Pajtás, 1953 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-07 / 1. szám
A A DOLGOZÓ NÉPÉRT A HAZÁÉRT - RÁKOSIVAL ELŐRE? A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG UPM USTÜHÖK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA VII. CNF., 1 SZ. ARA 10 FILLÉR 1 VNII .R 7. MÄK® S JUELVTARS ( A SZUHAKALLÓI BÁNYÁSZOKNÁL ) Oll. ahol a napfény vakítóan csillogtatja a hivat, hazánk egyik legmagasabb pomjia épült a galyatetői üdülő. Népünk legjobbjai: é.munkások, Kossuth-díjasok, sztahanovisták üdülnek ill. Ma ebéd után nem pihentek le a vendégek. Izgatollait várakoznak az előcsarnokban. Minden szem az alagsorra tapad. Ott van az LIB-szoba, ahol az üdülő legkedvesebb vendégeivel, a szuhakálói bányászokkal már művfél órája beszélget Rákosi elvtárs. Drága percek, miért nem lehet megnyújtani őket? Már ötödik napjukat töltik itt a szuhakáló bányászok. Vendégtársaik eddig nem zaklatták őket kérdéseikkel, hagyták, hadd pihenjenek. De most körülveszik őket, mindenki szeretné tudni, miről beszélgettek Rákosi elvtárssal, és bár a mentés minden mozzanatát ismerik az újságból, mégis kérik Vrábik elvtársat, mondja el, mit éreztek, amikor a bánya mélyén meghallották Rákosi elvtárs hangját. Egyik vendég közbekérdez. ..Most viták az elvtársak Rákosi elvtársid?” A bányászok mosolyognak, szívesen válaszolnak. Olyan nagy öröm Rákosi elvtársról beszélni. Gelbert, a legrégibb bányászok egyike szólal meg először: „Vártuk, ha ne vártuk volna és mégis nagyon meglepett bennünket. Mikor azJB-szobába szólítottak, azt hittük, hogy a minisztériumból jött valaki. Nyílik az ajtó — és Rákosi elvtárs áll előttünk. — No, most mit mondasz, Gelbert? — kérdeztem magamtól. A következő pillanatban már köztünk ült és ahogy megszólalt, eloszlott minden félénkségünk, úgy éreztük, hogy édesapánk beszélget gyermekeivel.” Vrábik elvtárs veszi át a szót. Amint beszél, a vendégek úgy érzik, hogy eltűnik Galyatető, az üdülő barátságos termei, lent vannak a szuhakállói bánya mélyén. Foglyok, a bányavíz foglyai már három napja. Azóta nem éltek, alig van már erejük. Kijutnak-e innen? Érzi-e mégegyszer a nap melegét? Láthatják-e mégegyszer szeretteiket? Folytathatják-e mesterségüket, adhatnak-e még szenet a hazának? És felcsendül Rákosi elvtárs nyugodt hangja. ..Nektek élni kell! Ne adjátok fel a reményt!” — Rákosi elvtárs szavára keményen, fegyelmezetten harcoltunk életünkért — folytatja újra Gelbert elvtárs. — Harminckét év óta vagyok bányász, amikor odakerültem kocsisnak, tizenkét éves gyerek voltam. Akkor öregnek éreztem magam, most pedig nagyon fiatalnak. Most újjászülettem. Igen, csak hajszálon függött az életünk. Ezt most már Rákosi elvtárs is megmondta. Nagyon aggódott értünk. Csak úgy, mint mi, India, milyen sok veszély fenyeget bennünket. Éj ötnappal ránk gondolt, félóránként kért rólunk híreket. — Most pedig újév napján meglátogató bennünket — mondja Szaniszló elvtárs. — Nem is tudom, mivel háláljam meg Rákosi elvtárs szeretetek Azaz tudom: ezentúl még jobban dolgozom, még több szenet adok hazámnak. Szűcs Zsuzsa diszkta, huszonegy éves, tíz hónapja dolgozik a bányában. — Hogy ez a Szerencsélenség történt, nem fél visszamenni a bányába? — kérdik tote. — Most már nem félek, mon szereti m*g igazán a