Ózdi Vasas, 1993 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Boldog új esztendőt kívánunk! XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 53 Г S3 : 12,5 © fora«*« 1993. JANUÁR 1. Kedves Olvasó! Szokás, hogy ilyenkor, az esztendő fordulóján „üze­nettel” fordul Önökhöz a szerkesztő. Az újévi üzenet az idén — sajnos — keserűbbre si­keredik, mint az elmúlt évi beköszöntő volt. Az áreme­lések „szele” ugyanis minket is megcsapott, s így a lap árát kénytelenek voltunk 12,50 forintra felemelni. Hiszik, nem hiszik: hos­­­szas lelki vívódás után hoz­tuk meg ezt a népszerűtlen döntést. Mi ugyanis a jövő­ben is térségi tömeglapként szeretnénk funkcionálni. Márpedig — többéves kiadói tapasztalataink alapján — tisztában vagyunk azzal, hogy ennek nem csupán a jó, szép, változatos újság, hanem az elfogadható ár is a feltétele. Miután a gazdaság vala­mennyi szereplője emelte a tétet, nekünk is az új árak­hoz kellett igazodnunk. Bí­zunk azonban abban, hogy hűséges olvasóink a maga­sabb ár ellenére is kitarta­nak mellettünk — s pénte­kenként postaládájukban, vagy bevásárlókosarukban továbbra is ott lesz az Ózdi Vasas. Cserébe mit ígérhetünk? Annyit, amennyi tőlünk függ. Azt, hogy a jövőben még sokoldalúbb, még tar­talmasabb, még „színesebb”, még szélesebb olvasótábor­hoz szóló újságot juttatunk el előfizetőinkhez és vásár­lóinkhoz. Azzal is tisztában va­gyunk: ebbéli törekvésünk megvalósításához olvasóink támogatása is szükséges. Ép­pen ezért kérünk mindenkit, hogy közérdeklődésre számot tartó ötleteit, javaslatait juttassa el szerkesztőségünk­be. Címünk — minden rossz­indulatú híreszteléssel szem­ben — ugyanaz, mint az elő­ző évben volt. Vagyis: 3600 fize. Gyár út 5. szám. Végezetül — az eddig leír­takat összegezve — valami­féle jókívánsággal kellene zárnom új évet köszöntő írá­somat. Hamis bizodalmát azonban — mint ahogy ed­dig sem tettük — ebből az ünnepi alkalomból sem kelt­hetek önökben. Egyet kí­vánhatok csupán: Békét! Fegyverropogás nélküli vilá­got abban a hitben, hogy ha ezen óhaj teljesül, akkor meg tudjuk teremteni hoz­zá a bort, a búzát és a bé­kességet is. — B. Tóth Gyula — Kiharcolták a pozitív döntést Megmentették a finomi munkahelyeket Egy évig újra futhat a szekér Vérre menő küzdelem folyt az ÉT munkaerőpiaci bizottságá­nak december 16-i ülésén. Az eredeti program szerint a testület dolga az lett volna, hogy megvitassa az Országos Munkaerőpiaci Szervezet jövő évi költségvetését, s a foglalkoztatási alap 1993-as felosztását. Ám az élet közbeszólt. Az Ózdi Finomhengermű Mun­kás Kft.-je végveszélyben fordult segítségért a bizottsághoz. Az in­tervenciós alapban az idén megmaradt 210 millió forintból kértek támogatást, hogy elkerülhessék a csődöt. Mint ismeretes: a finomi­­ak másfél évvel ezelőtt, el­sőként az országban, ma­guk alakították meg kft.­­jüket. Elvi támogatást már akkor is kaptak, de pénz­beli segítséget alig. A kft. ezért mindössze 2,1 millió forintos törzstőkével s ös­­­szesen 1,1 millió készpénz­zel vágott neki, hogy túlél­je a kohászat válságát. Azóta emberfeletti küz­delmet folytat a munkás­kollektíva. A bankok ugyan­is — mert az „eklézsia” szegény — elzárkóznak a hitelnyújtás elől. Ennek el­lenére ez ideig sikerült fenn­tartani a 650 munkahelyet. Az idén 1 milliárd forin­tos árbevételre tettek szert, azonban a tb, az áfa és a nehezen megszerzett forgó­­tőkehitel kamatterhe elvitte a pénzt, amivel folytatni le­hetne a termelést. A Munkaügyi Minisztéri­um illetékese, Kovács Géza helyettes államtitkár mere­ven elzárkózott attól, hogy a bizottság egyáltalán na­pirendre tűzze az ózdiak kérelmét. Ám az Ipari Mi­nisztérium képviselője, Geis­­hauser Éva, s a munkavál­lalói oldal kiharcolta, hogy döntsenek az ügyben. