Pajtás, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1951-01-03 / 1. szám

26163. • iffe 4 mi ' y HAZÁÉRT- KAKOSIVAl ftfär, Vl évf. 1. sz. 1951. jan. 3. %.ra: 30 fillér Szép jelenből boldog jövőbe éppen nppek - még higyje. iaémak irn-■Ír új év első napját sokezer év óta megünneplik az emberek- » r° tok-sok babonát fűztek ehhez ,, ryiphoz — »melyik poriig igazában °!n~ olyan, mint a többi. A sok babonát a félelem szülte. 4-ok ’...•••• sorsát valaha irányitották — és irányítják még most is sok mri-ágitt' táplálták, terjesztették a babonákra. Csak hidd féljen a" nép' flw!/ ' hopp heze a vaksors kezében van. Higyje azt, hogy titokzatos hőnyitják, a melyeket ki kell engesztelni.' Igy volt e j; azoknak" tri-'k hasznot húztak a nép félelméből és elmaradottságából UH hoz a;áj év azoknak, akik 'elnyomttáshtm élnek? Valóban csak felelmet. Inzonylmanságot. Igaz, hogy nem. földöntúli hatalmak unatkóznak brir sorsukba -- de elnyomóik éppen elég szenvedést, nyomort moalázatost tartogatnak számukra. Igen, vannak sötét hatamok, de nem a földöntúl hanem itt, a földön. Sötét hatalmak, amelyek háborút akarnak matulási bombát, rettenetes szenvedést ártatlan gyermekek, ártatlan emberek "milliói szarnám. Milyen más nálunk az új esztendő bekészöntése." 11 évet üdvözünk új szabad esztendőt, immár a hatodikat azóta, hogy Szteilin elvtárs hős katonái felszabadítoltak bennünkét. A szabad népek barim családidban élünk hazánk sorsa nem elszánt és sátét hadalmok, hanem népünk bölcs vezetőinek ke*éb°n van. Biztos és jóságos kezekben. 4 mi népünk bizakodva, mosolyogva köszönd az új évek Rákosi elvtárs egyre szebb, egyre napfényesebb, egyre vidámabb jövőbe vezet minket. .4 mi itjesztendőnk nemeseik egyszerűen egy év a sok közül, mi szeretjük a Wöl-es esztendőt, örömmel üdvözöljük és úgy nevezzük: Az.. Ötéves Terv második esztendeje. Nekünk nem kell százesztendős jövendőmondó ahhoz, hogy belelássunk a jöttőbe, mint a régieknek. Mi csak egyszerűen fellapozzuk Ötéves Tervünk nagyszerű lapjait és jövőnk máris ránk mosolyog. .. mi népünk szabad nép, maga építi, maga alkotja a jövőt. . . Itt épül a Dunai Isma, mellette a szocialista város. Készül a földalattiBudapest utcáin járva már megtapinthatjuk kezünkkel, tulajdon két szemünkkel látjuk a jövőt, hiszen itt építik szemünk előtt! Iskolák épülnek országszert, fehérfalú, sokemeletes, csillogó ablaki, lakóházak. Ott is, ahol m még most üres telek ásít, gyár épül, ház épül az Ötéves tervben, már tudjuk, előre, pontosan.tz mi hazánk tervország, belelátunk a jövőbe, amelyet magunk teremtünk. Ahol mi még kopár a föld, erdők tűnnek majd ki tr földből. Egyre szélesednek 11 gyapotmezők. J.es: nekünk is vizierőművünk, minden faluban kigtyullad a villany. (zért oly buldogok nálunk az emberek, mert már előre tudják, hisz benne vanne Ötéves Tervben! De talán senki sem olyan boldog ebben a hazában, mint éppen az ifjúság, az áttörök. Régebben is gyakran mondták az idősebbek a gyermekeknek: Előtted az élet! Igen, igen, de milyen étet áll régen a gyermekek előtt ! Jobb volt azt előre nem látni. Ki ismerte azt ! Maguk a szülök sem tudják, mire nevelik gyermekeiket, azt sem