Ózdi Vasas, 1991 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-04 / 1. szám
illemhelyekben is sziölkozin. Az új Intézmény vendégei fizetni fognak, mint azok a szólásbeli katonatisztek. S nem lesz gond a bevételezett fizetőeszközzel sem, hiszen a rómaiak óta tudjuk: a pénznek nincs szaga. (2. oldal). Szakadék szélén, vagy már benne? Agónia a kohászat körül. Egyelőre az a biztos, hogy semmi sem biztos. A dolgozók és alkalmazottak pedig még a semmitmondó véleményükhöz sem adják a nevüket. Beszámolónk egy háttérháború hátteréről a 3. oldalon található. KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI HETILAP XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZ. ÁRA: 5 Ft 1991. JANUÁR 4. A SZAKSZERVEZET SZERINT TÖRVÉNYTELEN VOLT A SZTRÁJK NEM jogszerűek, L. „AZ OLVASÓ EGYESÜLET VEZETŐJE AKÁR EGY KANÁSZ IS LEHET." Az 1990. december 22-i érdekegyeztető tárgyalást Kovács Ferenc, az ÖKÜ vszb-titkára vezette, annak ellenére, hogy az Ózdi Dolgozók Érdekképviselet Szövetségének Tanácsa (DDÉSZT) december 20-i állásfoglalásában kétszeresen is elmarasztalta őt. Dombóvári Péter kivételével - akit a tárgyalás harmadik órájában megérkezett, ügyfelét Tibornak „elkeresztelő”, dr. Répási Tamás képviselt — minden érintett megjelent az eredetileg érdekegyeztetőnek hirdetett eszmecserén. A rendhagyó tanácskozás egyébként rendhagyóan alakult. Ugyanis abból állt, hogy a tiltakozók petícióját igyekeztek tételesen cáfolni az ellenérdekelt feleik. A tudósító nem tudta nem észrevenni, hogy a szakszervezet kétfelé szakadt és a vasasszakszervezet képviselője Keresztes János, valamint Kovács Ferenc ha nem is nyíltan, de a munkáltatók érdekeit képviselte. Bár mindketten többször hangsúlyozták, hogy „természetesen a dolgozók pártján állnak”. Az egyeztetés során a tiltakozók szószólói — Orosz József, Bányai János és Richter Péter — elmondták azt is, hogy a vasasszakszervezet jogásza — Budapestről — törvénytelennek minősítette a sztrájkjukat. Erre Kovács és Keresztes szaktársak kihangsúlyozták, hogy nem akarják jogi útra terelni az ügyet, hanem a tárgyalásos megoldás mellett vannak. Az érdekegyeztetés során csak az ÓDÉSZT nevében felszólaló Hernádi János állt ki a tiltakozók mellett, méghozzá azért, mivel az igazgató nem volt hajlandó még a sztrájk előtt az elbocsátott 14, és a hozzájuk csatlakozó 11 alkalmazottal egyeztetni, valamint azért, mivel a ház működését az eddig ,,beígért”, de csak részben teljesített támogatások ismeretében nem látják biztosítottnak. Kovács Ferenc a vita során visszautasította az ÓDÉSZT állásfoglalásában vele kapcsolatban leírtakat. Ismertette a szeptember 25- én és október 30-án, az Ózdi Olvasztó Egyesület alapítói részére elküldött és az ÓKÜT vszb állásfoglalásait tartalmazó leveleket, amelyekben többek között felhívták a figyelmet a házban kialakult áldatlan helyzetre is. Keresztes János hozzászólásaibant semleges álláspontot foglalt el. A kultúra támogatása és a szakszervezeti kezelésben lévő kultúrházak fennmaradása vezérelte a vasasszakszervezeteit, amikor az egyesület mellett tette le a voksot — mondta. Mondanivalója végül is nem vitatható. iskolázott stílusa, kerek, többszörösen ' kibővített mondatai mögött" azonban a tiltakozók képviselői (és a tudósító is) az időhúzás szándékát vélték felfedezni. Az érdekegyeztetés legtöbb résztvevője ezután is csak a petíció ízekre bontására koncentrált. A sztrájkolók valamennyi követelését lesöpörték az asztalról. Kiderült, hogy a felmondások jogszerűek voltak, ugyanis az T-FMK jogutód nélkül szűnik meg. Az egyesület vezetője, mint ahogy azt a munkaügyi minisztérium egyik osztályvezetője Orosz Józseffel telefonon közölte, „akár egy Ikanász is lehet”. Az OKÜ képviselője, dr. Kormos Imre kifejtette, hogy az alapítók bárkit kinevezhetnek igazgatónak. Arról, hogy pályázat útján döntsenek az intézményvezető személyéről szintén az alapítók tanácsa dönthet. (Állítólag volt olyan alapító tag, aki kategorikusan kijelentette, hogy csak akkor támogatja az egyesületet, amennyiben Dombóvári Péter az igazgató. Ez mintha a mostani dolgozókkal szembeni ultimátumnak tűnne! ( Sz.'