Ózdi Vasas, 1987 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-03 / 1. szám

Kft. Január 3. A durvahengermű A durvahengermű gyár­egység az 1986. évet új szer­vezeti keretek között, önálló gyáregységként kezdte. A 952 fős kollektívának bőven volt feladata az év során. Pohánka Elemér gyáregy­­ségv­ezetővel arról beszélget­tünk, milyen eredményeket ért el 1986-ban a gyáregy­ség, hogyan sikerült a gon­dokon úrrá lenniük? — Kérem, ismertesse a gyáregység legfontosabb termelési terveit, tényszá­mait. — A durvahengermű éves termelési feladatait összessé­gében teljesítette. A blokk­sor 649,5 kilotonnás terme­lési tervét 12,5 kilotonnával, a bugasor 6,4 kilotonnával szárnyalta túl. A készáru­gyártás is jól alakult, a 160 kilotonnás tervet 160,5 kilo­­tonnára realizáltuk. A kész­árut gyártó hengersorok kö­zül sajnos a tartó- és a trió­sornak sem sikerült 100 százalékos teljesítményt pro­dukálnia. Ez a lemaradás részben a jugoszláv export­ra gyártott legömbölyített élű négyzetacél gyártásának előtérbe helyezése miatt kö­vetkezett be. A másik ok pedig az volt, hogy decem­ber második felében a tar­tósor gőzhiány miatt, a trió­­sor pedig rendeléshiány mi­att leállásra kényszerült. A feladatok végrehajtását számos gond, probléma ne­hezítette. Az eredmények alakulásában meghatározó­ak voltak a termelő beren­dezéseink műszaki állapota, az anyagellátásunk helyzete, valamint az állandó létszám­gondjaink. Rendkívüli körülményeket eredményezett a nem elégsé­ges acéltermelés is. Emiatt hengersorainkat bizonyos időszakokban csak szaka­szosan tudtuk üzemeltetni és hengersoraink — vállala­ti érdekből — az anyagellá­tás vonatkozásában az RDH és a finomhengermű sorai mögé kerültek. Ezt, amíg az öntecskészlet lehetővé tette a hidegönteés fokozott fel­­használásával pótoltuk. Így — az elvárásoknak megfele­lően — biztosítottuk, hogy év végére minden hasznosít­ható hidegentecs felhaszná­lásra kerüljön. — Ezek szerint a beren­dezések műszaki állapota az idén tovább romlott. A karbantartóknak hogyan sikerült a gondokon úrrá lenniük? — Az elmúlt évekhez ké­pest termelőberendezéseink műszaki állapotában érdemi változás az idén sem kö­vetkezett be. Rendkívül rossz volt a tartósoron és a kikészítőben a helyzet, de gyakran üzemzavar gócok keletkeztek a blokkolóknál és a bugasoron, valamint a bugaálló berendezéseinél is. A gondok, problémák el­lenére úgy ítéljük meg, hogy az üzemfenntartási gyáregységnek sikerült úrrá lenni a helyzeten. A kiegé­szítő berendezéseinek a ki­vételével megfelelő szinten sikerült biztosítani a felada­tok végrehajtásának műsza­ki feltételeit. Tartósan gondjaink vol­tak a mélykemencékkel is, ami elsősorban az elégtelen sala­ktál-ellátásból és a sa­lakolás szervezetlenségéből adódott. A problémákat lé­nyegében a második fél év kezdetére sikerült megolda­nunk. A sala­ktálak ürítését most már a mélykemence csarnokban végezzük egy vgmk segítségével, amelynek tagjai a mélykemencék tisztítása után megtelt sa­laktálakat a helyszínen tud­ják üríteni. Tehát sikerült kiküszöbölnünk a salaktálak forgalmazásából és a nem megfelelő űrítéséből adódó problémákat. — Komoly problémát jelent a durvahengermű­ben is a létszámhiány. Az ebből adódó gondokat ho­gyan tudták áthidalni 1986-ban? — A gyáregység