Tisza István: A helyzetről (Budapest, 1905)

Az Újság szerkesztőjének

Geszt, 1905. julius havában. Az Újság szerkesztőjének. Kedves barátom! Azt kérded tőlem, miért nem szólalok meg és miért tűröm hallgatva az ellenem szórt méltatlan és valótlan táma­dásokat ? Végezzünk először ez utóbbi kérdéssel. Személyes polé­miába bocsátkozni nem szándékozom. Védekezésre nem szorultam; a személyeskedést viszonozni nem fogom s az ország mai helyzetében sajnálom azokat, a­kiknek lelkében tér marad személyes motívumok és személyeskedő polémiák számára. A közélet terén vivott összes harczaimban eddig sem tettem egyebet, minthogy olyankor, a­midőn ezt a közérdek kívánta, teljes objektivitással kimondtam kellemetlen igaz­ságokat, ezt tenni fogom, valahányszor szükségét látom, ezentúl is s ugyanazzal az egykedvűséggel, melyet eddig sikerült megőriznem, fogom azok haragját elviselni, kiknek e kellemetlen igazságok elevenére tapintanak. Nézeteim, aggodalmaim kifejezésével pedig hallgattam eddig, mert nem volt teljesen kizárva a remény, hogy jön létre valamelyes megállapodás a kormány s a többség vezetői között és nem volt szabad bármit is tennem, vagy mon­danom, mi e megegyezés meghiúsultának oka, vagy ürügye lehetett volna. Ma azonban szegényebbek vagyunk ezzel az illúzióval is. Azok a veszélyek, a­melyeket előre láttam, a­melyek elhárítására egész erőmet latba vetettem, napról napra fenye­getőbb közelségben tornyosulnak a nemzet feje fölött. Ok nélkül, szükség nélkül, saját rendeltetésének félreismerésével ragadtatja az magát saját veszte felé. Ezt hallgatva igazán

Next