Paksi Tükör, 2006 (13. évfolyam, 1-3. szám)

2006-02-01 / 1. szám

MÚ­LTUNK Egy el nem mondott történet - Dr. Tarisznyás Györgyi emlékére E­­x &'&' d* leszo „Nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie." /Ray Bradbury/ Mindenkinek szüksége van példaképre, egy olyan emberre, akire hasonlíthat, egy olyanra, akit tisztelhet, csodálhat. Mivel mindannyian mások vagyunk, mindenki más szempontból választ ideált magának; manapság igen népszerűek a fiatalság körében az énekesek és sportolók, modellek és botrányhősök, de valahol a nagy rajongásban félúton gyakran elmaradnak a valós értékek... 2005-ben iskolánk, a paksi Vak Bottyán Gimnázium fennállásának 60. évfordulóját ünnepelte. A nagy készülődés közben a szertárból régi dokumentumok, osztálynaplók kerültek elő, és ezzel együtt számos emlék és érték, így elevenedett fel annak a tanárnőnek az emléke, akinek neve halla­tára sokaknak csak az egykori belügy-, majd külügyminiszter, Rajk László, illetve annak nevéhez kap­csolódó 1949-es politikai per jut eszébe, pedig itt sokkal többről van szó. Sajnos gyakran előfordul velünk, hogy tőlünk távol, idegen országokban keressük a szépet, a jót, pedig sokszor nem is kell olyan messze menni. Ilyen Szép és Jó dr. Tarisznyás Györgyi, iskolánk egykori tanára, a Rajk-per párton kívüli áldozata, a Corvina Könyvkiadó példás munkatársa. Semleges politikai beállítottsága ellenére fontos történelmi szerepet szánt neki a sors, s mint egykori ,duplanullás", életéről kevés írásos forrás maradt fent, de nagy segítségemre voltak azok a kedves emberek, akik mind a mai napig töretlen szeretettel és tisztelettel emlékeznek meg dr. Tarisz­nyás Györgyiről. Személye mindenkinek mást jelent; van, akinek kedvelt kolléga, valakinek kitűnő ta­nár, férjének hűséges hitves, szüleinek szerető gyermek... nekem pedig örök példa. Veressné Deák Éva, corvinás kollégája és barátnője 1993-ban már megjelentetett egy könyvet Tarisznyás Györgyi életéről, a mű olvasmányos, izgalmas és számtalan forrást sorakoztat fel. Én igyekeztem a történetet egy másik oldalról megközelíteni, a minden szépre fogékony, a művészetek és a kultúra iránt rajongó nőt kívánom bemutatni. A Tarisznyás család Dr. Tarisznyás Györgyi férjének, Farkas Istvánnak közlése alapján. Tarisznyás Gerő erdélyi születésű, örmény származású jogász, községi főjegyző. Ditróban született, iskoláit Kolozsváron vé­gezte, 1917-ben került a paksi közigazgatáshoz. Csupaszív ember hírében állt, mindenkit névről is­mert Pakson és a környező településeken nagy tekintélynek örvendett. Hatvanas éveinek közepén érte a nyilasrendszer parancsa: gettót kell alakítani Pakson. A zsi­dók elhurcoltatását nem állíthatta le, de a bevagonírozásnál minden igyekezetével könnyített sorsu­kon. Az utókor így emlékezik meg az esetről: „Akadt egy közigazgatási vezető, Paks község főjegyzője, aki a németek embertelen paran­csát nem teljesítette, példája sajnos, majdnem egyedülálló volt. Tarisznyás Gergely főjegyző, amikor megkapta a megszállók parancsát, hogy a több mint kétszáz éves múlttal rendelkező paksi hitköz­ség tagjait gettóba vitesse, felállt az íróasztala mellől, s kijelentette a német tiszteknek és a kísérő- Paksi Tükör • 2006 február 1

Next