rendelke­zésére álló fizikai állomá­nyú létszám 101 fővel volt kevesebb a tervezettnél ta­valy. A létszámhiány első­sorban az alakvas kikészí­­tőben jelentkezett legégetőb­ben. Ennek enyhítésére gaz­ egy éve dasági munkasközösségek se­gítségét vettük igénybe és főálláson kívüli munkavég­zéssel, valamint túlórafel­használással ellensúlyoztuk a létszámhiányt. A vgmk-k foglalkoztatására 23,5 millió forintot használtunk fel, ugyanakkor főálláson kívüli munkavégzésre 15 850 órát, túlóráztatásra 5200 órát for­dítottunk. A létszámgondok megoldó­dását az ÁTB határozatban megfogalmazottak megvaló­sulásától várjuk. A felszá­molásra kerülő területekről ugyanis a dolgozókat át tud­juk majd csoportosítani a létszámhiányos munkahe­lyekre. — Az elkövetkező idő­szak legfontosabb felada­ta az ATB-határozatban foglaltak végrehajtása. A jövőre nézve milyen konk­rét elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban? — Megvizsgáltuk, hogy a tartósor leállítása következ­tében mely szelvények profi­­lozhatók át a trióhengersor­ra. A vizsgálat alapján — a szelvények paramétereit és a hengersor adottságát figyelembe véve — az I 160, I 180 és az U 180 mm-es profilok gyárthatósá­­gát tartjuk lehetségesnek a triósoron. A három profil triósoki gyártásának beveze­tésére feszített ütemtervet dolgoztunk ki, amelynek végrehajtása jó ütemben halad. Emellett további feladat­ként jelentkezik a 90x90 mm-es sarokacél triósoron történő gyártásának a meg­valósítása is. E termék próbahengerlésének az elő­készületei már megtörtén­tek. A tartósor leállítása után meg kell oldanunk a finomhengermű 70x70 és 1­10x130 m­m-es minőségi bu­ga ellátását. Az itt felsoroltakat 1987. első félévében tervezzük végrehajtani. Ez nehéz, meg­feszített munkával lesz meg­oldható, de úgy tűnik, hogy a kollektívában a vállalko­zókedv és a term­takar­ás megvan a megvalósításhoz. (kocsik) •• Ünnep és meleg front Az elmúlt hét szokatlanul erős lehűlése után váratla­nul ért bennünket az egyik napról a másikra ránk tö­rő melegfront. Az érzéke­nyebbek fejfájásra, ideges­ségre, a figyelem lazulásá­ra panaszkodtak, s bizony e hét elején a zimankót fel­váltó olvadás, a langyos szél az egészségesek szervezetét is megviselte. A szervi be­tegségben szenvedők pana­szai fokozódtak, aminek kö­vetkezménye, hogy a men­tőknek is több dolga akadt. Vámos József mentőtiszt tájékoztatott az általuk ta­pasztaltakról. — A melegfront betöré­sével egy­­­éjűleg ugrássze­rűen meg­ért a hívások szá­ma. Az átlagos napi 18—20 azonnali mentőfeladat helyett két és félszer többet teljesí­tettünk. Különösen a légző­­szervi- és keringési beteg­ségekben szenvedők szorul­tak segítségre, tehát az aszt­mások, az infarktuson át­esettek, s az idős emberek rosszulléte is jellemző ilyen­kor. A front megérkezésé­nek napján 7—8 alkalom­mal vonultunk ki, szirénát is használva. Egyébként karácsonykor sem pihentünk. A három­napos evés-ivás következ­ményeként évek óta ilyen­kor több a súlyos gyomor­rontás és sajnos — különö­sen az egyedülállók — ilyen­kor próban­ aztak többen az öngyilkossággal is. Ózdi vasas S Eredmények, Hiányosságok A DiEB-vizsgálatok tapasztalatai A népi ellenőrzésről álta­lában keveset tudnak az em­berek. A népi ellenőrök tel­jes egészében társadalmi ala­pon végzik