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium álláspontja sze­rint az is indokolta a ked­vező elbírálást, hogy ez az előttük fekvő egyetlen olyan kérelem, amely az emberek munkában tartá­sát segíti elő. A bizottság végül is —le­győzve a helyettes államtit­kár folyamatos ellenállását — a munkaadói oldal kompromisszumos javaslatát fogadta el. E szerint a­kik­nek 100 milliós, egy év múl­va visszatérítendő támoga­tást nyújtanak, s 6 hónapig 50 százalékos bértámogatást adnak. Minderre természe­tesen még a miniszternek is rá kell bólintania. Marczis Gáborné ügyvezető igazgató azonban úgy látja, e segít­séggel legalább a lehetősé­gét megkapják, hogy foly­tathassák a munkát. Új otthont kaptak az ózdi bírák Но azt mondják: Ózd, valljuk be, igen sokan a szájukat huzigálják. Mun­kanélküliség, szegénység, haldokló gyár, bűnözés, jajszó, segítséget kérő kezek. Szinte senki sem gondol arra, hogy itt is emberek élnek. Emberek, akik sze­retik ezt a várost, emberek, akik hisz­nek abban, hogy érdemes kitartani, ér­demes ittmaradni. Ha azt mondják: Ózd, érdemes arra gondolni, hogy a város szereti polgá­rait, hogy a város gondol az itt lakók közérzetére. Mert igenis gazdagodunk, ha halkan és észrevétlenül is. A szűk esztendők szorításából kiszabadulva, új épületek­kel gyarapszunk, új intézmények állnak „csatasorba". A Gyújtón a közelmúlt­ban adták át a rendőrség új épületét, s szinte karácsonyi ajándékként vehet­ték birtokukba a bíróság reprezentatív székhelyét. (Az ünnepélyes átadásról lapunk 2. oldalán írunk.) Tisztelt Vála AZ ESZTENDŐ FORDU­LÓJÁN tiszteletteljes szere­tettel köszöntöm kedves mindnyájukat! Mint azt önök is jól tud­ják, számomra is nehéz, fe­lelősségteljes döntésekkel terhes volt az elmúlt esz­tendő. Képviselői tevékeny­ségemnek talán legfonto­sabb állomása az volt, ami­kor úgy döntöttem: fel­adom a parlament gazdasá­gi bizottságában viselt tiszt­ségemet. Ezen, sok tekintet­ben sorsdöntőnek számító, döntésemet alapvetően az váltotta ki, hogy úgy érez­tem: a bizottság tevékeny­ségéhez még nemleges dön­téseimmel sem adhatom to­vább a nevemet. A bizott­ság ugyanis semmi mást sem csinált, mint asszisztált azokhoz a kormánydönté­sekhez, melyek az ország gazdaságát a mélypontra ta­szították. KÉPVISELŐI MUNKÁM során különben ez ideig mindig, mindenkor és min­denhol Ózd érdekében te­vékenykedtem. Képviselő­ként, a Gyáriparosok Orszá­gos Szövetsége, illetve az ICNSZ kohászati munkabi­zottsága tagjaként is azt véleményt képviseltem, il­letve képviselem, hogy a magyar nehézipar — benne az ózdi kohászat — meg­menthető és nyereségesen üzemeltethető. MINDEZEN TEVÉKENY­SÉGEMET nem önös érde­kek motiválták. Alapvető célom volt — és az lesz a továbbiakban is —, hogy az ózdi szakembereknek mun­kaalkalmat, értelmes elfog­laltságot teremtsek. Meg­győződésem ugyanis, hogy a mostani kátyúból csak ak­kor tudjuk kimozdítani a város szekerét, ha kamatoz­tatni tudjuk azt a tudást, tapasztalatot és szakértel­met, ami ebben a városban az elmúlt másfél évszázad alatt felhalmozódott. Egy esetleges fellendülés­hez különben jóval kedve­zőbbek ma a lehetőségek, mint akár egy fél esztendő­vel ezelőtt is voltak. A nem­régiben Ózdon tartott két­napos kohászati konferen­cián ugyanis számos olyan közös programot sikerült körvonalazni az orosz, illet­ve ukrán partnerekkel, me­lyek megvalósulás esetén nemcsak az ipari struktúrát korszerűsíthetik Ózdon, ha­nem a jelenlegi szakképzés konstrukcióját, célját és irányát is. A FELVÁZOLT CÉLOK megvalósításában szilárdan bízva a lap minden olvasó­jának, Ózd város és kör­nyéke valamennyi lakójának békés, boldog és eredmé­nyes új évet kívánok! PETRENKO JÁNOS országgyűlési képviselő Vidékiek is előfizethetnek a Vasasra Örömmel tájékoztatjuk Ózd környéki olvasóin­kat, hogy január elsejétől Ózdon kívül az alább felsorolt települések lakói is előfizethetnek a he­lyi postahivatalban, vagy a kézbesítőnél a nap­rakész területi hetilapra, az Ózdi Vasasra: Arló, Bánréve, Borsodszentgyörgy, Borsodbóta, Járdánháza, Borsodnádasd, Hangony, Királd, Kissikátor, Kelemér, Domaháza, Bánhorváti, Hét, Nagybarca, Serényfalva, Csernely, Bükkmogyo­­rósd, Lénárddaróc, Csokvaomány, Nekézseny, Mályinka, Tardona, Dédestapolcsány, Sajóvelezd, Dubicsány, Putnok, Sajópüspöki, Sajónémeti, Uppony, Sáta. Éljen a lehetőséggel! Ha előfizetőnk lesz, ak­kor — kedd helyett — már a megjelenés napján, pénteken házhoz kézbesítik kedvenc hetilapját. ACÉumm h ч £ KELLED ff T( ) ií )Д -» 4-—' - Л— L \ \ :тц & T jj. \ lis Verlier fL~K i ni i.

Next