A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)

SZ - Szabad párkány - Szabad raktárak - Szabadság - Szabadság, egyenlőség, testvériség - Szabadság, Egyenlőség, Testvériség - Szabadság és egyenlőség társasága - Szabadságfa - Szabadságharc

Szabadságharc — 330 — fenségi harcává változik ; végre midőn hazánk diadalt nyert e küzdelemben, a keleti nagy csá­szárság kezet fog Ausztriával a Magyarország­ban egyesülő «európai felforgató párt» legyőzé­sére. Visszatükrözteti e hármas szint az a sereg, mely először hazánk területi épségéért és a ma­gyarság törvényes túlsúlyáért küzd ; majd régi bajtársaival kénytelen megvívni hazája politikai tételének megtartásáért ; végre Magyarország függetlenségével együtt, e forradalom nagy fan­tosának szavai szerint, a világszabadságért vérzik el a két császárság túlnyomó ereje ellenében. I. Először a rácok ellen, kiket a határon át­jövő szerviánusok, sőt montenegróiak is erősítet­tek, kellett fegyvert fogni. Magyarország vé­delme ott a császári királyi seregre volt bizva, melynek a hazában állomásozó része a törvény értelmében a magyar királyi hadügyminiszter, Mészáros Lázár tábornok alá volt rendelve. A pa­rancsnokok, Hrabovszky, Bechthold, Kiss Ernő, meglehetős lanyhán viselték a háborút. Hra­bovszky első véres összecsapása a fölkelőkkel Karlócánál (jan. 12.) nem volt eredményes, Blom­berg a közvélemény szerint nem használta fel kellően a verseci győzelmet (júl. 11.). Bechthold Szt.­Tamásnál kudarcot vallott (júl. 19.). A szer­bek katonai organizációja, mely mintegy szen­tesítést nyert pátriárkájuk által, megtöretlen ma­radt : magyar területen is dacoltak a törvénynyel a szt.-tamási sáncok, a perlaszi tábor, az egész sajkás­ kerület. A csekély eredményt megmagya­rázza a tábornokok rendelkezésére álló csekély hadi erő, a hadi készültség teljes hiánya, a ter­mészetes tartózkodás oly nép vérét ontani, mely császári tisztek alatt áll, magát a császár hűt alatt­valójának vallotta és amely folytonos összeköt­tetésben állott Mayerhofer belgrádi császári kon­zullal. De forradalomban hazaárulást lát a feliz­gatott hangulat minden késedelemben. Idegenek a vezérek, idegenek a katonák, a hazát saját vére védheti csak meg. A bizalmatlanság, melynek Jellachich bán engedetlensége a nádor és a mi­nisztérium irányában, majd meg a bécsi minisz­tériumnak a magyar irányában tanúsított és is­meretessé vált ellenséges magatartása egyre új tápot adott, végzetes politikai következtetéseket vont maga után. A magyar kormány ígérete da­cára sem vitte keresztül a pesti országgyűlésen a magyar hadseregnek Olaszországba, Radetzky támogatására, a lombard-velencei királyság vé­delmére való küldését. A monarkia külső politi­kája háttérbe kellett hogy szok­ljon, mig a ma­gyart saját hazájában fenyegette veszély. Meg­adták a minisztérium által kért 200,000 katonát s 42 milliót az ország megmentésére. Kossuth «leborul a nemzet nagysága előtt» s fölkiált: «annyi energiát a kivitelben, amennyi hazafisá­got a felajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg !» A nagy revolució, különösen pedig az 1830-iki júliusi napok óta nem volt képzelhető forradalom nemzetőrség (garde nationale) nélkül. Ez szervez­kedett is az országban mindenütt már a márciusi napok után, különösen a belső biztonság megőr­zésére. Mellette rendes nemzetőrséget toborzott Batthyány Lajos gróf miniszterelnök már máj. 16-án, melybe 10 zászlóaljat vettek be három évre önkéntesekből vagy a császári királyi sereg volt tisztjeiből és legénységéből.