munkájukat. Óz­­don egy 11 fős választott testület irányításával 170 tár­sadalmi aktíva tevékenyke­dik. Egyedül Csendes István, a bizottság elnöke van füg­getlenített állományban. A téves elképzeléseket eloszla­tandó, az aktívák nem el­lenőrizhetnek bármikor, nincs külön igazolványuk erre, csak egy-egy konkrét feladat­ra kapnak megbízólevelet, ami feljogosítja őket azon a területen az ellenőrzés el­végzésére. Egy népi ellenőrt Ózdon általában másfél éven­te vonnak be különböző vizsgálatokba. Évente álta­lában 7—8 nagyobb vizsgála­tot végeznek elsősorban he­lyi jellegűeket, a város po­litikai, társadalmi és tömeg­szervezeteinek javaslatai alapján. Két-három országos és megyei vizsgálatban is közreműködnek. A munkájuk másik — és általában a nagyobb részét — az állampolgárok által tett közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok teszik ki. Az idén 45 panasz, bejelen­tés érkezett hozzájuk szóban vagy írásban, örvendetes tényként állapította meg az elnök, hogy egyre csökken a névtelen bejelentések száma. Az idén már csak 3—4 ilyen­nel kellett foglalkozniuk. Régebben kereskedelem­mel, a vendéglátással kap­csolatos észrevételek voltak túlsúlyban, 1985-ben az ille­gális kisipari tevékenységről, az. úgynevezett ,,kontárok­ról” jött több bejelentés. Tavaly nem volt­ ilyen jel­lemző terület. Voltak lakás­­gazdálkodással, kereskede­lemmel, szolgáltatással, kis­iparral kapcsolatos panasz, telekviták, tanácsi határozat­tal egyet nem értő bejelen­tések. A múlt évre eredetileg 8 nagyobb téma-, cél- és utó­­vizsgálatot terveztek, de a gyakorlatban tízet végeztek el. A tervezett vizsgálatok legfontosabb feladata, hogy folyamatos képet kapjanak az ipar, a közlekedés és más gazdálkodó egységek mun­kájáról. Tavaly az erdő- és fagazdálkodás helyzetével foglalkoztak behatóbban, ele­mezték az Ózd környéki fa­ipari társulás tevékenységét. Ez országos javaslat alapján került „terítékre”. Saját ter­vezésű munkájuk volt képet alkotni a társadalmi tulaj­don védelmének a helyzeté­ről. öt kisebb, nem ózdi köz­pontú gazdálkodó egységnél vizsgálódtak, de hogy álta­lánosítható következtetéseket vonhassanak le ebben a té­mában, kétévenként „meg­néznek” még néhány válla­latot. A NEB nemcsak ellenőriz. Folyamatosan figyelemmel kísérik a lakossági bejelen­tésekkel kapcsolatos tör­vény végrehajtását is. El­mondható — összegezte Csen­des István —, hogy terüle­tünkön a tanácsi szervek a törvényben előírtaknak meg­felelően foglalkoznak az ál­lampolgárok bajaival. Nincs azonban minden rendben ez­zel a nem ózdi központú, ki­sebb szolgáltatásokat végző vállalatoknál, cégeknél. Ezek elkerülésére a vállalatokon belüli belső szabályozást kellene megváltoztatni. A NEB tagjai minden vizsgálatuk után javaslato­kat tesznek az ellenőrzött vállalatnak, gazdasági egy­ségnek a munka javítására. Az utóvizsgálatok során azt nézik meg­, hogy a feltárt hiányosságokat a felelős sze­mély pótolta-e a meghatáro­zott határidőre. Tavaly utó­vizsgálat keretében tekintet­ték át újra az új üzemelési formában működő kereske­delmi egységek helyzetét. A szerződéses üzletek elsősor­ban a vendéglátó egységek­nél elterjedtek. A kisebb falvakban gátló tényezője ennek, hogy nem elég vonzó a szerződéskötés feltétele. Az üzemeltető vállalatoknak gazdaságos