Ózdi Vasas, 1987 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-03 / 1. szám
Kft. Január 3. A durvahengermű A durvahengermű gyáregység az 1986. évet új szervezeti keretek között, önálló gyáregységként kezdte. A 952 fős kollektívának bőven volt feladata az év során. Pohánka Elemér gyáregységvezetővel arról beszélgettünk, milyen eredményeket ért el 1986-ban a gyáregység, hogyan sikerült a gondokon úrrá lenniük? — Kérem, ismertesse a gyáregység legfontosabb termelési terveit, tényszámait. — A durvahengermű éves termelési feladatait összességében teljesítette. A blokksor 649,5 kilotonnás termelési tervét 12,5 kilotonnával, a bugasor 6,4 kilotonnával szárnyalta túl. A készárugyártás is jól alakult, a 160 kilotonnás tervet 160,5 kilotonnára realizáltuk. A készárut gyártó hengersorok közül sajnos a tartó- és a triósornak sem sikerült 100 százalékos teljesítményt produkálnia. Ez a lemaradás részben a jugoszláv exportra gyártott legömbölyített élű négyzetacél gyártásának előtérbe helyezése miatt következett be. A másik ok pedig az volt, hogy december második felében a tartósor gőzhiány miatt, a triósor pedig rendeléshiány miatt leállásra kényszerült. A feladatok végrehajtását számos gond, probléma nehezítette. Az eredmények alakulásában meghatározóak voltak a termelő berendezéseink műszaki állapota, az anyagellátásunk helyzete, valamint az állandó létszámgondjaink. Rendkívüli körülményeket eredményezett a nem elégséges acéltermelés is. Emiatt hengersorainkat bizonyos időszakokban csak szakaszosan tudtuk üzemeltetni és hengersoraink — vállalati érdekből — az anyagellátás vonatkozásában az RDH és a finomhengermű sorai mögé kerültek. Ezt, amíg az öntecskészlet lehetővé tette a hidegönteés fokozott felhasználásával pótoltuk. Így — az elvárásoknak megfelelően — biztosítottuk, hogy év végére minden hasznosítható hidegentecs felhasználásra kerüljön. — Ezek szerint a berendezések műszaki állapota az idén tovább romlott. A karbantartóknak hogyan sikerült a gondokon úrrá lenniük? — Az elmúlt évekhez képest termelőberendezéseink műszaki állapotában érdemi változás az idén sem következett be. Rendkívül rossz volt a tartósoron és a kikészítőben a helyzet, de gyakran üzemzavar gócok keletkeztek a blokkolóknál és a bugasoron, valamint a bugaálló berendezéseinél is. A gondok, problémák ellenére úgy ítéljük meg, hogy az üzemfenntartási gyáregységnek sikerült úrrá lenni a helyzeten. A kiegészítő berendezéseinek a kivételével megfelelő szinten sikerült biztosítani a feladatok végrehajtásának műszaki feltételeit. Tartósan gondjaink voltak a mélykemencékkel is, ami elsősorban az elégtelen salaktál-ellátásból és a salakolás szervezetlenségéből adódott. A problémákat lényegében a második fél év kezdetére sikerült megoldanunk. A salaktálak ürítését most már a mélykemence csarnokban végezzük egy vgmk segítségével, amelynek tagjai a mélykemencék tisztítása után megtelt salaktálakat a helyszínen tudják üríteni. Tehát sikerült kiküszöbölnünk a salaktálak forgalmazásából és a nem megfelelő űrítéséből adódó problémákat. — Komoly problémát jelent a durvahengerműben is a létszámhiány. Az ebből adódó gondokat hogyan tudták áthidalni 1986-ban? — A gyáregység rendelkezésére álló fizikai állományú létszám 101 fővel volt kevesebb a tervezettnél tavaly. A létszámhiány elsősorban az alakvas kikészítőben jelentkezett legégetőbben. Ennek enyhítésére gaz egy éve dasági munkasközösségek segítségét vettük igénybe és főálláson kívüli munkavégzéssel, valamint túlórafelhasználással ellensúlyoztuk a létszámhiányt. A vgmk-k foglalkoztatására 23,5 millió forintot használtunk fel, ugyanakkor főálláson kívüli munkavégzésre 15 850 órát, túlóráztatásra 5200 órát fordítottunk. A létszámgondok megoldódását az ÁTB határozatban megfogalmazottak megvalósulásától várjuk. A felszámolásra kerülő területekről ugyanis a dolgozókat át tudjuk majd csoportosítani a létszámhiányos munkahelyekre. — Az elkövetkező időszak legfontosabb feladata az ATB-határozatban foglaltak