Ózdi Vasas, 1989 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-06 / 1. szám
yiLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 42 MSZME ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK NAGYÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XXII. évfolyam, 1. szám Ara: 1.30 Ft 1989. január 6. ívzáró konferencia az ÖKÖ-Sien A többéves hagyományoknak megfelelően a Pártoktatok Házában december 29-én, délután ünnepélyes évbúcsúztató konferenciát tartott vállalatunk. Az esemény résztvevőit, a meghívott vendégeket s külön is Tóth Lajost, a megyei pártbizottság titkárát, Básti Jánost, az SZMT vezető titkárát, Veres Andrást, a városi pártbizottság jelenlegi és dr. Molnár Lászlót, a testület volt első titkárát valamint Varga Dezső tanácselnököt és Kriston Lászlót, a városi KISZ-bizottság titkárát dr. Lotz Ernő, az ÖKÜ vezérigazgatója köszöntötte. Óévbúcsúztató beszédét a világra, az országra való kitekintéssel kezdte vállalatunk vezérigazgatója. Mint bevezetésül kifejtette: egy év távlatából nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, csak tendenciákat lehet felismerni, csak folyamatokat lehet érzékelni és értékelni. Ezt a tényt alapul véve is kimondható azonban, hogy az 1988-as esztendő számos területen előrelépést jelentett a világ országainak együttműködésében, a válsággócok felszámolásában és a békés egymás mellett élés feltételeinek megteremtésében. Mindennek alapját az a gorbacsovi politika adta, melynek bevallott célja az érdekellentétek kompromisszumos feloldása, a kétvilágrendszer kapcsolatainak erősítése, a demokratizmus szélesítése és az emberi jogok maximális biztosítása, illetve tiszteletben tartása. Az elmúlt esztendő — tért át szűkebb pátriánk dolgaira dr. Lotz Ernő — mozgalmas volt az ország számára és a kohászat kollektívája számára is. A májusi pártértekezletre alapozott kormányprogram végrehajtása ugyanis megkezdődött; az ország megtette a kezdeti lépéseket azon az úton, mely elvezethet a stabilizációhoz és az ország társadalmi-gazdasági felemelkedéséhez. Megoldandó gondjaink zöme — fejtegette a továbbiakban — gazdasági természetű. Mindenki előtt ismert, hogy magas az ország adósságállománya és törlesztési kötelezettsége, így a szerkezetváltást tőkehiányos környezetben kell végrehajtanunk. Ez pedig óhatatlanul azzal jár, hogy nehezednek a lakosság vállára háruló terhek, csökkennek a reálbérek, romlanak a megélhetési feltételek. A jövő megalapozása érdekében azonban vállalnunk kell az átmeneti nehézségeket, hiszen ezzel nemcsak önmagunknak, a jövő generációnak is tartozunk. A kitekintés után vállalatunk egy évi munkáját tette mérlegre dr. Lotz Ernő. Örömmel jelentette: nem kell szégyenkeznünk, hiszen olyan nyereségre tettünk szert, ami — az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítésén túl — a jövőt megalapozó fejlesztések egy részének finanszírozásához is fedezetül szolgálhat. Mindennek forrása az a javuló szervezettségű munka, az a felelősségteljes cselekvés volt melyben nemcsak az egyéni egzisztenciáért, hanem a vállalatért, a városért érzett felelősség is visszatükröződött. Az Ózdi Kohászati Üzemek — hangzott el a konkrét eredményekről szólva — számos területen kimagasló teljesítményt produkált. A FÁM kollektívája 480 ezer tonnás rekord-teljesítménnyel cáfolta az áttelepítésre vonatkozó érveket, az RDH kollektívája pedig 400 ezer tonnás teljesítménnyel szilárdította tovább pozícióját. A vállalat egészének teljesítménye szintén figyelemreméltó, miután a hozzáadott érték 80 százalékkal, a termelékenység 20 százalékkal nőtt, a vállalat által realizált tőkés exportbevétel pedig elérte az 50 millió dollárt, miközben — a leírtaknak köszönhetően — a vállalat pénzügyi helyzete mindvégig kiegyensúlyozott volt. A jó eredmények láttán nem maradt el természetesen a nehéz körülmények között is helytálló kollektíva elismerése sem, hiszen az átlagkeresetek az elmúlt évben mintegy 14 százalékkal emelkedtek. Minderre — emelte ki a vállalat vezérigazgatója — joggal vagyunk büszkék, még akkor (annak dacára) is, ha ezeket az eredményeket máshol, mások tőlünk eltérő módon értékelik. Az évzáró konferencián persze nemcsak a „múltról” esett szó, hanem az ÓKÜ további sorsáról, jövőjéről is. Az Ózdi Kohászati Üzemek — mutatott rá ennek kapcsán dr. Lotz Ernő — a döntést követően