Ózdi Vasas, 1985 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-04 / 1. szám

2 özm vasas Évbúcsúztató a városi tanácson A hagyomány«­ évbúcsúz­tató ünnepséget az eszteiddő utolsó munkanapján, decem­ber 29-én tartották meg a városi tanács dísztermében. A jelenlevőket, a város és vonzáskörzet párt-, állami, társadalmi és tömegszerve­zeteinek vezetőit, a gazdasá­gi egységek, intézmények, továbbá a fegyveres testüle­tek képviselőit Varga Dezső tanácselnök köszöntötte. Megvonva az elmúlt esz­tendő mérlegét, városunk ta­nácsának elnöke elöljáróban arra emlékeztetett, hogy az MSZMP KB november 15-i ülésén fogadta el a kong­resszusi irányelveket. A gaz­dasági építőmunkát ér­tékelő fejezetben elégedetten szö­gezhették le, hogy népgazda­ságunk az elmúlt években — a közismert nehézségek elle­nére is — a XII. kongres­­­­s­u­son meghatározott gazda­ságpolitikai irányvonalnak megfelelően fejlődött. A dol­gozó nép tehetségének, szor­galmának, áldozatvállalásá­nak, valamint a párt-, álla­mi és társadalmi szervek együttes erőfeszítéseinek kö­szönhetően népgazdaságunk szilárdnak, teherbírónak, mű­ködőképesnek bizonyult. Ja­vult az egyensúlyi helyzet, bővültek, korszerűsödtek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodott a nem­zeti vagyon, vagyis: a nép­gazdaság jobban igazodott az intenzív gazdasági fejlődés követelményeihez. Az országosan jelentkező tendenciák térségünkben is megfigyelhetők voltak — tért át „szőkébb hazánk” elmúlt évi eredményeinek összegzé­sére Varga Dezső. A város­ban és a vonzáskörzetében működő, közel 100 gazdálko­dó egység ugyanis veszteség nélkül zárta az 1983-as évet, s úgy tűnik, hogy hasonló siker kíséri majd 1984. évi tevékenységüket is. A város életében — fej­tette ki a továbbiakban — nem hozott látványos fejlő­dést az 1984-es esztendő. A jövőre nézve mindenképpen biztató azonban, hogy a fo­lyamatban levő beruházások tervszerűen haladtak, s gon­dot fordítottak az építők a jövő évi tevékenység meg­alapozására is. Jó ütemben munkálkodtak például az I. kerületi távfűtő gerincveze­ték kivitelezésén, egy évvel korábban a tervezettnél el­készült a 10 kilométer hos­­­szú peremterületi ivóvízháló­zat, s az első negyedévben megkezdődhet a termelés a Kontakta új üzemcsarnoká­ban is. A következő esztendőkben a környezetvédelem terén is igyekszik továbblépni a vá­ros. Ennek megalapozását szolgálta az az országos kör­nyezetvédelmi tervpályázat, melynek díjazott alkotásai két-három évtizedre mutat­nak utat, adnak koncepciót a város építőinek. A közigazgatási rendszer reformjának eddigi tapaszta­latairól szintén szót ejtett beszédében Varga Dezső. Mint emlékeztetett rá: 1984. január elsejével megszűntek a járási hivatalok, s ezzel egyidőben nagymértékben megnőtt a helyi tanácsok fel­adatköre, önállósága. A vá­rosi tanácsra szintén számos új, vonzáskörzeti teendő há­rult, melyet az illetékes szak­­igazgatási szervek igyekez­tek becsülettel és kellő szak­értelemmel ellátni. Az 1985-ös esztendő —tért át az idei feladatokra a vá­rosi tanács elnöke — moz­galmasnak, eseménydúsnak ígérkezik. Gazdasági téren a VI. ötéves terv sikeres befe­jezése, a szabályozórendszer korszerűsítése jelent majd nagy munkát, politikai vo­nalon pedig a pártkongres­­­szus, hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója, vala­mint az országgyűlési és ta­nácstagi választások „fém­jelzik” az évet. Ez utóbbi­nak — emelte ki — külön hangsúlyt ad, hogy az új vá­lasztási törvény értelmében minden „poszton” két jelölt indul, akik közül az