Paksi Tükör, 2000 (7. évfolyam, 1-3. szám)
2000-04-01 / 1. szám
37 KÖLTÉSZET 1 NAPJA A VERS ÜNNEPE Az év egy napját, április tizenegyedikét úgy nevezzük majd ezután: A Költészet Napja. Nemcsak a Szervező Bizottság érdeme, hogy naptárunkba bejegyezhetjük ezt az új ünnepet, hanem azoké is, akik megteremtették a lehetőségét, akiknek részük van a magas verskultúra kialakításában. A sok-sok jóhallású, eszmékre és hangulatokra érzékeny, érzelmekben gazdag versolvasónak is érdeme, és költők érdeme, akiknek gondolatai megtalálták az utat, “lélektől-lélekig”. Nem nagyzolás - érvényes kezdeményezés ez az ünnep, megvannak a feltételei; verskötetek sikere, magas példányszáma, irodalmi estek köszöntő tapsai, füzetbe másolt költemények bizonyítják. Nem igaz, hogy az olvasók nem szeretik a verset - szerkesztőségi telefonhívások, levelek tanúsítják - csak a rossz verset nem szeretik. A Költészet Napját elsősorban azok fogadják majd szívesen, akiknek mindennap ott van a verseskötet az asztalukon, a táskájukban, akik a rádióműsorban minden héten pirossal húzzák alá a költők nevét, akiknek “vers” és “ünnep” szinonimák. De a költőnek és a kultúra sorsáért aggódónak talán még sokkal fontosabbak az új versbarátok, akiket ezek az ünnepek hódítanak majd meg a versnek, akik véletlenül, a rádióban, a televízióban, napilapjukban találkoznak most a költészettel, s magukra, a saját gondjaikra, érzéseikre ismerve igényelni fogják az újratalálkozást. Mert, ha joggal örülünk is a versolvasók viszonylag nagy táborának, be ne csapjuk magunkat: azok közül, akiket felemelni szeretne ez a kultúra, kevesen vesznek kezükbe verseskötetet, még klasszikusainkét se igen, hát még mai költőinkét. Hajlamosak vagyunk a mai magyar vers gondolati szintjét, elvontságát, vagy erősen metaforikus jellegét okolni ezért, a közérthetőséget sürgetjük - egyikmásik költőnket egy ilyen alkalmi kimozdulás, az olvasóval való találkozás erről is elgondolkoztathatná -, de ma már egyre többen a dolog másik oldalát tartják fontosabbnak: mind több és több olvasó hallását kell érzékennyé tenni a mai vers bonyolultabb zenéjére. Jól esik látni, milyen gonddal és körültekintően, mennyi ötlettel készülnek készülnek az ügy gazdái az ünnepre. Érdemes felsorolni, hány szerv hajlandó magáénak vallani ezt a próbálkozást: a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ, a Nőtanács, a TIT, a Népművelési Intézet, a könyvtárak, a kiadók, a könyvterjesztő vállalatok - talán fel se soroltuk még mindet. A program és tájékoztató, amelyet összeállítottak, azt a reményt kelti, hogy a sok bába közt nem fog