Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-05-21 / 10. szám
7 2010. május 21. Paksi Hírnök Az élete a tudomány Jézus Mária! - mondta a fizikaverseny egy szervezője, amikor megérkezett - versenyzőként - Takács Hajna. Szó mi szó, valóban kissé kirí a sorból csőfarmerjával, raszta hajával. Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolájának tizedik évfolyamos diákja Bodó Kinga Sára társaságában egy napot töltött a paksi atomerőműben a WIN Magyarország vendégeként. A nukleáris területen dolgozó nőket tömörítő szervezet már másodízben ajánlott fel atomerőmű-látogatást a Szilárd Leó Fizikaversenyen legjobban szereplő lányok számára. Szucsán Marina kalauzolta őket az erőműben. - A szimulátor volt a nap fénypontja, annyira attraktív és szórakoztató - összegezte Szucsán Marina, aki azt is elmondta, céljuk, hogy újabb támogatókat - főként nőket - nyerjenek meg az atomenergia szimpatizánsainak táborába. Hajna és Saci esetében nem volt nehéz dolguk. Elárulták, hogy eddig is a nukleáris energiatermelés támogatói voltak. - Nagy élmény volt - állították egybehangzóan. Hajnának az tetszett, hogy nem betonkomplexum, hanem élhető munkahely, Sacinak pedig az, hogy nagyon jól szervezett. Az atomenergia tiszta energia, nincs ennél jobb megoldás, ez egy átmeneti állapot a fosszilis és valami nagyon tiszta, új energia között, aminek felfedezésében, remélem, nekünk is lesz részünk — fogalmazott Takács Hajna, aki azt is elmondta, hogy már nagyon régen vágyott arra, hogy vitába szálljon egy Greenpeace-essel, de eddig nem érezte magát eléggé felkészültnek. Ez a versennyel és a látogatással megváltozott, hiszen, ahogyan Laci mondta, a versenyre készülve és a látogatás nyomán elmélyült a tudásuk. A középiskolás lány figyelme a kémiáról terelődött a modern fizika felé, saját magát úgy képzeli el, hogy a kettő határát érintő kutatásokat végez majd. Hanna is kutató szeretne lenni, de ő részecskefizikával szeretne foglalkozni. Mindig az elméleti dolgok érdekelték, s a dolgok logikáját igyekezett átlátni. Azt, hogy ez került érdeklődése fókuszába, egyrészt fizikatanárának, Varga Györgynek tulajdonítja, másrészt a KFKI részecskefizikusa, Horváth Dezső előadásának. Azt, hogy nem tipikus „tudós diák” alkata miatt meglepetést okoz, már megszokta, mint ahogyan barátai is, hogy őt ezek a dolgok érdeklik. Míg Laci úgy fogalmazott, hogy fontos a buli, a szórakozás, nem lehet egy tizenhét éves lány élete a fizika, Hajna rákontrázott: - Nekem az életem a fizika. Vida Tünde Nosztalgiáztak az öregdiákok Öt éve, hogy létrejött a Vak Bottyán Gimnázium Öregdiákjai Egyesület. Elnöke nincs a szervezetnek, csupán egy választmány áll az élén, ami nem gátolta abban, hogy színes programokkal rukkoljon elő alapításának ötödik évfordulójára. Úgy határoztak, hogy egy nyitott öregdiák találkozót rendeznek, lehetőséget biztosítva arra, hogy bárki megismerhesse, mivel foglalkoznak a volt és jelenlegi diákok. Majd’ az egész épületet belakták, egyik teremben origamikat, a másikban festményeket, kerámiákat állítottak ki. Megint másikban azoknak a sportolóknak az érmeit, kupáit, akik valamikor a gimnázium padjait koptatták. Sokan böngészték szívesen a fotókiállítást, ami kaphatta volna a Régen és most címet is, hiszen az iskola életébe nyújtott bepillantást úgy, hogy a napjainkban készült képek mellé rendre odatették azokat, amelyek az iskola életének hasonló szegmensét mutatták meg csak évekkel korábbról. Szívesen látogatták az egykori gimnazisták azt a termet, ahol a borversenyt tartották. Ez jelentősen eltért a többi kiállítástól, nem szerepelt rajta a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” felirat, jó szívvel kínálták az öregdiákok társaiknak boraikat. Az egy-egy pohárka elfogyasztása pedig csak segített az emlékek felidézésében. Többnyire igencsak messzire kellett visszanyúlni az időben, hiszen rengeteg olyan egykori diák érkezett a találkozóra, aki több évtizede búcsúzott el az iskolától. Marosi Éva és Bellák Isvánné Erdős Panni több mint ötven esztendő távlatából idézte fel a közös emlékeket. Szavaikból kiderült, remekül teltek a diákévek. Elárulták azt is, hogy azoknak, akik 55 éve érettségiztek, az öregdiák találkozón nem ért véget a hétvégi program, ők másnap osztálytalálkozót is rendeztek. Nem ők voltak ezen a hétvégén az egyetlenek. A jubileumi összejövetelt zenés összeállítás zárta, ám előtte még átadták a tavaly alapított Tarisznyás Györgyi-díjakat. Ezt minden évben olyan diákoknak ítélik, akik nemcsak egy tantárgyban jeleskednek, hanem összességében érdemesek társaik, tanáraik elismerésére. Idén Kirchkeszner Csaba és Tereki Máté neve került fel a „dicsőségtáblára”. -tünde-