Ózdi Vasas, 1981 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-09 / 1. szám
1981. január 9. 0701 VAS 9 9 Évzárás a gyáregységeknél (Folytatás az 1. oldalról) TÖBBMILLIÓS Papp Tivadar, a szolgáltató gyáregység vezetője: — Gazdasági eredménytervünket sikerült a múlt évben is túlteljesíteni, elsősorban a költségcsökkentés révén többmilliós megtakarítást elérnünk. Egész évben rendszeresen ellenőriztük, hogy mindenkor csak az optimális mennyiségű energiát (pl. földgáz és villamos energia) kössük le, illetve termeljük meg. A változó termelési helyzetekhez igazodtunk munkánkkal, ennek kapcsán is megtakarítást ..produkáltunk”. Gyáregységünknél a múlt év során az üzemzavarszint a terveknek, elvárásoknak megfelelően alakult, a karbantartási feladatainkat költségkereten belül valósítottuk meg (az álló Dr. Lotz Ernő, az üzemfenntartási gyáregység vezetője: — Fő feladatunk volt tavaly is, hogy a termelőberendezések minél kevesebb üzemzavarral, biztonságosan üzemeljenek. A nagyolvasztóműi berendezések kivételével mindenütt tudtuk is csökkenteni az üzemzavarszinteket. Javuló gazdálkodási tevékenységünk révén, s a vállalatvezetés segítse MEGTAKARÍTÁS eszköz-fenntartási költségmegtakarítás 5 millió forint volt). Sikerült teljesítenünk a készletszintekre vonatkozó előírásokat is. — A sokoldalú, hatékony munkavédelmi kezdeményezések alapozták meg, hogy csökkent a balesetek száma, s lényegesen csökkent a kiesett munkanapok száma is 1980-ban. A munkafegyelem javítására tett intézkedéseink ,,gyümölcsei" az év második felében kezdtek beérni. — Munkánk eredményességének egyik oka, hogy a dolgozó kollektívák, munkatársaink rugalmassága, az új körülményekhez való alkalmazkodókészsége mindinkább megnyilvánult. Ilyen szellemben kívánunk dolgozni ez évben is. gével sikerült egyensúlyt teremtenünk a költség- és készletgazdálkodásunkban egyaránt. Javuló a tendencia a munkafegyelmi helyzetünk tekintetében, ez az egységesebbé vált szemlélet, a következetesebb felelősségrevonás és a folyamatos ellenőrzés eredménye. Nem örülünk neki, hogy volt a múlt évben egy halálos kimenetelű balesetünk, annak viszont igen, hogy az összbalesetek száma tízzel csökkent. A főjavításokat, közepes javításokat mindenkor sikerült időre, illetve határidő előtt elvégeztük a dolgozz kollektíváinknak, túlnyomórészt a minőségi munkavégzéssel sem volt gond. Ezenkívül részt vettünk 11 fejlesztési illetve beruházási jellegű munkában is, ezek közül említésre méltó a Ga „HUSZÁROS György József, a szállítási gyáregység vezetője: — Múlt évi legfontosabb feladatunk sem volt más, mint a termelő gyáregységek szállítási igényeinek kielégítése. . . Nem volt könnyű! Volt, amikor minimális, máskor pedig szinte lehetetlennek tűnő elvárásoknak kellett megfelelnünk. Különösen a negyedik negyedévben voltak gyakori ,,ingadozások”, erre az időszakra jutottak a szállítási csúcsok . .. — A változó, váltakozó helyzeteket meglehetősen nehéz volt nyomon követni, s a gyáregységnél dolgozókkal sem volt egyszerű megértetni, miért, van mindez. Mindent egybevetve azonban végül is sikerült egy kemény, de sikeres évet zárnunk. A MÁV kocsitartózkodási időt 30 órára teljesítettük. Ez jelzi munkánk színvonalát, hiszen a megengedett kocsitarrett-motoll a beruházás, a Korf-technológia bevezetése, a karbonmassza üzem áttelepítése. — Úgy hiszem, munkánkkal hozzájárultunk a termelőegységek sikereihez. Idei feladatunk sem lesz más, mint hogy kellően üzembiztos berendezéseket ,.adjunk” a termelőkollektívákban dolgozóknak. AJRAVAL tózkodási idő 32 óra . .. Pozitív volt a munkánk a gazdaságosság tekintetében: műszaki, fajlagos mutatóink is jobbak az elvártnál. — A MÁV-val való szoros, kifogástalan kapcsolat is hozta — kollektíváink rendkívül intenzív munkája mellett —, hogy év végére a vállalatnak sikerült az előírt készleteket betartania. December 20-a és 31-e között egy pillanatnyi pihenőjük sem volt a szállítási dolgozóknak. Huszáros hajrával értük el, hogy a megtermelt, készleteken levő termékeket kiszállítottuk. Ez bizonyítéka a cselekvőkészségünknek, amire egyébként ez évben is nagy szükség lesz. A TERMELŐBERENDEZÉSEK „ORVOSAI” 3 Olvasztár-utánpótlás A szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehajtására