A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)
K - Kisérve - Kisfalud - Kisfaludy
Kisfaludy — 590 — Kisfaludy-társaság tátta, s 1835. lemondott a tagságról, mire az akadémia tiszteleti taggá választotta, s ez elégtételt K. is szívesen vette. Szegedy Róza 1832 máj. 18. meghalt. K. másodszor is nősült, de nemsokára ismét özvegyen maradt ; gyermeke egyik nejétől sem lett. Sümegen és somlai szőllőhegyi tuszkulánumában töltötte végső éveit ; nyaranta Balatonfüredet látogatta, hol 1830. ő indítványozta a színház felállítását, melyre a megye megbízásából ő is ügyelt föl. Az öcscse emlékére felállított Kisfaludy-társaság 1842-ben tagjául választotta; 1843-ban pedig nevenapját a pesti megyeházban fényes irodalmi ünneppel ülte meg az ifjabb irói nemzedék. Utolsó évét is a nemesség jó hírének védelmére szentelte. Midőn Kossuth a Pesti Hírlap 1843.270. számának vezércikkében az 1809-iki inszurrekciót történelmünk koromfekete lapjának nevezte, K.-nak ez annál jobban fájt, minél inkább tisztelte Kossuthot. Felvilágosító cikket írt, Kossuth ki is akarta adni, de a cenzúra nem engedte. Akkor K. hozzáfogott a jövő számára megírni : Az 1809-iki inszurrekció történetei, tettei, diplomatikai oklevelekkel,úgymint kormányi kéziratokkal, parancsolatokkal, vezéri jelentésekkel, stb. tanúsítva 4 kötetben ; de egy szerencsétlen elesés okozta halála ezt a tervét megakasztá. Művei: K. mint dalköltő, s aztán mint regeköltő nevezetes. Dalait Himfy álnév alatt tette közzé s közös címekül a Himfy szerelmei nevet adta. Ennek első része a Kesergő szerelem, második a Boldog szerelem. Mindegyik 200—200 «dal»-ból s amaz 21, ez 7 hosszabb «ének»-ből áll. Mindegyik dal egyforma szabású, az igen zengzetes ritmusú és művészi szerkezetű, 12 sorra terjedő Himfy-strófában van irva(l. o.), melyet K. bizonynyal a szonett mintájára alkotott, igen szerencsésen. A versszak igen alkalmas arra, hogy egy-egy dalmotivumot formásan előkészítsen s bizonyos epigrammai fordulattal kifejezzen. A Kesergő szerelem dalai foglalják magukban K. költészetének első virágzását. A dalokat K. Provenceban kezdte írni; a tengerbe veszéstől az addig elkészültek közül mintegy 15 dal menekült meg, melyek K.-nak több példányban megvoltak ; az elveszetteket nagyrészt emlékezetből pótolta. Klagenfurtban folytatta a dalok szerzését. 1797 júl. 7-ig 60 dal és 7 ének volt készen, 1798 dec. pedig jóformán az egész kesergő szerelem. Sok vita folyt arról, hogy ki volt e dalok tárgya. A régibb adatok szerint az összes 400 dal egy szerelmi regényt alkot, mely a szerető szívek közt támadt félreértésen, majd végzetesnek látszó szakításon és kegyetlen szenvedéseken át vezet a kibékülés és a teljes boldogság révébe, s Toldyval a regény hősnőjének Szegedy Rózát tekintette az irodalomtörténet 1874-ig, amikor Toldy Ferenc a Kisfaludy-társaságban egy értekezést olvasott fel, melyben újabb adatokkal kimutatta, hogy a Kesergő szerelem nagy része a klagenfurti grófnőhöz, a Boldog szerelem pedig Szegedy Rózához van írva. Voltakép a Kesergő szerelemben három részt különböztethetünk meg. Egyik a provencei keletű, mely inkább költői ábránd volt, félig Petrarca hatása alatt, félig Szegedy Róza iránt, ki iránt csak később érzett szenvedélyes