Ózdi Vasas, 1984 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-01 / 22. szám
4 Ózdi vasas A centenáriumi ünnepség jegyében XII. ORSZÁGOS AMATŐR KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Az ózdi Olvasó Egylet 100 éves évfordulója alkalmából ünnepségsorozatot rendeznek városunkban. A rendezvény nyitására június elsején, ma délután 14 órakor a Csendes kávézóban kerül sor, ahol dr. Kovács Károly, a centenáriumi emlékbizottság elnöke, vállalatunk személyzeti és szociális igazgatója mond ünnepi beszédet. Holnap országos szintű kulturális esemény kezdődik Ózdon. A XII. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás nyílik a Liszt Ferenc Művelődési Központban, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanárainak kulturális, agitációs és propagandaosztálya, a KISZ Központi Bizottság kulturális osztálya, a Népművelési Intézet, az Amatőr Képzőművészeti Tanács, a szakszervezetek B.-A.-Z. megyei Tanácsa, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács, az Ózdi Népművelési Intézmények és a szakszervezetek fővárosi művelődési háza közösen szervezett. A program során városunkban találkoznak hazánk legrangosabb amatőr képzőművészei. A kétnapos tanácskozásukon beszámolnak, tevékenységükről, a mjéletikat, fejlődésüket segítő tényezőkről, bemutatkozási lehetőségeikről, szakmai továbbképzésükkel kapcsolatos gondjaikról. A Technika Házában június 2-án, 8 órától kerül sor az Amatőr Képzőművészeti Tanács és az amatőr alkotók küldötteinek értekezletére. E rendezvényen számol be Szemadán György, az AKT elnöke az elmúlt évben végzett munkáról, majd vélemények, javaslatok elhangzása után az Amatőr Képzőművészeti Tanács új vezetőségének megválasztására kerül sor. Délután, 13.30 órakor Palotai Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke megnyitja a legjobb amatőr munkákból rendezett kiállítást, s átadja a díjakat. 15 órától az amatőr képző- és iparművészek országos konferenciája kezdődik, ahol dr. Dobrik István művészettörténész vitavezető közreműködésével értékelik az amatőr képző- és iparművészeti mozgalom eddig elért eredményeit. A hozzászólások között is elhangzik Tamás Ervin festőművész, Bakai Erzsébet iparművész, Mezei Ottó művészettörténész, Kerékgyártó István, a Népművelési Intézet vizuális osztályvezetője és Golovics Lajos, az AKT tagjának véleményei is. A konferenciajellegű tanácskozás június 3-án, délelőtt is folytatódik, majd 10.45 órakor Benkő Éva, a Népművelési Intézet igazgatójának, a tanácskozás elnökének zárszavával ér véget. Az amatőr képzőművészek munkáiból nyílt kiállítás naponta 10-től 18 óráig július 8-ig várja az érdeklődőket. B. E. A minősítésük: arany Az Olvasó Egyleti Dalárdából 1948-ban alakult meg városunkban a vegyes kórus, mely azóta is — periodikusan jelentkező csúcsok és hullámvölgyek között — fennáll. Az Ózdi Népművelési Intézmények keretén belül működő kórus a legutóbbi, 1977 októberi újjászervezés óta Vámos József karnagy által végzett tudatos és jó szakmai irányítás eredményeként most újra a csúcsra ért. Május 27-én, vasárnap Sárospatakon rendezték meg az országos minősítő versenyt, melyen a kórus arany fokozatot ért el. Jóleső érzés volt hallgatni a zsűri értékelését, melyből kitűnt, hogy ezen a vetélkedésen ők nyújtották a legtöbbet. „Már a program összeállítása is sejtette, hogy egy magas színvonalú műsort fogunk hallani. Az előadás során igazolódtak elvárásaink, hiszen egyes zenei megoldásokat fölényes magabiztonisággal adták elő a kórus