.L.) A tiltakozók legfőbb követelésével, Dombóvári Péter és, a ház dolgozói fözött megromlott viszonnyal, , az igazgató azonnali lemondásával senki sem kívánt érdemben foglalkozni. Személyes ügynek tartották, amit csak az érdekelt jelenlétében vitathatnak meg. Végül a sztrájkolóknak a végkielégítésre vonatkozó követelésük is zsákutcába jutott, mivel csak az előírt feltételeknek megfelelő, OKÜ-s alkalmazottak részesülhetnek ebben a „kedvezményben”. (Folytatás a 2. oldalon) Amikor még egy húron pendültek... Egy elbai hajóúton gitárral Dombóvári Péter, mögötte sapkában Richter Péter. (Fotó: archívum). Vajúdik az Erzisitekh Az alap működéséhez azonban még rendig hiányzik valami: az Országos Kisvállalkozásfejlesztési Iroda (amely az alapot kezeli) és a pénzintézetek közötti megállapodás, fe. pedig - a jelek szerint - még sokáig várat magára. (3. oldal). lisztért 0 hasó! Szívmelengető szokás, hogy ilyentájt, az esztendő fordulóján békét, boldogságot, sikert és gazdagságot kívánnak egymásnak az emberek. E rövid beköszöntő erejéig ez lenne a tiszte és megtisztelő kötelessége a felelős szerkesztőnek is. A feltételes mód azonban korántsem véletlen elírás, hiszen a ránk köszöntő esztendő (lásd az országgyűlési tudósításokat) sem békésnek, sem boldognak, sem gazdagnak nem ígérkezik. Az 1991-es év — mint arról az elektronikus és írott sajtó bőségesen tudósított — nem a megnyugvás, hanem a megpróbáltatások esztendeje lesz. A növekvő inflációé, a növekvő áraké, a növekvő munkanélküliségé, a növekvő szegénységé és a romló közbiztonságé, amit a szisztematikusan szétzilált rendőrség egyre kevésbé lesz képes kordában tartani. Ilyen — korántsem szívderítő körülmények közepette — mit ígérhet hát újévi beköszöntő gyanánt nyugodt szívvel és nyugodt lélekkel a felelős szerkesztő? Varázsló nem lévén, tengernyi bajunk megoldását semmi esetre sem. Legfeljebb azt, ami munkánk lényegét, célját és értelmét jelenti. Azt, hogy olvasóinkat maximálisan igyekszünk kiszolgálni, azt, hogy a város és térsége lakosságát igyekszünk gyors, hiteles, tárgyilagos információval ellátni, azt, hogy lapunkban a „kisembereknek” is igyekszünk teret, megszólalási és kérdezési lehetőséget biztosítani. A felsoroltakból hiszem, hogy lapunk eddigi (és remélhetőleg sok-sok új) olvasói számára világosan kitűnik: az Ózdi Vasas — mint eddig — úgy az idei évben sem kíván hasábjain egyetlen szervnek, szervezetnek vagy személynek sem kizárólagos megjelenési lehetőséget biztosítani. Ezt egyébként —■ a sajtótörvény és a sajtóetika előírásán szem előtt tartva — nem kívánják el tőlünk lapgazdáink sem, hiszen „alapító levelükben” mindössze egyetlen lényeges dolgot fogalmaztak meg. Történetesen azt, hogy olyan, pártoktól és politikai szervezetektől független, szakmailag magas színvonalú, objektív, érdekes és olvasócentrikus újságot készítsünk, amelyik hétről hétre reális krónikáját adja az Ózdon és környékén történteknek, a városban és térségében zajló társadalmi és gazdasági folyamatoknak. Valamennyien tisztában vagyunk persze azzal, hogy deklarált céljainkat