hozzálátott a TGB áprilisi döntésének végrehajtásához, tudván: a vállalat megújítása, termelési szerkezetének korszerűsítése, tevékenységi körének bővítése valóban szükségszerű feladat. Ilyen előzmények után hidegzuhanyként érte a kollektívát a miniszteri biztosi koncepció melynek nem a kedvező folyamatok felkarolása, az életképes tevékenységek kibontakoztatása, hanem a vállalat elsorvasztása volt a központi gondolata. Mindez — párosulva a nem mindig jóhiszemű országos sajtókampánnyal — bizonytalanságot, félelmet, elégedetlenséget szült, ami azonban (a kollektíva dicséretére legyen mondva) nem vezetett fegyelemlazuláshoz, nem vezetett anarchiához. Az indulatokat szító és kedélyeket kavaró vita a koncepció körül — szögezte le dr. Lotz Ernő — mára szerencsésen elült. Az ügyek vitele ugyanis január elsejével a Borsodi Vasmű Tröszt vezérkarának kezébe került, a távolabbi jövőt illetően pedig 1991 utánra halasztódott a döntés. A tröszti keret — fejtegette a továbbiakban — alkalmasnak látszik az adott feltételekre és piaci viszonyokra épülő vállalati stratégia végrehajtására. A tröszt ugyanis nem azért alakult, hogy akadályozza, hanem azért, hogy felgyorsítsa a kedvező tendenciák kibontakoztatását, a problémák koordináción, érdekegyeztetésen és széles együttműködésen alapuló megoldását. Az elmondottak mellett szól az is, hogy az együttműködés minősége végső soron nem a tröszti alapszabályon, hanem az embereken, a gazdasági élet „szereplőin” múlik. Végezetül a jövő évről ejtett néhány szót dr. Lotz Ernő, rámutatva: A feladatok, tennivalók alapvetően nem változnak, ám a feltételek tovább szigorodnak a növekvő beszerzési árak, illetve növekvő elvonások miatt. Pozícióinkat azonban tartani, esetleg javítani tudjuk akkor, ha mint eddig, úgy továbbra is — hittel, kitartással dolgozunk s bízunk abban, hogy mostani munkánk, erőfeszítésünk és harcunk hosszú távon is kamatozó befektetésnek bizonyul majd. A végzett munkáért mondott köszönő szavak és a jövőre vonatkozó jókívánságok után Veres András, a városi pártbizottság első titkára vette át a szót. Elöljáróban — a megyei politikai vezetés nevében is — elismerését tolmácsolta az elért eredményekért, a felelősségteljes, higgadt politikus hozzáállásért. A kohászatot — emelte ki — külön is dicséret illeti azért, hogy nem munkabeszüntetéssel, nem sztrájkkal, hanem becsületes, megfeszített munkával érveltek igazuk mellett, harcoltak jogos érdekeik elismertetéséért. Mindezzel — fegyelmezettségük, felelősségérzetük bizonyításán túl — azt is igazolták, hogy a gondokból, problémákból — melyekből helyben is bőven kijut — csak az értékteremtő, fegyelmezett munka jelentheti a kiutat. Végezetül ehhez kívánt minden résztvevőnek, s rajtuk keresztül a teljes vállalati kollektívának egészséges önbizalmat, a megoldásra koncentráló vitakedvet, erőt, egészséget és eredményekben gazdag békés, boldog új évet. — Tóth Gy. — 1988. = 400000 tonna Az RDH — „ifjonc” létére” — sok mindent megért már. Emlegettük, mint élenjárót, szidtuk, mint lemaradót. Összevonták, majd újra önállósították, magasztalták és majdnem „leírták”. Úgy tűnik, a tavalyi, 1988- as esztendő minden szempontból nagy ugrást hozott, még akkor is, ha egy-két krónikus gond továbbra is megoldatlan. Hogy a kollektíva folyamatosan bizonyítani akar, azt egy régóta megcélzott csúcskísérlet is jelzi: néhányszor már közelébe kerültek a bűvös 400 ezer tonnának, de sohasem sikerült ennyit hengerelni. December közepén azonban már érezhető volt: ha az emberek elszántsága nem hagy alább, akkor pompás óévbúcsúztatót tarthat a gyáregység a szuper termelési csúccsal. December 29-én háromnegyed hétkor valóra vált az „álom”. S hogy milyen kemény munka áll mögötte? Erről szól írásunk lapunk 3. oldalán. A pártértekezlet döntésének visszhangja üzemünk kommunistái — mint arról annak idején részletesen beszámoltunk — november 18-án tartoták meg pártértekezletüket. A tanácskozás vezérfonalát (érthető módon) az ÓKÜ megújulása, a valaha sokkal jobb napokat látott ózdi kohász kollektíva jövője képezte. E nagy horderejű témáról szólva Boros Béla, a nagyüzemi pártbizottság titkára szóbeli kiegészítőjében ismételten leszögezte: a testület csak olyan szerkezetváltási koncepcióval azonosul, csak olyan megoldáshoz nyújt politikai támogatást, mely figyelembe veszi a