ez a forma és gazdaságos a vállalkozónak is, de ugyanakkor a fogyasz­tói érdekvédelemben nem hozta meg a várt eredményt. Az áruellátás, a fogyasztók­kal való kapcsolattartás, a kiszolgálás udvariassága hagy még kívánnivalót maga után és az egységek állapota sem mindenhol kielégítő. A NEB megállapította, hogy az üze­meltető vállalat túlzottan magára hagyja ezeket az egységeket. Gazdaszemmel kellene törődni velük, nem­csak arra figyelni, hogy a szerződésben meghatározott összeget határidőre befize­tik-e. Az utóbbi öt évben sokat foglalkoztak a lakásgazdál­kodással is. Tavaly utóvizs­gálat keretén belül újra át­tekintették a WGV és az Egyesült Lakásfenntartó Szövetkezet munkáját. Itt is megállapítható, hogy a ko­rábban tett javaslataikat megfogadták, a feltárt hiá­nyosságokat nagy­részt pó­tolták. A NEB 1987. évi ellenőr­zési tervét a tanácsülés ta­valy decemberben tárgyalta és elfogadta. Az idén me­gyei vizsgálat keretén belül foglalkoznak a lakásárak alakulásával, a magánkeres­kedői tevékenység helyzeté­vel és a közművelődési in­tézmények kihasználtságával, működtetési mechanizmusáé­val. Saját tervezésű vizsgála­tuk lesz a tömegközlekedés helyzete. Áttekintik Utóvizs­gálatként az ipari és szol­gáltató szövetkezetek lakos­sági szolgáltató tevékenységét és összegzik a vállalati gaz­dasági munkaközösségek mű­ködésének tapasztalatait. Kocsik László „Az embernek csak egy élete van.9 A család, a gyár s amire még idő jutott... Kohászdinasztia vagyunk. Nagyapám az elegytéren dolgozott, apám és majd­nem minden rokonom is az ÖKÜ-ben kereste és keresi ma is kenyerét. Ennek el­lenére nem azért döntöt­tem én is a vállalat mel­lett, mert a családi példa rákényszerített. 1949-ben, amikor felvételre jelentkez­tem, olyan bőséges volt a kínálat jobb munkaerőből, hogy válogattak közöttünk. Igaz, szerszámkészítő la­katos szerettem volna len­ni, de kistestvéreim érde­kében a tanulás helyett a korai munkát választottam. A gyárban megkérdezték: akarok-e hengerész lenni, én rábólintottam, csakhogy bekerüljek. Aztán kezdőd­tek a tanulóévek , hol a kohóra, hol a martinra, vagy éppen a durvába küldtek, de nem bántam. Sőt... így barangoltam be az egész gyárat, sok-sok tapasztalatot szerezve eköz­ben. Tizennyolc éves korom­ban a finomhengerműben előhengerész-helyettes let­tem. Még szerencse, hogy sportoltam, egyébként nem­igen bírtam volna a ke­mény fizikai munkát. Míg fenn a „kakasülön” a vasat számolták, addig mi lenn az üregekbe lökdöstük be, bi­zony műszak végén alig álltunk a lábunkon. 1951-ben léptem be a pártba, ami újabb jó isko­lának bizonyult „felnőtté válásomhoz”, majd a kato­nai szolgálat alakított egyéniségemen. Természe­tesen leszerelésem után visszavártak a gyárba, a finomsoron hengerészként dolgoztam tovább. Túlzás nélkül mondhatom, hogy sem előtte, sem azóta nem ismertem az ottanihoz ha­sonló kollektívát. Az idő­sebbekre úgy néztem, mint apámra, különösen tisztel­tem bennük, hogy józanéle­­tűek voltak, s ha valamit nagyon akartunk, együtt csináltuk végig. Emlék­szem, keveselltük a pén­zünket, ezért telefonáltam az igazgatónak, hogy jöj­jön le, nézzen körül ná­lunk, s döntsön. Sikerült a bérünket elfogadható szint­re emelni, igaz, mi is meg­tettük a magunkét. Hajtott a lendület, s nemcsak a