Ózdi Vasas, 1984 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-06 / 1. szám

Ifv Ü VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK­I AZ MSZMP ÓZD! KOHÁSZAT! ÜZEMEK NAGYÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XXV­II. évfolyam, 1. szám Ara: 1 forint 1984. január 6. A hagyományos­­ perbú­­csúztató konferenciát december 30-án, 1ä órá­tól tartották meg vállala­tunknál a Pártoktatók Há­zában. A meghívott vendégeket •— külön is Básti Jánost, a városi pártbizottság első tit­kárát, Varga Dezsőt, a váro­si tanács elnökét —, vala­mint a vállalati kollektívák jelenlevő­ vezetőit, képvise­lőit dr. Pethes András, vál­lalatunk vezérigazgatója kö­szöntötte. Küzdelmekben, gondok­ban, elkedvetlenítő kudar­cokban, de erőt adó sikerek­ben is eredményes esztendőt zárunk — fejtette ki beve­zetésül évbúcsúztató beszé­dében a vezérigazgató. Az eredmények sorába tartozik, hogy sikerült megőrizni Európa békéjét, népgazdasá­gunk fizetőképességét. A problémákat gyarapítva vi­szont a nemzetközi feszült­ség éleződése, ami miatt ne­hezedett az együttműködés a világ országai között, mind politikai, mind kulturális, mind pedig gazdasági téren. Egyebek mellett ezzel is összefügg — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy a rég várt gazdasági fellendülés nem következett be 1983- ban sem. A kohászat hely­zete, pozíciója tovább rom­lott: csökkentek az árak, nőttek az értékesítési ne­hézségek. Mindezek ellensú­lyozása évközben határozott intézkedéseket követelt meg, mind a politikai, mind a gazdasági vezetőktől Ezek az intézkedések korántsem voltak népszerűek, ám min­denképpen halaszthatatlanok voltak, hiszen alapvető cél­­jainkat, —­­ fizetőképessé­g­ünk megtartását, a népgaz­dasági egyensúly javítását — csak­­ ily módon tudtuk tel­jesíteni. Országos gondjaink meg­oldásához — mutatott rá a későbbiekben — térségünk üzemeinek dolgozói, így az ÓKÜ kollektívája is hozzá­járult. A vállalat — a nép­­gazdasági elvárásokkal egye­zően — 315 ezer tonna hen­gerelt árut értékesített, kon­vertibilis elszámolású piaco­kon, s duplájára emelte a szocialista piacokra szállí­tott árumennyiséget is. Eköz­ben csökkentette önköltsé­gét, amit a 120 millió forin­tos energiamegtakarítás iga­zol. Mindezek összessége­ként, újból elkerülte a vesz­teséget, s várhatóan 160 mil­lió forintos nyereséggel zár­ta az esztendőt. Az elismerésre méltó eredmény mögött — emelte ki — rendkívül sok vita, küzdelem, veríték, konflik­tus rejlik. A termékeny el­vi vitáktól nem szabad el­zárkózni a továbbiakban sem, hiszen a vélemények ütköztetése, a közös állás­pont kialakítása egyik for­rása sikereinknek. A gondok, napi feladatok mellett arra is jutott idő és energia, hogy a jövő meg­alapozását se­­ veszítsük szem elől — folytatta az értéke­lést dr. Pethes András. Ezt a célt szolgálják azok a fej­lesztések, melyek a fúvó­szél hőmérsékletemelését, a salak hasznosítását, végső soron a vállalati eredmény növelését szolgálják. Az 1984-es esztendő azonban az elmondottak ellenére sem fog bennünket elkényeztetni. A feltételek, országos elvá­rások ugyanis ismertek, s ezekből világosan kitűnik: a feladatok, tervek teljesítése még­ az eddigieknél is ke­ményebb helytállást követel majd. Még hatékonyabban kell majd dolgoznunk, még következetesebben kell ter­veznünk, még jobban kell majd gazdálkodnunk vala­mennyi erőforrásunkkal, kö­zöttük a legfontosabb „ter­melési tényezővel”, a kezde­ményező, alkotó emberrel is. Még nagyobb figyelmet kell fordítanunk továbbá arra is, hogy a dolgozók jól ismer­jék a világ, a népgazdaság, benne a vállalat helyzetét, hiszen törekvéseinkkel csak így tudnak azonosulni, ter­veink valóra váltását így tudják a leghatékonyabban elősegíteni. (Végezetül a vállalati veze­tők, s az általuk képviselt kollektívák helytállását mél­tatta dr. Pethes András, majd az irányító párt- és állami szerveknek mondott köszönetet a kapott segítsé­gért, melyre — mint kiemel­te — a jövőben is számíta­nak.