Ózdi Vasas, 1991 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-04 / 1. szám

illemhelyekben is sziölkozi­n. Az új Intézmény vendégei fizetni fognak, mint azok a szólásbeli katonatisztek. S nem lesz gond a bevételezett fizetőeszközzel sem, hi­szen a rómaiak óta tudjuk: a pénznek nincs szaga. (2. oldal). Szakadék szélén, vagy már be­nne? Agónia a kohászat körül. Egyelőre az a biz­tos, hogy semmi sem biztos. A dolgozók és al­kalmazottak pedig még a semmitmondó véle­ményükhöz sem adják a nevüket. Beszámolónk egy háttérháború hátteréről a 3. oldalon ta­lálható. KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI HETILAP XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZ. ÁRA: 5 Ft 1991. JANUÁR 4. A SZAKSZERVEZET SZERINT TÖRVÉNYTELEN VOLT A SZTRÁJK N­­EM jogszerűek, L. „AZ OLVASÓ EGYESÜLET VEZETŐJE AKÁR EGY KANÁSZ IS LEHET." Az 1990. december 22-i érdekegyeztető tárgyalást Kovács Ferenc, az ÖKÜ vszb-titkára vezette, an­nak ellenére, hogy az Óz­di Dolgozók Érdekképvise­let Szövetségének Taná­csa (DDÉSZT) december 20-i állásfoglalásában két­szeresen is elmarasztalta őt. Dombóvári Péter kivé­telével - akit a tárgyalás harmadik órájában meg­érkezett, ügyfelét Tibor­nak „elkeresztelő”, dr. Répási Tamás képviselt — minden érintett megjelent az eredetileg érdekegyez­tetőnek hirdetett eszme­cserén. A rendhagyó tanácskozás egyébként rendhagyóan ala­kult. Ugyanis abból állt, hogy a tiltakozók petícióját igyekeztek tételesen cáfolni az ellenérdekelt feleik. A tu­dósító nem tudta nem ész­revenni, hogy a szakszerve­zet kétfelé szakadt és a va­sasszakszervezet képviselője Keresztes János, valamint Kovács Ferenc ha nem is nyíltan, de­­ a munkáltatók érdekeit képviselte. Bár mindketten­­ többször hang­súlyozták, hogy „természete­sen a dolgozók pártján áll­nak”. Az egyeztetés során a tiltakozók szószólói — Orosz József, Bányai János és Richter Péter — elmondták­­ azt is, hogy­­ a­­ vasasszak­szervezet jogásza — Buda­pestről — törvénytelennek minősítette a sztrájkjukat. Erre Kovács és­ Keresztes szaktársak kihangsúlyozták, hogy nem akarják jogi útra terelni az ügyet, hanem a tárgyalásos megoldás mellett vannak. Az érdekegyeztetés során csak az ÓDÉSZT ne­vében felszólaló Hernádi Já­nos állt ki a tiltakozók mel­lett, méghozzá azért, mivel az igazgató nem volt haj­landó még a sztrájk előtt az elbocsátott 14, és­ a­ hozzá­juk csatlakozó 11 alkalma­zottal egyeztetni, valamint azért, mivel a ház működé­sét az eddig ,,beígért”, de csak részben teljesített tá­mogatások ismeretében nem látják biztosítottnak. Kovács Ferenc a vita so­rán visszautasította­­­­­ az ÓDÉSZT állásfoglalásában vele kapcsolatban leírtakat. Ismertette a szeptember 25- én és október 30-án, az Ózdi Olvasztó Egyesület alapítói részére elküldött és az ÓKÜT vszb állásfoglalá­sait tartalmazó leveleket, amelyekben többek között felhívták a figyelmet a ház­ban kialakult áldatlan­ hely­zetre is. Keresztes János hozzászólásai­bant semleges álláspontot foglalt el. A kul­túra támogatása és a szak­­szervezeti kezelésben lévő kultúrházak fennmaradása vezérelte a­­ vasasszakszer­vezeteit, amikor az egyesü­let­­ mellett tette le a vok­­sot — mondta. Mondaniva­lója végül is nem vitatha­tó. iskolázott stílusa, kerek, többszörösen ' kibővített mondatai mögött" azonban a tiltakozók képviselői (és a tudósító is) az időhúzás szándékát vélték felfedezni. Az érdekegyeztetés leg­több résztvevője ezután is csak a petíció ízekre bon­tására koncentrált. A sztráj­kolók valamennyi követelé­sét lesöpörték az asztalról. Kiderült, hogy a felmondá­sok jogszerűek voltak, ugyanis az T-FMK jogutód nélkül szűnik meg. Az egye­sület vezetője,­ mint ahogy