A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1928 (38. évfolyam)
NAGY-MAGYARORSZÁG TÜKRE - Színészetünk 1879-1885 között
416 A PESTI HÍRLAP 1928 ÉVI NAGY NAPTÁRA még Csepreghy Ferenc félzesült Szép asszony kocsisa, szinpadirodalmi kísérletek nyomában már 1879-ben jött a megváltás, feltört az áldott bőség forrása és ime, följegyezhetjük, hogy Gsiky Gergely, aki az Akadémián ez év áprilisában csak a szégyenparagrafussal kapta meg a Bizalmatlan c. verses vígjátéka számára a Teleki díjat: augusztusban már benyújtotta a Nemzeti Színház drámabíráló-bizottságához a Proletárok kéziratát. És bár igaz, hogy Csikynek ez az új irányt jelölő alkotása csak 1880 január 23- án került bemutatóra, mégis egy évvel előbbről kell datálnunk a magyar modern drámairak renaissanceát, ami kétségkívül Csiky Gergely csodálatos termékenységéhez fűződik. Ám ezt megelőzően is fölvetette magát a kincs, mint ahogy a népies szólás mondja azokra a titokzatos lángokra, amelyek jelenlététől földalatti rejtett klenódiumokat vár a nép hite. Csiky a Proletárok előtt sem volt új ember és noha a Jóslat pályakoszorújától kezdve egészen 1880-ig vívódott magával és csak akkor szakított a papi pályával, amikor már a klérus részéről , vált tarthatatlanná számára a rajongásig szeretett színpadirodalmi pálya: őt is ama kiválóságok közé kell sorolnunk, akik Rákosi Jenő Aesopusának hatása alatt méltán ostromolták a sikert. Ilyenek voltak őkivüle még Dóczi Lajos, Várádi Antal, akik többször megkapták az Akadémia pályakoszorúit, sőt jelentősebb sikereket is arattak a közönség előtt a Nemzeti Színházban, de új ösvényt, új barázdát nem vágtak, ha mégoly szép sikert biztosítottak is maguknak, mint pl. első színpadi munkájával, a Legszebb-bel, Bartók Lajos, aki előzőleg csak szép versekkel és bő iróniával tűnt föl (utóbbival különösen élclapjában, a félelmes Bolond Istókban). Kivülök még Szigeti József írói egyénisége az, ami úttörő jellegű. Ez a Veszprémben született nagy rajongója Tháliának, már a nyolcvanas évek legelején túl volt az Eötvös báró A falu jegyzőjéből csinált Viola, egy alföldi haramia című rühr stückjén, sőt legmaradandóbb mesterművén, a Vén bakancsos és fia a huszáron is, de még a nyolcvanas évek legelején is kereste magát és új, meg új irányokban alkotött, mint legvalószínűbb példaképe, Szigligeti, aki az operalibrettót kivéve, minden színpadi műfajt kultivált. Voltak is sikerei Szigetinek, az írónak. Az ő érdeme az is, hogy Paulay már igazgatói működésének második évében a legtöbb Moliere darabot műsorra tudta tűzni és állandóan a játékrenden tudta tartani. Moliere Fösvény-ében Szigeti mester egyik legnagyszerűbb színpadi ábrázolását is ünnepelték. Általában véve, külföldi érintkezésünk ez időben elég gyakori volt a színművészet terén. És kifelé való hódolásunk, legelsősorban Franciaország felé, egyáltalán nem volt viszonozatlan szerelem. Hogy többet ne említsünk, a szegedi pusztító árvíz károsultjainak impozáns megsegítését a párizsi Nagyopera színpadán olyan nagyszerű és főleg magyar szóműsorral szolgálta a francia művésztársadalom, hogy az Arrogante nevű francia személyszállító hajó tengeri katasztrófája P. Márkus Emilia a „Kendi Alantit"-ban.