állam­polgároknak kell majd kivá­lasztani azt, akit rátermet­tebbnek, alkalmasabbnak tar­tanak. A számvetés végeztével az éves munkáért mondott kö­szönetet Varga Dezső, kérve a jelenlevő párt-, állami, tár­sadalmi és gazdasági vezető­ket, hogy tolmácsolják az el­ismerést mindazoknak, akik tevékeny részesei voltak gondjaink eredményes meg­oldásának, térségünk fejlődé­sének. A résztvevők nevében dr. Mészáros Miklós, a kórház­rendelőintézet igazgatója kért szót, ígérve: saját területén mindenki maximálisát igyek­szik majd nyújtani, annak érdekében, hogy az 1985-re előirányzott feladatok, célki­tűzések maradéktalanul tel­jesülhessenek. —T. Gy.­ Messze a „fakanáltól” Eredményes munkát végez a nőbizottság Vállalatunknál közel há­romezer nő dolgozik. Több­ségük becsülettel, magas színvonalon látja el felada­tát, és a háztartás terhe mel­lett még arra is jut idő, energia, hogy szakmai, po­litikai téren továbbképezzék magukat. Nem kapna gyenge osztály­zatot tehát a gyengébb nem, ha efféle értékelésre kerülne sor. De mert a nők helyze­te (egyenjogúság ide vagy, oda) még ma sem irigylésre méltó, mindenképpen tenni kell értük, s fokozott figye­lemmel kísérni munkájukat, életüket, nehézségeiket. Ezt teszi a vállalati szakszerve­zeti bizottság mellett műkö­dő nőbizottság is Berecz Sándorné vezetésével, s hogy jól, azt eredményeik igazol­ják. Nemrégiben a vszb ülésén számoltak be az elmúlt né­hány év végzett munkájáról, nem a látványos programok­ra helyezve a hangsúlyt, in­kább a mindennapi „apróbb” lépésekre irányítva a figyel­met. A társadalomért, a családért, a gyermekekért érzett felelősség nélkül alig­ha beszélhetnénk elkötele­zettségről, lelkiismeretes üze­mi munkáról. Szerencsére lá­nyaink, asszonyaink zöme egyformán helytáll otthon és a munkahelyen. A nőbizott­ság elsősorban rájuk építhet, de azok támogatására kell, hogy nagyobb figyelmet for­dítson, akik — ilyen-olyan okok miatt — a „problémás” kategóriába sorolhatók. A nagycsaládosoknak, a gyer­meküket egyedül nevelőknek évről évre segítséget nyújta­nak. A rászoruló gyermekek —, akik másképpen nemigen jutnának el üdülni — 3 na­pos ingyenes kiránduláson vehettek részt, a kisegítő is­kolába járó diákok egy része pedig (gyári dolgozó szülők gyermekei) ingyenes tanszer­segélyből juthattak hozzá a szükséges taneszközökhöz. Haláleset, vagy hosszantar­tó betegség miatt nehéz anyagi helyzetbe került csa­ládok is kapnak anyagi tá­mogatást. A támogatás, a figyelem egyik formája a gólyaüzem „léte”, és az ott folyó tájé­koztató, felvilágosító munka. Jó dolog, hogy a szülés után, a gyes ideje alatt sem szű­nik meg a munkahellyel a kapcsolat. Az anyák közül sokan jönnek el ma már rendezvényekre, keresik a gyári események iránt. A nők aktivitása, politikai ér­deklődése magas szintű, fel­­készültségük jó, de elvárják, hogy gyakrabban találkoz­hassanak politikai, gazdasá­gi vezetőkkel,akik kérdéseik­re azonnal reagálni, vála­szolni tudnak­. A nőmozgalom vitathatat­lan eredményei közé tarto­zik — olvashatjuk az írásos tájékoztatóban —, hogy nagy létszámmal vesznek részt a gyengébb nem képviselői párt, KISZ- és szakszerve­zeti oktatásokon, népszerű a nők akadémiája is. A külön­féle vetélkedőkön (például az SZMT által 1983-ban meghirdetett olvasó nők moz­galmában) szép sikerek szü­letnek. Az utóbbi években több női brigád mondhat magáénak magas szintű ki­tüntetést, ez is azt bizonyít­ja, hogy a mérce náluk sem alacsonyabb, mint a férfiak­nál. Többek között az egyen­lő elbírálásról, a munka és a kereset összefüggéseiről