végrehajtása. A jövőre nézve milyen konkrét elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban? — Megvizsgáltuk, hogy a tartósor leállítása következtében mely szelvények profilozhatók át a trióhengersorra. A vizsgálat alapján — a szelvények paramétereit és a hengersor adottságát figyelembe véve — az I 160, I 180 és az U 180 mm-es profilok gyárthatóságát tartjuk lehetségesnek a triósoron. A három profil triósoki gyártásának bevezetésére feszített ütemtervet dolgoztunk ki, amelynek végrehajtása jó ütemben halad. Emellett további feladatként jelentkezik a 90x90 mm-es sarokacél triósoron történő gyártásának a megvalósítása is. E termék próbahengerlésének az előkészületei már megtörténtek. A tartósor leállítása után meg kell oldanunk a finomhengermű 70x70 és 110x130 mm-es minőségi buga ellátását. Az itt felsoroltakat 1987. első félévében tervezzük végrehajtani. Ez nehéz, megfeszített munkával lesz megoldható, de úgy tűnik, hogy a kollektívában a vállalkozókedv és a termtakarás megvan a megvalósításhoz. (kocsik) •• Ünnep és meleg front Az elmúlt hét szokatlanul erős lehűlése után váratlanul ért bennünket az egyik napról a másikra ránk törő melegfront. Az érzékenyebbek fejfájásra, idegességre, a figyelem lazulására panaszkodtak, s bizony e hét elején a zimankót felváltó olvadás, a langyos szél az egészségesek szervezetét is megviselte. A szervi betegségben szenvedők panaszai fokozódtak, aminek következménye, hogy a mentőknek is több dolga akadt. Vámos József mentőtiszt tájékoztatott az általuk tapasztaltakról. — A melegfront betörésével egyéjűleg ugrásszerűen megért a hívások száma. Az átlagos napi 18—20 azonnali mentőfeladat helyett két és félszer többet teljesítettünk. Különösen a légzőszervi- és keringési betegségekben szenvedők szorultak segítségre, tehát az asztmások, az infarktuson átesettek, s az idős emberek rosszulléte is jellemző ilyenkor. A front megérkezésének napján 7—8 alkalommal vonultunk ki, szirénát is használva. Egyébként karácsonykor sem pihentünk. A háromnapos evés-ivás következményeként évek óta ilyenkor több a súlyos gyomorrontás és sajnos — különösen az egyedülállók — ilyenkor próban aztak többen az öngyilkossággal is. Ózdi vasas S Eredmények, Hiányosságok A DiEB-vizsgálatok tapasztalatai A népi ellenőrzésről általában keveset tudnak az emberek. A népi ellenőrök teljes egészében társadalmi alapon végzik munkájukat. Ózdon egy 11 fős választott testület irányításával 170 társadalmi aktíva tevékenykedik. Egyedül Csendes István, a bizottság elnöke van függetlenített állományban. A téves elképzeléseket eloszlatandó, az aktívák nem ellenőrizhetnek bármikor, nincs külön igazolványuk erre, csak egy-egy konkrét feladatra kapnak megbízólevelet, ami feljogosítja őket azon a területen az ellenőrzés elvégzésére. Egy népi ellenőrt Ózdon általában másfél évente vonnak be különböző vizsgálatokba. Évente általában 7—8 nagyobb vizsgálatot végeznek elsősorban helyi jellegűeket, a város politikai, társadalmi és tömegszervezeteinek javaslatai alapján. Két-három országos és megyei vizsgálatban is közreműködnek. A munkájuk másik — és általában a nagyobb részét — az állampolgárok által tett közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok teszik ki. Az idén 45 panasz, bejelentés érkezett hozzájuk szóban vagy írásban, örvendetes tényként állapította meg az elnök, hogy egyre csökken a névtelen bejelentések száma. Az idén már csak 3—4 ilyennel kellett foglalkozniuk. Régebben kereskedelemmel, a vendéglátással kapcsolatos észrevételek voltak túlsúlyban, 1985-ben az illegális kisipari tevékenységről, az. úgynevezett ,,kontárokról” jött több bejelentés. Tavaly nem volt ilyen jellemző terület. Voltak lakásgazdálkodással, kereskedelemmel, szolgáltatással, kisiparral kapcsolatos panasz, telekviták, tanácsi határozattal egyet nem értő bejelentések. A múlt évre eredetileg 8 nagyobb téma-, cél- és utóvizsgálatot terveztek, de a gyakorlatban tízet végeztek el. A tervezett vizsgálatok legfontosabb