Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-15 / 1. szám

Gyors és önzetlen segítségnyújtás Tragikus képeket és hangokat sugárzott a televízió péntek dél­utántól. A volt román vezér­­ meg­érdemelné, hogy nevét soha többé le ne írják és ki ne ejtsék­­ mint seb­zett vadállat támadt népére a kü­lönleges alakulataival. A döbbenet és iszonyat cselek­vésre késztetett nagyon sok ma­gyart. Gyűjtési akciók sorozata in­dult el szerte az országban, így Pakson is a városi tanács szervezé­sében. Szombat (23-án) reggel hét órától déli tizenkét óráig hozták a paksi emberek ajándékaikat a ro­mán nép számára. A városi rendelő­­intézet és környéke felbolydult méh­kasra emlékeztetett A rádióból fegy­verropogás hallatszott, az emberek arcán döbbenet és felháborodás. Több mint ezer ember hozott csomagot a gyűjtőhelyre. 17 tonna áru került a teherkocsik platójára. A gépjárműveket és a rakodóesz­közöket a konzervgyár biztosította. Néhány adat az adakozási szán­dék illusztrálására: 6 tonna ruha, 1862 kg liszt, 1864 kg cukor, 50 kg szaloncu­kor, 30 zsák krumpli, 40 kg sza­lámi, 300 kg konzerv, 150 kg füs­tölt áru, 15 250 Ft készpénz. -béri­ Nehéz a csomag és a szív is.. Irány Szeged dé profundisz a temesvári ártatlanok emlékére A mélységből kiáltok fel hozzád Uram! ahol sír a lélek és sírni is fog mindörökkön átok és áldás hol vagytok Magyarok Istene? hol vagy! hiszen mi is a néped vagyunk és halandók nem mint te halhatatlan mit tettünk hogy haragszol ránk Isten! mit? látod lassan ellobbanunk mint az utolsó pásztortüzek az alföldön már imádkozni sem tudok s a mélységből kiáltok fel hozzád Uram! hallod? a mélységből. (LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA) PAKSI HÍRNÖK 2 Nép­számlálás 1990 Tisztelt olvasók! 1990. január 2-február 3-a között számlálóbiztosok keresnek fel min­den családot A tízévente esedékes népszámlálást hajtják végre. Ha­zánkban az első hivatalos népszám­lálás 1870-ben volt. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően tízévente kell népszámlálást tartani és a II. vi­lágháború óta ez lesz az ötödik számlálás. Mivel az állampolgárnak nem­csak jogai, hanem kötelességei is vannak, ezért tisztelettel kérjük önö­ket hogy a számlálóbiztosok kérdé­seire szíveskedjenek válaszolni, ugyanis a törvények kötelezővé te­szik a pontos válaszadást. Arra kérünk mindenkit, hogy a gyors információk megadásával se­gítse elő ezt a fontos felmérést. Sz. Gyászistentisztelet a Templom­ téren Több mint ezer gyertya fénye világította vol­na meg az arcokat december 27-én este a Templom téren, ha nem támad fel a rendkívül hideg szél. Gyászistentiszteletre jött paksi lako­sok arcán csillant meg a könnycsepp, amikor pontosan 6 órakor megszólaltak a katolikus és református templom harangjai, melyek az elő­ző két napon karácsonyi istentiszteletekre hívo­gattak, most pedig emlékezni a Romániában élő vagy szabadságukért életüket vesztett test­vérekre, nemzeti és felekezeti hovatartozás nél­kül. Négy felekezet lelkésze állt a fekete bárson­­nyal leterített asztal mögött, melyen a két nagy gyertyának lángját ugyan elfújta a szél, de a ke­reszt így is ragyogott. Fóris István baptista lelkész szavai törték meg a csendet, amikor imádkozott élőkért és holtakért, idősekért, fiatalokért Nem kellett kí­séret, mindenki szívből énekelte magyar né­pünk imádságát a Himnuszt. Kőváry László református lelkész az istentisz­telet igehirdetője Ésaiás próféta könyve 8. ré­szének utolsó és 9. részének első verseit olvasta fel. Igehirdetésében szólt arról, hogy Karácsony a hit reménység, szeretet ünnepe, ezekből kell megújulni. Romániában lassan és tudatosan e háromtól fosztották meg a népet Elvették há­zaikat templomaikat bezúzták bibliáikat elvet­ték nyelvüket megölték gyermekeiket. Halál ár­nyékának völgye lett Erdély, ahol egykor Beth­len Gábor életét Misztótfalusi Kiss Miklós munkáját stb. áldással emlegették. De világosság ragyogott fel. Visszaköveteli egy ország a hitét az életben való reménységét, és nem gyűlölni, hanem szeretni akar. Kolbert Mátyás katolikus esperes-plébános imádságát Tóth Attila verse előzte meg „Hozzatok virá­got’ címmel. Brebovszky János evangélikus lelkész bűn­bánati zsoltárt olvasott fel, majd a jelenlevők együtt mondták el a Mi Atyánkot. Befejezésül a jelenlevők elénekelték az Erdé­lyi himnuszt. Amilyen némán állt a sok száz em­ber a gyászistentisztelet alatt, miután elhang­zott a himnusz utolsó mondata: „Ne hagyd el­veszni Erdélyt Istenem!” szinte szótlanul indult mindenki meghatottan haza. Az összejött ado­mányból (15 000) Fi szeretnénk Erdély-emlék­­helyet kialakítani a Virág utcai református te­metőben. Három kopjafa emlékeztetne min­denkit 1989. december 20-án Temesváron tör­tént vérengzésre, mely egy ország ébredése lett. Szervezője és a további adományok kezelője Gutai István a művelődési központban. Külön mondunk köszönetet a művelődési Ház erősítő berendezéséért és mindazoknak, akik az istentisztelet technikai feltételeit biztosí­tották. Akik megélik 1990. december 20-án emlé­kezzenek újra! Kőváry László 1990. JANUÁR 15.

Next