Pajtás, 1952 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1952-04-23 / 17. szám

Végigmegyünk a fertődi csoda­ egymástól, sokezer kísérletet kell­naszörpgyárak részére sötétebb szép gyümölcsöskerten. Itt állnak lett végezni, míg egy sikerült. Az színű gyümölcsöt előállítani, hogy az almahibridek. A Jonatánt­ke- új szamóca akkora, mint a közepes ne kelljen a málnát anilinfestékkel resztették a Törökbálint almával, eper, és erdei szamóca ízű. Száz­ sötétebbre festeni. A Jonatánt mindig megtámadta a tíz fajta külföldi és magyar sza- Árkos művelésben bő termést hoz lisztharmat, nagyon sokat kel­­mócával folytatják a kísérleteket, a citrom, narancs és mandarin, lett kénporozni. Sok kísérlet után —-- Most azzal kísérleteznek, „ hogy sikerült olyan almafát "létrehozni. * ^ -- — ■ az új növények nagybani term­elő­amely a Jonatán jó ízét egyesíti a f­e­lénél, nagyüzemi gazdálkodásnál bálintalma ellenállóképességével. ~'N-■~-ry^r milyen vetésmód és művelés felel Az új alma kitűnő ízű és nem tá- ■— ~~ meg legjobban i­madja meg a lisztharmat. Ott egy ^ ~ if'iö így valósítják meg a micsurini körte birsre oltva, így alacsony fát mM­g S 'Jpe tudományt növénykutató tudósaink kaptak. Metszéssel érték el, hogy c-­S Fertődön. A rügyező, virágzó, dús a hajtórügyek nagy része átalakult k qj '■­ kertben a szemünkkel látjuk, hogy termőrüggyé. Nem lesz annyi haj-­j tudósaink évekig tartó fáradságos táj. Télen és nyáron is metszettek 7 munkájával pompás új gyümölcsök (augusztusban), ezzel a rügyek át “ ’v«ÉlT fakadnak Micsurin hagyatékából, alakulását siettetik, hogy már két * év alatt termővé legyenek. ...» p Micsurin örökül hagyta a szov-Három holdon termesztik a ne- Tret ifjúságra, hogy sokat kell elvé­mesített, újfajta szamócát. Erdei gezn­ök a következő nemzedékek­szamócát kereszteztek eperrel. Az nek- Minden mezőgazdasági nő­ebből keletkezett növénynek elvetet- n­ö­vényt, még a látszólag legtökélete­ték a magját és így mindig újra , k­i­sebbet is lehet és kell javítani, vetették. Csak több vetés után rá- hogy bővebb és jobb termést hoz­lik el, hogy a növény milyen tulaj­­zanak'az embernek, honságokat örökölt. A cél az, hogy - — ” ^ ^ " Pajtások, köztetek is sokan van­az erdei szamóca zamatét bele- Az összest mesterségesen porozzák nak az ország minden részében, vigyék a nagyobbszemű kertieper­­be és megfigyelik az eredményt, akik szeretnek növényeket nemesí­tni. Nagy "gyümölcsű, korai, bőven­ Magas, egyenes karókhoz kötözí­teni. Ti, lelkes ifjú micsurinisták, termő legyen, állandóan, egész nyár. ve, mint a szőlő, nő a szedérmálna. Nyúl Mária Uzdon, Csertő Kata­ron hozza a virágot és­ termést. Azt Erdei hamvas szeder keresztezése­­in, Pólyák István kisfáiban, Győr- is célul tűzték ki, hogy tömötthúsú kerti málnával. A keresztezett nő- váry György Pestszentlőrincen, legyen a szamóca, ne legyenek leg­­vény magját nemesítés céljából újra Nyitrai Anikó a Bajza utcában. Ko­­kainrák benne, mert ezekben meg- elvetették. Indákkal szaporítják,­vacsics Margit a Sopron­i-úton és fagy a víz a mélyít ütésnél és könyv Gyümölcse hosszúkás, nagyobb, még igen sokan mások, váltsáték nyen romlik. A legnehezebb volt mint a szeder vagy a málna. Egyik valóra törekvésteket, kísérletezze­­az erdei szamóca zamatét átvinni gyümölcs szederszínű és málna- tek növényekkel és komoly Micsu­­a nemes szamócára. A kettő egészen ízű, a másik málnaszínű és szeder- rin-követők lesztek.