csak kollektív munkával, az önök egyetértő segítségével és támogatásával leszünk képesek valóra váltani. Az újság ugyanis — habár az egyes szerzők cikkeinek „halmozásából” áll össze — végül is kollektív munka terméke. Végső tartalmi kialakítása a felelős szerkesztő joga (és kötelessége) míg formai megjelenéséért elsődlegesen a tervezőszerkesztőt illeti dicséret (vagy éppen az elmarasztalás). Írásainkon túl ötleteikkel és javaslataikkal formálják továbbá az újságot a belső és külső munkatársak és hozzáadják tudásukat, szakmai tapasztalataikat a nyomdai dolgozók — szedők, tördelők, korrektorok, klisézők és gépmesterek is — akiknek kezük alatt végül is a kézirat és ólomtömeg kézbevehető és (olvasható) újsággá formálódik. Ennyi kitérő után — végezetül, de korántsem Utoljára — engedtessék meg e cikk szerzőjének még egy személyes kérés. Az új évben is szeressék és keressék a ,,**égi” Ózdi Vasast, amelyik minden héten változatlan „fejléccel”, ám az első és utolsó oldalon pirosszín-nyomással jut majd el az olvasóhoz, ezzel is elősegítve a két ózdi újság megkülönböztetését, a „piros” Ózdi Vasas név meghonosítását. A színünk tehát változni fog, a szívünk viszont változatlan marad, az továbbra is önökért, az olvasóért fog dobogni. Borszem Tóth Gyula felelős szerkesztő Elbúcsúztunk az óévtől Ünnepségek futószalagon • Mögöttünk egy gondoktól terhes esztendő • Ózdi szívvel túlélhető a krízis • A polgármester egyelőre csak kérni tud • Ha összefogunk, életben maradunk Több évtizedes, hasznos hagyomány, hogy az üzemek, intézmények kollektívái az esztendő utolsó napjaiban elköszönnek az ú óévtől, s ünnepélyes keretek között kívánnak egymásnak , s az ünneplők által képviselt kollektíváknak békés, boldog, eredményekben és sikerekben gazdag új évet. December 28-án városunkban és üzemünkben több kollektíva is adózott ennek a nemes hagyománynak. Délelőtt 10 órai kezdettel az ÓKÜ és gazdasági társulásai mondtak búcsút 1990-nek, 14 órától a részvénytársaság tartott évbúcsúztatót, 16 órától pedig a Peko Acélipari Művek képviselői köszöntek el a maguk mögött hagyott évtől. Az ÓKÜ , illetve gazdasági társaságainak — elmúlt évét Pálya Károly mb. vezérigazgató értékelte. Mint aláhúzta: nehéz, gondoktól terhes és megrázkódtatásoktól sem mentes esztendő áll mögöttünk. A megkezdett átalakulást azonban ennek ellenére sem szabad félbehagynunk, sőt fel kell gyorsítanunk, hogy Ózdon mielőbb egy olyan gazdasági struktúrát teremtsünk, amely biztosítani tudja az anyagi és erkölcsi elismerést mindazoknak, akik eddig is ózdinak érezték és a jövőben is ózdinak kívánják vallani magukat. Seffer Ferenc polgármester szintén az önmagunkban vetett hit erejének fontosságát emelte ki rövid felszólalásában. Ma olyan helyzetben van a város — mutatott rá — amikor adni nem, csupán kérni * tud ■ polgáraitól.» Kérni azt, hogy erősítsék • a tudásukban, tehetségükben vetett hitet, a kétségtelen negatív „jelek” ellenére is ■ erősítsék optimizmusukat. A történelem ugyanis már • milliószor bizonyította, hogy az önök erejében bízó nép mindenkor „csuda" dolgokra képes - Bízom benne - húzta alá vegezetül -, hogy a közös gondok, a közös feladatok szorosabbra zárják majd soraikat, hogy a városra nem a széthúzás, hanem az összefogás lesz a jellemző. Ehhez kívánok a jövőben minden jelenlevőnek, s a jelenlevőkön keresztül minden dolgozónak, minden hozzátartozónak és a város minden polgárának az eddiginél, békésebb, boldogabb és eredményesebb éveket. Seffer Ferenc Őzt polgármestere Petrenkó János magánvállalkozó és gyártulajdonos Pálya Károly az ÓKÜ mb. vezérigazgatója,