tudták, lesz-e számukra akár holnap is kenyér. Most:1 M\Ai/ Itff letilt :.ri rtr,\ », ‘ •’* • 7' *J' • •*' ^ v * / minden ebben a hazában. Tanulj, hogy birtokba vehesd. Akarsz mérnök lenni? Tessék. Vagy inkább betegeket gyógyítanál! Szükség van rád, kizárt ajtó vár mindenütt ebben a hazában. .. bányákban egyre több gép dolgozik téged , várnak a gépek, a lengyes kezedre, müveit eszedre, hogy gyarapító, újíts, szerez, dicsőségi'!' a hazának, a népnek, önmagadnak. ( ti fel a traktorra, tanulj meg növényt nemesíteni. Kutass a földben, szedd szel az anyagot, légy vegyész fizikus, geológus, fejlődö hazád ezerféle gyönyörű hivatást ad kezedbe. Ezüstszárnyú repülőgép vár rád, felszállhatsz vele a magasba, légy repülő Vagy szolgáld hazádat, mint a nép katonája és forró szeretettel vesz korá, a néped, mert az ő békéjét véded. A régiek boldog újévet kívántak egymásnak, mi dolgozunk, tanulunk, harcolunk a boldogságért. Mi tudjuk, hogy jövendőnk a mi kezünkben van. Olyan lesz ,az amilyenné mi tesszük. Az amerikaiak és csatlósaik, a lökések, kizsákmányolók ivm irányítják a mi sorsunkat. Nyolcszázmdho dek-harcos, vőlük mi is bizakodva, kemény",, tekintünk előre, pat esztendőben meg inkább helytállnak és még erősebbek leszünk. Még elszántabban harcolunk: a békéért. Kispesten Msvetrákai Népes raj lenne az úttörőkből, kiváncsi pajtáshad orr-orr mellett, akik a kispesti Rákóczi-utcában, az beles rajtuk, újonnan felavatott úttörőház előtt Az ablakokat belülről ízléses nyüszsögnek. Szeretnének bemenni, csipkefüggöny takarja, de az izgadó kívánságuk nem teljesülhet: lőtt pajtásszemek csillogása a vasodabenn takarítanak, padlót fénye- lemezt is átvilágítaná ebben a pilszternek. a falburkolatot fényezik, tanaiban, nem egy ritkás csipke— készülődnek a megjutalmazott függönyt. pajtások fogadására, akik jótanul.- A szemük elé táruló látványtól sok futalnán eljárhatnak majd az aztán az orrok még szélesebbre fanttörő ház-pompásan felszerelt szakpáinak az üvegen, a szemek csifaköreire. Mindezt az épület előtt gála is fényesebbre villan és halk, zsongó pajtások is jól tudják, de de annál elragadtatottabb sól, a jók nem bírnak k Vinyóságukkal, s kelnek«*,majd., nmuha vezényszóra gy.é¡-t, h?|iszp. lelke. U r.v‘ A ad*:.!egy szeplősarcú, élénk tekintető társuk javaslatát: lessenek be az ablakokon. — Úgy van! Igazad van, Jancsi! Nézzünk be az ablakon! — zúg a helyeslés, s máris megszállják a földszintes ház tízegynéhány ablakát. A nagyobbaknak alig kell ágaskodniuk, hogy belássanak, de a kisebbeknek bizony fel kell kapaszkodniuk idősebb társaik vállára. Cselekedetükkel semmi kárt nem tesznek az épületben, mégis: a fényes-tiszta ablaküvegek mintha rosszallan csillannának, amikor a SZÓ idól tört mni’A. ’milttó indul meg a lelkes szóáradat. — Odanézz, Pista, ez aztán az elektrotechnikai szakkör! . . . Menynyi rengeteg szerszám! ... És mind vadonatúj! . .. Ez meg a lakatosműhely! . . . Hú, de töméntelen sok szerszám van itt is! . . . Emilt meg gyaluk, satuk, vésők, főrészek! . . . Remek kis asztalosműhely! . . . Odanézzetek, mennyi : kémcső, górcső, meg lombik álhitt a polcokon!... Biztosan a biológiai szakköré! Meg a