esett szó a nőbizottság kihe­lyezett ülésein, a nőfórumo­kon, a spontán találkozáso­kon. Nem vitatható, hogy a gyermeknevelés miatt olykor kiesik egy nő a folyamatos munkából, és hogy úgymond ilyenkor „nem lehet rá egy ideig számítani”. De ezt a „szépséghibát” más, férfiak­ban kevésbé meglevő tulaj­donságukkal pótolják az as­­­szonyok. Például közöttük lényegesen kevesebb az it­tasság miatt figyelmeztetés­ben részesülő. A tájékoztató a családo­sok szociális helyzetéről szól­va megemlíti az érintettek körében végzett vizsgálatot. A vizsgálat során a lakás­­helyzetről, a családi pótlék­ról és sok más aktuális kér­désről gyűjtöttek véleménye­ket. Az adatok értékelése után a vállalati szakszerve­zeti bizottság megfogalmaz­ta a legfontosabb feladato­kat. Ilyen tennivaló például a gyesről visszatérők beil­leszkedésének, munkabérük alakulásának figyelemmel kísérése, a segélyezés továb­bi differenciálása, a rászo­rulók további támogatása. A nőbizottság gondjai közé tar­tozik azoknak a lányoknak, asszonyoknak a helyzete, akik — korábban férfiak ál­tal betöltött — új munka­helyre kerülnek, de nem kapják meg férfitársaik ko­rábbi alapbérét akkor sem, ha képzettségük, szakmai gyakorlatuk egyenrangú azo­­kéval. A nőmozgalomban tevé­kenykedők szoros kapcsola­tot tartanak egy sor válla­laton kívüli szervvel is, töb­bek között ennek is köszön­hető, hogy tavaly sikerült el­érni : a gyermekével gyesen levő anya nagyobbik gyer­mekét is el tudták óvodában helyezni. Az iskolák ifjúság­­felelősei jelzik a veszélyez­tetetté vált gyermekek ne­vét. Ezt a családnál tett lá­togatás követi, hátha sikerül jó belátásra bírni a szülő­ket. Az erőfeszítések persze csak még tökéletesebb ös­­­szefogással hozhatnak na­gyobb eredményt. A KISZ- alapszervezetek, a vöröske­reszt, az alkoholellenes mun­kabizottság segíthet a „fel­­térképezésben” és a króni­kus bajok „gyógyításában.” A fiatalok mellett az idő­sekkel is törődik a nőbizott­ság. Gyakoriak az őszinte elbeszélgetések, a segélyek, a karácsonyi ajándékcsoma­gok pedig apró figyelmessé­gek, mert a betegek legtöbb­ször éppen a személyes ta­lálkozást, a törődést igénylik. Tanulni, tapasztalatokat átvenni mindig lehet és kell — tűnik ki a tájékoztatóból. E célt szolgálta ’84-ben a gyöngyösi MÁV Kitérő Gyár 5 fős kollektívájának láto­gatása ; a tapasztalatcserén az SZMT nőbizottságának titkára, a DIGÉP és az LKM nőbizottságának vezetője is részt vett. Az elkövetkező időszakban meríteni szeret­nének az itt elhangzottakból. Mert van mire készülni, mit tenni. A XIII. kongresszus, a hazánk felszabadulása 40. évfordulójának tiszteletére meghirdetett munkaverseny jó alkalom az újabb bizo­nyításra. Az MNDSZ meg­alakulásában érdemeket szer­zett nőaktívák 40 évvel ez­előtti ténykedésének reflek­torfénybe állítása szintén hálás feladatnak ígérkezik. Emellett természetesen nem sikkadhatnak el a minden­napos apró gondok és örö­mök. Nem tudom, hogy a nők többet panaszkodnak-e, mint a férfiak, de hogy dolgozni legalább annyira szeretnek, az biztos. Gondjuk pedig — egyenjogúságukkal arányo­san — sokasodik. S a nőbi­zottság egymaga nem oldhat meg mindent... Takács Mariann 1985. január 4. Városunk szépítéséért Mint arról lapunkban beszámoltunk, október 26-án meg­­alakult az Ózdi Városszépítő és Környezetvédő Egyesület. Az alakuláskor elkészített alapszabályt azóta hatóságilag enge­délyezték. E szerint az egyesület működésének az a célja, hogy a város szépítését, természeti környezetének védelmét és fej­lesztését elősegítse. Az egyesület