azt a munkaügyi miniszté­rium egyik osztályvezetője Orosz Józseffel telefonon közölte, „akár egy Ikanász is lehet”. Az OKÜ képviselő­je, dr. Kormos Imre kifej­tette, hogy az alapítók bár­kit kinevezhetnek igazgató­nak. Arról, hogy pályázat útján döntsenek az intéz­ményvezető személyéről szintén az alapítók tanácsa dönthet. (Állítólag volt olyan alapító tag, aki ka­tegorikusan kijelentette, hogy csak akkor­­ támogatja az egyesületet, amennyiben Dombóvári Péter az­­ igaz­gató. Ez mintha a mostani dolgozókkal szembeni­ ulti­mátumnak tűnne! ( Sz.'.L.) A tiltakozók legfőbb köve­telésével, Dombóvári Péter és, a ház dolgozói fözött megromlott viszonnyal, , az igazgató azonnali lemondá­sával senki sem kívánt­­ ér­demben foglalkozni. Szemé­lyes ügynek tartották, amit csak az érdekelt jelenlété­ben vitathatnak meg. Vé­gül a sztrájkolóknak a vég­­kielégítésre vonatkozó kö­vetelésük is zsákutcába ju­tott, mivel csak az előírt feltételeknek megfelelő, OKÜ-s alkalmazottak ré­szesülhetnek ebben a „ked­vezményben”. (Folytatás a 2. oldalon) Amikor még egy húron pendültek... Egy elbai hajóúton gitárral Dombóvári Péter, mögötte sapkában Richter Pé­ter. (Fotó: archívum). Vajúdik az Erzisitekh Az alap működéséhez azonban még rendig hiányzik valami: az Országos Kisvállalkozás­fejlesztési Iroda (amely az alapot kezeli) és a pénzintézetek közötti­ megállapodás, fe. pedig - a jelek szerint - még sokáig várat magára. (3. oldal). lisztért 0 hasó! Szívmelengető szokás, hogy ilyentájt, az esz­tendő fordulóján békét, boldogságot, sikert és gazdagságot kívánnak egymásnak az emberek. E rövid beköszöntő erejéig ez lenne a tiszte és megtisztelő kötelessége a felelős szerkesztőnek is. A feltételes mód azonban korántsem véletlen el­írás, hiszen a ránk köszöntő esztendő (lásd az országgyűlési tudósításokat) sem békésnek, sem boldognak, sem gazdagnak nem ígérkezik. Az 1991-es év — mint arról az elektronikus és írott sajtó bőségesen tudósított — nem a meg­nyugvás, hanem a megpróbáltatások esztendeje lesz. A növekvő inflációé, a növekvő áraké, a növekvő munkanélküliségé, a növekvő szegény­ségé és a romló közbiztonságé, amit a sziszte­matikusan szétzilált rendőrség egyre kevésbé lesz képes kordában tartani. Ilyen — korántsem szívderítő körülmények kö­zepette — mit ígérhet hát újévi beköszöntő gya­nánt nyugodt szívvel és nyugodt lélekkel a fe­lelős szerkesztő? Varázsló nem lévén, tengernyi bajunk megoldását s­emmi esetre sem. Legfel­jebb azt, ami munkánk lényegét, célját és értel­mét jelenti. Azt, hogy olvasóinkat maximálisan igyekszünk kiszolgálni, azt, hogy a város és tér­sége lakosságát igyekszünk gyors, hiteles, tár­gyilagos információval ellátni, azt, hogy lapunk­ban a „kisembereknek” is igyekszünk teret, meg­szólalási és kérdezési lehetőséget biztosítani. A felsoroltakból hiszem, hogy lapunk eddigi (és remélhetőleg sok-sok új) olvasói számára vilá­gosan­ kitűnik: az Ózdi Vasas — mint eddig — úgy az idei évben sem kíván hasábjain egyetlen szervnek, szervezetnek vagy személynek sem ki­zárólagos megjelenési lehetőséget biztosítani. Ezt egyébként —■ a sajtótörvény és a sajtóetika elő­írásán szem előtt tartva — nem kívánják el tő­lünk lapgazdáink sem, hiszen „alapító levelü­k­ben” mindössze egyetlen lényeges dolgot fogal­maztak meg. Történetesen azt, hogy olyan, pár­toktól és politikai szervezetektől független, szak­mailag magas színvonalú, objektív, érdekes és olvasócentrikus újságot készítsünk, amelyik hét­ről hétre reális krónikáját adja az Ózdon és kör­nyékén történteknek, a városban és térségében zajló társadalmi és gazdasági folyamatoknak. Valamennyien tisztában vagyunk persze azzal, hogy deklarált