Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-01-13 / 1. szám

2000. január 13. Paksi Hírnök PAKS VÁMOS £ S A KÖRNYÉK LAPJA Köllő Imre alezredes: ,,Jó a felszereltségünk” A rendőrség évről évre új módszereket, új lehetősé­geket keres, ezzel is igyekszik hatékonyabb eredményt elérni. Leg­utóbb a karácsonyi készü­lődéskor lepték meg a bűnözőket, ennek ered­ményeként több bűnözőt sikerült a téli hidegben is „hűvösre tenni”.­­ A központi költségve­tésből juttatott pénz mennyisége egyértelműen befolyásolja a napi munka minőségét — mondta la­punknak Köllő Imre rendőr alezredes, a paksi kapitányság vezetője. — Aggodalomra azonban semmi ok: “állják a sa­rat” a kollégák, javult az eredményesség — derült ki a frissen elkészült sta­tisztikából.­­ A legfrissebb adatok sze­rint javult a kapitányság eredményessége. Az ismeret­lenes felderítés emelkedett, jelenleg 44,6 százalék, mely azt jelenti, hogy száz olyan ügyből, ahol nem ismert az elkövető 44,6 százalékánál megtaláljuk a bűnelkövetőt. Valamivel emelkedett a bűn­­cselekmények száma, de jó­részt annak tudható, hogy a épjárműveknél kötelező ere­etiségvizsgálat során észlelt nem egyértelmű motor és alvázszámok miatt is vizsgá­latot kell elrendelni. Ha eze­ket az eljárásokat elkülöníte­nénk, akkor egyértelműen kimutatható lenne, hogy a klasszikus bűncselekmé­nyek - mint pl. a lopások, a betörések - száma kevesebb, mint az előző években volt. Pakson és a kapitányságunk­hoz tartozó 14 településen 586 elkövetőt találtunk, eb­ből 54 fiatalkorú, 23 gyerek­korú. Sajnos egyre inkább emelkedik a gyerek bűnelkö­vetők száma. Ez megerősíti bennünk, hogy a tanintéze­tekben bevezetett megelőzési munkának van létjogosultsá­ga.­­ Az utóbbi időben olyan korlátozási intézkedéseket kellett foganatosítania, me­lyek esetlegesen visszafoghat­ták a szakmai munkát. A kapitányság ezt hogyan éli meg? - Elég nagy probléma ez számunkra, de még kezelhe­tő. Az utóbbi három hónap­ban a rendőrségi gépkocsik egyenként csupán 2500 kilo­métert mehettek havonta, mely azt jelentette, hogy a vidéki utakat nagyon átgon­doltan kellett megszervezni. Ennek eleget téve sok eset­ben nem a szakmai eljárás bizonyítási igénye határozott meg egy-egy utat, hanem meg kellett várni amíg egy út során több feladatot is el tudtunk látni. A kilométer­­korlátozásán túlmenően azonban a túlmunka kifizeté­sét is korlátozták. Az év ele­jén egy főnek 10 óra túlmun­kát tudtunk kifizetni, később ez öt órára csökkent, majd háromra, és végül december 15-től már csak szabadidő­ben való megváltása lehetsé­ges. Ez az, ami problémákat okozhat, hiszen a kapitánysá­gon még a kezelhetőség szintjén, de létszámhiány van, és a nyolc fő hiány je­lentős része a bűnügyi osztá­lyon jelentkezik. Ide várunk főiskolát, egyetemet végzett fiatalokat, ám a létszám fel­töltése sem lehet gyógyír ahhoz, hogy a túlóra nullára csökkenthessünk. Hogy ez a drasztikus intézkedés hogyon hat majd a dolgozókra és a minőségi munkára, azt nem lehet előre meghatározni. Az viszont biztos, hogy az állo­mány túlórája olyan helyzet­ben keletkezik, mely nem tervezhető a rendőrség részé­ről. Elképzelhető, hogy emiatt meg kell változtatni a munka­idő-rendszert és az állomány struktúráját. Nem könnyű fel­adat, volt is emiatt néhány álmatlan éjszakám, hiszen minden, a rendőröket érintő intézkedés mögött emberek, családok, feleségek gyerekek állnak. Azon túl, hogy az alap­­tevékenységünket a legmaga­sabb színvonalon biztosítani kell, nem szabad figyelmen kívül hagyni egy-egy intézke­désnél azt sem, hogyan érinti dolgozóinkat, szőkébb környe­zetüket. A korlátozások min­denképpen befolyásolják azt a korábbi gyakorlatot, hogy a paksi