A Pallas nagy lexikona, 6. kötet: Elektromos hal-Fék (1894)
F - Faleme - Falerii - Falernusi bor - Falfestmények
Faleme — 672 — drámaköltők egyéb mértékekkel vegyítették. Mikor a karénekek művészi, de nehéz kompozíciója iránti érzék elenyészett, akkor karolták fel inkább e mértéket mint önálló formát, így az alexandriai és a római költők (Catullus). Ez alakban is mint lírai forma szerepelt s lágy esése, dalszerű jelleme miatt a dalfélékben kedvelték. A magyar költészetbe is átjött a klasszikas iskola korában (Kazinczy, Virág enyelgő, Vitkovics komoly költeményekben használják ; Berzsenyinél nincs) ; tisztán, szakozatlanul fordul elő, de Kazinczy alkotott belőle négysorú strófát, negyedik sorul adonius verssel, a sapphói versszak mintájára. N. L. Faleme (Tenne), a Szenegálnak mintegy 500 km. hosszú mellékfolyója ; a Fauta-Csallon D-i részében az é. sz. 10° 48' alatt ered, juNy-nak folyik és Bakel közelében torkollik. Két hónapon át mintegy 200 km.-nyi távolságra kis hajók felevezhetnek rajta. Homokjában aranyat találnak. —ZIK. Falerii (v. Falerima, Falisci), a faliscus törzs ősrégi városa, Livius szerint a szövetséges 12 etruriai város egyike, a Soradhe hegy ÉNy-i lábánál, meredek emelkedésen igen erős fekvéssel. A rómaiak innét származtatták a fetiales intézményét. Veii elfoglalása után 394. állítólag önként meghódolt a város Camillus római vezér nemes jelleme előtt, tényleg azonban még másfél század múlva is oly veszélyesnek tűnt fel, hogy lakói 241. után kénytelenek voltak erős városukat elhagyni s odább ÉNy-ra a sikon építeni ujat a Flaminiusról elnevezett ut mellett. Mint római gyarmat az itt dívó Junó-tiszteletről Colonia Junonia Falisci (vagy Falisca) nevet nyert. A régi város romjai a mai Civita Gastellana közelében láthatók. E. L. Falernusi bor (lat. vinum Falernum, vagy egyszerűen Falernum), a csecubusi után a rómaiak legnemesebb bora, melyet Horatius is megénekelt, s mely Campania ÉNy-i részén, a Massicus hegy alján elterülő «Falernus ager»-en termett. Legjobbnak tartották, ha már 15 éves volt. Ritkán itták tisztán, hanem rendesen kicsi borral vagy mézzel keverték. Legkitűnőbb fajtája volt éppen a massicusi (ma Falerno imperiale vagy Massico), másik magasztalt fajtája a vinum Faustianum, fehér bor, mely Cicero Faustus-féle villája halmain termett (most Falerno Faustiano); végre vörös falernusi, a régi Capua közelében termelt Falerno di Caleno. E. L. Falfestmények (székely ; 1. a mellékelt képet). Hazai régi F.-eink között a székelyföldiek egy egész külön csoportot képeznek tárgyuk, festési modoruk és idejük tekintetében, ugy hogy a magyar falfestészetnek a Székelyföld egy egész külön fejezetét adja. Nagyrészt a XIV. sz.-ból eredő székely, templomi falképek többnyire magyar tárgyúak, nagyon egyöntetű kompozícióval és azonos festési technikával (fehér, fekete, vörös, sárga színekben) készültek. Az eddig fölfedezett és legalább rajzban az enyészettől megmentett templomképek között csak egynek van minden kétséget kizáró évszáma. Ez a derzsi, jelenben unitárius templom, melynek Pál apostol megtérését ábrázoló képén egy zászló felirata így hangzik : «hoc op. fecit d. pingere seu preparare mag. Paul. iili. stephani d. ung anno dm. mm. CCCC. X. nono. scriptum scribebat et pulchram puellam in mente tenebat». Tehát 1419 az egyedüli biztos évszám Székelyföldről, bár sok képnél a ruházat, fegyverzet és az alakok csoportosítása sokkal régebbi kor műszlését és divatját tárja elénk. A székely templomok elengedhetlen falképe elsősorban a szent László legenda, a következő jelenetekkel : a cserhalmi ütközet rohanó dárdás magyarok és nyilazó kunokkal, a leányt rabló kun üzése, a király és kun birkózása, a kun lenyakazása, a leány ölébe hajtott fejjel nyugvó király. A képek teljesen elénk tárják a XIV. sz. kun viseletét, mely a későbbi magyar díszruhának alapja volt. Legrégibb, még románkori templom volt a sepsi-bessenyei, északi falán a Lászlólegenda alatt négy-öt női szenttel, olvashatlan majuszkula felírásokkal, szent István király és Máté apostol alakjaival. A déli falon, valószínűleg a XV. századból újra meg volt festve a Lászlólegenda kunözése, a birkózás és a lenyakazás. Alkalmasint az északi fal csataképe már ekkor be volt meszelve. A szomszéd Maksa falu kicsiny templomában a László-legenda alakjai azért nevezetesek, mert a kunok arca oly jellegzetes, olyannyira azonos a mai moldovai oláhok arcélével és arckifejezésével, hogy lehetetlen a típust fel nem ismerni. Úgy látszik a kép festője jól ismerte a kunok utódait, Moldova lakóit, hogy ily jellemzően alkalmazta vonásaikat a régi kunok festésére. A harmadik közeli falképes templom Sepsi-Kilyénben a jelenlegi unitárius templom. Itt a László-legenda csak a nyakazásig jut. Alatta a második képsor, valamint a déli fal mindkét képsora Jézus életét tárja elénk egész az utolsó ítéletig. A templomajtó csúcsives reliefjén 1497. évszám látható, mely alighanem későbbi az újra bemeszelt falképeknél. A negyedik, még jó karban levő festett templom a gelencei (Háromszék vm.), melyben az északi fal László-legendája alatt szintén Krisztus életét és halálát találjuk. A déli falon azonban az utolsó ítélet alatt a szent Margitlegenda van négy jelenetben. A nyugati fal a női ágon a magyar eredetű szent Kálmán felakasztását ábrázolja majuszkula felírásokkal és magyar kanászkalapos, szűrös harcosokkal. A kép az öszszes székely falfestmények között legrégibbnek látszik. Modorát és betűit tekintve, biztosan még a román korból ered. Alighanem románkori volt a Kőrispatak (Háromszék vármegye) község kis temploma is az apostolok és a három király megérkezését ábrázoló képeivel. A bibarcfalvi falképek László-legendája annyiban elütő a többi székely képektől, hogy a jeleneteket díszes keret különíti el egymástól. Itt csak a magyar hadak felvonulásából, az ütközetből, a kun űzésből és a pihenésből maradtak töredékek. A fülei (Udvarhely vm.) László-legenda teljes, de alakjai a leggyarlóbbak. A fal is, melyre festve van, oly hepa hupás, hogy a képek lemásolása is alig eszközölhető, a templom többi képei még mész alatt vannak. A m.-dályai (Udvarhely vmegye) református templom szentélyének boltsüvegeit gyönyörű későget ornamentális festés díszíti, már renaissance-alakokkal, címerekkel és virágokkal. A templom falának eddig kibontott képe a Margit-legenda utolsó jelenetét áb- Falfestmények