szerelmet ; a másik rész a klagenfurti grófnőről, a harmadik pedig Szegedy Rózáról szól. K. a Kesergő szerelem dalait csakhamar nősülése után kiadta (Buda 1801). A kötet nemsokára igen kapós lett. Olyan versek voltak ezek, melyeket a közönség is kedvelt, nemcsak az írók, s éppen a női közönség is. Egész kötet szerelmi vers úgy sem jelent még meg az újra éledt magyar irodalomban, csak néhány év múlva jött azután a Csokonai Lillája is. A szerelmesek erős és változatos képzelettel, forró érzéssel kifejezve találták itt szenvedélyek sokféle árnyalatát. Különösen a nemesi rend találta gyönyörűségét K. verseiben, melyek egész szellemek szerint az előkelőbb osztály számára vannak írva. Az irodalom is szívesen üdvözölte a készen fölmerült nagy költőt, aki nyelvben és ritmusban magyaros, anélkül, hogy pórias volna, és művészi anélkül, hogy idegenszerű volna . Kazinczy is szívesen látta rajta az európai szellemet és Petrarca iskoláját s örömmel üdvözölte. K. egyébként mindig bizonyos elszigeteltségben maradt a többi íróktól, s egyáltalán nem állt Kazinczy befolyása alatt, ő megteremtette a maga sajátos művészetét, stíljét és modorát, s haladt a maga útján. K.-t hamarosan elnevezték kortársai — dicséretkép — magyar Petrarcának, később pedig némely kritikusai úgy tüntették fel mint Petrarca utánzóját. Tényleg K. sok hatást vett Petrarcától, így a dalok organikus, ciklusszerű összeállítását, a strófa-alakot, sok helyzetet, képet, kifejezést, sorokat, de korántsem mondhatni Petrarca szolgai utánzójának. K. szenvedélye reálisabb volt mint Petrarcáé, s amit átvesz, azt mind átdolgozza és magyarrá teszi, sőt az ő egyéniségével színezi; egyébként más költőktől is vett hatást, de sohasem másol, mindig mintegy illatát veszi ki a lelke előtt lebegő költeményeknek, s azok hatását a maga érzelmeivel összeolvasztva, a maga géniusza szerint alkotja dalait. Házassága első éveiben megalkotta K. e dalok pendantját is, a Boldog szerelmet, s a Kesergő szerelemmel együtt Budán 1807. kiadta. Ezekben K. eredetibb, de kevésbbé változatos, a boldogság festésében mintegy hamarabb kimerül, sok helyütt reflexió pótolja az érzést, de ezek közt is sok szép dal van. A két részben egy magyar nemes ifjú meg egy magyar nemes leány és asszony eszménye van megrajzolva, s ez okból is nagy hatást tett. A dalok után K. az objektív költészetre adta magát. Regéket irt kedves szülőföldjének, a Balaton mellékének várromjairól, szintén erős magyar érzéssel festve bennük a nemesi élet fénykorát. Első három darabját: Csobánc, Tátika, Somló, Budán 1807. adta ki Regék a magyar elöldöböl címmel (újabb kiadás 1818). A nemesi körökben e regék is igen nagy tetszést arattak, s Κ. még számos regét irt. Így a 20-as években öcscse Aurorájába irta Dobozi Mihály és hitvese (1822) ; Szentmihályhegyi remete (1823) ; A megbőszült hitszegő, Antiochus (1824) c. regéket ; külön adta ki Gyula szerelme c. regéjét 10 énekben (Buda 1825). Akadémikus korában irta és olvasta fel Kemend (10 ének, 1832) ; Döbrönte (5 ének) ; Szigligeti (3 ének 1833) ; A somlai v ér szüret (2 ének 1835) c. regéit. Ez utóbbival avatta fel somlai szőllejét, ahol hanyatló éveiben még a következő Amely szók a Κ betűl'ben nincsenek meg, a C-ben keresendők 1