feladata, hogy folyamatos képet kapjanak az ipar, a közlekedés és más gazdálkodó egységek munkájáról. Tavaly az erdő- és fagazdálkodás helyzetével foglalkoztak behatóbban, elemezték az Ózd környéki faipari társulás tevékenységét. Ez országos javaslat alapján került „terítékre”. Saját tervezésű munkájuk volt képet alkotni a társadalmi tulajdon védelmének a helyzetéről. öt kisebb, nem ózdi központú gazdálkodó egységnél vizsgálódtak, de hogy általánosítható következtetéseket vonhassanak le ebben a témában, kétévenként „megnéznek” még néhány vállalatot. A NEB nemcsak ellenőriz. Folyamatosan figyelemmel kísérik a lakossági bejelentésekkel kapcsolatos törvény végrehajtását is. Elmondható — összegezte Csendes István —, hogy területünkön a tanácsi szervek a törvényben előírtaknak megfelelően foglalkoznak az állampolgárok bajaival. Nincs azonban minden rendben ezzel a nem ózdi központú, kisebb szolgáltatásokat végző vállalatoknál, cégeknél. Ezek elkerülésére a vállalatokon belüli belső szabályozást kellene megváltoztatni. A NEB tagjai minden vizsgálatuk után javaslatokat tesznek az ellenőrzött vállalatnak, gazdasági egységnek a munka javítására. Az utóvizsgálatok során azt nézik meg, hogy a feltárt hiányosságokat a felelős személy pótolta-e a meghatározott határidőre. Tavaly utóvizsgálat keretében tekintették át újra az új üzemelési formában működő kereskedelmi egységek helyzetét. A szerződéses üzletek elsősorban a vendéglátó egységeknél elterjedtek. A kisebb falvakban gátló tényezője ennek, hogy nem elég vonzó a szerződéskötés feltétele. Az üzemeltető vállalatoknak gazdaságos ez a forma és gazdaságos a vállalkozónak is, de ugyanakkor a fogyasztói érdekvédelemben nem hozta meg a várt eredményt. Az áruellátás, a fogyasztókkal való kapcsolattartás, a kiszolgálás udvariassága hagy még kívánnivalót maga után és az egységek állapota sem mindenhol kielégítő. A NEB megállapította, hogy az üzemeltető vállalat túlzottan magára hagyja ezeket az egységeket. Gazdaszemmel kellene törődni velük, nemcsak arra figyelni, hogy a szerződésben meghatározott összeget határidőre befizetik-e. Az utóbbi öt évben sokat foglalkoztak a lakásgazdálkodással is. Tavaly utóvizsgálat keretén belül újra áttekintették a WGV és az Egyesült Lakásfenntartó Szövetkezet munkáját. Itt is megállapítható, hogy a korábban tett javaslataikat megfogadták, a feltárt hiányosságokat nagyrészt pótolták. A NEB 1987. évi ellenőrzési tervét a tanácsülés tavaly decemberben tárgyalta és elfogadta. Az idén megyei vizsgálat keretén belül foglalkoznak a lakásárak alakulásával, a magánkereskedői tevékenység helyzetével és a közművelődési intézmények kihasználtságával, működtetési mechanizmusáéval. Saját tervezésű vizsgálatuk lesz a tömegközlekedés helyzete. Áttekintik Utóvizsgálatként az ipari és szolgáltató szövetkezetek lakossági szolgáltató tevékenységét és összegzik a vállalati gazdasági munkaközösségek működésének tapasztalatait. Kocsik László „Az embernek csak egy élete van.9 A család, a gyár s amire még idő jutott... Kohászdinasztia vagyunk. Nagyapám az elegytéren dolgozott, apám és majdnem minden rokonom is az ÖKÜ-ben kereste és keresi ma is kenyerét. Ennek ellenére nem azért döntöttem én is a vállalat mellett, mert a családi példa rákényszerített. 1949-ben, amikor felvételre jelentkeztem, olyan bőséges volt a kínálat jobb munkaerőből, hogy válogattak közöttünk. Igaz, szerszámkészítő lakatos szerettem volna lenni, de kistestvéreim érdekében a tanulás helyett a korai munkát választottam. A gyárban megkérdezték: akarok-e hengerész lenni, én rábólintottam, csakhogy bekerüljek. Aztán kezdődtek a tanulóévek , hol a kohóra, hol a martinra, vagy éppen a durvába küldtek, de nem bántam. Sőt... így barangoltam be az egész gyárat, sok-sok tapasztalatot szerezve eközben. Tizennyolc éves koromban a finomhengerműben előhengerész-helyettes lettem. Még szerencse, hogy sportoltam, egyébként nemigen bírtam volna a kemény fizikai munkát. Míg fenn a „kakasülön” a vasat számolták, addig mi lenn az üregekbe lökdöstük be, bizony műszak végén alig álltunk a lábunkon. 