elvégeztek. — Milyen lényegesebb mozzanatokat emelne ki Csépe elvtárs az indulás perceiből, óráiból? — Talán kettőt. Jólesett látnunk, tapasztalnunk vezetőink érdeklődését. A szabadnap ellenére is eljöttek a 12 órára kitűzött begyújtás előtt Vajda István elvtárs, a pártbizottság első titkára, Léka Tivadar elvtárs, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. Molnár Lajos elvtárs, szervezőtitkár, ott volt Fürjes Emil műszaki igazgató elvtárs is, és természetesen az üzemfenntartás, a munkavédelem képviselői, üzemünk vezetői. Mindenkit érdekelt. Igaz, ez hagyomány nálunk. Kevésbé mondható már annak, hogy az indulás napjára sem a munkásvédelem képviselője, sem a műszakiak semmilyen hibái, kifogásolni valót nem találtak, ami miatt el kellett volna halasztani a kohó begyújtását. És még egy — amiért dicséretet is kaptunk — a rend, a tisztaság nagyobb volt, mint a korábbi kohóátépítéseknél. Kapkodás nélkül indultunk, s azóta fokozatosan emelkedik a termelés. (Csépe elvtárs megemlíti Hermann András művezető szocialista brigádját: 26-án kb. 6 vagon szemetet takarított el a 21 ember.) A nagyolvasztómű vezetőire, dolgozóira és természetesen a közreműködő vállalatokra ebben az évben is sok rekonstrukciós feladat vár Ezek részben az elhasználódott termelőberendezések felújítását, részben pedig a gazdaságosabb termelést szolgálják. Az elmúlt évről megtudtuk még azt, hogy a nagyolvasztómű közel 9 ezer tonnával termelt többet a tervezettnél. Ismerve nehéz körülményeiket, a rendhagyó gondok sokaságát, csak elismeréssel szólhatunk szép teljesítményükről. úti