Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-01-08 / 1. szám

1998. január 8. IPARI PARK TOVÁBB, TOVÁBB Több, mint egy éve van Paksnak ipari parkja. Az ipari parkok, és köztük a paksi létesítmény helyzetét, fejlesztésük lehetőségeit Vincze Zoltánnal, a Paksi Ipari Park Kft. ügyvezetőjével tekintettük át. A Paksi Hírnök számára elmondta: most ér véget az országban a rendszerváltás óta elindult gazdasági szerkezetátalakításnak, iparfejlesztésnek egy tíz éves szakasza Ez alatt az idő alatt, de leginkább az utóbbi néhány évben jelentősen megnövekedett az ipari parkok száma: hivatalosan hetvenöt, de az „Ipari Park" címmel nem rendelkezőkkel együtt ez a szám jóval magasabb. A paksi ipari park kialakítására kijelölt terület egy részének közművesítése mostanra megtörtént. Az ügyvezető hangsúlyozta: figyelemmel az ipari parkok között egyre jobban kiéleződő versenyre, folytatni kell a még nem értékesített területek alapközművekkel történő ellátását. Ezt támasztja alá az a felmérés is, mely szerint a külföldi beruházók a munkaerőpiaci jellemzőkkel együtt az alapközművek meglétét tartják a legfontosabbnak. A közműépítés másik ösztönzője a Paksi Ipari Park Kft által a Gazdasági Minisztérium pályázatán megnyert mintegy negyvenhárom millió forintos pénzügyi támogatás: a feltételek szerint a vonalas közműhálózatnak a finanszírozási szerződés megkötését követő három éven belül el kell készülnie. Az ipari parkok beruházói között döntő többségében multinacionális vállalatok és kis- és középvállalkozók lehetnek. A multinacionális cégek egyszerre sok embernek tudnak munkát biztosítani, de alapvetően az olcsó, szaktudást nem igénylő munkaerőre építenek. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a több száz főt foglalkoztató nagyvállalatok nem feltétlenül rendezkednek be hosszabb időre. Ennek egyik oka, hogy komolyan számítanak a kelet-európai országok gazdasági helyzetének stabilizálódása után rendelkezésre álló, a magyarországinál is olcsóbb munkaerőre. A helyi kis- és középvállalkozások, bár kisebb léptékű fejlesztést tudnak végrehajtani, mégis egy régió, város gazdasági életének, iparszerkezetének, egy hosszú távú, de stabil iparfejlesztésnek meghatározó elemei. Vincze Zoltán szerint nem csak országos, de helyi sajátosság is, hogy a kis- és középvállalkozások problémákkal küzdenek a finanszírozás, az emberi erőforrás felkészültsége, a kereskedelmi-piaci lehetőségek területén. A probléma enyhítésében jelentős szerepet vállalhat fel a paksi önkormányzat, a Paksi Ipari Park Kft. nem csak közvetlen pénzügyi segítségnyújtással, hanem közvetett támogatással (a szükséges források megszervezése, a rendelkezésre álló kapcsolatrendszer felhasználása) is. Az ügyvezető fontosnak tartja, hogy megvalósuljanak a tudásigényű, a kutatás-fejlesztés eredményeit hasznosító technológiák. Ez a kis- és középvállalkozások számára a mennyiségi növekedés mellett megteremtené annak minőségi alapjait is. A feladatokat, terveket Vincze Zoltán úgy összegezte: folytatni, majd befejezni szükséges a már elindított beruházásokat (például: az értékesített területek beépítése), meg kell határozni a további fejlesztések irányát, és fontosnak tartja az iparfejlesztést szintén jelentősen befolyásoló tényezőként a Paksot is érintő M6- os gyorsforgalmi autóút mielőbbi megépítését. Paksi Hírnök BOR IMRE POLGÁRMESTER ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves paksi polgárok! Ismét eltelt egy év, amelyet ki-ki vérmérséklete és lehetőségei szerint búcsúztatott. Különbözünk abban, hogy alkalmazkodva a hagyományokhoz teszünk-e fogadalmakat, s ha igen, aprókat vagy világmegváltó nagy elhatározásokkal vágunk neki az új esztendőnek. Bármelyik utat követjük is, nem tagadhatjuk, az év vége mindig a számvetések és tervezések időszaka úgy a közéletben, mint a magánéletben. Értékelünk és tervezünk: sikerek és kudarcok, nyereség és veszteség, esélylatolgatás, új célok, hatékonyság-növelés, takarékosság körül forognak gondolataink, s hisszük, az új évben majd lesz elég erőnk, kitartásunk, szerencsénk, s ki tudja mi minden még, hogy jobban éljünk. Szilveszter éjjelén új esélyt adunk a világnak arra, hogy jobb legyen. De gondolunk-e mindannyian arra, hogy a minket körülvevő világot mi teremtjük magunknak? Érezzük-e mindnyájan saját, szűkebb és tágabb környezetünk sorsának felelősségét? Vagy ülünk ölbe tett kézzel és kívülről várjuk a segítséget, amely élhetőbb életet, lakhatóbb várost teremt nekünk? Önök, akik október 18-án választási szövetségünkre szavaztak úgy döntöttek, hogy kezükbe veszik saját sorsuk irányítását, olyan programot támogatnak, mely tudatos tervezéssel, következetes munkával, felelős gazdálkodással szolgálja a város fejlődését. Ehhez a munkához kérem a jövőben minden paksi polgár támogatását. „Semmilyen szél nem kedvez annak a hajósnak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart" - tartja egy híres ókori mondás. Határozzuk meg hát közösen az előttünk álló négy év téjait, hogy honnan indulunk és mit akarunk elérni! Sokan visszaküldték már az ünnepek előtt kiküldött, erre vonatkozó kérdőíveket - köszönöm, hogy partnereink lettek, hogy értik és tudják rólunk, közös jövőnkről van szó, melynek építése mindegyikőnk dolga. Január közepéig várjuk még javaslataikat, hogy aztán a hónap végén közvélemény-kutatást végezhessünk a négyéves tervről. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden megoldható ebben a ciklusban. Súlyoznunk kell a tennivalókat anyagi és szakmai szempontból egyaránt. Lesznek olyan elképzelések, amelyek egy hosszabb távú terv részeként hasznosíthatók, s olyan elképzelések, amelyek azonnal megvalósíthatóak. Mert hiszem, hogy nem minden pénzkérdés. A város hangulatát, az itt élők közérzetét sok tényező befolyásolja, ezek között számtalan olyan is, melyek értéke nem tárgyiasítható. Mennyit ér a gondosság, ahogy rendben tartjuk portánkat, műveljük kertjeinket, díszítjük ablakainkat, söpörjük járdáinkat? Eszünkbe jut-e a muskátlipalánta piaci ára, ha dús virágai leomlanak a ház falán, mérhető-e a szeretet, s ha igen, vajon a karácsonyi ajándék ára-e a mértékegység? És mennyit ér egy mosoly a buszon, egy simogatás az iskolában, a baráti kézfogás, vagy a segítő szándék? Mérhetetlenül sokat. S, hogy mibe kerül? Figyelmességbe, önzetlenségbe, megértésbe, türelembe, tiszteletbe, együttműködésbe és sorolhatnám még az igazán értékes újévi fogadalmakat. Mert igen, jó lenne, ha megfogadnánk: az újévben figyelünk egymásra, észrevesszük és megőrizzük értékeinket, segítjük a közért ténykedőket, támogatjuk az elesetteket, hogy olyan városban élhessünk, amely az otthonunk. . Kívánom, hogy az új évben váljanak valóra álmaik, teljesüljenek vágyaik, valósuljanak meg céljaik - hogy mindennapi sikereikben legyen erejük megtalálni a boldogságot!