e tevékenységét kiterjeszti a város tervezésére és szépítésére is. E mellett az is a cél­kitűzések között szerepel, hogy a meglevő és a jövőben meg­valósuló természeti és társadalmi értékeket megvédjék és fejlesszék a város mindennapi életét, szokásait, élő és ki­alakuló hagyományait méltóképpen ápolják és fejlesszék. Az egyesület feladatául vállalta, hogy a városfejlesztés­ben és szépítésben részt vevő társadalmi erők munkáját összefogja és irányítsa. Elsősorban azokra az áldozatot vál­laló társadalmi munkásokra számítanak, akik — érdeklődé­si körüknek megfelelően — eddig is tevékenyen részt vet­tek a város műszaki, természetvédelmi és esztétikai fejlődé­séért végzett munkában. Rájuk támaszkodva az egyesület sokat tehet a korántsem ellentmondásos városfejlesztési cél­kitűzések összehangolásáért, szakszerű fórumot adva és de­mokratikus képviseletet biztosítva a tágabb otthonuk iránt szeretetet és felelősséget érzőknek. Ennek a munkának első lépéseként megindult az egyesü­leti tagszervezés. Az évi tagdíj magánszemélyeknek mind­össze 50 forint. Azok a városlakók, akik szeretnének hozzá­járulni Ózd város szebbé tételéhez, akik lokálpatriótáknak vallják magukat, és az egyesületbe szeretnének belépni, az erről szóló írásos nyilatkozatot a Hazafias Népfront városi Bizottsága irodájában (Vörös Hadsereg út 56. — volt Járá­si Hivatal) tehetik meg, minden munkanapon reggel 8 órá­tól 16 óráig. Remélhetőleg sok ózdi lesz majd tagja a Óz­di Városszépítő és Környezetvédő Egyesületnek, melyben az eddigiektől is többet tehetnek a város szépítéséért. (darab) Lemezgyári számvetés A tavalyinál jóval nehe­zebb feltételek mellett vé­gezte munkáját 1984-ben a Borsodnádasdi Lemezgyár kollektívája. Szinte az egész esztendőt végigkísérte ugyanis a rendeléshiány, ami miatt az acélmű-öntöde, a lemezfeldolgozó üzem va­lamint a járműkerék üzem nem tudta kihasználni tel­jes kapacitását. Nem panasz­kodtak­­ viszont rendeléshi­ányra a lemezgyártók, akik májustól szeptemberig szin­te látástól-vakulásig dolgoz­tak, ám az I. és a IV. ne­gyedévben 4,5 tonna le­mezzel így is kevesebbet tud­tak gyártani a lehetségesnél, illetve szükségesnél. Az év elején különben úgy számoltak a lemezgyáriak, hogy 1,2 százalékkal növe­lik a termelést és „megis­métlik” a múlt esztendei, 50 millió forintot kitevő nye­reséget. Sajnos a rendelés­­hiány, továbbá a szabályo­zóváltozások, áremelkedések, valamint a belső műszaki­szervezési gondok miatt a termelés alacsonyabb lett a vártnál, így szerényebb — 30—40 millió forint körüli — lesz az elérhető nyereség is. A 1985. évi vállalati ter­vek kidolgozása — mint mindenütt — jelenleg folyik Borsodnádasdon is. Mivel a rendelésellátottság számot­tevő javulására továbbra sem számíthatnak, ezért a bel­ső tartalékok mozgósítá­sával, a termékek minő­ségének javításával, az anyag- és energiaköltségek csökkentésével igyekeznek a jövedelmezőséget javítani. Az elmondottakon túl több új termék meghonosítására is megtették a szükséges lé­péseket. A kollektíva jövő­jének megalapozása szem­pontjából meghatározó je­lentőségű lehet a perforált lemez, raklap, tetőfedő le­mez termelésének megindítá­sa, a meredekvállú kerék­pánt gyártására való átállás, s számottevően csökkenthe­ti a költségeket a horgany­visszanyerő üzem munkába állítása is. Ülésezett a TszK Népművelés, új keretek között December 21-én Válóczi Elek elnökletével ülést tar­tott a vállalati szakszerveze­ti bizottság. Először dr. Ko­vács Károly személyzeti és szociális igazgató előterjesz­tésében egy új