Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-01-08 / 1. szám

1998. január 8. IPARI PARK TOVÁBB, TOVÁBB Több, mint egy éve van Paksnak ipari parkja. Az ipari parkok, és köztük a paksi létesítmény helyze­tét, fejlesztésük lehetőségeit Vincze Zoltánnal, a Paksi Ipari Park Kft. ügyvezetőjével tekintettük át. A Paksi Hírnök számára el­mondta: most ér véget az országban a rendszerváltás óta elindult gazdasági szerkezetáta­lakításnak, iparfejlesztésnek egy tíz éves szakasza Ez alatt az idő alatt, de leginkább az utóbbi néhány évben jelentősen meg­növekedett az ipari parkok szá­ma: hivatalosan hetvenöt, de az „Ipari Park" címmel nem rendel­kezőkkel együtt ez a szám jóval magasabb. A paksi ipari park kialakításá­ra kijelölt terület egy részének közművesítése mostanra meg­történt. Az ügyvezető hangsú­lyozta: figyelemmel az ipari par­kok között egyre jobban kié­leződő versenyre, folytatni kell a még nem értékesített területek alapközművekkel történő ellátá­sát. Ezt támasztja alá az a felmé­rés is, mely szerint a külföldi be­ruházók a munkaerőpiaci jel­lemzőkkel együtt az alapközmű­vek meglétét tartják a legfonto­sabbnak. A közműépítés másik ösztönzője a Paksi Ipari Park Kft által a Gazdasági Minisztérium pályázatán megnyert mintegy negyvenhárom millió forintos pénzügyi támogatás: a feltételek szerint a vonalas közműhálózat­nak a finanszírozási szerződés megkötését követő három éven belül el kell készülnie. Az ipari parkok beruházói kö­zött döntő többségében multi­nacionális vállalatok és kis- és középvállalkozók lehetnek. A multinacionális cégek egyszer­re sok embernek tudnak mun­kát biztosítani, de alapvetően az olcsó, szaktudást nem igénylő munkaerőre építenek. Az utób­bi évek tapasztalatai azt mutat­ják, hogy a több száz főt foglal­koztató nagyvállalatok nem fel­tétlenül rendezkednek be hosszabb időre. Ennek egyik oka, hogy komolyan számíta­nak a kelet-európai országok gazdasági helyzetének stabilizá­lódása után rendelkezésre álló, a magyarországinál is olcsóbb munkaerőre. A helyi kis- és kö­zépvállalkozások, bár kisebb léptékű fejlesztést tudnak vég­rehajtani, mégis egy régió, vá­ros gazdasági életének, ipar­szerkezetének, egy hosszú távú, de stabil iparfejlesztésnek meg­határozó elemei. Vincze Zoltán szerint nem csak országos, de helyi sajátos­ság is, hogy a kis- és középvál­lalkozások problémákkal küz­denek a finanszírozás, az embe­ri erőforrás felkészültsége, a ke­reskedelmi-piaci lehetőségek területén. A probléma enyhíté­sében jelentős szerepet vállal­hat fel a paksi önkormányzat, a Paksi Ipari Park Kft. nem csak közvetlen pénzügyi segítség­­nyújtással, hanem közvetett tá­mogatással (a szükséges forrá­sok megszervezése, a rendelke­zésre álló kapcsolatrendszer felhasználása) is. Az ügyvezető fontosnak tart­ja, hogy megvalósuljanak a tu­dásigényű, a kutatás-fejlesztés eredményeit hasznosító techno­lógiák. Ez a kis- és középvállal­kozások számára a mennyiségi növekedés mellett megteremte­né annak minőségi alapjait is. A feladatokat, terveket Vin­cze Zoltán úgy összegezte: folytatni, majd befejezni szüksé­ges a már elindított beruházáso­kat (például: az értékesített te­rületek beépítése), meg kell ha­tározni a további fejlesztések irányát, és fontosnak tartja az iparfejlesztést szintén je­lentősen befolyásoló té­nyezőként a Paksot is érintő M6- os gyorsforgalmi autóút mi­előbbi megépítését. Paksi Hírnök BOR IMRE POLGÁRMESTER ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE T­isztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves paksi polgárok! Ismét eltelt egy év, amelyet ki-ki vérmérséklete és lehetősé­gei szerint búcsúztatott. Külön­bözünk abban, hogy alkalmaz­kodva a hagyományokhoz te­­szünk-e fogadalmakat, s ha igen, aprókat vagy világmeg­váltó nagy elhatározásokkal vá­gunk neki az új esztendőnek. Bármelyik utat követjük is, nem tagadhatjuk, az év vége mindig a számvetések és terve­zések időszaka úgy a közélet­ben, mint a magánéletben. Értékelünk és tervezünk: sike­rek és kudarcok, nyereség és veszteség, esélylatolgatás, új cé­lok, hatékonyság-növelés, taka­rékosság körül forognak gondo­lataink, s hisszük, az új évben majd lesz elég erőnk, kitartá­sunk, szerencsénk, s ki tudja mi minden még, hogy jobban él­jünk. Szilveszter éjjelén új esélyt adunk a világnak arra, hogy jobb legyen. De gondolunk-e mindannyi­an arra, hogy a minket körül­vevő világot mi teremtjük ma­gunknak? Érezzük-e mindnyá­jan saját­, szűkebb és tágabb környezetünk sorsának fe­lelősségét? Vagy ülünk ölbe tett kézzel és kívülről várjuk a se­gítséget, amely élhetőbb életet, lakhatóbb várost teremt ne­künk? Önök, akik október 18-án vá­lasztási szövetségünkre szavaz­tak úgy döntöttek, hogy kezükbe veszik saját sorsuk irányítását, olyan programot támogatnak, mely tudatos tervezéssel, követ­kezetes munkával, felelős gaz­dálkodással szolgálja a város fejlődését. Ehhez a munkához kérem a jövőben minden paksi polgár támogatását. „Semmilyen szél nem kedvez annak a hajósnak, aki nem tud­ja melyik kikötőbe tart" - tartja egy híres ókori mondás. Hatá­rozzuk meg hát közösen az előt­tünk álló négy év téjait, hogy honnan indulunk és mit aka­runk elérni! Sokan visszaküld­ték már az ünnepek előtt kikül­dött, erre vonatkozó kérdőíveket - köszönöm, hogy partnereink lettek, hogy értik és tudják­ ró­lunk, közös jövőnkről van szó, melynek építése mindegyikőnk dolga. Január közepéig várjuk még ja­vaslataikat, hogy aztán a hónap végén közvélemény-kuta­tást végezhessünk a négyéves tervről. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden meg­oldható ebben a ciklusban. Sú­lyoznunk kell a tennivalókat anyagi és szakmai szempontból egyaránt. Lesznek olyan elkép­zelések, amelyek egy hosszabb távú terv részeként hasznosítha­tók, s olyan elképzelések, ame­lyek azonnal megvalósíthatóak. Mert hiszem, hogy nem minden pénzkérdés. A város hangulatát, az itt élők közérzetét sok tényező befolyásolja, ezek között számta­lan olyan is, melyek értéke nem tárgyiasítható. Mennyit ér a gondosság, ahogy rendben tartjuk portán­kat, műveljük kertjeinket, dí­szítjük ablakainkat, söpörjük járdáinkat? Eszünkbe jut-e a muskátli­palánta piaci ára, ha dús virágai leomlanak a ház fa­lán, mérhető-e a szeretet, s ha igen, vajon a karácsonyi aján­dék ára-e a mértékegység? És mennyit ér egy mosoly a bu­szon, egy simogatás az iskolá­ban, a baráti kézfogás, vagy a segítő szándék?­­ Mérhetetlenül sokat. S, hogy mibe kerül? Fi­gyelmességbe, önzetlenségbe, megértésbe, türelembe, tisztelet­be, együttműködésbe és sorol­hatnám még az igazán értékes újévi fogadalmakat. Mert igen, jó lenne, ha megfogadnánk: az újévben figyelünk egymásra, észrevesszük és megőrizzük ér­­tékeinket, segítjük a közért ténykedőket, támogatjuk az ele­setteket, hogy olyan városban él­hessünk, amely az otthonunk. . K­ívánom, hogy az új évben váljanak valóra álmaik, teljesüljenek vágyaik, valósulja­nak meg céljaik - hogy minden­napi sikereikben legyen erejük megtalálni a boldogságot!

Next