Ózdi Vasas, 1990 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-02 / 44. szám

AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK ÉS GAZDASÁGI TÁRSULÁSAINAK HETILAPJA. XXIII. ÉVFOLYAM, 44. SZ. ARA: 4 FORINT 1990. NOVEMBER 2. „Aki takar­ék­oskodik, bízik a jövőben!” székházban a takarékszövetkezet Idén Ózd adott otthont annak a megyei rendezvény­nek, amelyet a B.-A.-Z. Me­gyei Takarékszövetkezetek Választmánya, valamint a Hangony és Vidéke Taka­rékszövetkezet­ igazgatósá­ga rendezett a Takarékossá­gi Világnap tiszteletére. A Bükk Művelődési és Ven­déglátó Ház színháztermé­ben megjelenteket Kuzmi István, a választmány elnö­ke köszöntötte, külön is Sef­­fer Ferencet, városunk pol­gármesterét, Várnainé dr. Krasznai Magdolnát, a MÉ­SZÖV titkárát, dr. Fazekas Sándort, a Regionális Bank igazgatóját, dr. Rostás Lász­lót, a MÉSZÖV elnökét és Szunyogh Jánost, a MÉ­SZÖV nyugalmazott titkárát. A megnyitó után Tóth Kálmán, a megyei választ­mány titkára tartott rövid ünnepi megemlékezést. Be­szélt országunk nehéz gaz­dasági helyzetéről, a pénz­ügyi nehézségekről és arról, hogyan hat mindez a pénz­intézetek gazdálkodására. Elmondta, hogy megyénkben jelenleg 21 takarékszövetke­zet működik 11 fő egységgel, mondhatni minden harma­dik településen jelen vannak valamilyen formában. A taglétszámuk eléri a 178 ezer főt, a betétállományuk pedig a 2,9 milliárd forintot. Emellett a másik fő üzlet­águk, a kölcsönfolyósítás is egyre nagyobb „népszerű­ségre” tett szert napjaink­ban. A megyében működő takarékszövetkezetek köl­­csönállománya ugyanis 1,9 milliárd forint. Megtudtuk, hogy tavasszal a takarékszövetkezetek első önálló kongresszusán kérték a kormánytól a szövetkezeti törvény mielőbbi megalko­tását, hiszen a felsőbb veze­tés eddigi intézkedései csak nehezítették működésüket. A szónok végezetül — a Taka­rékossági Világnap hangula­tához illően — arra szólított fel, hogy ebben a bizonyta­lan időben is fordítsunk nagy hangsúlyt a takarékos­­­ságra, mint mondta: „Aki takarékoskodik, bízik a jö­vőben!” Az ünnepi megemlékezést követően ismét Kuzmi Ist­ván vette át a szót, bejelen­tette, hogy a MÉSZÖV el­nökségének a döntése alap­ján a nemrégiben alapított MESZÖV-díjat idén Alabán Jánosnak, a Hangony és Vi­déke Takarékszövetkezet el­nökének ítélték oda. Mint mondta, Alabán János 25 éve tevékenykedik a szövet­kezeti mozgalomban, ennek a negyedszázados, eredmé­nyes munkának az elismeré­se ez a kitüntetés is. Az ülés befejező részében a Vörös Hadsereg Úti Álta­lános Iskola tanulói, vala­mint a Majorette csoport adott színvonalas szórakoz­tató műsort a megjelentek­nek, majd közösen átvonul­tak a Brassói úti Takarék­szövetkezeti Székházhoz, amelynek ünnepélyes meg­nyitójára ez alkalommal ke­rült sor. Alabán János el­mondta, hogy a 250 négy­zetméteres épületrész 15 millió forintba került a szö­vetkezetnek, de megérte, hi­szen a 15 helyiségből álló székházban kulturált­­ körül­mények között, modern fel­szereléssel dolgozhatnak a szövetkezet munkatársai. Megtudtuk továbbá, hogy a takarékszövetkezet az idén már a harmadik nagyobb beruházását hozta tető alá, 3,3 millió forintért építettek a József Attila úti tömbla­­­­kások alatt egy fiókot, és Csernelyben is elkészült a „takarék” 4,2 millió forin­tért. Az új székház megépí­tésekor támogatókat is ta­láltak, a volt városi tanács testületét, akik ingyen bizto­sították számukra a közmű­vesített telket, és a