tagjai” — mondta többek között Reményi János, a zsűri elnöke. (Elhangzottak természetesen kritikai észrevételek, jótanácsok is, melyek a jövőt illetően igen fontosak és megszívlelendőek.) Vámos Józseffel és a kórustitkárral, Rási Zoltánnal történt beszélgetésből egyebek mellett az is kiderült, hogy most nagyon jól együtt van a csapat, szakmailag és emberileg egyaránt. A verseny előtt elsősorban a pszichikai felkészítés jelentett gondot, az, hogy a tagok el is higgyék: képesek elérni az arany fokozatot. Az elért siker vegzíli a bizakodókat igazolta. S ez a 35 főnyi társaság most büszkén, emelt fővel állhat ki; bármely más művészeti csoport példaképnek tekintheti őket, hiszen elég csak belegondolni, hogy mit jelent: 7 éven át, minden hétfő estét feláldozni a közös éneklés öröméért. Ennyiért és nem többért. És mentek, a fiatal lányok és fiúk, a többgyermekes családanyák, a férjek, a nagymamák. Akár Táblából, akár a városközpontból vagy a Béketelepről, de még Borsodszentgyörgyről is a Kun Béla Művelődési Ház nagyklubjába a próbák szűkös színhelyére. Az előrelépés, de legalább a szinten tartás reményében további sikereket kívánunk a kórus vezetésének és minden tagjának. Sztraka Gyula Moziműsor beki; filmszínház Előadásiok 17 ea >fl órator 1-en, pénteken: Zugügyvéd zavarban (mb. színes ol^sz kiírni, 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 2. helyár!). 2— 3-án, szombaton és vasárnap: Mackenna aranya (színes amerikai western film, 2. helyár!). 4—5-én, hétfőn és kedden : Halal a felszálló ágban (színes szovjet kalandfilm, 1. helyár!). 7—8-an, csütörtökön és pénteken: Elveszett egy keksz emu (mb. színes szovjet Him vígjáték, 1. helyár!). Matiné: 3-án, vas&rnap, be wáratol: Kétszer kettő néha öt (színes magyar veves hlm), KOSSUTH FILMöZtNHíAa ’ Előadások aratói 3—4-en, vasarnap és hétfőn: Kisvárosi fojtogató (we. saaaes fianc» knmiíüm, csak Mi eve* felütoeknek, 2. betyár!). $**, szerdán: Hyppotit, a hu tój fmaíjar fifanvigjatek, V. r A breatások egyik legszebbike övék. A pedagógus nap mint nap láthatja, nyomon követheti azt, amit csak kevesen: az átadott tudás első visszajelzéseit, a görcsösen szorított ceruza alól kikerülő, lassan formálódó betűket, a szögletes mozdulatok oldódását, szűk szavú félmondatok élménybeszámolóvá duzzasztott remeklését. A pedagógus nemcsak óvónő, tanító, tanár, hanem ,,mindenes”: kicsit népművelő, kicsit anyapótló, ha kel, kisdobos, úttörő, vagy éppen táborvezető, szervező, statisztikus és lelki doktor, pénztáros és könyvelő. Oktat és nevel, tudásának legjavát adva, energiáját folytonosan elhasználva és újra feltöltődve. Most, amikor őket ünnepeljük, ne csak az jusson eszünkbe: már megint róluk van szó, már megint panaszkodnak, hanem az is, hogy mérhetetlenül nagy az a felelősség, az a feladat, amivel tanévről tanévre megbirkóznak. A pedagógus egyénisége nem egyszer példakép marad a felnövekvő gyermek számára. Ezeket az egyéniségeket illeti meg a tisztelet, nekik ünnep igazán a pedagógusnap. Ilyen pedagógusnak tartom Moór Pált is, aki a Vörös Hadsereg úti Általános Iskola tanító bácsija. Volt munkatársam, a rohanó hétköznapok azonban nem adtak időt a beszélgetésre szinte soha. Arról, hogy hogyan lehet és kell a gyerekekkel szót érteni, hogyan szabad a felnőtt akaratát elfogadtatni, a követelményeket tudatosítani, szinte észrevétlenül, mégis eredményesen, mindezekről a pedagógusnap előtt most cseréltük fel nézeteinket. Helyesebben: ő mesélt, nekem meg jó volt hallgatni. — Családunkban, rokonaink