gép diktálta az iramot, nemcsak a család megélhe­tése ösztönzött a több munkára, valamiféle belső késztetés munkált mind­annyiunkban. Hamarosan megnősültem, s négy év elteltével két kislányt is neveltünk. Volt főnököm, Lukács Gábor, akiről megintcsak felsőfo­kon beszélhetek, segített egy önálló otthon megszer­zésében, így a Béke-telepre költöztünk. Teltek az évek, szépen lépegettem felfelé a „ranglétrán”. Amikor fel­épült az RDH, több tár­sammal együtt átmentem, érdekelt az új, a korszerű technológia. Ezért is ma­rad emlékezetes a Romá­niában eltöltött tanulmány­út. Egy hasonló üzemet lá­togattunk meg, s tapaszta­latokban gyarapodva tér­tünk haza. Ekkoriban csúcsvezetősé­gi tagként tevékenykedtem, később szervező titkár és a műszakon az MSZBT elnö­ke is voltam. Rá kellett azonban jönnöm: sok ez nekem, s megváltam né­hány funkciómtól. Jelenleg az I. műszak Petőfi Sán­dor szocialista brigádját ve­zetem, s jó dolog elmonda­ni, hogy háromszor nyer­tük el a Vállalat Kiváló Brigádja címet, arany- és bronzkoszorúsak vagyunk. Kollektívánknak legalább a fele többszakmás. Nem­csak a munkában, hanem utána is együtt szeretünk lenni. Mi tettük közzé azt a felhívást, amely az OKSE baráti köréhez való csatla­kozásra szólította fel a kol­lektívákat. Hogy vita, né­zeteltérés előfordul-e kö­zöttünk? Hát persze! A feszültséget azonban — és ezt „fennhangon” hirdetem — soha nem szabad haza­vinni. Én így is tettem. A szép és jó dolgok mel­lett nem kerültek el a ku­darcok, a gondok sem. Ki­sebbik lányom szívbetegsé­ge miatt el kellett hagy­nunk Ózdot, hogy jobb le­vegőn gyógyulhasson. Ezért OTP-kölcsönnel házat vet­tünk Bánrévén, így jó né­hány hónapja bejáró va­gyok. Műszak után sietek haza, hiszen várnak az unokák, akiket imádok, s akikkel a játék számomra a kikapcsolódás felsőfokát jelenti. Tudom, akadnak, akik ellenzik több nemze­dék együttélését, mi mégis így érezzük jól magunkat. A munkát is megosztjuk. Úgy érzem, eddigi éle­tem során alaposan kidol­goztam magam. Tavasszal beadtam a kérelmet, hogy korkedvezménnyel mehes­sek nyugdíjba. Harminchét évi munkaviszony után jo­gosult vagyok rá — írták a válaszban. Három nap múlva újabb levél érke­zett, s benne tudatták, hogy mégsem így áll a helyzet (az RDH nem számított korkedvezményes helynek, de éppen ez idő tájt vizs­gálták a változtatás lehető­ségét). Aztán központi dön­tés született: mégiscsak jár a korkedvezmény. Az RDH-ban én vagyok az el­ső, aki ezt igénybe veszi — február 28-án elköszönök... Nem fogok unatkozni. Még többet foglalkozom majd a családdal, több idő jut barkácsolásra, újságol­vasásra, a ház körüli mun­kákra. A szilvesztert ott­hon töltjük, Pestről várjuk a rokonainkat. Tudom, ne­héz új esztendő vár ránk, az RDH-ban is nagy­­ fel­adattal kell megbirkózniuk az ottmaradottaknak. Kívá­nom, hogy sikerüljön, de ne az egészség, a család rovására. Hiszen az ember­nek csak egy élete van! Az RDH előhengerésze először 1958-ban kapott Ki­váló Dolgozó elismerést, s azóta legalább tizenötször­ Kiváló Újító, Kiváló Vér­adó, az idén április 4-e al­kalmából pedig Kiváló Ko­hász kitüntetéssel ismerték el eddigi helytállását. A hengerészek közül az elsők között szerezte meg a mes­terszakmunkás címet... Elmondta: Fülöp András Lejegyezte: Takács Mariann

Next