SZÖ­­VÖSZ-t, valamint a ME­­SZÖV-öt, amelyek 2 millió, illetve 500 ezer forinttal se­gítették a beruházást. Emel­lett — ami talán a legfon­tosabb — a tagság több, mint 9 millió forint célrész­jegy jegyzésével járult hoz­zá a munkálatokhoz. Az átadás ünnepélyes ak­tusát dr. Fazekas Sándor, a Regionális Bank igazgatója zárta le, amikor átvágta a bejárati ajtónál kifeszített nemzeti színű szalagot, meg­nyitva ezzel az új ózdi ta­karékszövetkezeti székhá­zat. Kocsik L. Az új székház. Az ünnepi ülést Kuzmi István, a B.-A.-Z. Megyei Takarékszövetkezetek Választmányá­nak az elnöke nyitotta meg. Fotó: Mizcrák fi gyors- és gépíróverseny eredménye A Magyar Gyorsírók és Gép­írók Országos Szövetsége min­den évben gyors- és gépíróver­senyt rendez, melyen nemcsak a dolgozók- a tanulók is részt vehetnek. A verseny első for­dulója gyorsírásból október 19-én, gépírásból pedig 20-án került megrendezésre a köz­­gazdasági szakközépiskolában. Az eredmény a következőkép­pen alakult: A gyorsírás ifjúsági kategó­riájában (20 év alatt) Forgács Annamária első, Kiszely And­rea második, Márkus Katalin harmadik helyezést ért el. Ju­nior kategóriában (20—25 év között) Tóth Eleonóra lett az első, Varga Mária pedig a má­sodik. A gépírás ifjúsági kategóriá­jában Kriston—K. Ildikó szer­zett „aranyérmet”, Forgács An­namária második, Illés Edit harmadik helyezett lett. A ju­nior kategóriában Balázs Zitát Érsek Aliz előzte meg. A végeredmény november 17-én Budapesten dől el, ahol majd a legjobbak mérik össze tudásukat. Felnőttünk az eseményekhez Forró október vége Méltóságteljes nyugalom volt! Városunknak alig „másfél napos” polgármesterét és ön­­kormányzatát október 26-án a körülmények nem várt ne­hézségek elé állították. Az akkor még bizonytalan ki­menetelű helyzetben, azon­nal a „frontvonalban” kezd­ték meg működésüket­. PÉNTEK — KÁOSZNAK INDULT, REND LETT BELŐLE A reggeli műszakváltás és az „irodisták” hét órai mun­kakezdése rendben lezajlott, de akik esetleg elkéstek a munkába indulással, vagy hét óra után volt a munka­kezdésük időpontja, már csak egyetlen módon juthat­tak el munkahelyeikre, az apostolok lován, azaz gya­log. A városi piacon áthalad­va, a pénteki napon meg­szokott tömegtől eltérően, mintegy két tucat román, lengyel és magyar árussal találkozhatunk. A városköz­pont megdöbbentően csen­des. Csak gyalogosokat látni mindenfelé. Ebben a pilla­natban a Cipó-hídnál felsi­­vít egy mentőautó szirénája. Ekkor pillantom meg az első útlezárást. Néhány taxi és egy ARO kisteherautó zárja el a forgalom útját. A leg­kisebb taxit kézzel tologat­ják félre és vissza, ezzel el­engedve, illetve ismét meg­gátolva a közlekedést. Még háromnegyed nyolc sincs, amikor az önkormány­zat néhány tagja, a két or­szággyűlési képviselő és a polgármester már a helyszí­nen próbálnak úrrá lenni a helyzeten. A Gyújtó sarkon kisebb perpatvar alakul ki, amikor egy magánautó a sí­nekre hajt és elzárja azt. Hetényi László, az ÖKÜ szállítási gyáregységének ve­zető diszpécsere pillanatok alatt intézkedik, és rövid vi­ta után az autó legördül a sínekről. Cserébe lehúzzák a sorompót. Később megtu­dom, hogy a MÁV illetéke­seivel egyeztetve nemcsak a gyári sorompókat, hanem Centerig, az összes vasúti so­rompót leeresztették. A blo­kád a megkülönböztető jel­zést használó mentőautókon kívül még mindenkire ér­vényes. A Gyújtó­sarokra autóval érkező Petrenkó Já­nos országgyűlési képviselő és Seffer Ferenc