között én vagyok a hat á f .......... ... A pedagógusnapi világ mellé Hogy vagy, tanító bácsi? trmadik pedagógus. Nem, s ha ez megbomlik, lényeges, hogy a csah •mindar nytdik pedagógus. Igaz, gyermekkoromban katonatisztnek készültem, de a családi példa, na meg a sors másképp alakította életemet (szerencsére!). Sárospatakon végeztem a tanítóképzőt, egy komoly betegség miatt négy év alatt. Itt ismertem meg a feleségemet, ő is pedagógus, ózdi, így kerültem ebbe a városba. A Vörös Hadsereg úti iskolában kezdtem a munkát, 11 évvel ezelőtt, nagy lendülettel, fiatalos mindentakarással. Már akkor „úsztam az árral”, és azóta egyfolytában nem akarok kijutni belőle. Ez nem baj, ilyen vagyok. Vállaltam, amit lehet, rengeteget táboroztattam, különösen Zánkán éreztem jól magam. Itt kedvemre szervezhettem, megpróbáltam a rám bízott apróságok nyaralását vidámmá, érdekessé tenni. Aztán 2 év következett a Petőfi úti iskolában, majd újra a régi helyre, a „vörösbe” tértem vissza, ahol úgy fogadtak, mintha el sem mentem volna. Kéthetes bontásban jelenleg 78 órában tanítok, ebből ötvenet a másodikos osztályommal töltök, 24- ben a felsőben technikát tartok és 4 órát az úttörőházban töltök, az „ügyes kezű” szakkör vezetésével. Magam is diák vagyok, éppen a vizsgaidőszak kellős közepén, a nyíregyházi tanárképző főiskola technikakiegészítő szakos hallgatójaként forgatom a könyveket. — Alapelvem? Rend, következetesség, alkalmazkodás, szigorúság kellő mértékben, játékosság, szeretet. Kém véletlen a sorrend. A rend állandóan jelen van körülöttem, s ha ez megbomlik, rosszul érzem magam. Az osztályom íratlan törvényének is egyik alapköve, a rend, a fegyelem, enélkül nem lehet tanítani. Sokszor elég egy jel: felemelem a kezem, az ujjamat, és a tanítványaim tudják, mi mit jelent. Sorakozó, figyelem, csend. Fölösleges a hangos szó, büntetésnek olykor bőven elég egy fekete pont,ha annak súlya van, de csak akkor. A szeretet legalább annyira fontos. Érezzék a kicsik, hogy nemcsak tudást akarok beléjük sulykolni, hanem vállalom azt is, hogy családi gondokkal, kis konfliktusaikkal jöjjenek hozzám, ha kell, szünetben, vagy az utcán, bármikor. Munka és játék, össze kell, hogy fonódjon az iskolában. Sokat játszom az „enyéimmel", fogalmazhatnék így is: leereszkedem hozzájuk. Hogy ne csak a felnőttet, hanem a barátot, a támaszt is lássák bennem. Miért feltűnő az, ha éppen fél lábon ugrálva jövök le velük a lépcsőn. Látnád, hogy élvezik, anélkül, hogy ezzel csöppet is csorbulna az a bizonyos pedagógusi tekintély. Tisztelni kell a gyerekben is az egyéniséget — túl magasröptűen hangzik, ugye, pep mennyire igaz. Ehhez a tisztelethez az is hozzátartozik, hogy az iskolában megpróbálok velük együtt élni, ha kell, szünetben korrepetálok, ha úgy alakul, jókat nevetünk együtt. A gyerekek megnyugtatnak, igaz, alapvetően nyugodt természetű vagyok. A szülőkkel sem volt még nagyobb konfliktusom, megbíznak bennem, jól együtt tudunk működni. Az persze lényeges, hogy a család alkalmazkodjon az iskola követelményeihez, enélkül csak féjmunkát végezhetünk. Ugyanilyen jó a kapcsolatom a feletteseimmel és a munkatársaimmal, segíteni mindig ráérek, akadékoskodni soha. — Tudtam, hogy megkérdezed, mennyi idő jut a saját családomra. Kevés. Két és fél éves lányommal olykor csak bölcsőbe menet vagyok együtt, és a feleségemet is alaposan leköti az iskola. Megfogadtuk, hogy otthonról kirekesztjük a munkahelyi gondokat, és az iskolában is megszűnik az otthon. Céltudatosan