­efejezésül Bcsti János, a városi pártbizott­ság első titkára gra­tulált az ÓKÜ kollektívájá­nak a sikeres évzárás alkal­mából. Egyebek mellett elis­merően szólt arról, hogy az ÓKÜ a tőkés export vonat­kozásában a 6. helyet foglal­ja el a vállalatok sorában. Ez világosan mutatja — hangsúlyozta —, hogy meg­értették az „idők szavát”, s országos céljaink szolgála­tában működtették a válla­lati erőforrásokat. Mindezt megerősíti a megyei értéke­lés is, amely szerint: Ózdon megfelelő választ adtak a napjaink által felvetett kér­désekre. A minőség javítá­sára helyezték a hangsúlyt, belefoglalva ebbe a komp­lex törekvésbe az emberi élet minőségének javításával összefüggő tennivalókat is. — T. Gy. — f? P­r­r ■ Nincs megállás A szállítási gyáregység fű­tőházán­ak­­ L, műszakja nem tölthette­ családi körben sem a­ karácsonyt, sem a szilvesz­tert, ugyanis úgy jött ki a lé­pés, hogy­ mindkét alkalom­mal a gyárban „ünnepeltek”. Dicséretes, hogy mind az 55 dolgozó becsületesen helyt­állt,, nyoma­ sem volt lazítás­nak.­­ A­ fogaspályán a salak-, kiszállítást elvégezték, a ko­hókat késedelem nélkül el­látták üres tiszüik,feá, fenn­akadás nem volt. A Sagarin brigád különösen derekasan tevékenykedett Alsóhétes te­rületén, ezt a lendületet már megszokták tőlük. December 31-én éjfélkor valamennyi mozdony néhány másodperces dudaszóval je­lezte, hogy itt az új év, majd folytatták a munkát. X» M» A tartalomból: EGÉSZSÉGÜGYI KULTÚRÁNK EMeLÉSÉÉRT (2. oldal) A FELSZABADULÁSI MUNKAVERSENY JEGYÉBEN (3. oldal) „FÓKUSZBAN" AZ ÉRTÉKELÉS AZ ÚJ VÁLLALÁS (3. oldal) HOL A HATÁR ...? (4. oldal) OLVASZTÁROK AZ ÓÉVRŐL (5. oldal) A kohóüzemben jártunk a hét elején s arról „faggattuk” az olvasztárokat, milyen volt az 1983-as esztendő a nagyolvasztómű háza táján. A kérdésünkre kapott válaszokat la­punk 5. oldalán olvashatják. Fotó: Strohmayer László. Évbúcsúztató a tanácson Mintegy jelezve a közigaz­gatás „szerkezetében” vég­bement változásokat a de­cember 31-gyel megszűnt já­rási hivatal tanácstermében tartották meg december 30- án a hagyományos óévbú­csúztató ünnepséget, melyen a város és járás párt-, álla­mi és társadalmi szerveinek képviselői, az üzemek, intéz­­kettek Az elmúlt esztendő mérle­gét dr. Pallagi István, a já­rási hivatal (volt) elnöke vonta meg. Mint arra elöl­járóban emlékeztetett: vál­ságokkal terhelt világban, egyre szigorodó feltételek közepette kellett teljesíte­nünk kitűzött feladatainkat, népgazdasági és helyi célki­tűzéseinket. S hogy alapvető céljaink teljesültek, abban nem kis szerepe volt annak, hogy közvéleményünk meg­értette: talpon maradásunk, előrehaladásunk elsődleges „garanciája” a munkavégzés fegyelmezettségének javítása, a takarékosság növelése, a minőség, hatékon­yság szint­jének emelése. A továbbiakban városunk és járásunk fejlődéséről szólt dr. Pallagi István. Elégedet­ten állapította meg, hogy az elmúlt esztendőben tovább szépültek, épültek, gyara­podtak térségünk települései. Ózdon 437 millió, a járás­ban pedig 212 millió forin­tot fordítottak fejlesztésre, illetve az intézmények mű­ködtetésére. Mindezt jól ki­egészítette az az önzetlen társadalmi segítségnyújtás, mely a lakosság részéről megnyilvánult, úgy a ko­hászvárosban, mint a körzet nagy, illetve kisközségeiben. Ózdon például — sorolta a gyarapodás tényeit — 12- vel nőtt az iskolai tanter­mek száma, az óvodai férő­helyek pedig 50-nel bővül­tek. Emellett megépült 234 lakás, kialakításra került 130 építési telek, befejeződött a Liszt Ferenc Művelődési Köz­pont felújítása, s mintegy 25 millió forintos költséggel tovább épült a település köz­műhálózata is. Említést ér­demel továbbá, hogy a szü­lészeti műtő korszerűsítésé­re 1 millió forintot fordítot­tak, a telefonhálózat fejlesz­téséhez pedig 10 millió fo­rinttal járult hozzá a város. A lelkes patrióták, szocialis­ta brigádok is kitettek ma­gukért, hiszen társadalmi munkájukkal a tervezettnél 3 millióval több, összesen 43 millió forint értékű feladat elvégzését tették lehetővé. A községfejlesztés tényei ugyancsak elismerésre mél­tóak. Új iskolák, óvodák, la­kások épültek, s épülnek, bővült a közmű-, a kereske­delmi és szolgáltatóhálózat, javult az orvosi ellátás, s mindezek eredményeként erősödött a kisebb települé­sek napjainkban oly sokat emlegetett népességmegtartó ereje, vonzása. Térségünk üzemeinek mun­kájáról szintén szó esett természetesen az óévbúcsúz­tatón. A kohászati üzemek — mutatott rá dr. Pallagi Ist­ván — tovább romló piaci feltételek mellett dolgoztak az 1983-as esztendőben. En­nek ellenére sikerült helyt­állniuk. Ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy bát­ran kezdeményeztek; a vál­­tozó körülményekhez, igé­nyekhez igazították termék­szerkezetüket és vállalati szervezetüket is. Emellett nem feledkeztek meg a jö­vő megalapozásáról sem, hi­szen folytatták azokat a fej­lesztéseket, melyek révén ja­víthatják munkájuk ered­ményességét, termelésük­ gazdaságosságát. A bányászok, az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek dolgozói szintén igyekeztek becsülettel helytállni —­ hangzott el az értékelés so­rán — megértve: szorgal­mas, kitartó, lelkiismeretes munkával úrrá tudunk lenn­i a szorongató gondokon.­­ Végezetül az éves mortírAí­ért mondott köszönetet­­ dr. Pallagi István, kérve a je­lenlevő párt-, állami és tár­sadalmi­ vezetőket­, tolmá­csolják az elismerést mind­azoknak, akik tevékeny ré­szesei voltak gondjaink meg­oldásának, eredményeink gyarapításának. Befejezésül Básti János, a városi pártbizottság titkára kért szót, köszönetet mond­va a járási hivatal volt dol­gozóinak, akik nagy szakér­telemmel és odaadással tel­jesítették azokat a feladato­kat, mely az államigazgatás korábbi rendszerében rájuk hárult. — X. Gy. — Rangsor Melyik a száz legnagyobb magyar vállalat? Ezt a kér­dést tette fel a Heti Világ­­gazdaság szerkesztősége a számítógépnek, s a kapott választ elmúlt évi utolsó lap­számában ismertette. A számítógép az Ózdi Ko­hászati Üzemeket a 17. hely­re sorolta. A rangsor össze­állításának fő szempontja különben a bruttó termelési érték volt. Ezt a vállalatok döntő többségénél a követ­kezőképpen számítják: A termelt áruk értékesítési ár­bevételéhez hozzáadják a fo­gyasztói árkiegészítést, le­vonják belőle a forgalmi adót, így megkapják a nettó árbevételt, majd ezt az ös­­­szeget korrigálják a nyitó- és zárókészlet egyenlegével. (A létszám szerinti rangsorban a* Q&Y a 211 htajae karaiL) mm A vállalati tűzoltók eredményes évet zártak A vállalati tűzoltóság éves zárófoglalkozására december 21-én került sor, melyen Ko­­reny Elemér vállalati tűz­oltóparancsnok értékelte az 1933. évi kiképzési tervben meghatározott feladatok végrehajtását. Elöljáróban elmondotta: a vállalati tűzoltóság létszámát az átszervezés során 105 fő­ben hagyták jóvá. Az év fo­lyamán a megnövekedett lét­számú kollektíva képzése, il­letve­ továbbképzése­ volt az­­egyik kiemelt feladatuk. En­nek megfelelően a parancs­noki állomány továbbképzé­sére kétszer 8 órás tanfo­­lyamot szerveztek, az „új” tűzoltók részére 12 órás alapkiképzést tartottak, míg a beosztott állomány tagjai 36 órás kiképzésen vettek részt. A továbbiakban a szakmai tevékenység egyes területe­in elért eredményekről, a munkát hátráltató gondok­ról szólt Koreny Eteméi­, majd az 1934. év legfonto­­sabb teendőit körvonalazta. Mint kiemelte: törekedni kell arra, hogy a szervezett­ség, a foglalkozások látoga­tottsága legalább az idei szinten maradjon. Nagyobb figyelmet kell­ fordítani, v.i­­­­­szont a motorok és gépjár­művek­­ üzembiztonságának megteremtésére, gondoskod­ni kell továbbá a parancs­nokok és tisztségviselők tervszerűbb utánpótlásáról, s javítani kell a felvilágosító, valamint a megelőző tevé­kenység színvonalát is. Az éves értékeléshez ki­lencen szóltak hozzá, közöt­tük Varga B. Tibor, az ipar­­szervezési főosztály, vezetője, aki az erkölcsi és anyagi el­ismerés kérdéseit fejtegette és Vajda István személyze­ti és szociális igazgatóhe­lyettes, aki a vállalati tűz­oltóság jövő évi jubileumi­val kapcsolatos­­ teendőket körvonalazta. Végezetül 32 fő részesült soros előléptetésben, kilen­­­­­cen pedig­ megkapták a szol­gálati érdemérmet és az ez­zel járó pénzjutalmat. Az elismeréseket Varga B. Ti­bor és Varga Barna tűzol­tó hadnagy adta át a ki­emelkedő munkát végző tűz­oltóknak. — V. Z. — /

Next