Ózdi Vasas, 1975 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1975-01-04 / 1. szám

ÁTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK MSZMP BIZOTT­SÁGÁNAK HETILAPJA XVIII. évfolyam, 1. szám Ara: 50 fillér 1975. január 4. Gyarapodott a város, emelkedett a lakosság életszínvonala Fogadás a városi tanácson A városi tanács tanácster­mében az óévet búcsúztató és az új évet köszöntő össze­jövetel volt december 31-én délelőtt. A város vezető tes­tületeinek tagjait, a vállala­tok, üzemek, szövetkezetek és intézmények vezetőit Vaj­da István, a városi pártbi­zottság első titkára köszön­tötte. Beszédében átfogó ké­pet adott arról a munkáról, az elért fejlődésről, amely az 1974-es esztendőt jellemezte, s amely jogosan tölt el ben­nünket büszkeséggel. Számba vette egyre gazda­godó életünk minden jelen­tősebb területét, megköszön­ve a párt-végrehajtó bizott­ság nevében és a tanács végrehajtó bizottsága megbí­zásából az eredményes mun­kát. Az új év feladatairól szól­va elmondotta, hogy az egy­beesik pártunk XI. kong­resszusának időpontjával, ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulójával, ugyanakkor jelenlegi ötéves tervünk vég­rehajtásának az esztendeje is. Alapvető feladatunk az új esztendőben is tovább bizto­sítani és fejleszteni azt az alkotó politikai légkört, amely az elmúlt évet jellemezte. Erre épülve lehet tovább­vinni a felszabadulási évfor­duló jegyében azt a kong­resszusi munkaverseny-szel­­lemet és lendületet, amelyet eddig tapasztaltunk. Ahhoz, hogy az 1975-ös évi célkitű­zéseinket maradéktalanul tel­jesíteni tudjuk, még hatéko­nyabb, szervezettebb összefo­gásra, jobb munkavégzésre van szükség. Az elmúlt évi, de az azt megelőző évek po­zitív tapasztalataiból kiin­dulva meggyőződéssel mond­hatjuk — fogalmazta meg Vajda elvtárs —, hogy az ilyen irányú tevékenység, a közös összefogás, az egysé­ges akarat egységes cselek­vést eredményez, amelynek gyümölcse az új esztendő célkitűzéseinek, feladatainak eredményes végrehajtása lesz. Befejezésül a két testület és a maga nevében mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt, jó egészséget kí­vánt a pártbizottság első tit­kára. A meghívottak nevében Duklesz Gábor, a Centrum Áruház vezetője köszönte meg az elismerő szavakat. 115 millió forint sorsa Gyarapodunk. Gyarapodik évről évre a város, a gyár. A napilapok hétről hétre közlik azt a fejlődést, válto­zást, amelyet Ózdon tapasz­talnak. Igazában azonban a város lakói értékelhetik, ho­gyan vált a kolóniás telepü­lésből fejlődő várossá Ózd. Az 1974-es esztendő város­építő munkájához 115 millió forintos beruházást tervez­tünk. A terveknek megfele­lően a Vörös Hadsereg úton a II /A épületben 177 lakást adtak át. Ugyanitt a II/B épületben 118 lakásos OTP öröklakás épült, amelyhez a városi tanács 40 millió fo­rinttal járult hozzá. A Katona József úton há­rom 30 lakásos középszintű épület alapozása, közműve­­sítési előkészülete történt. A Béketelepen újabb 3 épület — 225 lakás — cölöpözését és gerendarácsozását végez­ték el. A munkáslakás épít­kezésekre kijelölt területen, a Március 15. úton a közel­jövőben épülő lakásokhoz a közművesítését befejezték. Ugyancsak közművesítés tör­tént a Vörös Hadsereg úton, a tervezett és beépítésre vá­ró II-es ütemű építkezés egy részénél. A közművesítésbe már szükséges úthálózat kiképzé­sét is bele kell számítani. A Centrum Áruház melletti térségben pedig autóparkolót létesítettünk. Évről évre gyarapodik vá­rosunk, üzemünk. Ahhoz, hogy az urbanizációs folya­matban helyt tudjunk állni, Ózd valamikori nagyközség­ből virágzó várost tudjunk teremteni, a város dolgozói­nak eredményes gazdasági munkájára is szükség van. Ezt vállalták és tették a vá­ros dolgozói, amikor tervei­ket túlteljesítve zárták az évet. V. Z. A­­ ártalomból MARI NÉNI KeZE (2—3. oldal) SIKEREK ÉVE, 1974 (3. oldal) A CSALÁD LÉGKÖRE (4. oldal) SZÁMOK, TÉNYEK, EMBEREK, ESETEK (5. oldal) Strohmayer László felvétele Szikrázó fénnyel Fény és árnyék! Egy mun­kásváros életében nem ritka jelenség. A gyár 1974. de­cember 29-én éjjel is a fo­lyamatos termelési életét él­te. Az éjjeles műszak dolgo­zói az éves tervteljesítésért, túlteljesítésének érdekében dolgoztak. Ezekben a napokban sokan figyelték, hogy az ózdi kohá­szok, martinászok eleget tesz­nek-e az éves tervüknek, az 1,1 millió tonna acél gyártá­sának. Az év utolsó hónap­jaiban elért acéltermelési eredmények arra engedtek következtetni, hogy a nép­gazdaság igényeit az ózdi dolgozók teljesítik. Győztek! December 29-én 4 óra 25 perckor szikrázó fénnyel öm­lött az 1 100 000 tonna acél az üstbe. Gond nem volt, mert amennyiben — a szá­mítások alapján — a IV-es kemence adagsúlya nem