kapitányságon az elmúlt években jelentős országos ügyeket is dolgozunk fel, mely hozta a szakmai fejlődés lehe­tőségét, és az így szerzett sike­rek vitték át a rendőröket a sikertelen hétköznapokon. A bevezetett korlátozások mellett nem is kell szakmabelinek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: ilyen ügyekbe nem szabad belemenni, hiszen ezek a fel­adatok túlórát gerjesztenek és a helyi ügyek felderítése szen­ved csorbát miatta. A helyi szakmai feladatok megvalósításához azonban a kapitányság műszaki, technikai felszereltsége a megyében az egyik legjobb, a vezető hogyan értékeli ezt a fajta fejlődést .­­ Valóban jó a felszereltsé­günk, de azt sem a központi költségvetésnek köszönhet­jük. A város és az erőmű által adott támogatásoknak köszönhető az, hogy van megfelelő számítógép- és digitális fényképezőrendsze­­rünk. Az erőmű adójának öt százalékából kapott 13 millió forint pedig lehetővé teszi számunkra, hogy vásároljunk egy bűnügyi helyszínelő gép­kocsit, éjjellátó-készüléket, és lehetőségünk lesz ebből irodabútorok vásárlására is.­­ A technikai fejlesztés mel­lett szakmai elképzeléseiben szerepel-e bűncselekmények visszaszorítására valamiféle új ötlet? Sajnos évről évre tapasztal­tuk, hogy karácsony előtt több a vagyon elleni bűncse­lekmények, a bolti lopások, betörések száma. Az idén portyákat szerveztünk, kollé­gáim civilben és egyenruhá­ban ott voltak minden bevá­sárló központban éjjel­nappal, eszmecserét folytat­tak az üzletek tulajdonosaival az esetleges lopási módsze­rekről, összefogásra kértük a hal-, a vad-, és a mezőőrö­ket, a polgárőröket, a kör­nyezetvédelmi őröket és mindazokat, akik valamilyen módon kapcsolódnak mun­kánkhoz. A társszervezetek­kel való együttműködés jól sikerült, ezért mindenképp szorgalmazni fogjuk a továb­bi közös munkát. Az elmúlt évben a polgárőrség megszer­vezését támogattuk és segítet­tük a területünkön lévő telepü­léseken, és van ahol nagyon jól működik. A következőkben talán a társszervezetekkel való szorosabb kapcsolat lenne az egyik feladat. A hozzánk tarto­zó tizennégy településen mint­egy ötvenezer ember él, akik­nek biztonságérzetét nekünk kell megteremteni, és mi azon vagyunk. Seregély Erzsébet -cÖBBf:?-Minden 100 Ft Bt. boltjai Többet, olcsóbban Pakson csak két helyen: Dózsa Gy. út—Vörösmarty u. sarok és Építők úti üzletsor A 2000. évben is várjuk vásárlóinkat! 3. oldal Váltottunk A címben szereplő állítás kissé talán túlságosan is tömör, ám ha jobban belegondolunk, hogy az ember életében egy­nél több alkalom nemigen kí­nálkozik egy-egy ezredforduló megélésére, könnyen belátjuk ez állítás megalapozottságát. Megérkeztünk tehát a 2000. évbe. Túl vagyunk a váltáson. A tudat, hogy átléptünk egy képzelt határt, bennünket is cselekvésre késztetett. Dátu­mot, s ezzel együtt mi a ma­gunk részéről arculatot is vál­­to­zta­ttunk, amelyet szeren­csésebb lenne inkább tovább­lépésnek, fejlődésnek nevezni. Manapság az újságszerkesz­tés igazán nem a szívderítő dolgok kategóriájába tartozik. Az ember a közélet porondján igyekszik helyt állni, miközben úgy érzi, hogy cirkusz az egész világ, s benne a legfőbb porondmester éppen ő maga. Egy városi hetilap nem ígé­ret. Nem politikai párt, nem szervezet, sem ezek szó­csöve. Nem mondhatja: vá­lassz engem! Egy városi hetilap legfeljebb csak annyit mondhat: ha engem válasz­tasz, tájékozott leszel a vá­ros és a környék dolgait ille­tően. Nos, ennek megfelelő­en nincs is más dolgunk, mint hétről hétre tájékoztatni, informálni, mindezt korrekt formában, ugyanakkor kön­­­nyed, olvasmányos és kö­zérthető stílusban megtenni. Hiszen erre kötelez bennün­ket a Paksi Hírnök több mint egy évtizedes múltja, és