A Pallas nagy lexikona, 4. kötet: Burgos-Damjanich (1893)
C - Caraffe - Caragaheen - Caragiale - Caraglio - Caraglio
Caraffa 145 1. C.Antal, bíboros, született Nápolyban 1538., megh. 1591. Padovában jogot tanult, V. Pius pápa alatt bíboros és a biblia-szöveg kijavítására alakult, valamint a trienti zsinat határozatainak magyarázását célzó kongregáció elnöke lett, később XIII. Gergely pápa könyvtárosa volt. Történet-irodalmi tekintetben az a jelentősége is van, hogy gyűjtötte a pápai dekrétumokat és felügyelt a Septuaginta javított kiadására (Róma 1587 ; latinul Flaminius Nobiliustól, u. o. 1588). 2. C. Antal gróf, szül Nápolyban, megh. Bécsben 1693 márc. 9. Nagybátyja az avernei bíboros közbenjárására 1665-ben a bécsi udvarhoz került, hol kamarássá, majd ezredessé és lovasezred-tulajdonossá, végre belső titkos tanácsos és udvari hadi tanácsos lett. 1686. mint a felsőmagyarországi császári hadak parancsnoka Thököly kurucait üldözi s réme a felvidéknek kegyetlenkedései és zsarolása miatt. 1687. Egervárát szabadította fel a török járom alól ; de minden érdemét elfeledtette amaz iszonyú kegyetlenségekkel, melyeket mint az eperjesi vértörvényszék elnöke Thököly párthivein elkövetett. Midőn ugyanis Lipót Thökölynek és párthíveinek általános bűnbocsánatot hirdetett, C. azzal állt elő, hogy egy messze elágazó s a király élete ellen irányuló összeesküvést fedezett fel. A vádakra a király nyomozást rendelt el, melynek vezetésével C.-t bizta meg. C. élvén hatalmával, az elfogatásokat azonnal megkezdte s hallatlan kínzások által akarta kényszeríteni a polgárokat vallomásra. Saját ablaka előtt vérpadot emeltetett és a kerékbetörés, karózás és a kínzásnak minden neme napirenden volt. Személyes ellenségeit és a gazdagabb polgárokat, hol váltságdijat remélt kapni, vád alá helyezte s csak midőn a nádor és a főurak is megelégelték hajmeresztő kegyetlenkedéseit s Lipóttól az eperjesi vértörvényszék felfüggesztését kérték, hagyta abba szokat. Lipót visszahívta, az aranygyapjas rend vitézévé tette és azután is fontos küldetésekkel bizta meg. 1688 január 14. Zrínyi Ilonától elfoglalta Munkács várát, honnét Erdélybe küldték, hogy ott a császári hadak vezérletét átvévén, e tartományt az öreg Apafy halála esetére, ne erőszakolja, hanem jó módjával egészen I. Lipót uralma alá hajlítsa. Jövetelének hírével együtt szájról-szájra ment a rémhír, hogy «egy szekér kínzó szerszámot» hoz magával. Borzalmas egyénisége kétségkívül sokat tett arra nézve, hogy már 1688 máj. 9-én Apafy és Erdély részéről oly nyilatkozatot nyert, mely szerint Erdély, teljesen elszakadva a töröktől, a császár-király pártfogását fogadja el. Majd az ellenszegülő Brassó városa megfenyítésére indult ; május 26. ostrommal vette be a várost és szokása szerint sokakat kivégeztetett. Erdélyből Bécsbe térve vissza, 1690. Erdély meghódolásáról nagyérdekű emlékiratot nyújtott át a császárnak, melyet Gräser András tett közzé : Archiv für siebenbürgische Landeskunde 1853. évf. Ezentúl haláláig a lotaringiai herceg vezérlete alatt szerepelt a franciák elleni háborúkban. Hazai hagyomány szerint, kegyetlenkedései tömérdek áldozatainak rémképeitől üldöztetve halt meg. Irodalmunkban monográfiát irt róla K. Papp Miklós, C. és az eperjesi vértörvényszék, Kolozsvár 1870. B. A. 3. C. Hektor, szül. Nápolyban 1767 ; kivégezték 1799. Híve volt a francia forradalomnak, mint nápolyi tábornok vitézül védelmezte a parthenopei köztársaságot. 