kémikusoké!.. . Te Pali, látod azt a szekrényt, amelyik nyitva áll?... Látom, hát, tele van hangszerrel. Még egy zongora is áll ? szekrény mellett!... Amott meg egy filmvetítő! .... Így folyik, ömlik a szó a pajtások ajkáról, aztán egyikük mélyen felsóhajt: — Hej, de nagy boldogság is lehet majd idejárni__ Mire a szeplősarau: — Te is idejárhatsz, ha jól tanulsz! — Ne félj, egy hónap múlva minden tárgyból ötösöm lesz ... így fogadkozik a pajtás és látni rajta: nagyon erős elhatározás született benne. A többiek arca is megváltozik. Elcsendesednek. És amint lassan távolodnak az úttörőháztól, ha nem is beszélnek róla, mindanynyian ugyanarra gondolnak: nagyon sokat és nagyon komolyan kell tanulniuk, hogy meghálálják a szerető gondoskodást, amelyben az ötéves terv alkotói részesítik az úttörőket. Hiszen még ebben a tanévben több úttörőházat kapnak a pajtások, nemcsak Budapest munkáslakta kerületeiben, hanem az ország ipari- és bányavidékein is. És mindegyik hasonló lesz az elsőhöz, a kispesti úttörőházhoz, amelyben könyvtár, mozi, zongora, rádió, teljes zenekari felszerelés, asztalos-, repülőgépmodelező-, lakatos-, elektrotechnikai, fizikai, biológiai és kémiai felszerelések várják az úttörőket. Az ötéves terv végére pedig anynyi úttörőház lesz, hogy azokban az ország összes úttörőjének jut majd hely. Mert akkorra minden pajtás eléri majd az úttörőház látogatásához megkívánt tanulmányi színvonalat. Azért érik el, mert tudják: a jótanulás nemcsak békeharc, nemcsak országépítés, hanem saját boldog életük megalapozása is. Cs. M. A kispesti útiörőház könyvtárában. BÜSZKESÉG VIC: PETŐFI Gyakran és szívesen emlékszünk vissza olvasmányaink hőseire. Kedves hőseink viszontagságait, tetteit megbeszéljük, tanulunk hibáikból és jellemvonásaik, szép emberi tulajdonságaik soha el nem múló emléket hagynak bennünk. Különösen a szovjet pionírok életéről szóló történetek segítettek nekünk abban, hogy munkánkat jobban megszervezzük, hogy szabadságunkat, hazánk gondoskodását még jobban becsüljük. Az ilyen könyveken keresztül rengeteg tapasztalatot gyűjthetünk. Államunk igen nagy gondot fordít arra, hogy az ifjúságot megfelelő könyvekkel lássa el. A Szovjetunió csaknem minden iskolájában megalakul a könyvtár mellett a könyvbarátok köre. Ennek a csoportnak adagjai beszélik meg a kicsikkel, hogy mit olvassanak, sőt felolvasásokat tartanak. A „könyvibarátok” hívják fel a pionírok figyelmét egy-egy új könyvre, plakátokat rajzolnak, gondoskodnak arról, hogy a könyvekről írott vélemények nyilvánosságra kerüljenek a faliújságon, vagy a rajok villámhíradóin. Öszszegyűjtik nagy emberek mondásait a könyvekről, az olvasásról, megtanítják a gyerekeket a katalógusok használatára, hogy a nagy könyvtárak bőséges kincsestárát is megismerhessék. A ,,könyvbarátok” segítenek az önkormányzatnak az olvasókonferenciák előkészítésénél és érdekessé tételénél. Sohase felejtsétek el, hogy a könyvek nyitják meg előttünk a TUDÁS hatalmas kincsesbányáit. Lenin és Sztálin sokszor beszéltek erről az ifjúságnak. Amikor Petőfi Sándor elveszett a segesvári csatában, utána még hosszúhosszú évekig, az elnyomatás, a bús rabság nehéz esztendei