az, hogy az igényeket figyelem­be véve igyekezzünk Önöket az új kor szellemének és színvonalának megfelelően kiszolgálni. Önöket, Kedves Olvasóink, akik majd eldön­tik, hogy fáradozásunk hiá­bavaló volt-e, avagy sem. Minden energiánkkal és min­den erőnkkel azon vagyunk, hogy olvasóink értesüljenek azokról az eseményekről, amelyek életüket befolyásol­hatják és segíthetik döntései­ket. Legyen szó apró, hétköz­napi, vagy éppen nagyobb horderejű, önmaguk jelentősé­gén túlmutató dolgokról. Remélem, és bízom abban, hogy amikor Önök a Paksi Hírnököt csütörtökönként kéz­be veszik, azzal ismerik el munkánkat, hogy a következő héten is kíváncsiak lesznek ránk. Számunkra ez az igazi megtiszteltetés. Biztos vagyok abban is, hogy az Önök ré­széről partnerre találunk, kriti­kus szemmel és folyamatosan olvassák lapunkat, hiszen Önökről, Önökhöz, és Önök­kel együtt szeretnénk hozzájá­rulni a korrekt, hiteles tájékoz­tatáshoz. A mai naptól főszerkesztő­ként jegyzem Paks város több mint tizenegy éves múltra visszatekintő hetilap­ját. Átérzem ennek felelős­ségét. Szeretném megkö­szönni mindazon vállalkozók­nak, vállalatoknak, intézmé­nyeknek és szervezeteknek a pozitív hozzáállását, amellyel segítették munkán­kat, és egyúttal bizalmukkal is megtiszteltek. Remélem méltók leszünk erre a biza­lomra. Azt mondják, az emberi nagy­ság nem a kivételes pillanatok­ban, hanem a szürke hétköz­napi munkában világlik ki. Mi ezt a bizonyos munkát azért vállaljuk, hogy Önöknek né­hány kivételes pillanatot sze­rezzünk. Ezért váltottunk. Boldog Új Esztendőt Kívánok a Paksi Hírnök szerkesztősé­ge nevében! Miklós Imre Különös szilveszteri muri A szórakozás kissé szokat­lan formáját választotta né­hány dunaszentgyörgyi em­ber szilveszter éjszaka. Nem is volna ebben semmi különös, hiszen, ha bele­gondolunk, hogy milyen sokan vártuk a 2000. év eljövetelét abban a hiszemben, hogy valami újat, valami mást kapunk... Nekik sikerült valami rend­kívülit produkálni. A diszkóba igyekeztek, ám oda nem engedték be őket, hiszen a falubéliek elmon­dása szerint teltház volt. Ezért továbbindult a baráti társaság a közeli italboltba. Odaérkezésükkor megle­­édve vették tudomásul, ogy a diszkóból kint re­kedtek számára nincs rend­kívüli nyitva tartás. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy szil­veszter éjszaka ne érezzék jól magukat. Saját maguk tették hát bejárhatóvá az ajtót. Az italboltban pedig volt minden, ami szem­szájnak ingere: finomabb­nál finomabb italkülönle­gességek, cigaretta, ame­lyek - mint tudjuk - elma­radhatatlan kellékei egy szilveszter éjszakai házibu­linak. A hívatlan látogatók azonban itt sem vendéges­­kedtek sokáig, mert egy szemfüles lakótárs felfigyelt a társaságra, akiknek annyi idejük sem volt, hogy leg­alább kétszer meghúzzák a pálinkás flaskát. A rend­őrök a tőlük megszokott gyorsasággal ugyanis pilla­natok alatt a helyszínre ér­keztek. A potyázóknak ezúttal te­hát nem sikerült az ingyen muri, így a rendőrség épü­letében folytathatták a „szilveszteri mulatságot”. Az elfüstölgött sonka igencsak füstölgött annak a 17 ezer forintos sonká­nak a gazdája, aki a na­pokban meglepődve bár, de tudomásul vette, hogy kedvenc kis malackájá­nak legfinomabb részét immáron nem ő fogja reg­gelinek feltálalni. Az utcára néző füstölő­ből már messziről látszott a formás sonka, és csábí­tóan hatott az éhes gyo­morra, s miután a füstölő és a kapu ajtaja is nyitva volt, nem volt túl nagy művészete leemelni a ke­nyér mellé valót. Bánkódik a gazdi, át­kozza a tolvajt, tett is mindjárt feljelentést a rendőrségen, de az egy­előre nem került elő. S hogy miről lehet a sonkát felismerni? Füstös, húsos és finom...

Next