1951-ben léptem be a pártba, ami újabb jó iskolának bizonyult „felnőtté válásomhoz”, majd a katonai szolgálat alakított egyéniségemen. Természetesen leszerelésem után visszavártak a gyárba, a finomsoron hengerészként dolgoztam tovább. Túlzás nélkül mondhatom, hogy sem előtte, sem azóta nem ismertem az ottanihoz hasonló kollektívát. Az idősebbekre úgy néztem, mint apámra, különösen tiszteltem bennük, hogy józanéletűek voltak, s ha valamit nagyon akartunk, együtt csináltuk végig. Emlékszem, keveselltük a pénzünket, ezért telefonáltam az igazgatónak, hogy jöjjön le, nézzen körül nálunk, s döntsön. Sikerült a bérünket elfogadható szintre emelni, igaz, mi is megtettük a magunkét. Hajtott a lendület, s nemcsak a gép diktálta az iramot, nemcsak a család megélhetése ösztönzött a több munkára, valamiféle belső késztetés munkált mindannyiunkban. Hamarosan megnősültem, s négy év elteltével két kislányt is neveltünk. Volt főnököm, Lukács Gábor, akiről megintcsak felsőfokon beszélhetek, segített egy önálló otthon megszerzésében, így a Béke-telepre költöztünk. Teltek az évek, szépen lépegettem felfelé a „ranglétrán”. Amikor felépült az RDH, több társammal együtt átmentem, érdekelt az új, a korszerű technológia. Ezért is marad emlékezetes a Romániában eltöltött tanulmányút. Egy hasonló üzemet látogattunk meg, s tapasztalatokban gyarapodva tértünk haza. Ekkoriban csúcsvezetőségi tagként tevékenykedtem, később szervező titkár és a műszakon az MSZBT elnöke is voltam. Rá kellett azonban jönnöm: sok ez nekem, s megváltam néhány funkciómtól. Jelenleg az I. műszak Petőfi Sándor szocialista brigádját vezetem, s jó dolog elmondani, hogy háromszor nyertük el a Vállalat Kiváló Brigádja címet, arany- és bronzkoszorúsak vagyunk. Kollektívánknak legalább a fele többszakmás. Nemcsak a munkában, hanem utána is együtt szeretünk lenni. Mi tettük közzé azt a felhívást, amely az OKSE baráti köréhez való csatlakozásra szólította fel a kollektívákat. Hogy vita, nézeteltérés előfordul-e közöttünk? Hát persze! A feszültséget azonban — és ezt „fennhangon” hirdetem — soha nem szabad hazavinni. Én így is tettem. A szép és jó dolgok mellett nem kerültek el a kudarcok, a gondok sem. Kisebbik lányom szívbetegsége miatt el kellett hagynunk Ózdot, hogy jobb levegőn gyógyulhasson. Ezért OTP-kölcsönnel házat vettünk Bánrévén, így jó néhány hónapja bejáró vagyok. Műszak után sietek haza, hiszen várnak az unokák, akiket imádok, s akikkel a játék számomra a kikapcsolódás felsőfokát jelenti. Tudom, akadnak, akik ellenzik több nemzedék együttélését, mi mégis így érezzük jól magunkat. A munkát is megosztjuk. Úgy érzem, eddigi életem során alaposan kidolgoztam magam. Tavasszal beadtam a kérelmet, hogy korkedvezménnyel mehessek nyugdíjba. Harminchét évi munkaviszony után jogosult vagyok rá — írták a válaszban. Három nap múlva újabb levél érkezett, s benne tudatták, hogy mégsem így áll a helyzet (az RDH nem számított korkedvezményes helynek, de éppen ez idő tájt vizsgálták a változtatás lehetőségét). Aztán központi döntés született: mégiscsak jár a korkedvezmény. Az RDH-ban én vagyok az első, aki ezt igénybe veszi — február 28-án elköszönök... Nem fogok unatkozni. Még többet foglalkozom majd a családdal, több idő jut barkácsolásra, újságolvasásra, a ház körüli munkákra. A szilvesztert otthon töltjük, Pestről várjuk a rokonainkat. Tudom, nehéz új esztendő vár ránk, az RDH-ban is nagy feladattal kell megbirkózniuk az ottmaradottaknak. Kívánom, hogy sikerüljön, de ne az egészség, a család rovására. Hiszen az embernek csak egy élete van! Az RDH előhengerésze először 1958-ban kapott Kiváló Dolgozó elismerést, s azóta legalább tizenötször Kiváló Újító, Kiváló Véradó, az idén április 4-e alkalmából pedig Kiváló Kohász kitüntetéssel ismerték el eddigi helytállását. A hengerészek közül az elsők között szerezte meg a mesterszakmunkás címet... Elmondta: Fülöp András Lejegyezte: Takács Mariann