igazgatóság, a kereskedelmi és termelési igazgatóság létrehozásáról hallhattak a jelenlevők dél­után ugyanezt a témát tár­gyalta a főbizalmi testület is. A vállalati szakszervezeti bizottság második napirend­ként az Ózdi Népművelési Intézmények közös fenntartá­si szerződésének felbontásá­ból adódó tennivalókról, a Liszt Ferenc Művelődési Központ jövőjéről hallgatott meg előterjesztést Kovács Ferenc vszb titkártól. Janu­ártól a művelődési ház az Ózdi Kohászati Üzemek fenntartásában, a vszb mű­ködtetésében dolgozik to­vább. Ezt a döntést, a szer­ződés felbontását hosszas elő­készítő munka előzte meg, vagyonjogi különbizottságot hoztak létre, és — több év­tized után először — elkez­dődött a könyvtár — állo­mány ellenőrzése is, amely várhatóan június végére fe­jeződik be. A Liszt Ferenc művelődési ház könyvtárá­nak könyvállományát ezt követően egy szakemberek­ből álló bizottság döntése alapján — egységes elv sze­rint — meg kell osztani. A városi tanács­ együttműködé­sével arra kell törekedni, hogy az „elválás’ a legsi­mábban, zökkenők nélkül, a kulturális munka lehetőség szerinti szintentartása mel­lett menjen végbe. Döntés született már ar­ról, hogy a művészeti cso­portok közül melyek marad­nak az ÖKÜT kezelésébe át­került házban, és melyek dolgoznak tovább a városi tanács kebelén belül. (Ez utóbbiak főleg kifejezetten városi profilú csoportok, pél­dául a honismereti kör). A házban dolgozókkal folyama­tosan és egyénenként elbe­szélgettek, így nem volt na­gyobb gond a létszám el­osztásával sem. Igen fontos feladat a jö­vőben — emelte ki Kovács Ferenc —, hogy e művelő­dési intézmény dolgozói te­vékenységükkel arányos bér­ben részesüljenek, és hogy a népművelők nagyobb kedv­vel, szakmai ambícióval, jó hangulatban tegyék igazán pezsgővé a kulturális életet. Természetesen valamennyi rendezvényt látogathatja nemcsak a vállalat, hanem a város minden dolgozója, ki­csik és nagyok egyaránt, a nyitottság tehát nem szűnik meg. Egy felvetésre válaszol­va az is kitűnt, hogy sze­retnék a nyugdíjasokat i s nagyobb számban bekapcsol­ni a művelődés vérkeringé­sébe, akár kedvezmények nyújtásával is. Folytatva az elhangzotta­kat: a mozit a MOKÉP mű­ködteti tovább, s mint pre­­miermozi fog üzemelni. Ter­mészetesen egy sor részlet­­kérdés folyamatosan tisztá­zódik majd a „gépezet” be­indulása után. Nem megol­dott például az ügyeletet el­látók díjazása, de a megol­dásra hamarosan sor kerül, ugyanúgy, mint a többi — most még esetleg vitás — „hogyan tovább”-ra. Az előterjesztést élénk vi­ta követte. Elsőként Gál Sán­dor, a volt ÖNI igazgatója kért szót. Ecsetelte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket már a fokozatos szétválás idején tettek a kulturális élet megtartása érdekében. S emellett a tartalmi mun­ka sem szorulhatott háttér­be, sőt az ózdi népművelők még ebben az időszakban is sikereket szereztek a város­nak szerepléseikkel A hozzászólók közül töb­ben egyetértésüket fejezték ki az önálló vállalati mű­velődési központ létrehozá­sával, és ígérték: a támoga­tás sem marad el. A felve­tett kérdésekre Kovács Fe­renc válaszolt, majd a vszb jóváhagyta a Liszt Ferenc Művelődési Központ szerve­zeti és működési szabályz­a­­tát. Ezt követően Berecz Sán­­dorné előterjesztésében tájé­­koz­tató hangzott el a válla­lati szakszervezeti bizottság mellett működő nőbizottság 1981—84. évi tevékenységé­ről, a további feladatokról, majd több más aktuális té­ma megvitatásával fejezte be munkáját a vállalati szakszervezeti bizottság ülé­se. Takács Mariann ]

Next