bányát. Meggy*''ön' le* tanácsaimat is: ne féljenek a bányától. Rákosi elvtárs éppen most mondta. ..Nem engedem, hogy a nők nehéz munkát végezzenek a bányában, csak olyat, ami szervezetüknek való.” Majd beszélek az úttörőkkel is, hogy minél többen készüljenek bányásznak. — Most már biztos, hogy sok pajtásból lesz bányász — mondja mosolyogva Vrábik elvtárs. — Rákosi elvtárs emltelte a pókban különösen sok levelet kapott az úttörőktől. Azt ígérték, hogy bányászok fődnek, a szuhakállói példa buzdítja őket: hazánkban nincs mitől félniük a bánya mélyén. Rákosi elvtárs jó egészségben találta újév napján a szuhakállói bányászokat, jó egészségben találta az egész magyar népet. Bitonságos életünket, szép jövőnket, a Magyar Dolgozók Pártjával, Rákosi elvtárssal éptjük. Köszönjük szerető gondoskodását. Rákosi elvtárs! Derzsi Li A DISZ Központi Vezetősége nagy újévi ünnepélyen látta vendégül a lejobb budapesti csapatárdistákat december 3- én. A Közgazdasági Egye‘*»r* gyönyörűen feldíszített termiben Petrák Lajos elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára szeretettel üdvözölte a pajtásokat A csapitgárdisták a téli de utáni órákig vidám szórakozással. Játékkal töltötték az időt A legnépszerűbb művészek szórakoztaták őket és Télapó szép ajándékokat osztott a 3 legjobban dolgozó úttörök közöt. Válsz a fWap, utfelőtt Drága Barátaim! .4 magyar úttörők lapjában, a ,,Paió •ult” paróhfiúnt tevéseket. Nagy örömmel válaszolok rá. Mert három éve tanulok oroszal, azért még nem halok ezen a nyelven írni. Most sajnálom igazán* Jjogti nem készültem fel még szorgalmasabban az orosz órákra. ígérem, hogy ezután még komolyabban járok hozzá a tanuláshoz és nemsokára már oroszul írom levelem. Minket a Szovjet Hadsereg szabadított fel a lökés uralom alól. Új gépekkel, vetőmaggal segítettek bennünket. Ma már olyan növények is vannak hazánkban, melyekről hét évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Új dakát, új iskolákat, lakóházakat, napköziotthonokat, népboltokat, gyárakat kaptunk. Budapesten most épen a földalatti vasút. Az Aljáidon csatározíb,! Kiváljék. Minket is asszép, új úttörőházzal ajándékozott meg államunk. December 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján avattuk fel. Ha majd megkezdődik benne az élet, akkor részletesen beszámolok munkánkról és elküldöm ül nőházunk képét is. A mi városunk és iskolánk messze van tőlebk, de az igaz barátság legyőzi a távolságot. Biztos vagyok abban, hogy leveleinken keresztül még jobban megismerünk és megszeretünk benneteket, még szorosabbra fűződik a szovjet pionírok és a magyar úttörők barátsága. Kiss Mária, Nyíregyháza, Géza u. 23. „ A LEGFONTOSABB „F.n. a Magyar Népköztársaság ifjú úttörője — pajtásaim színe elött fogadom, hogy minden körülménnek közeli hűséggel szolgálom a dolgozó nép figyét. Fogadom, úgy élek és tanulok." Irott hazám hasznos építője, a béke védelmezője váljék belőlem. — A fidlgozó népért, a hazáért — Rákosival előre!" Szerint az országban ezer és ezer csapatgárdista ismételgette ezeket a szavakat a csapatgárdista-találkozón. Ezer és ezer gárdista emlékezett vissza arra a napra, amikor úttörő lett Hogyan teljesítettük fogamalmunkat? Hogyan tartottuk be szavunkat? Erre válazoltak gárdistáink a megyei találkozón és