­­különböző faj, nagyon távol állnak ízy. A cél volt, bőven termő, a mai­ Korodi Albertné Tiszafüreden van egy gyönyörű, nagy gépállo­más. Akármilyen szép és nagy már most is, még nagyobb és még szebb lesz az ötéves terv vé­gére. Úttörők­­ lárnak a gépállomásra, mert mű­ködik itt egy jól felsze­relt technikai állomás, ahol beavatják őket a nagyszerű gépek titkaiba. Tanulmányozzák a mo­tor szerkezetét, működé­sét. Szemük előtt, a gép­állomás óriási udvaráés vidám dugással, berre­géssel járnak ki-be a pompás harci paripák, a traktorok. Aránylag nem nagy jármű a traktor, de a hozzákapcsolt szállít­mány, vagy gépek egész sorozatát vontatja maga után. Egész éven át si­­­­­og-forog, erős és fürge. Most, a tavaszi vetés idején egyik győzelmet a másik után aratja. #/ W Szeretnek is ám ide­járni a tiszafüredi úttö­rők! Persze, ne gondoljá­tok, hogy egész nap a traktoron ülnek és kocsi­­káznak. Szó sincs róla! Igaz, aki jól dolgozik, egy-egy fordulóra fel­­ülhet valamelyik trak­torra és önállóan vezet­heti. Gondolhatjátok, hogy ilyenkor nem cse­rélne senkivel! De ahhoz, hogy igazi, mély barátságot köthes­sünk a traktorral, hogy megismerjük minden csinját-binját, meg kell tanulnunk szerkezetét, működését, meg kell is­merkednünk még alap­anyagával, a vassal is. A tiszafüredi úttörők meg is ismerkednek vele. A gépállomás műhe­lyében komoly munka folyik. Az úttörök a nagy­szerű villamosgépeken vas­rudakat, abroncsokat, lemezeket munkálnak meg. Köszörűg, fúrógé­pen, esztergán dolgoz­nak. Szikrát szór a vas, percek alatt készít el egy-egy hidegvágót Ma­­tyasovszki, Zeke és Ha­lász pajtás. Izzik a vas a kovács­­műhelyben, messzire cseng a kalapács, vörösen vilá­gít az aprószemű ko­vácsszén. Tüzesen fény­lik a vas ahogy kiveszik a parázsból és nagy, ko­moly kalapácsokkal lát­nak hozzá az áttörök for­málásukhoz. Morvát paj­tás egy-kettőre horgot görbít, Ajtai szénfogót hajlít, Joó satuba fogja munkadarabját és szabá­lyos csavarmenetet vág rajta. Hej, de büszkék munkájukra, gyakorlott, ügyes mozdulataikra! így, és munkán keresz­tül, a traktor alkatré­szein keresztül, a mű­helyben ismerkednek meg igazán a traktorral. A tud­or szerkezetét is meg­ismerik. A negyedikesek és ötö­dikesek vidáman készül­nek a ,,Kapától, a trakto­rig .. ” rajgyűlésre. Bát­ran fordulhatnak szak­képzett ifjú techniku­sainkhoz. Péter az ablaknál ült és azon igyekezett, hogy az udvaron játszó gyerekeket papírgalacsinnal eltalál­ja. Nagy mulatság volt számára, amikor egyik, vagy másik gyerek ijedten kapott fejéhez. Függöny mö­gül leste a hatást. Asztalán a könyvek, füzetek bá­natosan várakoztak gazdájukra. Péter éppen hahotázva bújt el a gyerekek elől, amikor Barta Laci, a tanulópárja megjelent az ajtóban. — Hát te így tanulsz? — kérdi szemrehányóan. — Én már megta­nultam mindent, a feladatokat is elkészítettem, szeretnélek kikérdez­ni. — Egyedül tanuljak? — kérdi Pé­ter. — Azért vagyunk tanulópárban, hogy együtt tanuljunk. Rád vár­tam. Laci igyekezett megmagyarázni, mint már annyiszor, hogy hogyan kell tanulni, de Péter, mintha egé­szen újat hallana, csak fújta a maga nótáját. — Mutasd meg a füzeted, majd én is leírom a leckét. Csak így ta­nulhatok jobban. Laci megmagyarázta a számtant, földrajzot, de Péter egyre csak ab­­­bahagyott játékára gondolt. — Gyere, játszunk egy kicsit — hívta pajtását — csuda jót talál­tam ki. — Most tanulnunk