Az 50 éves Pesti Hirlap jubileumi albuma 1878-1928
A turf 50 éve a Pesti Hirlap tükrében
894 AZ 50 ÉVES PESTI HÍRLAP JUBILEUMI ALBUMA ért menekült — ha szerét ejthette a „pihenésnek” — a jékei kastélyba, mert ebben a mintagazdaságban élt és virágzott az ő szemefénye, a Jikei-ménes. Lipthay Béla még a tenyésztés ügyének primapilusai, az úttörők közé tartozik. Ez a minta-ménes a régi időkben nagyon sok jó versenylovat ajándékozott a magyar tenyésztésnek és versenyüzemnek. Szegény legényre, Futárra, Exlexre, Malweilre, Kockásra és a kék-vörös kockás dressz többi sok méltó képviselőjére ugyan melyik régi sportsman nem emlékezik ! Sok dicsőség emléke fűződik a Liptay-telivérek nevéhez és a jékei kastélynak van egy múzeumi terme, amelyben háromszáznál több értékes tiszteletdíj őrzi a régi dicsőségnek és a hervadhatatlan érdemeknek emlékét. E rövid méltatás elején megemlékeztünk a kiváló sportsman rekordjairól. Nunc venimus ad fortissimum. Fiában, Lipthay Lászlóban, ez a valóban magasvérű öregúr ajándékozta a magyar urlovassportnak a legérdekesebb rekordert. Teljes vértezetben 1919-ben jelent meg az urlovassport terén az ifjú Lipthay László és debütjét Boysie nyergében tüstént győzelemmé avatta. Nem kezdte apródsorban, nyomban kibontakozott nagyszerű lovasművészete. 1920. és 1921-ben champion űrlovasunk volt. A kettős rekorder fiának e két esztendő saját külön rekordot eredményezett. Championotus('так mindkét éviben egymaga több versenyt nyert, mint a többi űrlovas összevéve. Legfelejthetetlenebb bravúrját egy 4000 méteres akadályversenyben, Edith nyergében produkálta Lipthay László. Az akkori idők legjobb professzionátusával, Pintér Jánossal került össze e versenyben és 600 méteren át tartó elkeseredett finisben szorította második helyre ezt a nagy fizikumú, erőskezű és higgadt fejű jockeyt. Aki látta ezt a párharcot, sohsem felejti el. Nem felejti el és megérthető módon ugyan, de mégis fájlalja, hogy ez a legjobb űrlovasainkhoz mérhető kiváló sportsman 1923-ban, amikor frigyre lépett hitvesével, gróf Szirmay Ottó leányával, búcsút mondott az aktív versengésnek és azóta csak családjának és gazdaságának él. De meg vagyunk győződve, hogy a tradíciók örökké élnek és ha nem is láthatjuk többé nyeregben őt, visszatér a turfra, mint futtató. Ilyen sportsraamre ugyanis szüksége van a magyar versenyügynek, mint ahogy ezt a kötelező nobleeset szívesen tölti be az öreg ur ma is, aki fiatalos elevenséggel és friss érdeklődéssel mindig jelen van, ha ünnepe van a magyar gyepnek. Adja az ég, hogy még sokáig köszönthessük az ő nemes alakját a magyar versenyüzemben, amelyért nagyon sokat tett és áldozott. SCHIFFER MIKSA: Nyolc éve futtat pályáinkon a kéksárga dressznek és egyben az ország egyik eliteménesének ura és a minden magasztalást megérdemlő áldozatkészség, melylyel passziójának hódol, máris magáéra emelte a túrinak ezt a lelkes barátját és a dekadens magyar tenyésztésnek ezt a bőkezű mecénását. Schiffer Miksa eljutott e nyolc év alatt a magyar versenyügy istápolóinak első sorába és nem vakszerencse, mely csak sikert hozhat, de érdemet nem , hanem tettei révén jutott e díszes helyre. 1920-ban jelentek meg színei az ercsi-i ménes pseudonimja alatt a magyar gyepen, de a kezdet — bár sikereket hozott — nem árulta el