kiadott MüM- rendelet az 1970—71 e. tanévtől kezdődően Ózdon is megszüntette az olvasztárképzés nappali tagozatos rendszerét. A szakma elsajátításának formai lehetőségeként a felnőttek tanfolyami oktatását jelölte meg. Ennek alapján az olvasztár szakmunkásigény biztosítása az e területeken betanított munkásként foglakoztatott vállalati dolgozók képzésével történt.. Az utóbbi évek folyamán azonban itt is egyre jobban szűkült a tanfolyamra küldhetők köre. Ezt a gyáregységnél tapasztalt beiskolázási nehézségek tükrözték. Másként fogalmazva, e szakmában fellépett az elöregedés folyamata. Az ÖKO szakoktatási osztálya a felnőttképzésre beiskolázható létszám csökkenése és az életkori struktúra kedvezőtlen irányú változása miatt többször tett bizonyos lépéseket. A Dunai Vasművel és a Lenin Kohászati Művekkel közösen több alkalommal kezdeményezték a MüM-nél a képzés hagyományos — nappali — formájának visszaállítását. Ennek következményeként az 1976—77-es tanévtől Dunaújvárosban kísérleti jelleggel az oktatás beindult. Ide az ÖKÜ részére 9 tanuló beiskolázására került sor, de 1979-ben csak 2 fő tett sikeres szakmunkásvizsgát. Az ÓKÜ szakoktatási osztálya újabb lépéseket tett. A 23 1977. MüM számú rendelet alapján kérte a megyei tanács vb munkaügyi osztályát, hogy a helyi, 102. sz. Gábori Áron Ipari Szakmunkásképző Intézetben tegye lehetővé a nappali tagozatú olvasztárképzés visszaállítását. A Munkaügyi Minisztériuim. a megyei tanáccsal egyetértésben, az 1980—81- es tanévtől kezdődően, 15 fő acélolvasztár beiskolázási keretszámot engedélyezett. Végül is tíz fő tanuló beiskolázása történt meg. A leendő acélolvasztárok szeptembertől a hódoscsépányi tanműhelyban részesültek vasipari szakmai alapképzésben, amely december 20-án fejeződött be. Az acélműben tegnap, január 8-án kezdték meg a szakma gyakorlati részének elsajátítását. Kerékgyártó M. Nagy találkozás iiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimii)iimiiiiiimiiiiiiiimiiiimiimiiiimmiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii Január 1-i hatállyal került kinevezésre az Ózdi Kohászati Üzemek új gazdasági igazgatója, dr. Almássy József. Az ötvenegy éves szakközgazdász a Lenin Kohászati Művektől került vállalatunkhoz a múlt év közepén, a korkedvezményes nyugdíjba készülő gazdasági igazgató mellé szaktanácsadónak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kinevezéséig módja legyen „közelről” ismerkedni a majdan rá váró igazgatói feladatokkal. Dr. Almássy József Miskolcon született, muunkáscsaládban, apja a Diósgyőri Gépgyárban volt szerszámlakatos. A vasasszakmával kapcsolatos vonzalma tulajdonképpen innen ered, s ezt a vonzalmat csak elmélyítette, hogy 13 éves korától minden nyáron — szakmai gyakorlatként — maga is dolgozott az üzemben. Szülővárosában, a Deák Ferenc Kereskedelmi Középiskolában érettségizett, majd az LKM-be került dolgozni, ahol akkori végzettsége ellenére műszaki vonalra irányították. Almássy József egészen 1960-ig dolgozott műszaki területen, volt gyártáselőkészítő, kovácsüzemi művezető, az acélműben műszaki titkár, majd a hengereszterga üzemeknek az irányítója. Eközben esti tagozaton kohó- és öntőipari_ technikusi végzettséget szerzett. Éppen húsz éve annak, hogy dr. Almássy Józsefet számára akkor még új területre irányították dolgozni, az LKM gazdasági igazgatóságára. Kezdetben rezsiellenőrzési osztályvezető, majd közgazdasági főosztályvezető volt s 1975-ben nevezték ki közgazdasági igazgatóhelyettesnek. Levelező tagozaton elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, ahol 1973-ban doktori tudományos fokozatot is szerzett. Dolgozott közben a vállalat tömegszervezeti testületeiben, egyéb kitüntetések mellett kétszeres birtokosa a Kiváló újító arany fokozatú kitüntetésnek. Jelenleg is vezetője a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ipari társadalmi szakbizottságának. Dióhéjban ennyi a vállalat új gazdasági igazgatójának nacionáléja. Nem érdemtelen talán megemlíteni, hogy a családi hagyományt folytatva dr. Almássy József fia is kohászati nagyvállalatnál dolgozik Csepelen, közgazdászként. Három leánygyermek is van az Almássy családban, hármas ikrek s mindhárman pedagógusnak