Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-01-01 / 1. szám

________KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. január 1._____________________ÁRA: 16,50 Ft_______________________IV. évf. 1. szám Átalakuló erőviszonyok (Másodközlés, forrás az MDF téti Értesítője) Az 1990-es országgyűlési választások a pol­iika pártok között meg­határozó frontot sokféle politika­i megtartá­sból oknál fogva a jelenlegi kormánykoalíció é­s az ún. „libe­rális” ellenzék között alakították ki. A balol­dal - amelyet a Parlamentben leginkább az MSZP képvi­sel - alárendelt szerepet kapott, lényegileg a politikai élet perifériájára szo­rult. Ez azonban csupán a parlamenti erővi­szonyokra igaz - a társadalmi ös­szkép az­óta sokkalta differenciáltabbá vált, és bizo­nyos vagyok benne, hogy nekünk elsősor­ban ebből, a társadalom sokféleségéből, a benne ható, nem egy­szer manipulált folya­matokból kell kiindulnunk. Egy dolog bizo­nyos: a reálisan érzékel­hető összkép nem megnyugtató, a baloldal a munkavállalók radikalizálódásában érdekelt. Az idő múlá­sával jelentős átalakulás kö­vetkezett be az or­szág belső helyzetében, és az ellenzéki pártok közötti, korábban igen nagy különb­ségek kiegyenlítődni látszanak. Érthető tendenciákról van szó, az alább elemzendő folyamatokat azonban nem csak megértenünk kell, hanem számolnunk is kell velük. A kiegyenlítődés egyfelől az SZDSZ növekvő és mind nyilvánvalóbb ku­darcainak köszönhető (itt többek között az önkormányzatok tevékenységében napon­ta tapasztalható sorozatos kudarcok, a cse­lekvésképtelenség, felelősségáthárítás, ha­talomátmentés jelenségei, a liberális és szo­ciáldemokrata jellegű irányok konfliktusa, az SZDSZ vezetésének belső válsága és pártjuk tömegbázisának csökkenése említ­hető), másfelől pedig oka a folyamatnak az is, hogy a FIDESZ sem pártot, sem markáns politikai arculatot nem tudott kialakítani, il­letve fenntartani, a szakmaiság „imidzse” ke­véssé képes eltekerni már a belső ellentéte­ket és különböző érdekeltségeket. A FI­DESZ problematikájának elemzése külön -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ helyet igényel. Véleményem szerint az egyik leglényegesebb változás jelenleg: a balol­dal fokozatos megerősödésének vagyunk szemtanúi. Az a baloldal, amely a múlt esztendő tava­szán teljesen szétesett, az MDF be nem kal­kulált mértékű előretörése és a koalíció sike­rei nyomán szinte sokkszerűen dezorgani­­zálódott, irányultságát veszítette és az egész ország szerencséjére maradék erejét is szét­forgácsolta­­ mára, tanulva a kudarcokból, sőt, érezve a történelmi bukás elkerülhetet­len súlyát is, szemlátomást összeszedni ké­szül önmagát, s félreértve az ideiglenes és a valódi demokráciával mindig együttjáró bel­ső vitákat, lassan arra készül, hogy adandó alkalommal - és erre az „alkalomra” éber tekintetek lesnek - ismét magához ragadja a hatalmat, külső biztatásokban is remény­kedve, és azért is, mert „nem te­het mást”. A valódi ok persze a maradék hatalom átörö­kítése. Mostani taktikájuk egyrészt a harmincas évek végének „népfrontos” hagyományaira támaszkodik, ami azt jelenti, hogy sokfelé nyitva kísérlik meg a fennmaradás biztosítá­sát, a keresztényszocializmustól (Szűrös Má­tyás) a szociáldemokrácián (Horn Gyula) és a századforduló cseh nemzeti baloldalához hasonló elveken (Pozsgay Imre) át egészen a kommunizmusig (Thürmer Gyula) jelen­tős szervezőtevékenységet fejtve ki. Termé­szetes, hogy ezen az igen széles körön belül a legtöbb jelzett irányzat elhatárolja magát a többitől, a nemzeti jelleget, a stabilitást, az al­kotmányosságot és a parlamentarizmust emelve ki a leggyakrabban, az önlegitimá­ció érdekében. Mindemellett igen nagy erő­feszítések mutatkoznak a szakszervezeti mozgalom felhasználására, melynek célja, hogy a MSZOSZ-t, a régi rendszer kiváltsá­gosai által vezetett szakszervezetet a mai baloldal háttérszervezetévé, bármilyen tö­megakcióra felhasználható rohamcsapatá­vá szervezzék át. A MSZOSZ tagszerveze­teit egyszersmind arra is fel akarják használ­ni, hogy a vállalatoknál, az üzemekben átve­gyék a megszüntetett MSZMP-pártbizottsá­­gok szerepét, vagyis az érdekvédelem mel­lett és helyett elsősorban a baloldal szerve­zőbázisaivá válhassanak akár ún. „polgári elégedetlenségi mozgalmak” kirobbantásá­ra, akár a választási időszakra. Látnunk kell azt is, hogy az a meosztott­­ság, mely a választásokon a volt állampárt hátrányára sült el, már szinte előnyükké vál­tozott Észrevették, hogy ugyanaz az ideoló­gia sokféle „csomagolásban”és más-más ré­tegek szája íze szerint „kínálva” megtöbb­szörözheti vevőinek számát. Az átlagpolgár ugyanis kevéssé veszi észre, hogy az Agrár­­szövetségtől, a különféle munkaadói érdek­­védelmi szervezeteken keresztül - ahol az egykori pártbizottságok által kinevezett igazgatók és elnökök védik egymás érdekeit - a gombamód szaporodó társadalmi egye­sületekig a legtöbb semleges elnevezésű tes­tület valamiféle baloldaliságot kínál. S ne fe­ledjük: széles rétegek előtt a múló idő lassan megszépíti a Kádár-korszak puha diktatúrá­jának emlékeit is, főként, ha van, aki szépít­sen, erőszakolt összehasonlításokat és fékte­len demagógiát alkalmazva. Mindezeken túl még egy fontos tényre kell felhívni a figyelmet a baloldal politikai le­hetőségeinek értékelését illetően. Arról van szó, hogy a „liberális” pártoknak - a rövid­ség kedvéért nevezzük így az SZDSZ-t és a FIDESZ-t - politikájuk pénzügyi támogatá­sa terén nem kell különösebben szűkölköd­niük. Ezek a lehetőségek azonban összessé­gükben is eltörpülnek az egykori kommu­nisták által felhalmozott vagyontömeg mel­lett. Elég itt arra utalnom, hogy a KISZ és az MSZMP vagyona gyakorlatilag eltűnt, kivo­­(Folytatás a 2. oldalon.) Minden kedves olvasónknak eredményes, békés, boldog új esztendőt kíván a Hírnök szerkesztősége! V____________________________________________________________________________________________________________________________________________________j <,

Next