alatt, hazavárta őt a magyar nép. Valóságos legendákat költöttek róla. Nem akarta hinni senki, hogy igazán nincs többé. Beszélték, hogy bujdosik, akadtak vándorlegények, akik visszaéltek ezzel a népi hittel és országjárásuk közben Petőfi Sándornak adták ki magukat. A nép nem tudta, nem akarta Wixtt, hogy kedves költője, a szabadság pacsirtája elpusztult a kegyetlen viharban. Nincs költője a magyar népnek, aki jobban, forróbban a nép szívéhez nőtt volna, mint Petőfi Sándor. Áttért szerette őt annyira a magyar nép? Azért, mert ő is mindenkinél jobban szerette népét, hazáját. Valamennyien jól ismeritek Petőfi Sándor költészetét, életét. Sok gyönyörű költeményén millió és miliő magyar gyermek nevelkedett és nevelkedik. Nemzedékek óta tőle tanul haza szeretetet a magyar ifjúság, Petőfi versein keresztül tanulja igazán szeretni még édes anyanyelvét is. Senki sem tudott a mi nyelvünkön hozzá foghatóan énekelni. Ezért, akármilyen jól ismerjük, akár kívülről tudjuk költeményeit, ha elővesszük, mindig új gyönyörűséget találunk benne. Kimeríthetetlen kincsesbánya az ő költészete, ezredszer is felfedezzük benne az újat. Hiszen az újnak, a régi elleni harcnak, a forradalomnak költője volt. Gyakran eszünkbe jut, bárcsak élne most is. Bárcsak megérhette volna szabadságunk szép idejét. Bárcsak itt járna közöttünk, hogy látná beteljesülten, amit megálmodott, megjósolt, amiről biztosan tudta, hogy bekövetkezik: a magyar nép igazi szabadságát, amelyet a szovjet nép harca szerzett meg nekünk. Szabad a magyar nép, szabad a magyar haza, várjon ha Petőfi élne, most már nem is volna miért harcolnia? De igen, volna! A magyar nép Elszabadult, de nincs még az egész:iagon szabadság. Nem űztük1. sötétséget minden földről. És Pf 0 •• miért minden igazi forradalmár, csak szerette a szabadságot, hanem gyűlölte is ellenségeit. Petőfi nem ábrándozott a szabadságról, hanem harcolt érte. Tudta, hogy a szabadságot csak áldozattal nyerhetjük meg, hogy a szabadságért nem sok semmi áldozat. ..De, szabadság, mért halvány az orcád? Szenvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtől, félted? Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód S lesz sereged ezer és ezernyi. Kész meghalni, vagy diadalt nyerni!” — írja „A szabadsághoz” című versében. Ugye! olyan, mintha ma írta volna? Ugye, most is megdobban a szívünk, ökölbe szorul a kezünk, ha halljuk? Amikor fordul az év, a magyar nép mindig megemlékezik nagy költőjéről, mert hiszen Petőfi Sándor az esztendő utolsó napján született. Megemlékeztünk róla az elnyomatás sötét éveiben és megemlékezünk most is, amikor szabadok és boldogok vagyunk. Az elnyomatásban reményünket táplálta, erősítette bátorságunkat, hitünket. A szabadságban pedig arra tanít, hogy boldogságunkban se feledkezzünk meg kötelességünkről: a szabadság drága kincs, soha ne engedjük elvenni Ne feledkezzüük meg ellenségeinkről, akik halad és rabságot osztanának nekünk. In hagynák. De nem hagyjuk nem feledjük Petőfi Sándor hagyatékát, megvédjük a szabadságot amelyért annyian, a legjobbak, közöttük Petőfi Sándor is, ajveletet áldozta. Kíváncsian állják kirne a fúrógépet a pajtások, a kispesti úttörőházban.