polgármes­ter feje felett többen is a gépkocsi-karosszériát dönge­tik. Félelmetes helyzet, de mindketten kiszállnak és be­szédbe elegyednek a felaj­­zott harminc-negyven részt­vevővel. Még csak kilenc óra van, de az már világosan látszik, hogy nem taxis­sztrájkról van szó, hiszen a teherszállítók, néhány ma­gánvállalkozó, az ATI-sok és egy-két magánszemély is részt vesz a tiltakozásban. A reggeli, Rozsnyóba tartó nemzetközi autóbuszjáratot a Városháza mögött félreállí­tották, miután a Bolyki-sar­­kon levő blokádot — való­színűleg Csépányon,­ a ke­nyérgyár felé — valahogy kikerülte. — Fél tizenkettőre, ma már másodszor, hívtam ös­­­sze az önkormányzatot — mondja a polgármester. — Kényszerhelyzet lévén­­ fel­vállaltam a tiltakozók kép­viseletét, így lehetőséget ad­tak arra, hogy a kohászat­nál történt gázömlést a szak­emberek elháríthassák. A Gyújtó sarkon valóban átengedik az állványozáshoz szükséges faanyagokat, ame­lyeket a szolgáltató gyáregy­ség diszpécserének kérésére a gyári garázs dolgozói Bó­­ta Alfrédtől, a garázs mel­letti építkezés vezetőjétől kértek és kaptak. A deszkát szállító teherautót átenged­ve az acélműi 9,5 bar-os földgázvezeték hegesztési varratának hibáját gyorsan kijavítják. A szerkesztőségben fotós­­ kollégánk a bánrévei or­szághatárnál kialakult hely­zetről számol be: lezárták az országból kivezető utat is. Az acélműi kémények ár­nyékában fél tízkor két te­herautó mellett egy Főtaxis Lada zárja le az utat. A gyárban még szinte semmit sem tudnak a városban tör­téntekről. Az utcán azonban egyre több a gyalogos, köz­tük a zöld, bordó és kék szí­nű munkásruhás dolgozó is. Aki teheti, „kilép” az V-ös, vagy a VI-os kapun a Gyúj­tóra egy kicsit szétnézni. Az önkormányzat tagjai, a polgármester és a képvise­lők torlasztól torlaszig járva kemény vitákban érvelnek a város ellátása érdekében. Ennek eredményeként a men­tők mellett tizenegy óra után néhány perccel, a rendőrau­tók és a tűzoltóautók is át­haladhatnak. A közeli hét­vége és a blokád miatt ki­sebb felvásárlási láz tör ki. A boltokat fel kellene töl­teni áruval, azonban egye­lőre az élelmiszer-szállítmá­nyokat még nem mindegyik torlasznál engedik át. Már majdnem háromne­gyed tizenkettő van, amikor az önkormányzat összeül. A polgármester kifejti, hogy mi késztette a tiltakozók ügyének felvállalására és ez­zel milyen részeredménye­ket ért el. — A műszakvál­tás közeledik. Ráadásul fi­zetésnap van. Kettőkor baj lesz, ha az emberek nem kapják meg a pénzüket és nem tudnak hazajutni! — mondják többen is. A rádió déli hírei megerősítik a fé­lelmeket, hiszen a kormány hallani sem akar az eredeti benzinár visszaállításáról, sőt erőszakkal fenyegetőzik. Néhány perccel fél egy után egy újabb helyszíni egyeztetést követően, szigo­rítás nélkül, a város vala­mennyi úttorlaszán átenge­dik az élelmiszer-szállítmá­nyokat. Egy óra után azon­ban egyre növekszik a fe­szültség. A tiltakozók közé egyre több lumpen elem és láthatóan ittas egyén keve­redik. Félő, hogy a tiltako­zók kezéből kicsúszik az irá­nyítás. Azonban Strohmayer László, dr. Mészáros Miklós önkormányzati tagok, a pol­gármester és a két ország­­gyűlési képviselő éles, sok­szor közvetlen inzultussal (Folytatás a 2. oldalon) A város stratégiai pontján, a Gyújtó sarkon az „állampolgári engedetlenség” első pilla­­natától blokád volt. A villanyrendőrnél a tiltakozók és a továbbjutni akarók az első percekben még vitatkoztak ...

Next