A Pallas nagy lexikona, 14. kötet: Pillera-Simor (1897)
S - Sakter - Saku - Sakuntala - Sal - Sal - Sál - Sala - Sala - Salaám-görcs - Sala Consilina - Saladeros - Saladillo - Salak - Salakgyapot - Salaksáncok - Salaktégla - Salamanca
Sakter — 805 — Irodalom. A S.-ról jó müveket irtak : Bilguer ; Lange, Lehrbuch des Schachspiels, 2. kiad. Halle 1865, A S. elemei címen fordította Rozsnyay K., Budapest 1860 ; Feinheiten des Sehachspiels, Lipcse 1865. A S. történetét megírták : Massman, Geschichte des mittelalterlichen Schachspiels, Quedlinburg 1839, és A. van der Linde, Das Schachspiel des XVI. Jahrhundert, Berlin 1874 és Quellenstudien zur Geschichte des Schachspiels, u. o. 1881. Nevezetes sakk irók még : Lewis, Heydebrand, Lasa, Hirschbach, Berger, Minekwitz, Schallopp, Bardeleben, Mieses. Vannak a S.kal foglalkozó szaklapok is. Magyar mű : Hamvas Pál, A S. kézikönyve, Pest 1847; Rottenberg Béla, Sakk-almanach, I. évf. Budapest 1896; Márki I., A S. tankönyve, Gyula 1772 ; Vezérfonal a 8. megtanulására, Budapest 1893; Sakter, 1. Rituális metszés. Saku, japán hosszmérték : 10 szmn — 03 m. Sakuntala, 1. Kálidásza. Sal (Sál, Saal, Schabing), kisközség Vas vármegye szentgotthárdi járásában, (1891) 1014 vend lakossal. Sal (lat.) a. m. só. — S. amarum, a magnéziumszulfát (1. o.). — S. carolinum factitium, mesterséges karlsbadi só. — S. digestiorum Sylvii, a káliumklorát (1. o.). — S. gemmae, a nátriumklorid (konyhasó) régi gyógyszerészi neve. — S.mirabae Glauberi, nátriumszulfát (1. o.). — S. petrae, salétrom. — S. polychrestum Glaseri, káliumszulfát (1. o.). — S. prunellae, salétrom (1. o.). — S. Sedativum Hombergi, bórsav (1. o.). — S. Seignetti, a káliumnátriatartarát egyik régi gyógyszerészi neve, 1. Seignette-ső. — S. tartari, káliumkarbonát. Sál, 1. Sárkendő. Sala, város Westmanland svéd länben, a Sag folyó és vasút mellett, (1893) 5931 lakossal. Alapítását 1624, a mellette fekvő S. ezüstbányának köszönheti, amelyben az ezüst árának hanyatlása miatt jelenleg főképen ólmot bányásznak. Sala (középkori német szó), a régi germán jogban a. m. tulajdonátruházás. Salaum-görcs, 1. Torticollis. Sala Consilina, az ugyanily nevű járás székhelye Salerno olasz tartományban, a 30 km. hosszú, termékeny Valle di Dianóban, vasút mellett, (issi) 6107 lakossal. Guiscard Róbert egyik kastélyának romjaival. Saladeros (a spanyol salar [besózni] szótól), vágóhidak La Plata területén marhák és lovak számára ; a nyers bőröket is így nevezik. Saladillo, folyó, 1. Rio Dulce és Rio Salado. Salak, zománc- v. üvegnemű anyag, mely az ércek koholásakor a nyers anyagban levő földes alkotórészek és bizonyos fémoxidok vegyüléséből vagy tisztán fémoxidokból keletkezik. Az előbb említett S.-ban rendesen kovasav van, míg a kénsav, foszforsav, arzénsav, antimonsav, krómsav stb. csak elenyésző kis mennyiségben szerepelnek. A kovasav mészszel, magnéziával, barittal, mangánoxiduslal, vasoxiduslal és oxiduloxiddal, réz-, ólom-, nikol-, cink- és kobaltoxiddal és alkáliákkal vegyül. Az alumíniumoxid erős bázisokkal szemben a sav szerepét játsza és alkotja az aluminát S.-ot. A felsoroltakon kívül tartalmaz a S. fémkéneget is. A kémikus csak orto-,meta- és poliszilikát S.