realitásokat, az ózdi dolgozók jogos, megalapozott érdekeit. Kapcsolódva a szóbelihez Simon Géza ugyancsak e fórumon javasolta: a pártértekezlet Grósz Károlynak írott levelében hívja fel a kormány, az MSZMP Központi Bizottsága figyelmét a kohászatra vonatkozó koncepció irt reális voltára és kérjen egyúttal segítséget az ózdi gondok ésszerű megoldásához. A pártértekezlet a javaslattal egyhangúlag egyetértett. A döntésnek megfelelően elkészült a levél, melynek másolatát elküldték Berecz Frigyes ipari miniszternek is. A levélre érkezett válaszokat az alábbiakban teljes terjedelemben közreadjuk. Berecz Frigyes levele KEDVES BOROS ELVTÁRSI Grósz Károly KB-főtitkár elvtársnak 1988. november 30-án írt - részemre is megküldött - levelében foglaltakra a következőkben foglalom össze az Ipari Minisztérium álláspontját 1. Az ÖKO által kidolgozott koncepciót dr. Lotz Ernő vezérigazgató elvtárs 1988. augusztus 17-én kelt levele mellékleteként küldte meg. E koncepció-javaslattal kapcsolatos levélre MH—IV./Sz—1529/88. számú levélben, 1988. szeptember 6-i keltezéssel válaszoltunk. 2. Az eltelt több mint 3 hónap alatt a témakörben meghatározó kérdésekben döntés született így többek között: — 1989. január 1-el Borsodi Vaskohászati Tröszt létesül. A Tröszt korlátozott jogú, ugyanakkor a termékszerkezet korszerűsítésében, a fejlesztésekben és visszafejlesztésekben döntési joggal rendelkezik; — az augusztus 15-i miniszteri értekezleten jóváhagyott koncepció első szakaszában (1991-ig) végrehajtandó feladatokra Intézkedési terv készült, melynek alapján az érintett vállalatok, így az ÓKÜ is kidolgozta a végrehajtási programot. A vaskohászati termelési szerkezet korszerűsítési feladatainak második ütemére, több feltétel megvizsgálása alapján (a szocialista exportimport volumene, a fejlesztésekre fordítható források nagysága, a munkahelyteremtő beruházások megvalósíthatósága, a főpiaci árelv bevezetése), várhatóan 1989. I. félév végén lehet dönteni. 3. Az OKTT által kidolgozott koncepció realitása elsősorban attól függ, hogy a feltételek hogyan alakulnak. Ha Borsodban indokolt lesz két metallurgiai bázis működtetése, akkor a vállalati elképzelés egyik alternatív megoldásként szóba jöhet. Ha 1992 után csak egy metallurgiai bázisra lesz szükség, az esetben az ÓKÜ-javaslatnak csak bizonyos elemei lesznek felhasználhatók. Kérem, hogy politikai munkájukban vegyék tekintetbe azt a tényt, hogy az ÓKÜ 1991- ig elvégzendő szerkezetátalakítási teendőire döntés van. Az 1991 utáni fejlesztési, visszafejlesztési teendőkre csak az említett feltételek tisztázása után lehet álláspontot kialakítani. Vegyék figyelembe továbbá az 1989. január 1-el létesülő Borsodi Vaskohászati Tröszt hatáskörét. Mind a tröszttől, mind a vállalataitól közgazdasági számításokkal megalapozott, hatékonyságjavulást elősegítő döntéseket, intézkedéseket várunk. Budapest, 1988. december 15. Elvtársi üdvözlettel: Berecz Frigyes Grósz Károly válasza KEDVES BOROS ELVTÁRSI A vaskohászat szerkezetátalakításának vállalatukat érintő intézkedései érthetően foglalkoztatják a vállalat kommunistáit, valamennyi dolgozóját, de a város közvéleményét is. Köszönöm, hogy az Ózdi Kohászati üzemek pártértekezlete megtisztelt bizalmával és segítségemet kérte a gondok megoldásához. Miután a levél elsősorban azt kifogásolja, hogy az Ipari Minisztérium eddig nem adott választ a vállalat javaslataira, megkértem Berecz Frigyes elvtársat, hogy tegye azt meg. Tudomásom szerint Berecz elvtárs válaszlevele a közeli napokban megérkezett a vállalathoz, az abban foglaltakkal egyetértek. Magam is úgy vélem, hogy a január elsejétől működő új tröszt az ózdi szakemberekkel és a minisztérium közreműködésével kell, hogy részletesen megvizsgálja az ÓKÜ javaslatait és hasznosítsa annak minden racionális elemét. Tudom, hogy a vaskohászat szerkezetátalakítása igen nagy gondot okoz az üzemben és a városban egyaránt. Azt is tudom, hogy ezek a lépések nem halaszthatóak. ígérhetem, hogy az ezzel járó - elsősorban foglalkoztatási - gondok megoldásában, mint ahogy az eddig történt, úgy a jövőben is központi segítség fogja kiegészíteni a helyi erőfeszítéseket. Megragadom az alkalmat és a vállalat valamennyi dolgozójának kellemes ünnepeket, eredményes új esztendőt kívánok. Budapest, 1988. december 28. Elvtársi üdvözlettel: Grósz Károly