Paksi Tükör, 1999 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1999-03-01 / 1. szám

L. Németh Erzsébet: 1 VÁROS H­ÚSZ ÉVES A Kegyetlen az élet, érthetetlen, megfejthetetlen. Minden halál értelmetlen - de az önpusztító halál számomra Túl a döbbeneten, alig ocsúdva odakényszerítettem magam az íróasztalomhoz, hogy átnézzem a kéziratok halmazát, meghall­gassam a le nem törölt szalagokon a beszélgetéseket, riportokat s felidézzem azokat a mondatokat, amiket nem őrzött meg a hangszalag. Hallgattam az evilági létből már elszállt hangot és még mindig nem tudtam elhinni, elfogadni az elfogadhatatlant. Nem, nem ilyennek ismertem. Nem tudom mekkora tehernek kellett rászakadnia, hogy eljusson a végső percig, a megmásíthatat­lan tettig. Hiszen mindig bizakodó volt, jövőbe néző, rosszindulat, bosszúvágy nélküli. Olvasom a híreket, méltatásokat, hallgatom az emberek véleményét itt Pakson és ott Kaposváron. S egyre inkább nem értem. Ha ennyire szerették, tisztelték, bíztak feddhetetlenségében, miért kellett az életbe idő előtt belehalnia? Kérdések és kérdések... A válasz valahol ott úszik már túl a lét határán. Tudom én azt, nem divatos jó szót szólni, és tisztelni, szeretni, de mégis megteszem. Soha nem tudom megtagadni a barátaimat. Lehet más véleményünk a világ dolgairól s ezt ki is vesézhetjük nap mint nap, vagy véletlen találkozások, rövid telefonok során, a lényeg a másik elfogadása s meg nem tagadása. Egy mondat zakatol a fejemben: Tudod, megválasztottak a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Kuratóriumának elnökévé. Ez az az alapítvány, amelyiknek eddig minden vezetője a bíróságon vagy börtönben végezte. Most megmutatom, lehet ezt másképpen is. A tőle megszokott csendességgel, kicsit elhúzott szavakkal, szerényen mondta. Pestről hazafelé, beugorva pár szóra beszélget­tünk. Terveztük, jó lesz erről itt is beszélgetni. Hasznát vehetik a paksi vállalkozók. Minden évben az MVSZ programjában szerepelt Búcsúszó helyett... Jákli Péterre emlékezve­ Fotó: Gottvald

Next