A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)
SZ - Szabad párkány - Szabad raktárak - Szabadság - Szabadság, egyenlőség, testvériség - Szabadság, Egyenlőség, Testvériség - Szabadság és egyenlőség társasága - Szabadságfa - Szabadságharc
Szabadságharc — 330 — fenségi harcává változik ; végre midőn hazánk diadalt nyert e küzdelemben, a keleti nagy császárság kezet fog Ausztriával a Magyarországban egyesülő «európai felforgató párt» legyőzésére. Visszatükrözteti e hármas szint az a sereg, mely először hazánk területi épségéért és a magyarság törvényes túlsúlyáért küzd ; majd régi bajtársaival kénytelen megvívni hazája politikai tételének megtartásáért ; végre Magyarország függetlenségével együtt, e forradalom nagy fantosának szavai szerint, a világszabadságért vérzik el a két császárság túlnyomó ereje ellenében. I. Először a rácok ellen, kiket a határon átjövő szerviánusok, sőt montenegróiak is erősítettek, kellett fegyvert fogni. Magyarország védelme ott a császári királyi seregre volt bizva, melynek a hazában állomásozó része a törvény értelmében a magyar királyi hadügyminiszter, Mészáros Lázár tábornok alá volt rendelve. A parancsnokok, Hrabovszky, Bechthold, Kiss Ernő, meglehetős lanyhán viselték a háborút. Hrabovszky első véres összecsapása a fölkelőkkel Karlócánál (jan. 12.) nem volt eredményes, Blomberg a közvélemény szerint nem használta fel kellően a verseci győzelmet (júl. 11.). Bechthold Szt.Tamásnál kudarcot vallott (júl. 19.). A szerbek katonai organizációja, mely mintegy szentesítést nyert pátriárkájuk által, megtöretlen maradt : magyar területen is dacoltak a törvénynyel a szt.-tamási sáncok, a perlaszi tábor, az egész sajkás kerület. A csekély eredményt megmagyarázza a tábornokok rendelkezésére álló csekély hadi erő, a hadi készültség teljes hiánya, a természetes tartózkodás oly nép vérét ontani, mely császári tisztek alatt áll, magát a császár hűt alattvalójának vallotta és amely folytonos összeköttetésben állott Mayerhofer belgrádi császári konzullal. De forradalomban hazaárulást lát a felizgatott hangulat minden késedelemben. Idegenek a vezérek, idegenek a katonák, a hazát saját vére védheti csak meg. A bizalmatlanság, melynek Jellachich bán engedetlensége a nádor és a minisztérium irányában, majd meg a bécsi minisztériumnak a magyar irányában tanúsított és ismeretessé vált ellenséges magatartása egyre új tápot adott, végzetes politikai következtetéseket vont maga után. A magyar kormány ígérete dacára sem vitte keresztül a pesti országgyűlésen a magyar hadseregnek Olaszországba, Radetzky támogatására, a lombard-velencei királyság védelmére való küldését. A monarkia külső politikája háttérbe kellett hogy szokljon, mig a magyart saját hazájában fenyegette veszély. Megadták a minisztérium által kért 200,000 katonát s 42 milliót az ország megmentésére. Kossuth «leborul a nemzet nagysága előtt» s fölkiált: «annyi energiát a kivitelben, amennyi hazafiságot a felajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg !» A nagy revolució, különösen pedig az 1830-iki júliusi napok óta nem volt képzelhető forradalom nemzetőrség (garde nationale) nélkül. Ez szervezkedett is az országban mindenütt már a márciusi napok után, különösen a belső biztonság megőrzésére. Mellette rendes nemzetőrséget toborzott Batthyány Lajos gróf miniszterelnök már máj. 16-án, melybe 10 zászlóaljat vettek be három évre önkéntesekből vagy a császári királyi sereg volt tisztjeiből és legénységéből. 10,000 ember volt a honvédség magva. Elég ha megemlítjük, hogy az elsőkhöz tartozott a 3-ik zászlóalj (Szeged) s a 9-ik (Kassa), Damjanich volt császári királyi kapitány alatt a később oly hírre jutott vörös sipkások. A kizárólag magyar hadtest gyülőhelye lett a hazai intelligenciának, különösen pedig a tanult fiatalságnak, mely addig katonai szolgálatot nem teljesített. Most, a demokratikus alkotmánynak megfelelőleg, az általános védkötelezettség elvén alapuló újoncozási törvényt nyújtottak be. Addig is, míg a törvény életbe lép, mozgó nemzetőrség (garde mobile) szerveztetik. Ennek őrnagyjai közt találkozunk Görgey Artúr nevével. Három honvédzászlóalj s több nemzetőrzászlóalj már el is indult a szt.-tamási sáncok ellen. Oda küldötték a Galíciából s Morvából parancsnokaik akarata ellen honszeretetből hazatért huszárokat is. A szerbek makacs védelme, az ebből támadható sok bonyodalom, a horvát készülődés, a Bécsbe szept. 9. a király elé bocsátott országgyűlési küldöttség eredménytelensége, a bekövetkezhető veszélyek mind megannyi világos jelei a legmagasabb fokra emelték a magyarság lelkesedését és önfeláldozását. A «legnagyobb magyar» maga is katona, csak egy évvel azelőtt a nemzet szomorú pusztulását jósolta előre, ha «kardra» vagyis «ágyura» kerül a dolog. A régi nemesi had, az inszurrekció már 1809. sem felelt meg s annak győri kudarca nem is annyira szomorú, mint gúnyos emléket hagyott. Azóta sok minden javaslat létetett egy jobb hadi rendszeralapítására, de mind papiroson maradt. «Még vesztünk sem lenne nagyszerű, mint Vörösmarty édeskeserűn zengi, de egyenes nevetséges», írta Széchenyi a Politikai programmtöredékekben.. Alig egy év múlva megmutatta a nemzet , menynyivel nagyobb legnagyobb fiánál is. II. Szept. 4. visszahelyezi egy királyi kézirat Jellachich bánt méltóságába, melytől őt a jul. 10., kiadott, de soha végre nem hajtott királyi rendelet megfosztotta. Egy héttel későbben a bán 36,000 emberrel átlépi a magyar határt. Alig ismerünk a történetben példát, hogy egyszerre annyi férfiú állott volna a kötelességek összeütközésének problémája előtt, mégpedig minden csak félig-meddig bizonyos útmutatás nélkül, mint akkor. A bán szembe száll a nádorral, egy császári királyi főherceggel, lázadónak nevezi a király által törvényesen kinevezett magyar kormányt s a királyi méltóság helyreállítását mondja hadjárata indokának. Mindkét fél egy uralkodónak esküdött hűséget. Mely részre álljon a Magyarországban állomásozó császári királyi ezredek tisztikara, melyet királyi parancs rendelt a magyar minisztérium alá ? Érthető a tartózkodás az összecsapástól, melyet még növelt a magyar minisztériumnak időközben történt lemondása, és a nádornak, kivel a bán találkozni nem akart, hirtelen eltávozása a táborból. Jellachich úgyszólva kardcsapás nélkül jutott el Székesfejérvárig. A horvátok már biztosnak vélték a diadalmas bevonulást Pestre, a főváros a legnagyobb aggodalomban. Ez izgatottságban történt Lamberg Ferenc királyi biztos- Amely szók az Sz betűben nincsenek meg, S alatt keresendők! Szabadságharc