4. C. János Péter, 1. Pál (IV.) pápa. 5. C. Jeromos, szül. Nápolyban 1564., meghalt mint spanyol alezredes Genovában 1633.1587 óta a pármai herceg oldalán Németalföldön szolgált s 1597. Amiens megvételénél kitüntette magát, 1620. a fehérhegyi csatában s 1621. Milánó vidékén harcolt. II. Ferdinánd császár birodalmi herceggé, a spanyol király pedig Aragónia alkirályává és főkapitányává nevezte ki. M. L. G. C. Károly, szül. 1517., szolgált a spanyol hadseregben Párma herceg alatt s IV. Pál pápa alatt főintézője volt a pápai politikának, különösen a spanyol II. Fülöp elleni szerencsétlen háborúban. Később elvesztette IV. Pál kegyét s ennek utódja, IV. Pius alatt 1561. bátyjával együtt kivégeztetett. 7. C. Olivér, született 1406., meghalt Rómában 1511 január 20-án, nápolyi érsek, majd 1467-ben bíborros lett . 1472-ben IV. Sixtus reábízta egy hadihajó vezérletét a törökök ellen, amelylyel meg is hódította Szmirnát és az afrikai sataliai kikötőt. Carafle (franc., ejtsd: karaff), fehér, jobbadán csiszolt üvegből készült s üvegdugóval ellátott vizes vagy boros üveg. Caragaricea v. carrageen, gyöngymoszat, izlandi moha , orvosi drog, mely a splaerococcus crispus (chondrus cr.) és a sphaerococcus mammillosus (gigartina mammillosa) nevű, az Atlanti óceánban termő algáknak szárított keveréke. Lapos, végeiken villaszerüen elágazó algatelepek, melyek megszáradva halványsárgák, porcszerüek ; vizben főzve kihűléskor megkocsonyásodnak. A növény fő alkotórésze egy nyálka (carragin), melynek némi tápláló értéke van s ezért adják a C.-t mint háziszert, sorvasztó betegségekben sínylődőknek, vízzel és tejjel készült főzet alakjában ; 1. még Gyöngymoszat. Caragiale (ejtsd: kárázsáre) János, román iró, született Margineniben, a prahovai kerületben 1852-ben. A legtehetségesebb román vígjátékiró. Munkái : Neapatea furtunoasa, O scrisoare perduta, Conu Leonida In fata reactionei, D'ale Carnevalului, Napastä ; hires novellája : Faclia de Paste, magyar fordításban is megjelent Jancsó Benedek tollából. A. GY. Caraglio (ejtsd: karanyo), község Cuneo olaszországi tartományban, a Grana mellett, (issi) 6501 lak., selyemfonókkal és szövőkkel. Caraglio (Caralio, Caralius) János Jakab, olasz rézmetsző, rajzoló, kő- és éremmetsző, szül. Veronában vagy Pannában 1498 körül, Rómában a híres Marco Antoniónál képezte magát. Később abbahagyta a rézmetszést, hogy kő- és éremmetszéssel foglalkozhassék. 1539. Zsigmond lengyel király udvaránál találjuk. Később visszatért Rómába, hol még 1560. életben volt. A párisi Debruge-Dumenil gyűjteményben volt tőle egy achát Bona Sforza lengyel királyné arcképével. C. metszeteit, melyeket főleg Rossi, Pannegianino, Tizián és Raffael művei után készített, nagyon kedvelték, de nem érik utól. Marco Antonio rajzának nemességét, sem kimunkálásnak tisztaságát. κ. l. A Pallas nagy Lexikona, IV. köt. Caraglio 10