­­ 10,000 ember volt a honvédség magva. Elég ha megemlítjük, hogy az elsőkhöz tartozott a 3-ik zászlóalj (Sze­ged) s a 9-ik (Kassa), Damjanich volt császári ki­rályi kapitány alatt a később oly hírre jutott vö­rös sipkások. A kizárólag magyar hadtest gyülő­helye lett a hazai intelligenciának, különösen pedig a tanult fiatalságnak, mely addig katonai szolgálatot nem teljesített. Most, a demokratikus alkotmánynak megfelelőleg, az általános védköte­lezettség elvén alapuló újoncozási törvényt nyúj­tottak be. Addig is, míg a törvény életbe lép, mozgó nemzetőrség (garde mobile) szerveztetik. Ennek őrnagyjai közt találkozunk Görgey Ar­túr nevével. Három honvédzászlóalj s több nem­zetőrzászlóalj már el is indult a szt.-tamási sán­cok ellen. Oda kü­ldötték a Galíciából s Morvából parancsnokaik akarata ellen honszeretetből haza­tért huszárokat is. A szerbek makacs védelme, az ebből támadható sok bonyodalom, a horvát ké­szülődés, a Bécsbe szept. 9. a király elé bocsátott országgyűlési küldöttség eredménytelensége, a bekövetkezhető veszélyek mind megannyi világos jelei a legmagasabb fokra emelték a magyarság lelkesedését és önfeláldozását. A «legnagyobb ma­gyar» maga is katona, csak egy évvel azelőtt a nemzet szomorú pusztulását jósolta előre, ha «kardra» vagyis «ágyura» kerül a dolog. A régi nemesi had, az inszurrekció már 1809. sem felelt meg s annak győri kudarca nem is annyira szo­morú, mint gúnyos emléket hagyott. Azóta sok minden javaslat létetett egy jobb hadi rendszer­alapítására, de mind papiroson maradt. «Még vesztünk sem lenne nagyszerű, mint Vörösmarty édeskeserűn zengi, de egyenes nevetséges», írta Széchenyi a Politikai programmtöredékekben.. Alig egy év múlva megmutatta a nemzet , meny­nyivel nagyobb legnagyobb fiánál is. II. Szept. 4. visszahelyezi egy királyi kézirat Jellachich bánt méltóságába, melytől őt a jul. 10., kiadott, de soha végre nem hajtott királyi rendelet megfosztotta. Egy héttel későbben a bán 36,000­ emberrel átlépi a magyar határt. Alig ismerünk a történetben példát, hogy egyszerre annyi férfiú állott volna a kötelességek összeütközésének pro­blémája előtt, még­pedig minden csak félig-meddig bizonyos útmutatás nélkül, mint akkor. A bán szembe száll a nádorral, egy császári királyi főher­ceggel, lázadónak nevezi a király által törvénye­sen kinevezett magyar kormányt s a királyi mél­tóság helyreállítását mondja hadjárata indoká­nak. Mindkét fél egy uralkodónak esküdött hűsé­get. Mely részre álljon a Magyarországban állo­másozó császári királyi ezredek tisztikara, melyet királyi parancs rendelt a magyar minisztérium alá ? Érthető a tartózkodás az összecsapástól, me­lyet még növelt a magyar minisztériumnak idő­közben történt lemondása, és a nádornak, kivel a bán találkozni nem akart, hirtelen eltávozása a táborból. Jellachich úgyszólva kardcsapás nél­kül jutott el Székesfejérvárig. A horvátok már biztosnak vélték a diadalmas bevonulást Pestre, a főváros a legnagyobb aggodalomban. Ez izga­tottságban történt Lamberg Ferenc királyi biztos- Amely szók az Sz betű­ben nincsenek meg, S alatt keresendők! Szabadságharc

Next