-okat különböztet meg. A kohász a fémtartalom szerint megkülönböztet nikolás, ólmos, ónos, rezes vagy vasas, a koholás mivolta szerint pedig a nagyolvasztó-, kavaró-, frissítő-, Bessemer-, Thomas- stb. S.-t. AS. a fémkohászatban a szükséges rossz, meddő anyag ugyan, de a művelet sikere függ tőle. Általában feltétel, hogy könnyebb legyen a készítendő kohóterméknél, legyen egyszerű, legyen könnyen olvadó és se a kohóterméket, se a kemence falát ne támadja meg. Legkönnyebben olvaszthatók az alkáliszilikátok, ezután jönnek az ólom-, vas-, mangán- s rézszilikátok és végre a földek szilikátjai. Az előbbiek olvadáspontja 1200—1900° C., az utóbbiaké 2100—2400° C. között van. A triszilikát S. nehezen olvad, igen nyúlik, lassan merevedik és hosszú szálakat hagy, megszilárdult állapotában pedig üreges v. zománc-külseje van és törése kagylós és áttetsző ; ezt a S.-ot igen savasnak is mondjuk. A biszilikát S. már kisebb hőmérsékletnél olvad, lanyhán folyik, tésztaszerü, igen lassan merevedik s gyakran üvegfényü, néha pedig kristályos. Ezt a S.-ot savasnak is mondják. A szinguloszilikát még kisebb hőfoknál olvad, folyik mint a víz, könnyen merevedik, sokszor felpuffad és fémfénye van. Ezt a S.-ot friss salaknak is mondják. A szubszilikát S. a legkönnyebben olvasztható ; igen tűzfolyós, izzó állapotában felpuffad és könnyen merevedik, miközben repedéseket kap és pattogzik. Ezt a S.-t igen friss S.-nak is mondják. Ha a S. gyorsan hűl, akkor üveg- vagy porcellánszerű lesz, ha pedig lassan, köves és kristályos. A bázikus S.szemek könnyebben kristályosodnak, mint a savas fajták, de hamar szét is porlanak, különösen ha sok a mész bennük. A S. színe jobbára a bázisoktól függ. A földek és ólomoxid fehérre vagy szürkére, kevés vasoxidul zöldre, sok vasoxidul és vasszulfid feketére, mangánoxidul sárgára v. barnára, titán és vanadin kékre, kevés kén, mangán és vas szintén kékre és a rézoxidul vörösre vagy barnára festi a S.-ot, azonban a szinte egyéb, néha ki nem deríthető okok is hatnak. A S. fajsúlya 25—5 közt ingadozik ; a földes S.-ok mindig könnyebbek, mint a fémoxidosak. V. ö. Faller Károly: A fémkohászat kézikönyve (Selmecbánya 1896). V. I. A. Salakgyapot. Ha a tűzfolyós salak 1 cm. vastag sugarán levegőt v. gőzt fúvatnak keresztül, a salak gyapotalakú vékony szálakra foszlik ; ezt nevezik S.-nak. Használják gőzvezeték burkolására, mert rosszul vezeti a meleget. E. I. A. Salaksáncok, 1. Erődítés. Salaktégla, téglaalakú vasmintába eresztett salak ; készítik úgy is, hogy a vízbe csurgatott salak szemcséit mészszel összekeverik, gyúrják és téglaalakú mintákba sajtolják. Ezek a téglák a levegőn gyorsan keményednek s különösen víz alatti építkezésre igen jók. E. L A. Salamanca, 1. spanyol tartomány az egykori León királyságban Zamora, Valladolid, Avila, Caceres tartományok és Portugália közt, 12,510 km 2 tel., (1887) 314,472, egy km 2-re 25 lak. K. felől a Sierra de Avila és de Gredos kiágazásai, Ny. felől pedig a Sierra de Gata nyúlik belé. Ez utóbbinak egyik ága a Sierra de Pena de Francia ÉK-i irányban egészen a fővárosig nyúlik be ; többi része sík. A Tajóba ömlő Alagon felső völgyét kivéve, vizei : a Tonnes, Yeltes és Agueda a Duero vízkörnyékéhez tartoznak. A sík vidék fátlan és esőtelen, de termékeny ; fő termékei a ga- Amely szók az S betűben nincsenek meg, ez alatt keresendők ! Salamanca