készülnek. — Szívesen jöttem Ózdra, s nem érzem magam itt idegennek — mondta. — A kohászok nagy családjához tartozom, szinte gyerekkorom óta. nem volt ismeretlen számomra a vállalat termelési és gazdasági tevékenysége. Mégis nagyon örülök és szerencsés megoldásnak tartom, hogy kinevezésem előtt kaptam hathónapos „felkészülési” időszakot, ezalatt megismerhettem a helyi sajátosságokat. A tapasztalatok átadásában, a kapcsolati rendszerek kialakításában nagyon sokat segített elődöm, dr. Kasza Gyula elvtárs, aki arra törekedett, hogy a „tanulópénzt” ne akkor kelljen majd megfizetnem, amikor már döntenem kell különböző kérdésekben. Követendő példának javasolnám ezt a felkészülési időszakot vezetők kinevezésekor — nemcsak Ózdon —, még olyan esetben is, ha helyi nevelésű vezető kerül magasabb beosztásba. Ha valaki új környezetbe kerül, jobban észrevesz olyan dolgokat is, ami az itt élőknek már természetesnek tűnik, noha nem feltétlenül az. — Milyenek voltak Almássy elvtárs első tapasztalatai a nálunk folyó munkáról, az ózdi emberekről? — Az első benyomásaim rendkívül kedvezőek voltak, s az eltöltött hónapok csak erősítették bennem ezt az érzést. Egy jól szervezett vállalatra találtam az ÓKÜ-ben, amelyhez jó kollektív szellem párosul. Egészséges lokálpatriotizmus él Ózdon, az emberek nagy többsége ténylegesen magáénak érzi a vállalatot az eredményeivel, gondjaival, megoldásra váró feladataival együtt. S úgy vélem, ez a cselevésnek a legfőbb forrása is. Örömmel tapasztaltam továbbá, hogy a vállalati felső vezetésében — beleértve természetesen a politikai és tömegszervezeteket is — az egységes gondolkodás, az egyet akarás érvényesül, az emberi kapcsolatok őszinték, korrektek. Az utóbbi években, évtizedekben módom volt több vállalat tevékenységébe bepillantani, munkájával megismerkedni, így bátran kijelenthetem, hogy az ÓKÜ több vonatkozásban már más vállalatok előtt jár. Arra gondolok most, hogy a problémák megoldásában a kollektíva elsősorban saját erejére támaszkodik, öntevékeny, kezdeményező s ennek a gyakorlati eredménye is megmutatkozott. Nagyrészt ennek köszönhető például, hogy a kedvezőtlen külgazdasági hatásokat a belső tartalékok feltárásával a vállalatnak 1980-ban sikerült nagymértékben ellensúlyozni, s az ÖKÜ a tervezettnél magasabb nyereséget realizálhat. Dr. Almássy József munkás éveinek első — jelentékeny — részét műszaki területen, második részét pedig gazdasági vonalon töltötte. — Melyik terület a kedvesebb számára? — Kedves mind a kettő. A közgazdaságtan tanulását abbahagyni soha nem lehet, hiszen állandóan fejlődő tudomány. De a mai viszonyok között emellé megfelelő műszaki ismeretek is szükségesek. Ugyanakkor nem lehet korunkban jó műszaki szakember az sem, aki nem ismeri a közgazdaságtant, legalább az általános műveltség szintjén. — A közvélemény nem mindig elismerő a közgazdászokat illetően. Mi erről a véleménye? — A gazdasági reformot 1968-ban hirdette meg államunk, de az igazi reform csak 1980-ban kezdődött el. Ha a tavaly megkezdett utat kormányunk következetesen végigviszi, ez véleményem szerint olyan átrétegződést eredményez, ami felszabadulásunk óta csak a forint stabilizációjához hasonlítható. Ehhez alapvető személetváltoztatásra van szükség, de ez csak nagyon lassan változik. Az emberek nagy többsége hajlamos a reformot a közgazdászok „rovására” írni, pedig ez gazdasági kényszernek a következménye: újszerű gondolkodást, újszerű cselekvést igényel. — Hogyan ítéli meg a vállalat közgazdász szakembereinek a munkáját? — A közvetlen és a tágabb környezetemben jó munkatársakra és jó szakemberekre találtam, s úgy érzem, közöttük és a segítségükkel rövid idő alatt én is ózdivá válhattam. A vállalat jól képzett közgazdászokkal rendelkezik, de esetenként azt tapasztaltam, hogy a közgazdászok se gondolkodnak még mindig közgazdászok módjára. A mai helyzetben egyre nagyobb kezdeményezőkészségre van és egyre inkább lesz szükség. Az ÖKÜ szakembergárdája erre szerintem felkészült, a kollektíva pedig a korábbi évek munkájával megalapozta azt, hogy bátran szembenézhessen az egyre szigorúbb követelményekkel — mondta befejezésül dr. Almássy József. Tóth István Bemutatjuk vállalatunk új gazdasági igazgatóját