céljainkat csak­ kollektív munká­val, az önök egyetértő segítségével és támogatá­sával leszünk képesek valóra váltani. Az újság ugyanis — habár az egyes szerzők cikkeinek „halmozásából” áll össze — végül is kollektív munka terméke. Végső tartalmi kialakítása a fe­lelős szerkesztő joga (és kötelessége) míg formai megjelenéséért elsődlegesen a tervezőszerkesztőt illeti dicséret (vagy éppen az elmarasztalás). Írá­sainkon túl ötleteikkel és javaslataikkal formál­ják továbbá az újságot a belső és külső munka­társak és hozzáadják tudásukat, szakmai tapasz­talataikat a nyomdai dolgozók — szedők, törde­­lők, korrektorok, klisézők és gépmesterek is — akiknek kezük alatt végül is a kézirat és ólom­tömeg kézbevehető és (olvasható) újsággá for­málódik. Ennyi kitérő után — végezetül, de korántsem Utoljára — engedtessék meg e cikk szerzőjének még egy személyes kérés. Az új évben is sze­ressék és keressék a ,,**égi” Ózdi Vasast, amelyik minden héten változatlan „fejléccel”, ám az első és utolsó oldalon pirosszín-nyomással jut majd el az olvasóhoz, ezzel is elősegítve a két ózdi újság megkülönböztetését, a „piros” Ózdi Vasas név meghonosítását. A színünk tehát változni fog, a szívünk viszont változatlan marad, az to­vábbra is önökért, az olvasóért fog dobogni. Borszem Tóth Gyula felelős szerkesztő Elbúcsúztunk az óévtől Ünnepségek futószalagon • Mögöttü­nk egy gondoktól terhes esztendő • Ózdi szív­vel túlélhető a krízis • A polgármester egye­l­őre csak kérni tud • Ha összefogunk, életben maradunk Több évtizedes, hasznos ha­gyomány, hogy az üzemek, intézmények kollektívái az esz­tendő utolsó napjaiban elkö­szönnek az ú óévtől, s ünnepé­lyes keretek között kívánnak egymásnak , s az ünneplők ál­tal képviselt kollektíváknak békés, boldog, eredményekben és sikerekben gazdag új évet. December 28-án városunk­ban és üzemünkben több kol­lektíva is adózott ennek a nemes hagyománynak. Dél­előtt 10 órai kezdettel az ÓKÜ és gazdasági társulásai mond­tak búcsút 1990-nek, 14 órától a részvénytársaság tartott év­búcsúztatót, 16 órától pedig a Peko Acélipari Művek képvi­selői köszöntek el a maguk mögött hagyott évtől. Az ÓKÜ , illetve gazdasági társaságainak — elmúlt évét Pálya Károly mb. vezérigazga­tó­ értékelte. Mint aláhúzta: nehéz, gondoktól terhes és megrázkódtatásoktól sem men­tes esztendő áll mögöttünk. A megkezdett átalakulást azon­ban ennek ellenére sem sza­­bad félbehagynunk, sőt fel kell gyorsítanunk, hogy Ózdon mi­előbb egy olyan gazdasági struktúrát teremtsünk, amely biztosítani tudja az­­ anyagi és erkölcsi elismerést mindazok­nak, akik eddig is ózdinak érezték és a jövőben is óz­dinak kívánják vallani magu­kat. Seffer Ferenc polgármester szintén az önmagunkban ve­tett hit erejének fontosságát emelte ki rövid felszólalásá­ban. Ma olyan helyzetben van a város — mutatott rá — amikor adni nem, csupán kér­ni * tud ■ polgáraitól.­» Kérni azt, hogy erősítsék • a tudásukban, tehetségükben vetett hitet, a kétségtelen negatív „jelek” ellenére is ■ erősítsék optimiz­musukat. A történelem ugyanis már • milliószor bizonyította, hogy az önök erejében bízó nép mindenkor „csuda" dol­gokra­­ képes - Bízom benne - húzta alá vegezetül -, hogy a közös gon­dok, a közös feladatok szoro­sabbra zárják majd soraikat, hogy a városra nem a szét­húzás, hanem az­­ összefogás lesz a jellemző. Ehhez kívá­nok a jövőben minden jelen­levőnek, s a jelenlevőkön ke­resztül minden dolgozónak, minden hozzátartozónak és a város minden polgárának az eddiginél, békésebb, boldogabb és eredményesebb éveket. Seffer Ferenc Őzt­ polgár­­mestere Petrenkó János magánvál­lalkozó és gyártulajdonos Pálya Károly az ÓKÜ mb. vezérigazgatója,

Next