kell, hiszen eddig játszottál — szól szigorúan pajtása. — írd fel a válaszokat én majd este megtanulom — hangzik a ja­vaslat. Laci nem állt kötélnek. Számtanórán Péter egyest ka­pott. Az őrs felelősségre vonta Barta pajtást. — Én nem tanulhatok Péter he­lyett — tiltakozott a megrovás el­len. — Ő várja a sültgalambot, pedig az nem jön magától. Meg kell dolgozni érte. Pajtások! írjátok meg, vannak-e nálatok is „sültgalamb”-várók és ha van, hogyan segítettetek rajta? K. L. °'° 1^3) V ^ (Cé) Is LESZ JÓ TERMÉS Az Alpok zöld lankái csaknem a faluig nyúlnak. Nagyon szép, szemet gyönyörködtető vidék. Zöldelő erdő, dúsvetésű szántóföldek váltogatják egymást, s közben elszórtan apró gyöngyfényű tavak fod­rozódnak. Takaros kis falu Sopronkövesd. Tisztaságáról messzi föl­dön híres. A hófehérre meszelt iskola nem marad a falu mögött sem tisztaságban, sem jó munkában. Ezt bizonyítja az iskola szekrényében féltve őrzött drága kincs, a Rákosi zászló. Az iskola udvarán feszes vigyázzban áll a Rákosi elvtárs nevét viselő úttörőcsapat. Hétvégi zászlólevonásra sorakoztak fel. A csapat­­tanácselnök felolvassa azoknak az úttörőknek neveit, akik a héten a vizsgákra való készülődésben jó munkát végeztek. — Sokat fejlődtek a tanulópárok. Az ötödikes Oláh pajtás fárad­ságot nem kímélő, kitartó munkájával elérte, hogy Visi Sándor bukás helyett hármasra áll. E héten is megdicsérték Visi pajtást a tanárok. Simonfi Feri a két Horváth-testvért segítette egyesek helyett hármasok­hoz. Meg kell dicsérni a nyolcadik osztályból Kántor pajtást is. Azelőtt mindenki panaszkodott rá, de mióta napos lett, az élenjárók között jár. Gyakorlatból tudja most már ő is, hogy mit jelent, ha fegyelme­zetlenek a pajtások. A pajtások figyelmesen hallgatják a beszámolót. Szemük se reb­ben, csak a megdicsértek arca színesedik jólesően, mint ősszel a piros alma. Csak akkor bomlik meg egy kissé a rend, amikor a héten a leg­jobb eredményt elérő VII. osztály átveszi a vándortáblát. Keményen, sokat ígérően tapsolnak a pajtások, mintha csak azt mondanák: vár­jatok csak, a jövő héten mi nyerjük meg a táblát. De a VH-es pajtá­sok mosolya is azt ígéri: álljuk a versenyt, a jövő héten is miénk lesz a tábla! Hogy mégis ki nyeri majd meg a nemes versengést? Aki nem­csak fogadkozik, hanem cselekszik is­ . A zászlólevonás után rövid megbeszélést tart a csapattanács. Közeleg a vizsga, az év vége, egy napot sem szabad hiába elveszte­getni, erről beszélnek a pajtások. Kozma Feri helyettes csapattanács­elnök elmondta, hogy a nyolcadikosok eddig már 15 tételt ismételtek át délutánonként a vizsgaanyagból. Osztályfőnökükkel megbeszélték, hogy minden egyes elkészült tételt közösen átvesznek.­­ Ez most a legfontosabb, ennek kell minden­ úttörő munkát szentelni. Ebben mindnyájan megegyeznek. Az ülés végén fontos határoza­tokat hoznak: minden raj abból a tantárgyból, amelyből leggyöngébben állnak, tanulmányi rajgyűlést készít elő, így például az ötödik osztály földrajzból, a nyolcadik osztály pedig nyelvtanból. A második hatá­rozat pedig az, hogy a faliújság is nap mint nap foglalkozzék a vizs­gákra való készülődéssel. A „Raj hangjai” írják ateg,­ ki javított jegyén, de azt is írják ki, ha egy pajtás rosszul felelt. A faluban már többségében elvégezték a tavaszi munkákat, a sar­jadó vetések bő termést ígérnek. Az évvégi bizonyítványok is jó ter­mést ígérnek: jól megérdemelt ötösöket. S. A. Történelem