A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1928 (38. évfolyam)

NAGY-MAGYARORSZÁG TÜKRE - Színészetünk 1879-1885 között

416 A PESTI HÍRLAP 1928 ÉVI NAGY NAPTÁRA még Csepreghy Ferenc félzesült Szép asszony kocsisa, szinpadirodalmi kísérle­tek nyomában már 1879-ben jött a megváltás, feltört az áldott bőség forrása és ime, följegyezhetjük, hogy Gsiky Ger­gely, aki az Akadémián ez év áprilisá­ban csak a szégyenparagrafussal kapta meg a Bizalmatlan c. verses vígjátéka számára a Teleki díjat: augusztusban már benyújtotta a Nemzeti Színház dráma­­bíráló-bizottsá­­­gához a Proletá­rok kéziratát. És bár igaz, hogy Csikynek ez az új irányt jelölő alkotása csak 1880 január 23- án került bemu­tatóra, mégis egy évvel előbbről kell datálnunk a magyar modern drámairak renais­­sanceát, ami két­ségkívül Csiky Gergely csodála­tos termékeny­sé­géhez fűződik. Ám ezt mege­lőzően is fölvetette magát a kincs, mint ahogy a né­pies szólás mond­ja azokra a ti­tokzatos lángok­ra, amelyek je­lenlététől földa­latti rejtett kle­­nódiumokat vár a nép hite. Csiky a Proletárok előtt sem volt új em­ber és noha a Jós­lat pályakoszorújától kezdve egészen 1880-ig vívódott magával és csak akkor szakított a papi pályával, amikor már a klérus részéről , vált tarthatatlanná szá­mára a rajongásig szeretett színpadirodal­mi pálya: őt is ama kiválóságok közé kell sorolnunk, akik Rákosi Jenő Aesopusá­­nak hatása alatt méltán ostromolták a sikert. Ilyenek voltak őkivüle még Dóczi Lajos, Várádi Antal, akik többször meg­kapták az Akadémia pályakoszorúit, sőt jelentősebb sikereket is arattak a közön­ség előtt a Nemzeti Színházban, de új ösvényt, új barázdát nem vágtak, ha még­oly szép sikert biztosítottak is maguknak, mint pl. első színpadi munkájával, a Leg­szebb-bel, Bartók Lajos, aki előzőleg csak szép versekkel és bő iróniával tűnt föl (utóbbival különösen élclapjában, a fé­lelmes Bolond Istókban). Kivülök még Szigeti József írói egyé­nisége az, ami úttörő jellegű. Ez a Vesz­prémben született nagy rajongója Thá­­liának, már a nyolcvanas évek legelején túl volt az Eötvös báró A falu jegyzőjé­ből csinált Viola, egy alföldi hara­mia című rühr stückjén, sőt leg­maradandóbb mesterművén, a Vén bakancsos és fia a huszár­on is, de még a nyolc­vanas évek lege­lején is kereste magát és új, meg új irányokban al­kotött, mint leg­valószínűbb pél­daképe, Szigli­geti, aki az ope­ralibrettót kivé­ve, minden szín­padi műfajt kul­tivált. Voltak is sikerei Szigeti­nek, az írónak. Az ő érdeme az is, hogy Paulay már igazgatói működésének második évében a legtöbb Moliere­ darabot műsorra tudta tűzni és állandóan a já­tékrenden tudta tartani. Moliere Fösvény-ében Szigeti mester egyik leg­nagyszerűbb színpadi ábrázolását is ün­nepelték. Általában véve, külföldi érintkezésünk ez időben elég gyakori volt a színművé­szet terén. És kifelé való hódolásunk, leg­elsősorban Franciaország felé, egyáltalán nem volt viszonozatlan szerelem. Hogy többet ne említsünk, a szegedi pusztító árvíz károsultjainak impozáns megsegí­tését a párizsi Nagyopera színpadán olyan nagyszerű és főleg magyar szó­mű­sorral szolgálta a francia művésztársada­lom, hogy az Arrogante nevű francia sze­mélyszállító hajó tengeri katasztrófája P. Márkus Emilia a „Kendi Alantit"-ban.

Next