a csapatokban megtartott gárdistagyűléseken — Milyen jó, hogy felidéztük most, mit fogadtunk, amikor úttörők lettünk — mondta Nagy Magdolna koppány monostori csapattanácselnök pajtás. — Sokan megfeledkeztünk róla. Megfogadtuk, hogy úgy élünk és tanulunk, hogy hazánk hasznos építője, a Iwice védelmezője váljék belőlünk Amikor sokan hiányoznak az osztályból, vagy késnek és nem tanulják meg a leckét, akkor nem tartják meg fogadalmukat. A csapatban most újból beszélgetünk majd a fogadalomról és minden rajban kitesszük a fogadalom szövegét, hogy sollel ne feledkezhessünk róla Milyen sokszor halljuk a pajtásoktól. Fogadom, hogy ezentúl jobban tanulok és nem késem el az iskolából. Fogadkoznak, hogy jobbak lesznek ezután Szavukat adják a pajtások és néhány nap múlva elfeledkeznek róla. Szabad e az úttörőnek játszania a szavával? Szabad-e megfeledkeznie fogadalmáról? Nem. Ezt nem szabad tennie akkor sem, ha csak egymás között fogadkoznak és különösen akkor nem, ha a zászló előtt tett fogadalmukról van szó. Parragh pajtás,kiskunhalasi zajtanácselnök,csapata példaképe Amióta fogadalmat tett és vörös nyakkendőjét megkapta, egy percre sem feledkezett meg fogadalmáról. Amikor tanul, vagy úttörőmunkáját végzi, mindenkor arra gondol, hogy megfogadta: minden munkájával a dolgozó nép ügyét szolgálja. Tanulás, vagy vasgyűjtés? Parragh pajtás egész rajával élenjár a munkában. Fegyelmezetlen egyik-másik pajtás? Parragh pajtás, a rajtanácselnök nem a nyakkendő elvonását javasolja, hanem arról beszél, hogy mit jelent az adott szó. Megértik őt a fegyelmezetlen pajtások is, mert érzik, hogy csak az lehet úttörő, aki teljesíti, amit vállalt Sok szó esett a gárdistagyűléseken a vörös nyakkendőről. Van olyan csapattanács, amelyik, ha valaki nem úgy viselkedik, mint ahogyan kellene, elveszi a nyakkendőt A pajtás ilyenkor nagyonbúsul, de amikor látja, hogy rajában, csapéiban csak néhány pajtásán van nyakkendő, úgy érzi, hogy „úgy sem tudják, rajtam miért nincsen nyakkendő, nem is olyan nagy baj, hogy elvették". Némely csapattanács úgy véli, versennyel lehetne a pajtásokat „rábírni", hogy mindenki viselje a Visca nyakkendőt. Aki igazán úttörő, aki egész szívével éli, hogy mit fogadott a zászló előtt, amikor úttöró lett, az büszkén és boldogan viseli nyakkendőjét. A csapatgárdisták ezrei újból fogadalmat tettek a gárdistatalálkozón és gyűléseken, hogy minden pajtásuknak elmondják újbóól és újból, mit jelent az úttörőfogadalom, mit jelent az adott szó. Nagy Szilárd almásfüzitői csapattanácselnök így beszélt a találkozón: „Most látom csak igazán, mi lehet az oka annak, hogy a mi csapatunkban sok a hiba. A legfontosabbról feledkeztünk meg, fogadalmunkról. Sokan már nem is emlékeznek arra, hogy mit fogadtak. Ebből adódott a fegyelmezetlenség és az, hogy kisebb dolgokban sem tartottuk meg szavunkat. Fogadom, hogy csapatomban ezentúl úgy dolgozom, hogy valamennyi pajtásommal együtt hazánk hasznos építői, a béke védelmezői váljanak belőlünk." Gárdisták! Úttörök! Beszéljétek meg az őr-.ben, rajban, mire kötelez benneteket az úttörőfogadalom, az adott szó. Ha valaki elfelejtette volna, tanítsátok meg a fogadalom szövegére. Az új esztendő hozzon valamennyi csapatnak ftj. Jó eredményeket a tanulásban és úttörőmunkában .