a tavaszi napsütésben — Jóskánál Gyere máááár. — Megyeeek! A két kiáltás végigharsant a ta­vaszi napfényben pompázó földek felett. A közeli sűrűn bokrosodó rozs- és búzaföldekről ijedt pacsir­ták rebbentek fel. A négy legelésző tehén bámész, csodálkozó tekintet­tel kapta fel a fejét, aztán egy­kedvűen tovább tépdeste az élet­erőtől duzzadó fűszálakat. Négy fiú­­ült az árokparton. Ar­cukat barnára festette a tavaszi napsugár és az áprilisi szél, amely itt suttog most is közöttük. Köny­vüket letették a fűre és felemelt fej­jel figyelték: Jön e a Jóska? jött. Sietve nógatta gyorsabb já­rásra a tehenet, hamarosan a má­sik négy közé csapta, ő maga pe­dig, odalépett a fiúkhoz: — Itt vagyok. Kezdhetjük — te­lepedett le közéjük. A fiúk összébb­­húzóttak, szembe kerültek egymás­sal. Pénzes Pista vette át a szót: — Én azt mondom, kezdjük a történelemmel. Abból már csak két leckénk van, aztán ismételjünk. A többiek bólintottak. Pénzes pe­dig kinyitotta a könyvét. — A­ki tudja, az nyújtsa a ke­zét!... Szóval... Ki volt az a horvát tábornok, aki 1848 őszén elsőnek támadt hazánkra? A fiúk egy része az égre nézett, a többi a fűre. Gondolkoztak. Kettő nyújtotta a kezét. — Jóska! — Jellasics volt — turkált bo­zontos hajában Jóska. — Egész a Velencei tóig nyomult előre, de ott a honvédsereg megverte. — Jól van. Aztán megemléke­zünk-e erről a napról most is? Mi­kor? Ezt meg Juhász Sanyi tudta. — Szeptember 29-én ünnepeljük a Néphadsereg napját. Ekkor ka­pott ki Jellasics. Tavaly emlék­művet is állítottak a csata­ helyén. Pista helyeslően bólintott, majd a tehenekre nézett. Azok nyugod­tan legelésztek. — Akkor menjünk tovább. Mi­kor alakult meg az osztrák-magyar monarchia? Milyen ügyeket intéz­tek közösen? Zekés, Jancsi jelentkezett legelő­ször: — A magyar urak 1867-ben egyeztek meg az osztrákokkal. Kö­zös minisztere volt a pénzügynek, külügynek és a hadügynek. A töb­bit állítólag külön intézték. Megvetően legyintett. A többiek i­s mosolyogtak, de most Jancsi hir­telen felkiáltott: — Hű a Manci! — talpraugrott. A többiek is felkapták fejüket. Most látták, hogy a Manci a búzá­ban áll. Jancsi botja nagyot csat­tant,amire a tehén lomhán vissza­­kecmergett a többiek közé. — Folytassuk — huppant le Jancsi a fűre. Öt fiú elmerült a történelemben a tavaszi napsütésben. Távolról a rizstelep kacagott rájuk. Qiperdanka (IV.—V. osztály részére.) 1. Két őrs­zalagtúrára indul a nyárval. A „Fegyelem’ őrs naponta 7 órát ment, óránként négy és fél­kilométeres sebességgel. A „Jó tanu­­lás" őrs nyolc és fél órát, négykilo­méteres sebességgel. A „Fegyelem" őrs nyolc nap alatt ért el céljaihoz. Mennyi idő alatt tette meg ugyanezt az utat a ,,Jó tanul­ás" Örs? 2. Egy szövetkezeti városban elve­tettek 850 hold tavaszi árpát, más­félszer annyi zabot, kétharmadrésznyi cukorrépát, egyharmadnyi takarmány­­répát. Tavaszi búzavetésük a 8612 hold őszi búzának a negyedrésze. A kukorica vetését a jövő héten kezdik el, annyi területen, mint a cukor- és takarmányrépa együttesen. A kisebb növények (mák, cirok, stb.) vetésterü­lete összesen 197 hold. a) mennyi tavaszi vetése lesz ös­­­szesen a városnak? b) mennyi a város őszi és tavaszi vetésterülete összesen, ha a 8612 hold őszi búzán kívül még 3733 hold őszi vetésük van? c) Mennyi idő alatt szántották itt a földet a tavasziak alá, ha egy trak­tor naponta 22 holdat szánt és 25 traktor van a város gépállomásán?

Next