próbáljuk formálni az életünket. Ha egy kis időm van, rendezgetem pénzgyűjteményeimet (hazai és külföldi pénzek egy albumban), és persze, szó szerint is gyűjtjük a pénzt, jobban mondva, törlesztgetünk. Tavaly cégre önálló lakáshoz jutottunk, van kiadásunk bőven, a fizetésünkkel nem dicsekedhetünk. Szeretek főzni, mosogatni, utálom a levélírást, a cipőpucolást és a borotválkozást. Azt mondod, lezser vagyok? Igen, de hát 30 évesen ez természetes, nem? Moór Pali 3 évvel ezelőtt, a Közösségért jelvény arany fokozatát kapta, nem véletlenül. Azt mondja, előnyére válik, hogy férfi, a gyerekek jobban hallgatnak rá, nagyobb a ,,tekintélye”. Alsó tagozatban akar maradni, tanulmányainak befejezése után is, mert itt megkapja mindazt a gyerekektől, ami a felnőttek világából hiányzik. Például egy ilyen mondatot, csípőre tett kézzel: „aztán, meg ne tessék bukni a vizsgán, tanító bácsi !” Takács Mariana 1984. június I A vállalat kitüntetett brigádjai A Kossuth Lajoe szocialista brigád munkaterülete a hászati gyáregység folyamatos acélöntőmévé. A 24 fősi gád Juhász Endre irányításával megalakulása óta már az élvonalban végzett az értékelések során. Az elmúlt munkájuk alapján elnyertek a Vállalat Kiváló Brigádja met. 1983-ban — a vállalat gazdasági célkitűzéseit filembe véve — elsődleges volt az anyag és energiatakarékságra, a minőség javítására tett vállalásuk végrehajt Gazdasági munkájuknak maradéktalanul eleget tettek, s jártak az öntött buga termelési terv teljesítésében. Bug hozatali mutatójuk 98,9 százalékos volt. Az éves tervfeliraikat 103,9 százalékra teljesítették, amelyből a termelős szekvens öntéstechnológiával gyártották a mennyiség, százalék. Folyamatosan képezik magukat a párt- ét>s szervezeti politikai oktatás keretén belül. Egy volt ma társukat patronálják, de patronálják a béketelepi 1. Általános Iskolát is, amellyel együttműködési szerződést kötek. A gázüzemben még 1903-ban alakult meg a Rombau-vadar szocialista kollektíva, amelynek brigádvezetője Jencsi Lajos. A Vállalat Kiváló Brigádja címet 197 kapták először, s az 1983-as évi munkával ismét kiérd«ték. Feladatuk a területükhöz tartozó ipari tüzelő és munális fűtőberendezések földgáz ellátása, a berendes karbantartása. A brigád a rájuk bízott karbantartási kár maradéktalanul, jó minőségben elvégezte, ezen sok a vállalat szempontjából igen fontos fejlesztési és ruházási munkálatokban vett részt (léghevítők egyedi: gáztüzelés megvalósítása, reduktor állomások átépítése, gázvezeték kiépítése, stb.). Az anyag- és energiatakarék érdekében a nagy nyomású gáztolózárakat kiszerelési felújították. Patronálják az arlói óvodát, az Újváros kólát, az arlói öregek napközi otthonát. Az elmúlt év o óta 1ó társadalmi munkaórát végeztek. A gyártásellenőrzés Petőfi Sándor ifjúsági brigádja alakulása óta minden évben elnyerte a szocialista címet. A 8 fős kollektíva Spisák Zoltán vezetésével a Vállalat Kiváló Ifjúsági brigád címet érdemelte ki ményes és hatékony munkájukkal biztosították az keveredésmentes „tolatását”. 19 esetben tártak fel veredést. A gazdaságosság növelése érdekében 85 tecrgiai fegyelemsértésről írtak jelentést. Kiváló ellenőrző káruk során a végleges seleit a megtűrt szint alatt Tavaly 1 fő ML egyetemen, 2 brigádtag a MEO mon tanult és tett sikeres vizsgát. Sokoldalú társai munkát végeztek az elmúlt év folyamán. Dolgoztak vasváradi pihenőház sportpályájának építésén, segített Liszt Ferenc Művelődési Ház költöztetésében összesen óra íö társadalmi munkát végeztek.