fe­dezte volna ezt a mennyisé­get, egy órával később az I. számú kemencéből csapolták volna le. Ezt már akkor ismerték meg a párt-, társadalmi szer­vek vezetői és a gazdasági vezetők, amikor az öntés előtt fél órával a gyárrészlegi iro­dában találkoztak és a szá­mokat ellenőrizték. A csa­polónyílás bontása mindig izgalmas. Ez esetben ünne­pélyessé vált. A pódium töb­bi kemencéinek dolgozói és az öntőcsarnok munkásai is a IV-es kemencét figyelték, hogy tanúi lehessenek egy éven át tartó erőfeszítéseik gó acél kibuggyant a nyílá­­győzelmének. Amikor­ a csil­logó acél kibuggyant a nyí­láson, a gyárrészleg összes darujának dudája felharsant. Az acélmű központi, több szintes épületének tetején fel­szerelt fényreklám is fel­gyulladt két egyes és öt nul­la adta hírül, hogy csatát nyertek az ózdi martinászok. A II-es műszak IV-es ke­mencéje csapolta három nap­pal a határidő előtt az évek­kel ezelőtt még álmodni sem mert acélmennyiség utolsó formáit. Antal József műve­zető, Tengely Gyula adagké­szítő, Mizerák István főol­vasztár és Novák Gyula ol­vasztár az acélmű éjjeles műszakjának dolgozóival meghatódva nézte, amíg az acél az üstbe folyt. Dr. Für­jes Emil műszaki igazgató a csapolás után talán azért is jelentette ki: nem különö­sebb csapolásnak voltunk ta­núi, mégis ünnep a számunk­ra. A gyárrészleg kollektívá­ja hősi munkát végzett, ami­kor a fél éves lemaradásból túlteljesítést ért el. Kurta László gyárrészleg­vezető a nehéz időkről em­lékezett meg és arról a pél­dás erőfeszítésről, amit a gyárrészleg valamennyi dol­gozója tanúsított. Köszönte a társüzemek segítségét is, amely nélkül aligha tudták volna vállalásukat teljesíteni. A műszak végeztével fehér asztal mellett beszélgettek a vezetők, a gyárrészleg üze­meinek küldöttei. Kecskés István, a nagyüzemi pártbi­zottság titkára köszönte meg a dolgozók helytállását. An­tal József művezető arról be­szélt, hogy szeptemberig alig­ha gondoltak erre a sikerre. Utána nagyszerű sorozat kö­vetkezett. Girászin András, az öntőcsarnok brigádvezető­je is ezt fejtegette. Hozzáfűz­te, hogy az objektív körül­mények hatása az év első fe­lében nagyban gátolta a pó­dium és az öntőcsarnok dol­gozóinak a munkáját. Úgy említette, hogy a példátlan eredményt a martinászok acélos erejének, lelkesedésé­nek kell elismerni. S mit hoz a véletlen. Pár héttel ezelőtt éppen Novák Gyula olvasztárt kérdeztük meg: Lehet-e teljesíteni ezt a tervet? Mi a martinászok vé­leménye? (December 6-i lap­számunkban közöltem) Kije­lentette, hogy bizakodnak, hogy elképzelhető! Sőt, a számításaikat is ismertette. Minden műszak 29 adagot gyártson. Az 1,1 millimodik tonna acél B—32 minőségben 48- 061-es adagszámmal a de­cemberi műszak 26. adagjá­ból készült. Vincze Köszönet a helytállásért Rendkívüli műszaki-gazdasági konferencia az ÓKT-ben elmondta, hogy 1974-ben is a becsületes munka, a küz­delem, a helytállás és mind­ezek méltó jutalmaként a nagyszerű eredmények voltak a legjellemzőbb vonások. Részletesebben is szólt a vállalat munkájáról. Meg­tudtuk, hogy az 1974. decem­ber 27-én megtartott minisz­teri értekezleten, ahol az ÓKÜ munkáját tárgyalták, vizsgálták meg, az évek óta tartó töretlen fejlődést álla­píthatták meg. Tolmácsolta dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, illetve a minisztérium elismerését és köszönetét a vállalat dolgo­zóinak lelkes és odaadó mun­kájáért. Pethes András a párt- és társadalmi szervek vezetői és a maga nevében is megköszönte a nagyszerű munkát, a kongresszusi mun­kaversenyben elért kimagas­ló sikereket. Ugyancsak részletesen szólt az 1975-ös esztendő feladatai­ról. Végül minden jelenlevő­nek, a vállalat minden dol­gozójának és családjuknak, sikerekben gazdag új eszten­dőt, magánéletükben sok örö­met és boldogságot kívánt. Hozzászólásában Kurta László, az acélmű gyárrész­leg vezetője méltatta a közös összefogás eredményezte si­kereket. Vajda István, a vá­rosi párt-vb nevében és a tanács vb megbízásából gra­tulált a szép eredményekhez, megfogalmazta ő is jókíván­ságait. A már hagyományos rend­kívüli műszaki-gazdasági kon­ferencián búcsúztatták az ó­­évet az Ózdi Kohászati Üze­mekben december 31-én. A résztvevők szokásos körén túl megjelent Vajda István, a városi pártbizottság első titkára és Varga Dezső, a vá­rosi tanács elnöke. Pethes András vezérigazgató mon­dott beszédet. — Ha munkánk belső fel­tételeit vizsgáljuk, valamen­­­nyiünk előtt egyértelművé válik, hogy miközben követ­kezetes munka folyt a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáért, tovább erő­södött egész népünk érdekeit szolgáló munkáspolitikánk — fogalmazta meg a vezér­­igazgató. Az Ózdi Kohászati Üzemek munkáját értékelve

Next